Schriefer, Andreas: Deutsche, Slowaken und Magyaren im Spiegel deutschsprachiger historischer Zeitungen und Zeitschriften in der Slowakei
Komárno: Forum institute 2007, 264 p. /Interethnica 9./ ISBN 978-80-89249-11-4
A komáromi Etnológiai Központ Interethnica sorozatának immár kilencedik kötete Andreas Schriefer német történész doktori disszertációját adja közre, amelynek tematikája szerencsésen illeszkedik a sorozat célkitűzéseihez: szlovákok, magyarok és németek együttélésének képét vizsgálja a mai Szlovákia területén a 18–19. századi német nyelvű sajtó tükrében. A jelenleg Ulmban élő, középiskolai tanárként dolgozó fiatal kutató a passaui egyetemen tanult történelmet és német irodalmat. 1998-ban a nyitrai egyetem német tanszékére sodorta az élet, ahol egy ideig tútorként tevékenykedett. Ekkor került szorosabb (és saját bevallása szerint életre szóló) kapcsolatba Szlovákiával. Történészként rabul ejtette a nemzetek, nemzetiségek együttélésének kiváló regionális vizsgálati lehetősége. Az elmúlt közel egy évtizedben szerencsésen túltette magát a kívülállók rácsodálkozó hozzáállásán, amelynek pozitív hozadéka viszont továbbra is jellemzi: a jelenségek elfogulatlan értelmezése számára evidencia. Törekvéseinek komolyságát jelzi, hogy szlovákul és magyarul is elkezdett tanulni. Kutatásaihoz a legtöbb segítséget Elena Mannovától kapta, amely körülmény a kérdésfeltevések egy részében ténylegesen tükröződik.
Mint minden jó doktori értekezés, Schriefer munkája is alaposan körülhatárolja az anyagát. Kizárólag az említett három legnépesebb etnikummal foglalkozik (például a ruszinokkal és a cigányokkal egyáltalán nem, a zsidókkal csak érintőlegesen). Vizsgálatának időhatárát az 1780 és 1867 közötti időszakban szabta meg (előbbi terminusnak sajtótörténeti, utóbbinak politikatörténeti indoka van), amelyen belül kizárólag német nyelvű sajtóanyaggal dolgozott. A korszakban szóba jöhető 16 lapból és három melléklapból utóbbiak mellett féltucat újságot választott ki, amelyek egyben a legfontosabb német központokat (Pozsony, Lőcse, Kassa) is reprezentálják. A források elemzését előre meghatározott szempontok alapján végezte el. Ezek egy vérbeli történész hozzáállását tükrözik, más tudományágak (pl. néprajz, folklorisztika) lehetséges (és a források jellegéből vélhetően adódó) aspektusaira csak ritkán tér ki. Munkájában a korszak és a régió alapvető problematikáját, a nemzet, nemzetiség, nemzetállam, nacionalizmus, nemzeti identitás stb. kérdéseit feszegeti. Elemzésének elméleti kontextusát elsősorban Eric Hobsbawm, John Breuilly és Anthony Smith vonatkozó könyvei jelentik.
Szintén a jól megírt disszertációk jellemzője, hogy a mű első fejezete a téma körülhatárolása és az általános, teoretikus háttér bemutatása mellett az alkalmazott módszertan részletezését is magában foglalja. A szerző legjellemzőbben a tartalomelemzés módszerét használja. Ennek keretében a kulcsfogalmakat keresi a vizsgálat tárgyát képező forrásanyagban. Koselleck után vallja ugyanis, hogy ezek egy adott korszak társadalmi valóságának, illetve azok változásainak jellemző jegyei. Schriefer számára elemzésében a következő kulcsfogalmak kerültek előtérbe: lojalitás/szolidaritás; nép/nemzet/nemzetiség; nacionalizmus; identitás; sztereotipizáció. Analízise elvégzése során kiemelt helyen kezeli a korszak uralkodó diskurzustípusait: a magyar nyelvkérdés, a szlovák autonómiatörekvések, valamint a nemzetiségek egyenjogúsításának ügyét. Ezek tárgyalásakor nagy hangsúlyt fektet a vezető személyiségek (főként a szlovák Štúr, Hodža és Hurban) sajtóbeli szereplésére és megítélésére.
Az elméleti és módszertani megalapozás után Holger Fischer könyve alapján áttekinti Magyarország történetét a kezdetektől a 19. század végéig, majd bemutatja a németek és a szlovákok helyzetét az országban. Ezt követően egy forráskritikai fejezet következik, amely az általános magyarországi sajtótörténet keretében igyekszik pozícionálni a szerző által használt történeti dokumentumokat. (Nyilván nyelvi akadályai voltak, hogy ehhez a fejezethez nem használta fel a téma kiváló magyar összefoglalásait, például az 1985-ben A magyar sajtó története címmel megjelentetett többkötetes művet, amelynek a korszakra vonatkozó fejezeteit jeles irodalom- és művelődéstörténészeink írták.) Legfőbb forrása, a több mint másfél évszázadon át kiadott Pressburger Zeitung (és annak melléklapjai) mellett a szintén pozsonyi kiadású Ungarisches Magazin, a lőcsei Zipser Anzeiger, valamint a kassai Kaschauer Kundschaftsblatt és a rövid életű, szintén kassai Der Bote von und für Ungarn állt kutatásai középpontjában.
A könyv törzsét a felsorolt források rendkívül alapos és nagy mennyiségű adatot felvonultató tartalomelemzése jelenti. Érthető és praktikus okai vannak annak, hogy az analízist a korszakon belül jelentkező makrotörténeti periódusok (18. század utolsó évtizedei; restauráció és reformkor; a forradalom előtti évek; az 1848-as forradalom; neoabszolutizmus; az Októberi Diplomától a kiegyezésig terjedő hét éves időszak) keretébe ágyazza a szerző. Mindezeken belül fejezetenként vizsgálja a kulcsfogalmak használatát, a lojalitás vonatkozásait, a karakterizáció és a sztereotipizáció, a nyelvkérdés, valamint – főként az utolsó időszakban – a pánszlávizmus vádja és a szlovák autonómiatörekvések problematikáját. Elemzése németesen precíz (hogy mi is egy jellemző etnikus sztereotípiával éljünk), megállapításait forrásidézetek sokaságával alapozza meg. A szerző figyelembe veszi, hogy a sajtó olyan speciális forrás, amely leginkább a szerkesztők és újságírók politikai-ideológiai törekvéseire, világképére mutat rá, míg az olvasók oldaláról jelentkező befogadás történetének vizsgálatához mindenképpen kiegészítő források bevonása szükségeltetik. Utóbbi munkát, a hatástörténeti elemzések elvégzését a könyv nem vállalhatta föl, minek következtében megállapításai értelemszerűen egyoldalúak maradnak. Ám ez az oldal kiemelkedően jelentős: ez a véleményformálók, az ideológiagyártók, a történelem-mozgatók oldala. Nem véletlen, hogy a könyvben tárgyalt 19. századi nézetek és folyamatok oly meghatározóak a 20. (és bizonyos téren a 21.) század történelmének szempontjából is.
Andreas Schriefer jó felépítésű, adatgazdag, fontos és soha el nem évülő kérdéseket feszegető könyvet írt. Stílusa élvezetes, az elemző részekben is érdekfeszítő. Forrásainak sokszínűsége is a munka folytatásának, új aspektusok bevonásának lehetőségét vetíti előre. A kötet egyúttal nemcsak a német, hanem az ilyen irányú szlovák és magyar kutatásokat is ösztönözheti, amelyek manapság már csak egy ehhez hasonló objektív, közép-európai szemlélet keretében tűnnek előremutatónak.