péntek, március 29, 2024

2014. május 20-án, egész napos tudományos ülésszakkal emlékeztek meg az ELTE BTK Néprajzi Intézetének oktatói, munkatársai és a meghívott vendégek az intézet alapításának elmúlt 80 esztendejéről.
A délelőtt köszöntőkkel indult, Mohay Tamás intézetigazgató és Dezső Tamás dékán üdvözlő szavait követően Paládi-Kovács Attila az alapítás óta eltelt évtizedek nagy néprajzi teljesítményeit tekintette át, illetve szólt a tudomány körül alapvetően megváltozott világról, s mindebben a tudomány művelőinek a feladatáról.
A továbbiakban a Múlt és jövő a néprajzi szakképzésben című blokkban a tanszék oktatóinak előadásaira került sor. Bárth Dániel Múlt, jelen és jövő a folklorisztika budapesti oktatásában címmel szólt a bolognai rendszer hátrányairól és előnyeiről, a képzés tagolásáról és felépítéséről. A terep- és múzeumi gyakorlat fontosságáról és a korábbi eredményeknek, a mai hallgatók általi értelmezésének nehézségeiről. Bali János Agráretnográfiai kutatások az ELTE Néprajzi Intézetének történetében címmel tekintette át, ami a témakörben történt az alapítástól egészen napjainkig. Külön szólt Tálasi István szerepéről, aki 1951-től évtizedeken át vezette a tanszéket és ez idő alatt a munka néprajzára irányította a kutatás figyelmét. Smid Bernadett Folklór a digitális korban című előadásában az internet mint kutatási „terep” vizsgálatának kérdésével foglalkozott. Külön foglalkozott a digitális folklórt alkotó, teremtő és fogyasztó lehetséges személyével és a variálódás kérdésével (blogok, honlapok, kommentek, sms-ek). Külön szólt a szerzőség kérdéséről, a variálódás lehetőségeiről és a tudatos anonimitásról. Vincze Kata Zsófia Etnológia és etnopolitika: a néprajz problémái és tudományosságának lehetőségei Közép-Európában címen tartott előadást, melyben kitért az etnikai paradigma kérdésére, a látens etnicitásra és az etnikus vallásokra. Foglalkozott az etnicitás kitalálásának kérdésével és a népi kultúra nemzetiesítésével. Külön szólt az autentikus és a kitalált, hamis vagy csupán a folklorizmus kategóriájába sorolható jelenségekkel. Felvetette az etnicitás konstruálódásának kérdését és szólt a megtervezett hagyományról is, valamint az etnopopulizmusról. Mohay Tamás Személyes tudás, személytelen ismeret: a néprajz mint a megértés tudománya című előadásában az értékeket gyűjtő és mentő – ahogyan fogalmazott – kettős arculatú tudományról szólt. Arról a tudományról, amely nemcsak azt tűzte ki céljául, hogy egy társadalmi réteg, a parasztság tudását gyűjtse fel és értse meg, hanem mindezt a tudást tudományos ismeretként a mindenkori társadalom rendelkezésére bocsássa úgy, hogy közben értelmezi, tudományos ismeretté konvertálja az általa megmentettet és érvényes, működő tudássá alakítva kínálja fel a társadalom számára.
Délután Hétköznapok és ünnepek összefoglaló cím alatt doktoranduszok tartottak előadásokat, melyek során kutatásaikból kaphatott ízelítőt a szép számú, zömmel szakmai közönség. Bálint Petra Történeti folklorisztika – mindennapok története; Muntagné Tabajdi Zsuzsanna Viták és összecsapások a szügyi temető körül a 18. század közepén; Ilyefalvi Emese Húsvéti és pünkösdi köszöntők 18–19. századi erdélyi kéziratos énekeskönyvekben; Szabad Boglárka Görög katolikus megújulás – egy kutatás tervei és kezdetek; Muskovics Andrea Anna A martosi szőlőhegytől a történeti Budai borvidékig. Egy klasszikus téma újabb kutatási lehetőségei; Nagy Krisztina Mesterségek vonzásában: a késes ipar címmel tartott előadást.
Ezt követően, a kora délután folyamán kerekasztal-beszélgetésre került sor a néprajztudomány dilemmáiról és jövőbeni lehetőségeiről. A beszélgetésben részt vevő Bárth Dániel, Ilyés Zoltán, Kuti Klára, Papp Richárd, Varga Sándor és a moderátor Mohay Tamás sok fontos kérdéskört érintett. Az elhangzottakból talán a néprajz és a társadalomtudományok tudásanyagának társadalmi fontossága, illetve a felhalmozott tudásanyag újrahasznosításának kérdése kapott nagy hangsúlyt. Kuti Klára úgy fogalmazott, hogy kézzelfogható és konkretizálható eredményeket kell közvetítenie a tudománynak, akkor is, ha azt a társadalom nem akarja hallani. A beszélgetés arra is rávilágított, hogy a változó társadalomban a néprajztudománynak újra meg kell találnia a helyét, nem lehet a színes és nosztalgikus, napjainkra már jószerével teljesen eltűnt, egykori paraszti világ közvetítője. Ilyés Zoltán szerint a néprajz és a kulturális antropológia etnotudomány. A klasszikus paraszti kultúra és recens jelenségek kutatása egyaránt fontos feladat. A vitába már a közönség is bekapcsolódott, a rendezvény interaktívvá vált. Egyebek között szó esett a néprajz általános és középiskolai tananyaggá válásának kérdéséről és az oktatás lehetőségéről, a média szerepéről és feladatáról mindebben. Érezhető volt, hogy a beszélgetők között komoly nézetkülönbségek voltak a néprajz helyzetét és jövőjét illetően, egyvalamiben azonban teljes egyetértés alakult ki, nevezetesen abban, hogy a tudományt a régi keretek között nem lehet megtartani.
A délután folytatásaként Küllős Imola mutatta be az intézet legújabb tanulmánykötetét, amely az Emlék, emlékezet, életút címet viseli és Deáky Zita, Smid Bernadett szerkesztették.
A rendezvényt tanszéki fotókiállítás kísérte és baráti találkozóval zárult.