Silling István: Szenttisztelet és népi vallásosság a Vajdaságban. Különös tekintettel a nyugat-bácskai emlékművekre és kölcsönhatásokra. Válogatott tanulmányok

Silling István konok módszerességgel dolgozza fel (dokumentálja, prezentálja, értékeli) szűkebb pátriája, Nyugat-Bácska (tágabban a Vajdaság) népi vallásosságának különféle megnyilvánulási formáit. Ezek között is elsőrendűen a szakrális kisemlékek egyes típusait, a hozzájuk kapcsolódó kultusznak a levéltári és recens anyag felhasználásával történő bemutatásával. Tanulmányait most már évtizedek óta hazai és külföldi szaklapokban, tanulmánykötetekben (és hát saját kötetekben35) publikálta. Most egy kötetre valót válogatott össze a népi szakralitáshoz kapcsolódó írásaiból. Az itt is olvasható fontos tanulmányaiban adta közre például az elmúlt, talán két-másfél évtizedben a Nepomuki Szent János, Szent Flórián, Szent Antal, a pestisszentek (Szent Sebestyén, Szent Rozália), a szőlőhegyi védőszentek (Szent Orbán, Szent Donát, Szent Trifun) vagy Szent Vendel bácskai emlékeihez, kultuszához kapcsolódó kutatási eredményeit, vagy a szentsír tiszteletről, Szent Anna kultuszáról, a nyugat-bácskai Jézus Szíve-kultuszról (és még sorolhatnám) írott tanulságos sorait. Úgy tűnik, a kötet komplexitásra törekszik, igyekszik a szerzőnek e viszonylag jól behatárolható, ám mégis rendkívül sokrétű és sokszínű kutatási eredményeit a lehető legteljesebben (ha nem is hiánytalanul, hiszen válogatásról van szó!) prezentálni.
Silling István kutatói habitusára jellemző, hogy két lábbal áll a valóság talaján. Nem teóriákat gyárt, hanem a konkrét hazai (értsd: bácskai) anyagra támaszkodva (ez lehet valamilyen kézzelfogható objektum, szakrális kisemlék, lehet levéltári anyag vagy az adatközlők emlékezete, illetve Silling saját megfigyelése), szóval konkrét hazai anyagra támaszkodva nyújt az általa épp kiválasztott témáról pontos és megbízható képet. A sokvallású, soknemzetiségű Vajdaságban az ebből adódó (vallási és etnikai) kapcsolatrendszerek (vagy éppenséggel azok hiánya) vizsgálata, megfigyelése, értelmezése is rendkívül fontos. Silling István publikációiban ennek a problematikának is jól artikulált kérdésfelvetéseire, megbízhatóan dokumentált lenyomataira és továbbgondolkodtató válaszkísérleteire találunk (épp ezért kicsit hiányolom, hogy jelen gyűjteménybe nem sorolta be például a szerb vodicákról írott szép dolgozatát36).
Noha Silling István itt olvasható tanulmányai a kutatás számára lényegében eddig is hozzáférhetőek (és idézhetőek) voltak, de annyira szétszórtan, hogy valóban komoly utánjárást igényelt az összeset előkeresni és összefüggéseikben együtt is látni.37 Ezért is tartom rendkívül szerencsésnek, hogy az újvidéki Forum Könyvkiadónak és a zentai Vajdasági Magyar Művelődési Intézetnek köszönhetően mód nyílott e dolgozatok együttes megjelentetésére, ami nemcsak a vajdasági, hanem az egyetemes magyar és (legalább képanyag révén) a nemzetközi vallásetnológiai kutatások nagy nyereségének számít.