csütörtök, október 28, 2021

Hódmezővásárhely: Német László Városi Könyvtár és Pósa Lajos Gyermekkönyvtár 2015, 1311 p. ISBN 978-963-87406-4-9

A két kötetből álló impozáns vállalkozás egy jellegzetes alföldi parasztváros, Hódme­ző­vásárhely elsüllyedt paraszti kultúrájának kísérel meg emléket állítani. A munka öt nagyobb egységre tagolódik.
Az első blokkot (Anyagi kultúra) a táj, a település és a hagyományos gazdálkodás összefüggéseit kereső és bemutató fejezet nyitja (Novák László Ferenc), amit az építkezést tárgyaló fejezet követ (Dám László). A következőkben a halászatról (Kruzslicz István), a megtermelt javak feldolgozásáról és értékesítéséről (Nagy Vera), illetve a tárgyalt település közlekedéséről, szállításáról és teherhordásáról (Herczeg Mihály) olvashatunk. A blokkot az 1744–1922 közötti hódmezővásárhelyi vagyonleltárak bemutatása, értékelése zárja (Szenti Tibor).
A második blokk (Antropológia, társadalom) nyitófejezete a helyi lakosság antropológiai képét mutatja be (Henkey Gyula), amit a hódmezővásárhelyi társadalom átfogó ismertetése (Varsányi Attila), illetve ugyanennek egy speciálisabb, a történeti és néprajzi adatok tükrében megvalósított feldolgozása, a helyi népesség életének komplex bemutatása követ (Örsi Julianna). A blokkot a hódmezővásárhelyi társadalom perifériális csoportjainak (boszorkányok, tudós emberek, beszállásolt katonák, részegeskedők, kéjelgők stb.) a bemutatása zárja (Szenti Tibor).
A harmadik blokk (Kézműipar), számomra érthetetlen módon leválasztva az anyagi kultúráról, először külön tárgyalja a helyi céhes élet vonatkozásait (Nagy Vera), majd az egyes mesterségeket mutatja be: faművesség (Terendi Viktória), majd külön-külön fejezetben fémművesség, fazekasság, textilipar (Nagy Vera), s végül bőrfeldolgozás (Markos Györgyi). A blokkot Hódmezővásárhely háztartásainak és élelmiszeriparának néprajzi szempontú bemutatása zárja (Herczeg Mihály).
A negyedik, kissé vegyes blokk (Vallás, folklór, népzene) nyitófejezete a helyi népi hiedelemvilágba enged bepillantást (Labancz Gabriella), majd az emberi életfordulókhoz kapcsolódó szokások prezentálása következik (Markos Györgyi). Ez után a helyi római katolikusok vallási néprajzából olvashatunk szemelvényeket (Tomán Zsóka), amit a hódmezővásárhelyi temetők tárgyalása követ (Novák László Ferenc). A blokkot a helyi népköltészet egyes műfajainak rövid szemléje követi (Katona Imre), illetve a népzene, népi hangszerek, zenélési alkalmak bemutatása zárja (Felletár Béla).
Ötödik blokként, Kőszegfalvi Ferenc munkája eredményeként Hódmezővásárhely (teljes?) néprajzi bibliográfiáját kapja kézhez az érdeklődő. A mindösszesen 1069 tételben felsorolt bibliográfiai adatok (ha jól látom) kronológiai rendben sorjáznak, ami – megítélésem szerint – a legszerencsétlenebb megoldás. Használhatóbb lett volna a szerzők szerinti alfabetikus rend, s pláne, akár ehhez a közlési módszerhez kapcsolódó, kis tematikus mutató elkészítése.
Amolyan függelékként kapcsolódik a kötethez Szenti Tibornak a hódmezővásárhelyi Puszta világa, életmódja változásait bemutató tanulmánya.
A reprezentatív kiállítású köteteket, amelyek (a fentebb felsorolt szerzők mellett) Novák László Ferencnek, a kiadvány főszerkesztőjének több évtizedes kutató- és szervezőmunkáját, valamint a két szerkesztő, Nagy Vera és Szenti Tibor munkáját dicsérik, számos fekete-fehér és színes fotó, rajz, térkép teszi még tanulságosabbá.