Musaeum Hungaricum
A szlovákiai magyarság tárgyi emlékei és ezek múzeumi dokumentációja
Konferencia, tanulmánykötet és vándorkiállítás
A magyar kulturális értékek jelentős része a szlovákiai múzeumok műtárgygyűjteményeiben található meg. A mai Szlovákia területén a 19. században létrejött néhány múzeum mellett a 20. század folyamán szép számban alakultak további múzeumi intézmények. A szlovákiai magyarság tárgyi emlékei megőrzésének szempontjából nagy jelentőséggel bírnak az országos, regionális, városi, községi múzeumok, illetve egyesületi és magángyűjtemények. Az itt található műtárgyak feldolgozása a múltban nem mindig valósult meg rendszeresen és koordináltan. Az utóbbi évtizedek folyamán egyes dél-szlovákiai múzeumok szorgalmazására sor került egy-egy részterületen közös tevékenységre, melynek célja leginkább kiállítás, konferencia, kutatás megvalósítása volt.
A somorjai Fórum Kisebbségkutató Intézet 2002. november 22-én székházában A szlovákiai magyar kultúra dokumentációjának feladatai címmel egynapos konferenciát rendezett, amelyen hazai szakemberek vettek részt. A muzeológusok szekcióját 9 szlovákiai múzeumokban magyar, illetve magyar vonatkozású anyagokat kezelő szakember alkotta, akik egy a szlovákiai magyar muzeológiai kutatások összehangolásának szükségességére irányuló javaslatot fogalmaztak meg. A javaslatban egyértelműen kifejezésre jutott a múzeumi szakterületeken belüli csekély együttműködés és az együttműködés intenzitásának növelésére való igény. Ennek kapcsán a résztvevők javasolták egy irányító, tanácsadó szervezet létrehozását, amely néprajzi, régészeti, történeti és művészettörténeti bizottságokban a szakmai kommunikáció, a gyűjteményelemzés, a kutatási programok, a műtárgyvédelem, a muzeális kiállítások előkészítésének és vándoroltatásának összehangolása területein fejtene ki tevékenységet. A javaslat egy szeletének megvalósítását vállalta fel a Mátyusföldi Muzeológiai Társaság, amely 2003-tól évente egyszer (hagyományosan október harmadik harmadában) somorjai helyszínnel egynapos muzeológiai konferenciát szervez a somorjai Fórum Kisebbségkutató Intézet és a Galántai Honismereti Múzeum együttműködésében. A konferenciákon, melynek központi témája a szlovákiai magyarság tárgyi emlékeinek feldolgozása a múzeumi szakmunka eszközeivel, régészek, történészek, művészettörténészek, néprajzkutatók mutatják be a szakmai gyakorlatuk során elért eredményeket. Ezek főbb területei a múzeumok és a galériák régészeti, történeti, művészettörténeti és néprajzi műtárgygyűjteményeinek gyarapítása, kutatása, feldolgozása, restaurálása és bemutatása. Az éves rendszerességgel megrendezésre kerülő konferenciák célja a szlovákiai múzeumokban és galériákban található magyar kultúrtörténeti emlékek megismertetése a szakemberek és a kultúra iránt érdeklődő nagyközönség számára. A konferencia éltetője az az állandó és szorgalmas muzeológusközösség, amely a szlovákiai múzeumokban és más közgyűjteményi intézetekben a magyarok tárgyi emlékeinek kutatásával, gondozásával, megőrzésével, feldolgozásával és bemutatásával foglalkozik.
Az első konferencia 2003. október 28-án A magyar muzeológiai tevékenység aktuális kérdései Szlovákiában címmel valósult meg. Ezen a konferencián számba vettük azokat a múzeumi intézményeket, amelyek munkatársai állandó potenciális résztvevői lehetnek az elkövetkező években megrendezésre kerülő konferenciákon. A további közös munka eredményes összehangolása érdekében a konferencia résztvevői létrehozták a Szlovákiai Magyar Múzeumi Kollégiumot, amelynek munkájában a kezdetekben 11 múzeum szakemberei vettek részt. Az elmúlt 12 év alatt 26 szlovákiai és 4 magyarországi közgyűjteményi intézmény, kutatócsoport munkatársai mutatták be szakmai eredményeiket az évi rendszerességgel megvalósuló konferenciákon. 2004-tól a konferenciák állandó címe MUSAEUM HUNGARICUM. A szlovákiai magyarság tárgyi emlékei és ezek múzeumi dokumentációja, s így e néven 2015-ben már a XII. sorszámú konferencia megrendezésére került sor. A konferenciák, amelyek magyar és szlovák nyelven zajlottak, teret adtak tehát a szakmai sikerek bemutatására, kellemes környezetben helyet nyújtottak a magyarság tárgyi emlékeivel dolgozó szakemberek és a téma iránt érdeklődők éves találkozására. A konferenciák résztvevőit neves személyiségek is köszöntötték. Az első konferencia előadói között szerepelt Vígh Annamária, a Magyar Köztársaság Nemzeti Kulturális Örökség Minisztériuma Múzeumi Szakosztályának vezetője, aki a magyarországi muzeális intézmények helyzetéről tartott előadást az ágazati irányítás szemszögéből. Ezen a konferencián a jelenlevők Balázs Györgynek, a budapesti Néprajzi Múzeum főigazgató-helyettesének, a Pulszky Társaság – Magyar Múzeumi Egyesület elnökének előadásában megismerkedhettek a magyarországi és az európai múzeumi egyesületek tevékenységével. 2005-ben a konferenciát a szlovákiai múzeumok helyzetét értékelő előadásával köszöntötte Bíró Ágnes, a Szlovák Köztársaság Kulturális Minisztériumának államtitkára. A 2006-ban megvalósult konferencián Paládi-Kovács Attila és Mohay Tamás a Magyar Néprajzi Társaság kiadványaiból álló csaknem félmillió forint értékű könyvcsomagot adtak át a szlovákiai múzeumi intézmények könyvtárainak. A 2007-ben megrendezett konferencián a Pulszky Társaság – Magyar Múzeumi Egyesület és a Szlovákiai Múzeumi Szövetség képviselőinek szakmai találkozójára került sor. A tizedik Musaeum Hungaricum címmel megvalósult rendezvényünk támogatója volt Somorja városa, s ezen a konferencián jelen volt Bárdos Gábor, a város polgármestere is. E jubileumi konferencia részvevőit köszöntötte Tibor Mikuš, a Nagyszombati Kerületi Önkormányzat elnöke és Kvarda József alelnök. Konferenciáinkat jelenlétével gyakran megtisztelte a Magyar Köztársaság Pozsonyi Nagykövetségének képviselője is, Szesztay Ádám, illetve Sándor Zoltán személyében.
A 2013-ig megvalósult konferenciákon elhangzott előadások anyagából készült tanulmányok (szám szerint 89 írás) az azonos című tanulmánykötet 2006–2014 között kétévente megjelent öt kötetében olvashatóak. A tanulmánykötetek egyidejűleg két nyelvi verzióban (értsd: önálló szlovák és önálló magyar nyelvű kötetek), az egyes tanulmányok végén angol összefoglalóval jelentek meg.
Az eddig megjelent kötetekben több tanulmány foglalkozik a múzeumi gyakorlat módszertani kérdéseivel. Az első kötetben Kovács Eszter, az Érsekújvári Honismereti Múzeum (2006-tól Érsekújvári Thain János Múzeum) régésze a 2002/49 sz. műemléki törvény applikálásáról ír a régészeti kutatásokra és a régészeti múzeumi gyűjteményekre vonatkozóan. A történeti muzeológia elméleti kérdéseivel és szerepével, a szlovákiai magyarok közösségfejlesztésének, identitásőrzésének problematikájával Gaucsík István három tanulmányban foglalkozik. A múzeumok küldetéséről és szerepváltozásáról társadalmunkban e sorok írója közöl írást a konferencia 10. évfolyama alkalmából. A tanulmányok egy része témájuk szerint a régészetben, a történeti, a művészettörténeti és a néprajzi kutatásokban elért legfrissebb eredményeket érinti. Nevizánszky Gábor, a Szlovák Tudományos Akadémia Régészeti Intézetének a munkatársa Hont megye és Bodrogszerdahely honfoglalás kori temetői feltárásának eredményeit mutatja be egy-egy dolgozatában. Paterka Pál és Pálinkás Tibor az ipolysági Boldogságos Szűz Mária Prépostság kutatásának történetét írja le a kezdetektől egészen a leletekből és a történeti adatok alapján megszületett kiállítás bemutatásáig. Az ipolysági Honti Múzeum és Simonyi Lajos Galéria más intézményekkel együtt 2008–2009-ben régészeti kutatást valósított meg az Ipolyság északnyugati peremén fekvő Őrhegyen. A kutatás eredményeit a kézművesipar tevékenységének emlékeit kiemelve ezen az Ipoly menti bronzkori lelőhelyen Pálinkás Tibor múzeumigazgató régész mutatja be. A dunaszerdahelyi Boldogságos Szűz Mária-templom kriptájának régészeti kutatásáról részletes beszámolót közöl Paterka Pál, a Nyitrai Kerületi Műemléki Hivatal régésze. További régészeti tanulmányában a Zsitva alsó folyásánál fekvő Hetény középkori településszerkezetét vázolja fel az eddigi régészeti kutatások eredményeinek és a szakirodalom alapján. Középkori műemléképületek bemutatására kerül sor úgyszintén Paterka Pál tollából, aki egy-egy írásban Hont vármegye reneszánsz építészetével, valamint a komáromi és az érsekújvári járások területén található román kori szakrális emlékekkel foglalkozik. Csuthy András, a komáromi Duna Menti Múzeum fiatal régésze a múzeum által megvalósított régészeti és történeti kutatások eredményeit taglalja egy rövid összegzésben. Tőketerebes műemlékeivel és a hozzájuk kapcsolódó neves személyekkel ismerkedhetünk meg nemes Andronikustól Andrássy Gyuláig Ján Chovanec, a Tőketerebesi Honismereti Múzeum (jelenleg Dél-Zemplén Múzeuma és Kulturális Központja) régészének írásában. Novák Margaréta, a lévai Barsi Múzeum régész-történésze tanulmányában Dobó István lévai kapcsolatait, a 16. századi törökverő kapitány személyének történeti jelentőségét ismerteti. Uršula Ambrušová, a kassai Kelet-szlovákiai Múzeum történésze rendszeresen végzett kutatómunkája nyomán több tanulmányban a céhtörténetet dokumentáló, a múzeum elsősorban magyar nyelven íródott anyagáról kapunk képet. Ilyenek a céhszabályzatok, a fazekascéh és a kassai ötvösök írásos emlékei, a kassai borbélyok legénycéhének szabályzata 1557-ből, Vayda Márton 1655-ös armálisa, valamint a 17–19. századi céhélet vitákat és panaszokat tartalmazó írott forrásai. Levéltári kutatásainak eredményeit mutatja be Gaucsík István tanulmányában, amely a Dunaszerdahelyi Járási Ipartársulat 1920–1949 közötti levéltári anyagával foglalkozik.
Olvashatunk írásokat régi és új múzeumok és múzeumi gyűjtemények létrejöttének történetéről és a hozzájuk kapcsolódó tevékenységről. Szabó Haltenberger Kinga művészettörténész egy-egy dolgozatában 2006-ban ismerteti a Szabó Gyula Emlékház létrehozásának tervét Losoncon, majd 2012-ben a megvalósítását, aktív, sikeres tevékenységét és terveit. Pusko Gábor néprajzkutató tollából ismerkedhetünk meg az utóbbi néhány évtizedben Tornalján zajló múzeumalapítási kísérletekkel. A rimaszombati székhellyel működő Szlovákiai Református Keresztyén Egyház Tudományos Gyűjteményei megalakulásának körülményeiről és állandó kiállításáról B. Kovács István, az intézmény vezetője ír. A 2010 elején megnyílt Szenci Városi Múzeumot Strešňák Gábor, a múzeum vezetője mutatja be. Pálinkás Tibor az ipolysági Honti Múzeum megalakulásának 110. évfordulója alkalmából emlékezik a helyi múzeumalapítás körülményeire a korabeli források tükrében. Patrik Derfiňák, az Eperjesi Egyetem Bölcsészettudományi Kara Történeti Intézetének történésze dolgozza fel az Eperjesen a 19. század első felében létrehozott első muzeális gyűjtemény történetét. A Szlovákiai Magyar Cserkészek Cserkészgyűjteményének tevékenységével és jövőbeni terveivel is megismerkedhetünk Csémi Szilárd – Kismedve, a Szlovákiai Magyar Cserkészszövetség ügyvezető elnökének a közleményében.
A kötetekben megjelent legtöbb tanulmány egy-egy valamilyen szempontból vizsgált múzeumi gyűjteményt mutat be. A Szlovákiában élő magyar etnikum népi kultúrájának dokumentálásáról a szlovákiai múzeumok gyűjteményeiben, tanulmányában Danter Izabella, a Galántai Honismereti Múzeum néprajzkutatója értekezik. Népi lakóépületekben elhelyezett muzeális jellegű műgyűjteményekről (Garamszentgyörgyi Duba Tájház, Barsváradi Felvidéki Ház, Endrédi magánygyűjtemény) ír Katarína Holbová, a lévai Barsi Múzeum néprajzkutatója. Az Érsekújvári Honismereti Múzeum (2006-tól Érsekújvári Thain János Múzeum) néprajzi gyűjteményében található, a régióban élő magyarság tárgyi emlékeit Gudmon Ilona néprajzkutató, a múzeum igazgatónője mutatja be. A magyar vonatkozású műalkotásokról a szlovákiai galériák gyűjteményében Szabó Haltenberger Kinga ad számot. Uršula Ambrušová egyik írásában a kassai Kelet-Szlovákiai Múzeum gyógyszerészeti gyűjteménye kialakulásának történetét és összetételét írja le, egy másikban pedig egy ismeretlen, 19. századi kéziratos könyv diplomatikai elemzését adja közre. A lévai Barsi Múzeum műtárgygyűjteményéből megismerkedhetünk Novák Margaréta tanulmányában a céhes emlékekkel, Zuzana Ivanická, a múzeum néprajzkutatója dolgozatában a népi ezüst ékszerek kollekciójával és Katarína Holbová írásában Taby Ica, a lévai aranyónix termékek formatervezője munkásságának múzeumi dokumentációjával. Katarína Holbová egy másik írásában számot ad a múzeum gyűjteményében található, az elpusztult Mohi faluból származó néprajzi emlékekről. A komáromi Duna Menti Múzeum (2002–2007 között a Magyar Kultúra és Duna Mente Múzeuma) munkatársa, Fehér Csaba írást közöl Kultsár Istvánról és a róla elnevezett, felújított múzeumi könyvtárról, Sipos Anna néprajzkutató pedig egy restaurált komáromi festett ládáról és a ládakészítés helyi hagyományairól. Agócs Attila, a losonci Nógrádi Múzeum és Galéria néprajzkutatója (jelenleg Fülek város polgármestere) a múzeum gyűjteményében található losonci szűrszabómesterség tárgyi emlékeit mutatja be. Kerényi Éva, a rimaszombati Gömör-Kishonti Múzeum történésze előadásaiban bemutatta a múzeum egy-egy gyűjteményes kollekcióját. Tanulmányt írt a serkei Gömöry család hagyatékáról, s a múzeum fennállásának 130. évfordulója alkalmából a hungarikumokról. Bendík Márta, az ipolysági Honti Múzeum és Simonyi Lajos Galéria muzeológusának egy-egy dolgozatában megismerkedhetünk a múzeumi gyűjteményben található templomi textíliákkal és a népi vallásos élet emlékeivel, valamint a játékok kollekciójával. A Galántai Honismereti Múzeum néprajzi gyűjteményéből Danter Izabella tollából bemutatásra kerülnek az alsószeli takácsok termékei, Keppert József, a Galántai Honismereti Múzeum igazgatója pedig a galánthai és fraknói gróf Esterházy Mihály által 1880–1881 között Afrikában készített fényképeket tartalmazó album anyagából készített vándorkiállítás kapcsán a méltóságos amatőr életútját írja le. Székely Zoltán művészettörténész (jelenleg a mosonmagyaróvári Hansági Múzeum igazgatója) a győri Xántus János Múzeum (jelenleg a Rómer Flóris Művészeti és Történeti Múzeum) gyűjteményében őrzött pozsonyi műhelyekből származó ötvöstárgyakat mutat be.
Egy-egy tanulmányban néhány múzeum képzőművészeti gyűjteménye is bemutatásra kerül. A komáromi Duna Menti Múzeumnak a képzőművészeti gyűjteményét és kiállításait Gaál Ida művészettörténész ismerteti. A pozsonyi SzNM – A Szlovákiai Magyar Kultúra Múzeuma művészettörténeti gyűjteményének megalapításáról pedig Jarábik Gabriella, a múzeum igazgatónője ír. Székely Zoltán a már említett győri múzeumban őrzött Andrássy-ősgaléria képeit közli. Egy-egy jelentős alkotóművész életútját feldolgozó tanulmány is található a kötetekben. Astrid Derfiňáková művészettörténész és Patrik Derfiňák ismerteti Török Gyula, Sáros megye festőjének életét és műveit. Kerényi Éva a rimaszombati Gömör-Kishonti Múzeum gyűjteményében található Ferenczy István-hagyatékot mutatja be, Gaál Ida pedig Egy magángyűjtemény bemutatása a komáromi Duna Menti Múzeumban címmel Halász-Hradil Elemér alkotásairól ír.
Az évek során a konferenciákon bemutatásra kerültek olyan személyiségek életútjai, akik jelentős szerepet vállaltak a magyarság tárgyi emlékeit ápoló múzeumok létrejöttében, gyűjteményeik bővítésében. Így megtudhatjuk, hogy Blaskovics József könyvhagyatéka az Érsekújvári Thain János Múzeumban (Kovács Eszter írása), Sas Andor hagyatéka a pozsonyi Szlovák Nemzeti Múzeum Levéltárában (Gaucsík István tanulmánya) és Henszlmann Imre írásbeli hagyatéka a kassai Kelet-szlovákiai Múzeum gyűjteményében (Uršula Ambrušová dolgozata) található. Bemutatásra kerül egy-egy írásban Paxy László szlovákiai magyar katolikus pap hagyatéka (Gaucsík István), Thain János múzeumalapítási törekvései Érsekújvárott (Pavol Rusnák történész), Simonyi Lajos festőművész, az ipolysági galéria névadójának élete és tevékenysége (Bendík Márta) és a „vasminiszter” Baross Gábor, Trencsén vármegye neves szülötte, akinek a helyi kötödését Katarína Babičová, a Trencséni Múzeum igazgatónője fogalmazza meg.
Számos, a múzeumokban megvalósult egyéni vagy csapatban végzett kutatási programról olvashatunk a köteteinkben. Danter Izabella egy Negyeden és Farkasdon folyt néprajzi kutatás eredményeiről ír, melynek témája a hagyományos gazdálkodás a 20. század első felében. A szolnoki Damjanich János Múzeum műtárgy- és segédgyűjteményében található, szlovákiai régiókból származó tárgyakról és adattári forrásokról ad számot Gecse Annabella, a múzeum néprajzkutatója. Agócs Attila az áttört bútorok elterjedését követve bemutatja a Palócföld szlovákiai részén található egyes darabjait. További két néprajzi tanulmány közül az egyikben Pusko Enikő néprajzkutató a gömöri szíjgyártó mesterség munkamenetét és munkaeszközeit mutatja be, a másikban Lengyel Ágnes és Limbacher Gábor néprajzkutatók a Palócföld szakrális ábrázolás-katasztere megalkotását tudatják. Bendík Márta Szakrális kisemlékek a változások tükrében címmel egy lontói feszület és egy szetei képoszlop történetét ismerteti. L. Juhász Ilona néprajzkutató két tanulmánya segítségével betekintést nyerünk a Fórum Kisebbségkutató Intézet komáromi Etnológiai Központjának Dél-Szlovákiában folyó kutatómunkájába, melyeknek a tárgya a két világháború emlékjelei és az elhunytak emlékezetének temetőn kívüli jelei. Csapatmunkaként valósult meg a szlovákiai magyarokra vonatkozó levéltári adatok (iratok, képeslapok, fényképek) digitalizálása, amelyről Gaucsík István számol be. Pölhös (Novák) Margaréta a lévai egyesületek 19. század végi és 20. század eleji tevékenységét kutatva készíti el tanulmányát. Hushegyi Gábor, a pozsonyi SzNM – A Szlovákiai Magyar Kultúra Múzeumának munkatársa (jelenleg a budapesti Szlovák Intézet igazgatója) A szlovákiai magyarok köztérfoglalási stratégiái címmel új magyar emlékművek, emléktáblák és emlékhelyek kataszterét készítette el, melynek eredményét összegzi írásában.
Tanulmányok foglalkoznak még a múzeumi tárgyak restaurálásával, műemléképületek felújításával, új állandó kiállítások létrehozásával. Bevilagua Olga muzeológus a dunaszerdahelyi Csallóközi Múzeum gyűjteményében található, Somogyi Györgyöt ábrázoló kőtábla felújításáról számol be. Ifj. Novák Veronika történész-levéltáros az Érsekújvári Thain János Múzeum új állandó kiállításán látható műtárgyak (köztük több 19. század végi bútordarab, olajfestmények, oklevelek) restaurálását írja le. A füleki vár évszázadai című állandó kiállításról szóló beszámolóban Agócs Attila az újjászületett Füleki Vármúzeumot is bemutatja. A pozsonyi SzNM – A Szlovákiai Magyar Kultúra Múzeumához tartozó két irodalmi emlékhely felújításáról és új állandó kiállításairól is olvashatunk egy-egy írást: a szklabonyai Mikszáth Kálmán Emlékházat és a benne létrehozott új állandó kiállítást Sipos Szilvia irodalomtörténész mutatja be, az alsósztregovai Madách-kastély 2010–2013 között megvalósult felújításáról Jarábik Gabriella számol be.
További néhány írás új időszakos vagy vándorkiállítás megvalósításáról, a hozzájuk kapcsolódó konferenciákról, múzeumpedagógiai rendezvényekről és publikációk kiadásáról nyújt áttekintést. Fehér Csaba a csehszlovákiai magyarok kitelepítésének történetét bemutató A Magyar Kálvária 1945–48-ban című vándorkiállítást, Nagy Iván néprajzkutató a dunaszerdahelyi Csallóközi Múzeumban megvalósult Pásztorhangszerek a Kisalföldön című kiállítást, Kovács Eszter pedig a Kincsek határok nélkül címmel 2009–2010-ben megvalósult nemzetközi pályázatot mutatja be, amelybe dél-szlovákiai és magyarországi múzeumokban tematikus vándorkiállítások és konferenciák kerültek megrendezésre. Ifj. Papp Sándor történész tollából olvashatunk beszámolókat azokról a kiállításokról, amelyek 2008–2012 között a pozsonyi SzNM – A Szlovákiai Magyar Kultúra Múzeumának kiállítótermeiben valósultak meg. A Hosszú tavasz, forró nyár – 1968 című kiállításról a multimediális eszközök felhasználásának szemszögéből ír. A Danubius fluvius pictorum – Duna képfolyam című tárlatról Bolemant Évával készült írásában Közép-Európa és a Duna viszonyának újragondolását emeli ki, s e vezérfonal mentén készül el a nagyszabású vándorkiállítás is. A Liszt Ferenc és pozsonyi barátai című kiállításról írt írásából megtudhatjuk többek között, hogy a forgatókönyv elkészítésekor szlovákiai és magyarországi intézmények gyűjteményéből és Liszt életművét kutató szakemberek kutatási eredményeiből merít. Juhász Gyula, a Párkányi Városi Múzeum vezetője a múzeumok éjszakájához kapcsolódó, a helyi múzeumban 2006-tól megvalósuló rendezvényről számol be. Presinszky Lajos helytörténész (1939–2010) a Csallóközben az utóbbi néhány évtizedben megjelent kistérségi monográfiákról ad számot.
A 2014-ben megvalósult konferencia programjában szereplő előadások többsége az első világháború kitörésének 100. évfordulója alkalmából ezzel a témával foglalkozott. Elena Kurincovának, a Pozsonyi Városi Múzeum történészének az előadásában az első világháború idejéből származó múzeumi tárgyakkal és a korabeli propagandával ismerkedtünk meg. Pálinkás Tibor az ipolysági Honti Múzeumban található első világháborús tárgyi emlékeket, Kerényi Éva pedig a rimaszombati Gömör-Kishonti Múzeumban őrzött korabeli kéziratos emlékeket mutatta be. Pavol Rusnák Kamocsa községben végzett kutatási eredményei az első világháborúban harcoló katonák emlékeit tárta a hallgatóság elé. Bendík Márta válogatást nyújtott az ipolysági régió első világháborús emlékjeleiből. Sipos Szilvia, a pozsonyi SzNM – A Szlovákiai Magyar Kultúra Múzeuma által szervezett országos dokumentációs és kiállítási projektet ismertette, melynek kiemelkedő rendezvénye egy nagyszabású vándorkiállítás Népiemhez! Történetek a Nagy Háborúból címmel. Uršula Ambrušová a kassai Kelet-szlovákiai Múzeum gyűjteményében található csizmadia legények vándorkönyveit elemezte. Gaál Ida a komáromi régióhoz kötődő Feszty Árpád életét és művészetét egy a komáromi Duna Menti Múzeumban 2014-ben rendezett kiállítás révén mutatta be a festőművész halálának centenáriuma alkalmából.
A somorjai Fórum Kisebbségkutató Intézetben a 2008-ban megrendezett konferenciával egy időben megnyílt A magyarok tárgyi emlékei a szlovákiai múzeumokban című kiállításnak az első, majd 2009-ben a második része. A kiállítás, melynek rendezője a boldogfai székhelyű Mátyusföldi Muzeológiai Társaság, 16 nagyméretű (100 cm x 70 cm) és 13 kisméretű (70 cm x 50 cm) tablóból áll. A vándorkiállítás olyan dél-szlovákiai múzeumi intézményeket, tájházakat, múzeumként működő műszaki műemlékeket, önálló hely- és irodalomtörténeti kiállítóhelyeket jelenít meg, amelyek a szlovákiai magyarok tárgyi emlékeit őrzik és mutatják be. Minden egyes múzeumi intézmény és önálló épülettel rendelkező állandó kiállítás önálló tablót kapott. A tablókon a háromnyelvű (magyar–szlovák–angol) szöveges rész a múzeum rövid történetét, műtárgygyűjteményének szerkezetét, tevékenységének fő célkitűzéseit, állandó kiállításainak jegyzékét és elérhetőségét tartalmazza. A fényképek a múzeum székhelyét, jellegzetes műtárgyakat és az állandó kiállítás olyan részleteit mutatják be, amelyek a szlovákiai magyarok tárgyi emlékeit dokumentálják. A bemutatott múzeumok között szerepelnek olyan intézmények, amelyek a 19. század 2. felében az elsők között, majd az azt követő évszázadban és a 21. század első évtizedében jöttek létre. A legkorábban a kassai Kelet-szlovákiai Múzeum, a rimaszombati Gömör-Kishonti Múzeum, a komáromi Duna Menti Múzeum és rozsnyói Bányászati Múzeum alakult meg. A 20. század elején jött létre az a gyűjtemény, amely az ipolysági múzeum alapjait teremtette meg. A régió adminisztratív újrafelosztásának következtében a múzeum 1924-ben megszűnt. Újjászületésére 1994-ben került sor, s ma városi múzeumként Honti Múzeum és Simonyi Lajos Galéria néven működik. A két világháború közötti időszakban megalakult múzeumok közül bemutatjuk a lévai Barsi Múzeumot és az Érsekújvári Honismereti Múzeumot, amely 2006-ban felvette Thain János, alapító-igazgatója nevét. A második világháború után megalakult múzeumok közül a nógrádi régióban több éven keresztül a losonci és a füleki múzeum közös intézményként működött. A későbbiekben a Füleki Városi Múzeum önállósodott, és 1994-től vármúzeumként működik. A losonci Nógrádi Múzeum és Galéria pedig önálló regionális intézmény lett. A 20. század 50-es éveiben alakult meg a nagymihályi Zempléni Múzeum és a Tőketerebesi Honismereti Múzeum. A 60-as években, a délnyugat-szlovákiai régióban további múzeumok jöttek létre. Ezek a dunaszerdahelyi Csallóközi Múzeum és a Galántai Honismereti Múzeum. A kiállításon olyan fiatal intézmények is helyet kaptak, mint a kassai Löffler Béla Múzeum, a Párkányi Városi Múzeum és a pozsonyi Szlovák Nemzeti Múzeum – A Szlovákiai Magyar Kultúra Múzeuma. A bemutatott múzeumokon kívül Szlovákiában még több olyan regionális közgyűjtemény van, amely a magyarok tárgyi kultúráját gondozza és szemlélteti. Ide tartoznak a tájházak, a városi, községi múzeumi és képtári gyűjtemények. A tájházak közül külön tablót kapott a martosi, a nagymegyeri, a vágsellyei, a taksonyi, a nagyfödémesi és a szőgyéni tájház. A dél-szlovákiai műszaki in situ látogatható műemlékek közül bemutatásra kerül a jókai, a dunatőkési, a tallósi és a gútai vízimalom. A kiállításon bemutatkozik a somorjai Városi Honismereti Ház, a szklabonyai Mikszáth Kálmán Emlékház és az alsósztregovai Madách Kastély. Az utóbbi években a kiállítás Szlovákia különböző régióiban múzeumok, iskolák, művelődési központok és más intézmények kiállítótermeiben, 2013-ban pedig a szentendrei Szabadtéri Néprajzi Múzeumban került bemutatásra.
Az itt bemutatott konferencia, tanulmánykötet és vándorkiállítás rendezője a Mátyusföldi Muzeológiai Társaság, amely 1999-ben alakult meg boldogfai székhellyel. A polgári társulásként működő tudományos társaság tagjai olyan szakemberek, akik tenni kívánnak a magyarság, illetve más kisebbségben élő közösség kulturális életének fejlesztéséért, mégpedig elsősorban a múzeumi tevékenységet érintő területeken. Közöttük van régész, néprajzkutató, levéltáros, történész, könyvtáros és pedagógus, akik a saját szakterületükön önálló kutatómunkát végeznek, szem előtt tartva a tevékenységük során elért eredményeik népszerűsítését is. A társaság tizenöt éves tevékenysége során szervezője volt több néprajzi, történeti kutatásnak, megvalósítója népi lakóházak és történeti épületek építészeti-történeti-néprajzi dokumentációjának, rendezője kiállításoknak (pl. Boldogfa község korabeli fényképeken, Boldogfa, 2011–2012; Szenc és környéke pénzérmei, Szenc, 2013), megjelentetője muzeológiai témájú kiadványoknak (pl. Műtárgykezelés, 2002). Rendezője volt több olyan konferenciának (pl. A helyi kultúra kincsestára, Nagymácséd, 2002) és szakmai szemináriumnak (Tájházi Műhely, Nagyfödémes, 2004; Hagyományok és értékek I–XII, Pozsony, Rozsnyó, Párkány, Nagymegyer, Szőgyén, Zsigárd, Szalka, Nagyfödémes, Szenc, Szklabonya, Vágsellye, Taksony, 2003–2014), amelyek témái a múzeumi munka különböző területeire vonatkozó ismeretekkel foglalkoztak. A társaság tevékenységében meghatározó szerep jut azon adatbázis kiépítésének, amely egybegyűjti a magán-, társulati, illetve önkormányzati magyar vonatkozású gyűjteményeket, kiállítóhelyeket Szlovákia területén. Ezek megóvása érdekében kész a szakmai tanácsadásra, a kapcsolattartásra a magángyűjtemények, műtárgyak tulajdonosaival, gondozóival, tájházak, helytörténeti és néprajzi kiállítások működtetőivel. A Mátyusföldi Muzeológiai Társaság tevékenységének megismertetése érdekében a szélesebb közönséggel, gyakran együttműködve más társrendezőkkel, különböző ismeretterjesztő és kulturális rendezvényeket valósít meg. Ezek leginkább könyvbemutatók, helytörténeti, muzeológiai témájú előadások és kiállítások.