Ethnographia 112. évf. 2001/3–4. szám

113. évf. 2002/1–2, 3–4. szám; 114. évf. 2003/1–2, 3–4. szám

A klasszikus folyóirat-formátumot visszanyert Ethnographia most bemutatásra kerülő öt füzetében tanulmányokat (ezeken belül magyar, közép-európai, illetve Európán kívüli vonatkozásúakat), továbbá rövidebb, a Közlemények és a Műhely rovatba sorolt írásokat, tudománytörténeti értekezéseket, nekrológokat, illetve könyvismertetéseket találunk. A továbbiakban nem tartalomjegyzéket közlök, hanem egy-egy műfaj, illetve rovat néhány kiemelt, innen nézve fontosnak ítélt dolgozatára hívom fel a figyelmet.
Ilyen Bartha Elek tanulmánya, amelyben a 16–17. században szerveződött görög katolikus egyház földrajzi kereteinek a körülhatárolására és jellemzésére vállalkozik (2001/3–4. szám). A nagy európai, Kelet és Nyugat között húzódó kontaktzónában elterülő nagyrégió éppen bizonyos fokú átmenetisége révén befogadó és közvetítő szerepkörrel is bírt. Vizsgálata és ismerete a nyugati és keleti kereszténység kapcsolatainak és/vagy ellentéteinek jobb megértéséhez segíthet hozzá. Keményfi Róbert: Földrajzi szemlélet a néprajztudományban című dolgozatában a magyar (és európai) néprajzban szinte a kezdetektől jelen lévő geográfiai szemlélet modern megközelítését adja (2002/3–4. szám). A tanulmány témáját, habilitációs dolgozatként a szerző azóta továbbgöngyölítette, s önálló kötetben is megjelentette (ez utóbbi ismertetésére még visszatérünk).  Kósa László a gyulai református presbitérium 19. századi működését mutatja be a fennmaradt jegyzőkönyvek (és egyéb okiratok) segedelmével (2003/1–2. szám). Mitruly Miklós a magyar irodalmi folklorizmus ismeretéhez szolgáltat újabb szempontokat Ady és a népköltészet kapcsolatát elemző írásában (2003/3–4. szám).
A Közlemények rovatból Hála József és Kemecsi Lajos adatközlését szeretném kiemelni, amely egy kevéssé ismert Mária-kegyhely, a tardosi Mária-tisztelet kialakulásának  a körülményeit mutatja be (2002/3–4. szám).
A Tudománytörténet rovatban Ujváry Zoltán a néprajzi vonatkozásokat veszi számba Ipolyi Arnold csallóközi és fehérhegységi útirajzaiban (2002/1–2. szám), Voigt Vilmos pedig az ötven éves Slovenský národopis tudománytörténeti jelentőségét méltatja, nem csak magyar szemmel (2003/1–2. szám).
Az In memoriam rovatban Jung Károly Penavin Olgára, Voigt Vilmos Rudolf Schendára, Dankó Imre pedig Balassa Ivánra emlékezik (2002/3–4. szám).