csütörtök, július 29, 2021

Im Auf­trag der Görres-Gesellschaft her­aus­gegeben von: Hei­drun Alzheimer, Sabine Doering-Manteuffel, Daniel Drascek, Angela Treiber. Dritte Folge 1 (2006), 232 p.; 2 (2007), 221 p. ISSN 0 171-9904

A né­met nép­rajz egyik nagymúltú peri­odiku­ma, a Jahrbuch für Volk­skunde el­ső fo­lya­ma 1936–1938 kö­zött lá­tott nap­vi­lá­got, Georg Schreiber szer­kesz­té­sé­ben. Az ak­ko­ri nem­ze­ti­szo­ci­a­lis­ta ide­o­ló­gi­á­val szem­be­he­lyez­ke­dő peri­odikum ha­gyo­má­nya­it kö­vet­ve 1978-tól a Gör­res Tár­sa­ság (ala­pít­va: 1876) ha­son­ló cí­men in­dí­tot­ta út­já­ra az év­könyv má­so­dik fo­lya­mát, ame­lyet kez­det­ben az inns­bruc­ki Niko­laus Grass és a würzbur­gi Wolf­gang Brück­n­er jegy­zett. Grass 1999-ben be­kö­vet­ke­zett ha­lá­lát kö­ve­tő­en 2005-ig Wolf­gang Brück­n­er szer­kesz­tet­te. Az új­ra­in­dí­tott Jahrbuch für Volk­skunde pro­fil­ját alap­ve­tő­en a tör­té­ne­ti-nép­raj­zi ku­ta­tá­sok, a nem­zet­kö­zi tá­jé­ko­zó­dás és a val­lá­si nép­rajz interkon­fesszionális fel­fo­gá­sa jel­le­mez­te. Rög­tön az el­ső kö­tet­ben (1978) a ki­fe­je­zet­ten né­met té­mák mel­lett ol­vas­ha­tunk ta­nul­má­nyo­kat a dán bú­csú­já­rás­ról, va­la­mint a svéd és az olasz val­lá­si nép­rajz leg­fris­sebb ku­ta­tá­si ered­mé­nye­i­ről. Ez a nem­zet­kö­zi tá­jé­ko­zó­dá­si igény mind­vé­gig (2005-ig) jel­le­mez­te az év­köny­vet. A ma­gyar nép­raj­zot pél­dá­ul Czövek Ju­dit, Csil­léry Klá­ra, Gu­lyás Éva, Hofer Ta­más, Knapp Éva és Tüs­kés Gá­bor kép­vi­se­li a Jahrbuch für Volk­skunde má­so­dik fo­lya­má­nak 28 kö­te­té­ben. Saj­nos a szlo­vák nép­rajz kép­vi­se­lői nin­cse­nek je­len, s a cse­hek kö­zül is mind­ös­­sze Richard Jeøábek és Petr Lozoviuk sze­re­pel egy-­e­gy ta­nul­mán­­nyal. Te­ma­ti­ka­i­lag is rend­kí­vül sok­ré­tű a peri­odikum. Ol­vas­ha­tunk ben­ne he­ves po­lé­mi­át a né­met nép­rajz egyik ala­pí­tó nagy egyé­ni­sé­ge, Wil­helm Hein­rich Riehl meg­íté­lé­sé­ről, a nem­ze­ti­szo­ci­a­lis­ta idő­szak né­met nép­raj­zá­nak ér­té­ke­lé­sé­ről, ta­nul­mány­blok­ko­kat a far­sang-ku­ta­tás mód­szer­ta­ná­ról és el­mé­le­té­ről, a bú­csú­já­rás nép­raj­zá­ról és így to­vább. Aki a 20. szá­zad vé­gi né­met nép­rajz­ban tá­jé­ko­zód­ni akar, szá­má­ra a Jahrbuch für Volk­skunde vas­kos kö­te­tei meg­ke­rül­he­tet­le­nek.
A Gör­res Tár­sa­ság 2005-ös aa­che­ni köz­gyű­lé­se Hei­drun Alzheimert (Bamberg), Sabine Doering-Manteuffelt (Augsburg), Daniel Drascekot (Regensburg) és Angela Treib­ert (Eichstätt-Ingolstadt) bíz­ta meg az év­könyv to­váb­bi szer­kesz­té­sé­vel. Az újab­b, fi­a­ta­labb szer­kesz­tő­gár­da szín­re­lé­pé­sé­vel egy­szer­smind ne­vet, s rész­ben pro­filt is vál­toz­ta­tott a peri­odikum. A har­ma­dik fo­lyam im­már Jahrbuch für Europäis­che Eth­nolo­gie cí­men még na­gyobb hang­súlyt kí­ván fek­tet­ni az eu­ró­pai né­pek ös­­sze­ha­so­ní­tó nép­raj­zi vizs­gá­la­tá­ra, nyo­ma­té­ko­sab­ban kí­ván a „ré­gi­ók Eu­ró­pá­já­val”, va­la­mint a kom­pa­ra­tív val­lá­si nép­rajz­zal, az inter­re­li­gioz­itás kér­dé­se­i­vel fog­lal­koz­ni.
Az új fo­lyam el­ső szá­mát Angela Treiber, a má­so­di­kat Hei­drun Alzheimer ál­lí­tot­ta ösz­­sze. Mind­két kö­tet te­ma­ti­kus blok­ko­kat tar­tal­maz a val­lás és szo­kás­vi­lág, az el­be­szé­lés- és a kép­ku­ta­tás, a nem­ze­ti szo­ci­a­liz­mus idő­sza­ká­nak nép­raj­za, va­la­mint a né­met „nem­ze­ti spe­ci­fi­ku­mok” vizs­gá­la­tá­nak té­ma­kö­re­i­ből. A to­váb­bi­ak­ban a gaz­dag vá­lasz­ték­ból sze­mez­get­ve né­hány ta­nul­mány­ra tu­dom csak fel­hív­ni a fi­gyel­met.
Chris­tine Aka a ha­lá­los ki­me­ne­te­lű köz­úti bal­ese­tek hely­szí­nén fel­ál­lí­tott em­lék­je­lek­hez, ha­lál­je­lek­hez kap­cso­ló­dó újkeletű rí­tus meg­nyil­vá­nu­lá­si for­má­it elem­zi (Heilige Orte am Straßen­rand. Sinnsuche, Krisen­ritu­al und neue Spir­i­tu­al­ität; 1–2006).  A té­má­ra (és ezt a né­met nép­rajz­ban ke­ve­sen tud­ják), is­me­re­te­im sze­rint elő­ször a hor­vát Zor­i­ca Rajkoviè hív­ta föl elő­ször a fi­gyel­met 1976-ban, majd tő­le nyil­ván füg­get­le­nül a  ma­gyar Ko­vács Ákos 1990-ben. A né­met ku­ta­tás Kon­rad Köstlin 1992-es ta­nul­má­nyá­tól szá­mít­ja a prob­lé­ma­kör ismeretét4.  Michael Pross­er a Szent Or­bán nap­já­hoz kap­cso­ló­dó szo­ká­so­kat a ku­ta­tás újab­b, el­ső­sor­ban ma­gyar­or­szá­gi ered­mé­nye­i­nek a tük­ré­ben vizs­gál­ja (Das Fest Sanc­ti Urban­i. Ne­ue Befunde unter beson­der­er Berück­sich­ti­gung Ungar­ns; 1–2006)5. Ugyan­csak Michael Pross­er ne­vé­hez fű­ző­dik az a mikroku­tatás, ame­lyet a freibur­gi Johannes-Künzig Insti­tut­ban ta­lál­ha­tó Karasek-­gyűjtemény egy da­rab­ja ins­pi­rált (Zum Wan­del der Funk­tion und des Tra­di­tion­swertes von Sagen-Texten. Ein exem­plar­isch­er Prob­le­maufriss aus der ’Sammlung Karasek’; 2–2007). Ma­gá­nak a szó­ban for­gó gyűj­te­mény­nek a lét­re­ho­zá­sa Alfred Karasek ne­vé­hez kap­cso­ló­dik. Karasek a 20. szá­zad el­ső fe­lé­ben (fő­leg a két vi­lág­há­bo­rú kö­zött, il­let­ve a má­so­dik vi­lág­há­bo­rú alat­t) vég­zett (és szer­ve­zett) gyűj­té­se­ket, el­ső­sor­ban a Kö­zép-Len­gyel­or­szág­ban, Ga­lí­ci­á­ban, Szlo­vá­ki­á­ban és Ma­gyar­or­szá­gon élő né­me­tek kö­ré­ben. Eze­ket a ku­ta­tá­so­kat mun­ka­tár­sa­i­val az­tán a má­so­dik vi­lág­há­bo­rú után a Ke­let-Eu­ró­pá­ból Né­met­or­szág­ba te­le­pí­tett né­me­tek kö­ré­ben is foly­tat­ta. Je­len­leg az ar­chí­vum­ban mint­egy 20.000 „mon­da­sze­rű” szö­veg ta­lál­ha­tó (csak Ma­gyar­or­szág­ról 6200 tex­tus!). Pross­er eb­ből a mér­he­tet­le­nül nagy gyűj­te­mény­ből egy, 1939-ben Vértes­bogláron le­jegy­zett, né­met nyel­vű szö­ve­get ad köz­re (a ke­resz­te­let­le­nül el­halt gye­re­kek lel­ke­i­ről szó­ló tí­pust), majd en­nek elő­ször tar­tal­mi in­terp­re­tá­ci­ó­já­ra tesz kí­sér­le­tet, kö­zép-eu­ró­pai kon­tex­tus­ba he­lyez­ve a mon­da­szö­ve­get, il­let­ve a hi­e­de­lem­kép­ze­tet; vé­gül pe­dig az elem­zett el­be­szé­lés le­jegy­zé­sé­nek oka­it fir­tat­ja a szer­ző. Meg­ál­la­pít­ja, a szö­veg rög­zí­té­sé­re, do­ku­men­tá­lá­sá­ra nem azért ke­rült sor, hogy az el­mu­lasz­tott ke­resz­te­lés ször­nyű kö­vet­kez­mé­nye­i­re fi­gyel­mez­tes­se a ké­sőb­bi ol­va­sót, még csak azért sem, hogy a ba­bo­na­ság egy for­má­já­ra rá­mu­tas­son. A le­jegy­zés, ar­chi­vá­lás üze­ne­te a nyelv, a né­met nyelv lé­té­nek a de­monst­rá­lá­sa volt ki­sebb­sé­gi kör­nye­zet­ben. Ne fe­led­jük, a nem­ze­ti­szo­ci­a­liz­mus tom­bo­ló idő­sza­ká­ban já­runk, ami­kor a töb­bi kö­zött a né­met nyelvszigetku­tatás, de ma­ga a né­met nép­rajz is egy­ér­tel­mű­en a ras­­szis­ta ide­o­ló­gia szol­gá­ló­lá­nyá­vá sze­gő­dött. Michael Pross­er a le­jegy­zés­nek eh­hez az as­pek­tu­sá­hoz is gaz­da­gon ada­tolt kom­men­tárt fűz.
Vé­ge­ze­tül Matthias Hamann dol­go­za­tát sze­ret­ném meg­em­lí­te­ni, aki a „mi a né­met?”, a kor­rekt vá­lasz le­he­tő­sé­ge szem­pont­já­ból ki­lá­tás­ta­lan­nak tű­nő kérdésköréhez6 hoz mai ada­lé­ko­kat (Friedrich Schil­ler und der Bau­mark­t. Von deutschen Din­gen). A dol­go­zat egy, a nürn­ber­gi Ger­mán Nem­ze­ti Mú­ze­um­ban meg­ren­de­zett, „Mi a né­met?” cí­mű ki­ál­lí­tás meg­va­ló­sí­tá­sa köz­ben, mint­egy an­nak mel­lék­ter­mé­ke­ként ke­let­ke­zett. A szer­ző elő­ször a „ti­pi­kus né­met” hét­vé­gi sza­bad­idő te­vé­keny­sé­ge­ket te­kin­ti át, ame­lyek, mint (vár­ha­tó mó­don) ki­de­rült, tör­té­ne­ti­leg vál­toz­nak: az 1960-as évek né­met­je­i­nek szom­ba­ti fog­la­la­tos­sá­ga az ut­ca fel­söp­ré­se és a kád­für­dő volt, ami az 190-es évek­re au­tó­mo­sás­ra vál­to­zott. Az 1980-as évek né­met­jei szom­bat es­tén­ként egy te­le­ví­zi­ós szó­ra­koz­ta­tó kvíz­mű­sor előtt ül­tek, míg vi­szont ma szom­ba­ton­ként a be­vá­sár­lás je­len­ti a fő el­fog­lalt­sá­got. Igen: szó­ra­ko­zást. A szer­ző azt kö­ve­ti nyo­mon, mi­ként nyil­vá­nul­nak meg a né­me­tek­nél azok az el­fog­lalt­sá­gok (IKEA, Bau­mark­t, Horn­bach stb.), ame­lyek a vi­lág bár­mely ré­szén re­a­li­zá­lód­hat­nak. En­nek a kis eset­ta­nul­mány­nak a tük­ré­ben vé­ge­ze­tül ma­gá­nak a ki­ál­lí­tás­nak a kon­cep­ci­ó­ját is be­mu­tat­ja. Az öt te­ma­ti­kus egy­ség (Vá­gya­ko­zás; Szel­lem; Hit; Ka­rak­ter; Ha­za) kö­ré vélt vagy va­lós né­met (vél­ten vagy va­ló­san né­met) etnikus spe­ci­fi­ku­mo­kat so­ra­koz­tat­tak föl a ren­de­zők. A Vá­gya­ko­zás té­ma­kört pél­dá­ul to­váb­bi há­rom spe­ci­á­lis egy­ség­re bon­tot­ták: Vá­gya­ko­zás a mély­ség iránt (ezt a mély és sö­tét né­met er­dők­kel il­luszt­rál­ták); Vá­gya­ko­zás a mes­­szi­ség iránt (itt el­ső­sor­ban a né­me­tek köz­is­mert Itá­lia utá­ni vá­gya­ko­zá­sá­nak le­nyo­ma­ta­it lát­hat­ta a kö­zön­ség);  Vá­gya­ko­zás a nagy­ság iránt (a töb­bi kö­zött Hit­ler mell­szob­ra jel­ké­pez­te ezt a tu­laj­don­sá­got). No­ha nem va­gyok ben­ne biz­tos, hogy az el­mé­le­ti szin­tű de­fi­ní­ci­ó­kon túl­me­nő­en va­ló­ban, a va­ló­ság­ban is lé­te­zik-e etnikus spe­ci­fi­kus, Matthias Hamann írá­sa, s fő­leg az ál­ta­la be­mu­ta­tott ki­ál­lí­tás, nyil­ván hoz­zá­já­rult (hoz­zá­já­rul­hat) a prob­lé­ma­föl­ve­tés­sel egyi­de­jű­leg fel­tö­rő kér­dé­sek meg­vá­la­szo­lá­sá­ra is. De leg­alább­is sza­ba­tos meg­fo­gal­mazá­sunkra…