Hadobás Sándor szerk.: Az Érc- és Ásványbányászati Múzeum Közleményei II.

Rudabánya 2005, 142 p.

A kötet öt tematikus egységbe szedve tizenhárom, elsősorban a bányászattal kapcsolatos dolgozatot tartalmaz, mely írások azonban nagyon sok művelődéstörténeti, néprajzi és történeti adatot is tartalmaznak. Az Örökség fejezetben Szepsi Csombor Márton eddig kevéssé ismert értekezését olvashatjuk a fémekről. Az eredetileg latin nyelvű írásról – melyhez a Szegedi Egyetem munkatársai igen körülményesen jutottak hozzá 1969-ben – Kovács Sándor Iván azt írja: „…Csombor Márton meglepő közlése firenzei utazásáról alighanem csak az utazók szokásos, de esetünkben egy ideig roppant filológiai izgalmakat keltő lódítása.” A közlemény eredetileg az Acta Universitatis Szegediensis de Attila József nominatae. Acta Historiae Litterarum Hungaricarum című szegedi egyetemi folyóirat XII. kötetének 121–137. oldalain jelent meg 1972-ben. Mivel azonban ez a periodika a technikatörténészek előtt ismeretlen, ezért a rudabányai múzeum munkatársai és a kötet szerkesztője úgy döntöttek, hogy az újraközléssel a bányászattörténettel foglalkozó szakemberek számára is hozzáférhetővé teszik Szepsi Csombor Márton e korai, lírát és valót elegyítő természettudományos iskolai értekezését.
A Tanulmányok fejezet négy dolgozatot tartalmaz. Gavallér Pál Targonca vagy kapa? c. dolgozatában Nagybánya pecsétjéről és a hozzá tartozó typariumról eddig megjelent tíz tanulmányt, könyvet és ábrát dolgozza fel. Mint írja, Nagybánya címeréről eltérő véleménnyel vannak a szakemberek. Dolgozatában az egyik lehetséges értelmezést fejti ki. Ján Hlobil, a Rozsnyói Bányászati Múzeum munkatársa a Dobsina és Rozsnyó térségében található rézérc-lelőhelyeket veszi számba, míg Sóvágó Gyula a perkupai gipsz- és anhidritbányászat kialakulásának körülményeiről és történetéről ad számot. Horváth Pál és Jerg Zoltán a Pelsőci-fennsík Csengőlyuk nevű zsombolyának történelmi feliratait mutatják be. Mint írják, e feliratok dokumentálását a Rozsnyói Bányászati Múzeum és a szintén rozsnyói Minotaurus barlangászcsoport közösen végezte. Az első felirat 1882-ből származik, s a többit történelmi szempontból 1972-ig tartják jelentősnek. A szerzők dolgozatukban a Csengőlyukban talált tizenhét feliratot mutatják be.
A Közlemények fejezet két rövidebb írást ad közre. Gavallér Pál a bányászjelvény heraldikai és szigillográfiai magyarországi alkalmazásáról számol be, míg Horváth Pál a fent említett Csengőlyuk feltárásának történetéhez szolgáltat adalékokat.
A Visszatekintés fejezet korábbi leírásokat ad közre. Az 1798-ban mindössze huszonöt évesen elhunyt gróf Teleki Domokos utazásairól könyvben számolt be. Ő volt az, aki a 18. század végén elsőként ismertette meg magyar nyelven az olvasókkal Magyarországot útleírásában. Útleírása 1993-ban jelent meg a Balassi Kiadó gondozásában. A kötetben az alsó- és felső-magyarországi bányavárosokról szóló rész olvasható. Jan Ackersdijck utrechti profeszszor korabeli, 1823-as úti élményei az alsó-magyarországi bányavidéken annyival érdekesebb Teleki gróf leírásánál, hogy az idegen, a külföldi szemével láttatja az általa meglátogatott bányavidéket. A nagy tudású, művelt és olvasott professzor információi meglepően tartalmasak és megbízhatóak. Ez személyes tapasztalatain túl annak tudható be, hogy kiválóan ismerte a korabeli Magyarországról megjelent útleírásokat – olvashatjuk a leírás bevezetőjében.
A Muzeológia fejezetben négy, múzeumokat bemutató illetve múzeumokhoz kapcsolódó beszámolót olvashatunk. Kovács Ágnes a Rozsnyói Bányászati Múzeum történetét ismerteti, Hadobás Sándor az újjászületett Érc- és Ásványbányászati Múzeum ásványkiállítását mutatja be és számol be a 7. Rudabányai Múzeumi Nap történéseiről, Benke István pedig a türelemüvegek közül a bányászpalackokat bemutató, a miskolci Hermann Ottó Múzeum és a rudabányai múzeum közös kiállítását ismerteti az Olvasókkal.