szombat, november 26, 2022

Az Ipolyságról Nagytúr felé vezető út mentén a település északi határát jelző tábla közelében kis temető őrzi a város történelmének egy szeletét. Ma az ortodox zsidó temetőt három oldalról drótkerítés, a keleti végén pórusbeton téglafal védi, lakattal zárt vaskapuja a kerítés nyugati részén helyezkedik el. Megnyitásakor a sírkert könnyű megközelítését segítette, hogy a bejá- rata közvetlenül egy széles földút mellett volt. Az 1950-es években ennek az útnak a kiszéle- sítéséhez s egy járda kiépítéséhez vettek el több négyzetméternyi területet1 a temető nyugati feléből. 2021-ben újabb méterekkel zsugorodott, miután kivezető utat építettek a szomszédos műszakivizsga-állomásnak. Ezek a részek sokkal messzebb estek a kimért soroktól, így való- színűsíthetjük, hogy azokon a területeken gyereksírok sem voltak.

A közel 1500 m² kiterjedésű sírkertben sem épületet, sem emlékművet nem találunk. A fü- ves területen nincsenek kijelölt utak, de ezt a temető kis mérete nem is indokolja. A sírokat több évtizeden keresztül bozótos borította. Az 1970-es évek vége felé Lőwy György köz- benjárására több teherautónyi cserjét és gazt pucoltak ki a területről,2 de a 2000-es évekre a síremlékeket újra áthatolhatatlan szúrós növényzet takarta. A temető ismételt megtisztítását a Honti Múzeum és Simonyi Lajos Galéria munkatársa Bendík Márta kezdeményezte 2003- ban,3 azóta rendszeresen kaszálják.

1. kép: Az orotdox temető látképe (Orosz Örs felv., 2022)

Ipolyságon a zsidó hitközség az 1968-as nagyarányú kivándorlás következtében megszűnt, az egykor összetartó közösség leszármazottai szétszóródtak a világban. Ipolyság zsidó múltjáról ad hiteles képet az Asher Sándor és Gartenzaum Gyula által szerkesztett Örökmécses című könyv. Az 1994-ben, Naharijában kiadott kötetben az Ipolyság környékéről alijázó emberek visszaemlékezései mellett találunk statisztikai adatokat, több fotót és az ortodox zsidó temető parcelláinak nyilvántartását. (Asher–Gartenzaum 1994, 180–181)

2. kép: Temetői nyilvántartás a ravatalozó alaprajzával. (Kapusta Krisztina szken., 2022)

Ez inkább egy temetőtérkép, amin a sorokat római számokkal jelölik (I.–XIX.), az osz- lopokat arab számokkal (1–18.), a sírokat jelző kis téglalapokba pedig beleírták az elhunyt nevét. A halálozások dátuma ebből a nyilvántartásból nem derül ki. A térkép szerinti II. sorban csak egy nyughelyet jelölnek, az I., III. és VII. sor pedig betemetetlen. A VIII. az egyetlen olyan sor, ahol nincs üresen maradt sírhely. A foghíjas sorok arra utalnak, hogy a családok előre megváltott nyughelyekkel biztosították, hogy egymás mellett legyenek eltemetve. Ennek a szándéknak újabb bizonyítékát találjuk a temetőtérképen, amin a házastárs számára lefoglalt sírhelyet „F” betűvel jelölték.

A mára már a feledés homályába vesző ravatalozó pontos méreteit és a sírokhoz viszonyí- tott elhelyezkedését szintén a már említett temetőtérkép őrizte meg, amit nagy valószínűség- gel az 1949-ben alijázó Singer Fülöp rabbi4 vitt magával Izraelbe. A rajz alapján a temetőbe nyugat felől lehetett bejutni, a halottasház épületén keresztül. A 8,5 m hosszú és 7,4 m széles ravatalozó egy nagy és két kisebb helységből állt. Az épületről sem fotó, sem leírás nem ma- radt fenn, és az Ipolyságon élő idősebb generáció sem emlékszik rá. A temető környékére azóta utakat, járdákat építettek, telephelyeket létesítettek, így már az alapokat sem sikerült megtalál- ni. Azt, hogy valaha is létezett, a Magyar Zsidók Központi Tanácsának 1944-es összeírásából (Schweitzer–Frojimovics 1994, I: 284.) tudjuk, ahol az Ipolysági Ortodox Hitközség bevallása szerint a Chevra Kadisa tulajdonában van a temető és a ravatalozó épülete is.

Az 1850-ben alakult Ipolysági Zsidó Hitközség az 1868-as zsidó kongresszus után status quo hitközségként határozta meg magát. (Büchler 2013, 149) A konzervatív vonalat képviselő Deutsch Salamon rabbi ezek után fogadta el a nyitraiak hívását, és lett Nyitrán ortodox főrabbi. (Büchler 2010, 93) Az ipolyságiak rabbi nélkül maradtak, és ez közrejátszhatott abban, hogy 1876 februárjában egy kisebb csoport kivált, és Berczeller Márton vezetésével megalapította az ortodox hitközséget. (Bárkány–Dojč 1991, 217) Rabbijuk a Balaton községből származó Weisz Antal lett (Asher–Gartenzaum 1994, 17–18), aki Szécsényból jött Ipolyságra.

Ezeknek az adatoknak birtokában joggal kereshetnénk az ortodox temetőben 19. századi sírokat, ám a sírkert létesítése jóval későbbre datálható. A héber dátumok lefordítása és átkon- vertálása után derül ki, hogy az új temető legrégebbi sírkövén a temetés időpontja, 5670. sevát 21. azaz 1910. január 31. Ennek alapján kijelenthetjük, hogy a szakadás ellenére a status quo és az ortodox hitközség még 34 évig közösen használta a város déli részén elhelyezkedő nagy zsidó temetőt. A második világháború után ismét egységbe tömörülő zsidó közösség újra a régi közös temetőbe temetkezett. Az ortodox temetőt Schmidl Manó, a volt ortodox hitközség elnö- kének 1945. december 6-i temetésekor használták utoljára.

A temetőtérkép jó kiindulópont, de a pontos beazonosításhoz elengedhetetlen a halotti anyakönyvekkel való összevetés. Az ortodox hitközségen belül használatos nyilvántartás meg- engedte, hogy a sírhelyeket jelző kis téglalapokon ne az elhunyt által használt hivatalos név legyen feltüntetve, így az sok esetben csak a polgári anyakönyvből derül ki. Az ortodox temető térképére feljegyzett nevekhez nem minden esetben tartozik sírkő, sőt tíz esetben sírhelyet sem találunk. Ezek a következők:

II.1. Markstein Endre, elhunyt 44 évesen, 1944. 4. 4-én
IV.1. Glöckner Aranka, elhunyt 22 évesen, 1936. 6. 23-án
IV.2. Spitzer Lipótné, született Kohn Regina, nincs halotti anyakönyvi adat
IV.4. Friedmann Jakabné, született Weisz Fáni, elhunyt 50 évesen, 1941. 10. 30-án
VI.4. Lichtenstein Józsefné, született Ganz Natália, elhunyt 83 évesen, 1944. 1. 6-án
X.8. Surányi Ignác, elhunyt 88 évesen, 1920. 1. 21-én
XII.10. Schlesinger Adolfné, született Michel Berta, elhunyt 70 évesen, 1944. 3. 29-én
XIII.4. Weisz Lászlóné, született Szügyi Emília, elhunyt 72 évesen, 1934. 2. 26-án
XIII.10. Herczfeld Herman, elhunyt 61 évesen, 1937. 11. 11-én
XIV.10. Kréhn Sámuel, elhunyt 77 évesen, 1943. 11. 10-én

3. kép: Szaggatott vonallal a beazonosított, de sírkő és sírkeret nélküli sírhelyek. (Kapusta Krisztina szerk., 2022)

4. kép: Surányi Ignác jelöletlen nyughelye, felesége síremléke mellett. (Kapusta Krisztina felv., 2022)

Az 1920-as, 1930-as évek sírhelyeinek esetében nem lehet tudni a hiányzó sírkövek okát. Surányi Ignácnénak impozáns feketegránit sírkövet állítottak, a közvetlenül mellette nyugvó férje esetében vagy nem volt leszármazott, aki síremléket állíthatott volna, vagy ellopták azt. Sírhelyét sírkeret sem jelöli. Az 1941 és 1944 között elhunytaknál nagy valószínűséggel a hoz- zátartozóknak már nem állt módjukban sírkövet állítani. Egyesek a fasizmus elől menekültek külföldre, másokat elpusztítottak.

Adler Jakab sírkövét valaki elmozdította eredeti helyéről, ma egy közeli sírkeretre helyez- ve találjuk. Három esetben fordul elő, hogy van sírkeret, de a sírkő hiányzik, ezeknél az ott nyugvó pontosan beazonosítható a szomszéd sírok alapján.

Polgár Ignác (agyonverték 1944. május 30-án az ipolysági gettóban) és Kolman Zoltán (meg- halt 1945. május 6-án, hastífuszban) sírja nincs feltüntetve a térképen. A nyughelyük fölé helyezett sírkövek keleti oldalára hosszabb szlovák nyelvű szöveget vésettek, amiben emléket állítanak a holokausztban elpusztított közvetlen rokonoknak. Ez és a többi sírtól eltérő betűtípus arra enged következtetni, hogy ezeket a sírjeleket jóval a második világháború után állították. A térképen nincs feltüntetve az egyévesen elhunyt Dekner Alíz sírja sem. Kettétört fehér márvány sírjelének felső része egy másik sírkőnek van támasztva, eredeti helye ismeretlen. Herman Herczfeld unoká- ja, az akkor 89 éves Susitzky Miksa állíttatott emléket mártír sorsú rokonainak, 2014-ben. A feke- temárvány sírkövet egy üresen maradt sírhelyre helyezték, nagyapja nyughelyének közelében. Ez az egyetlen síremlék, amelynek nyugati oldalán nem csak héber felirat olvasható.

5. kép: Adler Jakab nyughelye és áthelyezett sírköve. (Kapusta Krisztina felv., 2021)

6. kép: A gettóban agyonvert Polgár Ignác sírja. (Kapusta Krisztina felv., 2021)

 

7. kép: 2014-ben állított síremlék. (Kapusta Krisztina felv., 2021)

A temetőben ma látható nyolcvanöt sírkő nagy része áll, a hét darab ledőlt (vagy ledöntött) sírjelből négy törött. Az ortodox hagyományoknak megfelelően a síremlékek többségét sem- milyen motívum nem díszíti, de mint a legtöbb esetben, a neveket itt is nagyobb betűmérettel emelik ki. A régebbi sírok kedvelt díszítése a keresztény temetők mintájára átvett szomorúfűz, amit a héber Bibliában említett „Sírás-tölgye”6 szimbólumaként értelmezve emelt át a zsidó- ság. (Balogh 2021, 43) Az ipolysági ortodox temetőben az 1938 utáni sírokról ez a szimbólum eltűnik. A Dávid-csillag egy 1919-es sírkövön jelenik meg először, majd ez a motívum a két világháború között dominánssá válik. Ennek oka további kutatást igényel. Növényi motívum (babérág) csak egy 1939-es síron van, és lévita7 származásra utaló kancsót is csak egy esetben találunk.

8. kép: Fűzfamotívum Schlesinger Róza obeliszk sírkövén. (Kapusta Krisztina felv., 2021)

9. kép: Az 1920-as évektől domináló Dávid-csil- lag motívuma, a Diamant házaspár sírkövein. (Kapusta Krisztina felv., 2021)

10. kép: Növényi motívum Eichnerék ledöntött síremlékén. (Kapusta Krisztina felv., 2021)

11. kép: Az egyetlen lévita sír, Lőwy Miksa sírja. (Kapusta Krisztina felv., 2021)

12. kép: A temető legrégebbi sírja a kohén származású Kohn Márk nyughelye. (Kapusta Krisztina felv., 2021)

Hat sírkövön fordul elő a papi áldást osztó kéz motívuma; ezek a kohanita8 sírok a számukra kijelölt részben, egymás mellett helyezkednek el. A temetőtérkép rajza szerint velük egy vo- nalban a déli kerítést megszakítva van egy beugrás, az úgynevezett kohanita kapu.9 Az eredeti kőkerítés lebontásával ez a kapu is eltűnt. A kohanitáknak kijelölt külön bejárat biztosította, hogy a számukra előírt rituális tisztaságot akkor is megtarthassák, amikor hozzátartozójuk temetésén vesznek részt vagy azok sírhelyét látogatják, nekik ugyanis tilos halott közelében tartózkodni. (Kormos 2016, 18)

Az ipolysági ortodox hitközség tagjainak héber nyelvben való jártasságát bizonyítja, hogy a 19. század utolsó harmadától a 20. század első harmadáig közkedvelt akrosztichon (Bányai 2011, 30) a temető kései megnyitása ellenére, több síremléken fellelhető. Az 1830-as években eleinte csak a női sírokon megjelenő verses formula hamar kedvelt lett, és rövid időn belül a férfisírokon is megjelent. Az ilyen típusú szövegezésnél jellemzőek a sorvégi rímek, olykor páros rímek. Legelterjedtebb formája, a név újraalkotása a sor elején kiemelt betűkből, ritkább esetben a sorvégi betűk is kiadják az elhunyt nevét. (Balogh–Bányai 2014, 155) A leghosz- szabb akrosztichonokat Rosenbaum Henrik 1925-ös és Herczog Salamon 1926-os síremlékén olvashatjuk. Előbbinél 14, utóbbinál 11 soron keresztül magasztalják a sírban nyugvót. A többi sírjeltől eltérően Rosenbaum Henrik sírkövén nincs külön sorban feltüntetve a név, személy- azonosságát csak a sírvers első betűi fedik fel.

13. kép: Rosenbaum Henrik sírjele, 14 soros akrosztichonnal. (Kapusta Krisztina felv., 2021)

Esztergom egyszerre volt centruma a vallási és a világi építészetnek, ezért nem véletlen, hogy a közelében fekvő Gerecsei-hegységben kőfejtők és kőfaragó központok jöttek létre. Az itt bányászott tömör mészkő kevésbé sérülékeny, és a fagynak is ellenáll. Már a 19. századtól elterjedt alapanyaga volt a sírkőfaragásnak, előszeretettel használták mind a katolikus, mind a zsidó temetőkben. A vörös márványnak is nevezett gerecsei mészkő időtállóságát bizonyítja, hogy a belőlük faragott sírjelek még ma is könnyen olvashatóak, szépen kidolgozott motívum- kincsüket az eredeti formájukban csodálhatjuk meg. (Balogh 2018, 63–65)

Az elsősorban Tardoson és Süttőn faragott mészkövek az ipolyságiak számára is könnyen elérhetőek voltak. Az 1910 és 1920 között felállított sírjelek 50%-a készült gerecsei vörös mészkőből. Az I. Csehszlovák Köztársaság idején a várost már egy határ választotta el a kő- anyag forrásától, annak beszerzése nehézkessé vált. Az 1920 és 1945 közötti sírkövek több- sége szürke és fekete gránitból készült. Műkő síremlékek egyforma arányban fordulnak elő mindkét korszakban, ezeket általában szegényebb családok állíttatták.

A közép- és kelet-európai askenáz zsidó közösségek hagyományos sírkőformája íves lezárású, a rövidebb oldalán álló téglalap. (Kormos 2011, 21) A jobb minőségű és ezáltal jobban for- mázható kőanyag megjelenésével lehetőség nyílt hullámos vagy az egyszerű ívet homorú be- ugrásokkal megtörő lezárásra. Az oromzat díszítéseként gyakran használtak kiugró elemeket, akrotérionokat. (Kormos 2011, 21) Az ipolysági ortodox temetőben előfordul az íves lezárású emlékjelek szinte minden típusa, ezenkívül gyakori a háromszög lezárású lapos sírkő, és az obeliszk. Ez utóbbi anyaga leggyakrabban fekete vagy szürke gránit, de van, amit műkőből faragtak. Magasságuk, szélességük változó. A 20. század sírkőkultúráját követve dominálnak a téglalap alapú, nagyméretű gránittömbök, amelyeket az eltérő faragások tesznek egyedivé. Bár tetten érhető a szándék, hogy idomuljanak az ősök sírkőkultúrájához, ezeket a síremlé- keket nem mondhatjuk hagyományosnak, ezért az alábbi táblázatban az egyéb kategóriába vannak besorolva.

 

Az ipolysági Honti Múzeum udvarán található nagyméretű feketegránit tábla német és héber nyelvű vésete értékes információk forrása. Ez az emléktábla eredetileg az 1929-ben felavatott ortodox zsinagóga belépő portáljának falát díszítette. Szövege a következő:

Ipolyságon az ortodox hitközséget 1876. február 14-én alapította BERCZELLER Márton, emléke legyen áldott, aki 3 évtizedig volt annak vezetője és elnöke, és aki a hitközségnek 1912- ben 2 házat ajándékozott.
A tiszteletre méltó Weisz Antal főrabbi áldásos tevékenysége alatt 1898-ban épült első
zsinagógánk és 1929-ben a jelenlegi.
A hitközség elöljárója SCHMIDL MANÓ.
Örök hála illeti azokat, akik felajánlásaikkal hozzájárultak az építéshez.10

Weisz Antal rabbi és Schmidl Manó elöljáró nyughelyét pontosan bejelölték, de Berczeller Már- ton nevét hiába keressük a temetőtérképen. Az ortodox hitközség egykori vezetője Ipolyságon hunyt el, 85 éves korában, 1913. január 13-án, sírját az akkor már létező ortodox temetőben még- sem találjuk meg. Nyughelye nyomára születési helye és héber személyneve (Avraham Meir) vezetett. 2012-ben készült el a balassagyarmati műemlék ortodox zsidó temető sírkőkatasztere, amelynek névmutatója szerint Berczeller Avraham Meir a B parcella VI. szelvényének 8. sorá- ban nyugszik, a 8. sírhelyen. Személyazonosságát bizonyítja a sírkövön olvasható felirat: „Ez a sírköve az ipolysági hívők fényes közössége vezetőjenek… Ábrahám Meir Berczeller, élete 85 évig tartott, meghalt 1913-ban.”

A közösség másik kiemelkedő halottja, Weisz Antal, 62 évig volt a hitközösség rabbija. 1938. szeptember 15-én halt meg, életének 93. évében. Hosszú élete számtalan megpróbáltatás elé állította, több gyermekét és két feleségét is eltemette. 79 évesen vette el harmadik felesé- gét, a nála 25 évvel fiatalabb Rebekát, aki Krakkóból jött Ipolyságra. Erős hite megingatha- tatlan volt, hívei körében elismerést vívott ki közösséget összetartó karizmája, bölcsessége, embersége. Szürkegránit sírkövét édesanyja vörösmészkő síremléke mellett találjuk, a temető középső részén.

15. kép: Az ortodox hitközséget alapító Berczeller Márton sírja Balassagyarmaton. (Kovalcsik István felv., 2002)

16. kép: Weisz Antal rabbi sírja. (Kapusta Krisztina felv., 2021)

A temetőben eltemetett utolsó elhunyt, Schmidl Manó, 69 évet élt. Az üldözés évei alatt egész- sége megroppant, betegségeit már nem tudta legyőzni. Az egyszerű téglalap alakú, nagymé- retű feketegránit sírkövéről leolvashatjuk, hogy az 5706. év hanukájának 7. napján halt meg, ami 1945. december 6-nak felel meg. Arról nincs információ, hol tartózkodott a holokauszt ideje alatt. Felesége, Binetter Margit szerepel az Örokmécsesben közzétett mártír halottak névsorában. (Asher–Gartenzaum 1994, 149) Fiát, Andort, sikerrel bújtatta volt szolgálójuk Ipolyságon.12 Schmidl Andor igyekezett új életet kezdeni, nagy elánnal folytatta a nagyapja által alapított Schmidl Mór cég vezetését, az 1948-as államosításig. A fatelep újbóli elvesztése után, 1949-ben Izraelbe vándorolt, további sorsa egyelőre ismeretlen.

17. kép: Schmidl Manó az utolsó, akit az ortodox sírkertbe temettek. (Kapusta Krisztina felv., 2021)

Az ortodox temető betemetetlen, üres sírhelyei mementói a holokausztnak.

Irodalom

Asher Sándor–Gartenzaum Gyula (1994): Örökmécses. Šahy – Ipolyság és környéke mártírja- inak emlékére. Nahariya: Ronil.
Balogh István–Bányai Viktória (2014): Magyarországi zsidó feliratok – Scheiber szellemé- ben 1686 után. In 100 éve született Scheiber Sándor. Emlékkötet. Budapest: OR-ZSE, 143–160. p.
Balogh István (2018): A XVIII. századi magyarországi zsidó sírkövek. Analízis és adattár.
Doktori disszertáció. OR-ZSE Vallástudományi Doktori Iskola, Budapest. Balogh István (2021): A kőszegi zsidó temető. Analízis és adattár. Kézirat.
Bányai Viktória (2011): „Derék asszonyok és jámbor férfiak” – sírfeliratok filológus szemmel.
Fórum Társadalomtudományi Szemle 13/4, 25–32.p.
Büchler, Róbert J. főszerk. (2010): Encyklopédia židovských náboženských obcí. (L-R) 2 zväzok. Bratislava: SNM-Múzeum židovskej kultúry.
Büchler, Róbert J. főszerk. (2013): Encyklopédia židovských náboženských obcí. (S-T) 3 zväzok. Bratislava: SNM-Múzeum židovskej kultúry.
Bárkány, Eugen– Dojč, Ľudovít (1991): Židovské náboženské obce na Slovensku. Bratislava: Vesna.
Kormos Szilvia (2016): A pilisvörösvári zsidó temető. Budapest: Magyar Hebraisztikai Társa- ság–MTA TK Kisebbségkutató Intézet Judaisztikai Kutatócsoport.
Schweitzer József–Frojimovics Kinga (1994): Magyarországi zsidó hitközségek 1944. április.
A Magyar Zsidók Központi Tanácsának összeírása a német hatóságok rendelkezése nyomán. I. Adattár. Budapest: MTA Judaisztikai Kutatócsoport. /Hungaria Judaica 6./