péntek, március 29, 2024

(Veszprém, 2004. október 12–13.)

„Háztörténetek – Német sorsok a Duna-mentén” (Hausgeschichten. Deutsche Spuren in den Donauländern) címmel rendhagyó kiállítást láthatott az érdeklődő közönség. A Közép-Európában 2002 és 2004 között vándoroltatott kiállítás (amelynek utolsó állomása Veszprém volt), az ulmi Donauschwäbisches Zentralmuseum kezdeményezésére tíz múzeum együttműködéseként jött létre. A szakmai előkészítésben a német múzeum munkatársai mellett a Muzej Grada Novog Sada (Novi Sad – Újvidék), a Muzeul Banatului (Timişoara – Temesvár), a Muzeul Banatului Montan (Reşiţa – Resica), a Complexul Muzeal al Judeţului Arad (Arad), a Muzeul Judeţean Satu Mare (Satu Mare – Szatmárnémeti), a Laczkó Dezső Múzeum (Veszprém), a Wosinsky Mór Megyei Múzeum (Szekszárd), a Német Nemzetiségi Múzeum (Tata), valamint a Néprajzi Múzeum (Budapest) egy-egy munkatársa vett részt. A szervezők célja az volt, hogy 12 Duna menti német lakóház példáján keresztül mutassák be a XVIII. és XIX. században Közép- és Délkelet-Európába letelepedett németek történelmét és kultúráját. A házak sorsa, a lakók élettörténete érzékletesen bemutatta, hogy Európa e régiójában milyen meghatározó szerepe volt a migrációknak, a különféle etnikumok együttélésének és a politikai változásoknak.
A kiállításhoz kapcsolódóan annak záró rendezvényeként a Laczkó Dezső Múzeum, a Veszprém Megyei Levéltár és a MTA Veszprémi Területi Bizottságának Néprajzi Munkabizottsága konferenciát szervezett 2004. október 12–13-án Veszprémben, „Háztörténetek. A dunántúli németek története és kulturális jellemzői” címmel.
A konferencia négy kisebb tematikus egységet ölelt fel:
1.    Utca, telek, ház. A dunántúli németség településképeinek sajátosságai és történeti, levéltári, néprajzi kutatási lehetősége.
2.    Hétköznapok és ünnepek a házban. A dunántúli németség lakáskultúrája, életmódja, szokásai.
3.    Külső és belső szakrális terek és kisemlékek a dunántúli németség házaiban.
4.    A XX. századi ki- és betelepítések hatása a ház és az ember kapcsolatára.
A témák mindegyikét egy átfogó plenáris előadás vezette be. Ezek után került sor a tárgyhoz kapcsolódó esettanulmányokra és hozzászólásokra, végül az összegző vitára.
A dunántúli németség településképeinek sajátosságairól Balassa M. Iván (Szentendrei Szabadtéri Múzeum) tartott átfogó előadást. Számba vette a témára vonatkozó, már publikált és még feltáratlan ábrázolásokat és leírásokat, valamint áttekintette a hazai és külföldi szakirodalom eredményeit. Ehhez kapcsolódva Fatuska János (Német Nemzetiségi Múzeum, Tata) a közép-dunántúli németek sajátos örökösödési rendjének a telekelrendezésre gyakorolt hatására mutatott rá. Reményi Antal (Pula) pedig egy Zala megyei német telepes falu, Pula település-szerkezetének harmadfél évszázados (1750–2000) változásait elemezte. Farkas Gábor (Székesfehérvári Városi Levéltár) a cisztercita rend előszállási uradalmának megszervezéséről, a viszonylag kései, XIX. századi telepítés lebonyolításáról tartott előadást. Mészáros Veronika (Laczkó Dezső Múzeum, Veszprém) egy bakonyi kistelepülés, Csehbánya kőhegyi falurészének építéstörténetét tárta fel. Gy. Lovassy Klára (Magyar Építőipari Múzeum, Veszprém) néhány Veszprém megyében dolgozó német építőmester (Tumler György és Henrik, Tiethart József, Fellner Jakab, Hauensteiner Vencel, Linczmájer György) életútján keresztül mutatta be azt a tudást és szellemi energiát, amit magukkal hoztak és Magyarországon kamatoztattak.
A dunántúli németség lakáskultúrájáról, életmódjáról és szokásairól S. Lackovits Emőke (Laczkó Dezső Múzeum, Veszprém) tartott áttekintő előadást. Színesen és adatgazdagon mutatta be a dunántúli németek szokásvilágát, sajátos szenttiszteletét, s ennek kivetülését a lakásbelsőre. Sz. Tóth Judit (Ferenczy Múzeum, Szentendre) a Pilis-hegység németségének magával hozott archaikus szokásait és a ma is alakuló szokásrendszerét mutatta be, nyomon követve a szokások alakulásának folyamatát, az egyén és a közösség szerepét egy-egy szokás-együttes kialakulásában. Molnár László (Veszprém) a Balaton-felvidék néhány német településének (Vöröstó, Barnag, Tótvázsony, Nagyvázsony és Pula) sajátos polgárőrségéről, a purgerekről szólt, akik őrző, védő szerepük mellett a közösség nagyobb vallási ünnepein is szerephez jutottak. Szilágyi Anikó (Veszprémi Egyetem) a XVIII-XIX. századi anyakönyvi bejegyzésekből leszűrhető tanulságokat elemezte, különös tekintettel a betelepülők nyelvjárására és szenttiszteletére. Hildegarda Pokreis (Vágsellyei Állami Levéltár) a Kamarai Levéltár forrásainak elemzésével pontosan rekonstruálta a Nyitra megyei Németdiószegre érkezett németek betelepedésének körülményeit és feltételeit, a telepesek megérkezése utáni állapotokat. Csóti Csaba (Somogy Megyei Levéltár, Kaposvár) a kercseligeti németek ház- és lakáskultúráját, gazdasági felszerelését vette számba az 1946–1948-ban felvett kitelepítési vagyonleltárak alapján.
A külső és belső szakrális terek és kisemlékek sajátosságait a dunántúli németség házaiban Lantosné Imre Mária (Janus Pannonius Egyetem, Pécs) mutatta be. Egy gazdag és munkás életút eredménye tárult fel diaképekkel illusztrált előadásában, melyben a telek szakrális építményein (kápolnák, képoszlopok, szentek szobrai) túl szólt az épületek külső szakrális díszeiről (védőszentek, oltalmazó, védő szerepet betöltő ábrázolások). A ház belső terének megszentelt emlékei között beszélt az ajtón vagy körülötte megjelenő jelzésekről, a falon, mennyezeten, szekrényeken, a vetett ágy felett elhelyezett képekről, a sublóton elhelyezett házioltárok kialakításáról a fogadalomból üvegbe zárt ábrázolásokról, a szimmetrikusan elhelyezett gyertyák, tárgyak szerepéről. Márkusné Vörös Hajnalka (Veszprém Megyei Levéltár) a Veszprém megyei német kálváriák építéstörténetéből, a stációk és kápolnák ikonográfiájának, és a hozzájuk fűződő szokások elemzéséből leszűrhető tanulságokról szólt. Kövesdi Mónika (Kuny Domokos Múzeum, Tata) két zarándokkápolna történetét, a németek és szlovákok által látogatott Vértestolna és Tardos sajátos zarándok és búcsúútvonalait és a kápolnákhoz fűződő szenttisztelet sajátosságait mutatta be előadásában.
A legnagyobb érdeklődés az utolsó témakör előadásait kísérte, amely a XX. századi ki- és betelepítések hatását elemezte a ház és az ember kapcsolatára. Füzesi Miklós (Baranya Megyei Levéltár, Pécs) drámai erővel érzékeltette, hogy mit jelent a németség számára a ház elvesztése. Pedig a XX. század közepén a ház célponttá vált. Áttekintése nyomán mindenki számára kirajzolódott az a folyamat, amelynek végeredményeként a hazai németek javarésze földönfutóvá és hontalanná vált. Bank Barbara (Az Állambiztonsági Szolgálatok Történeti Levéltára, Budapest) az 1945–1953 közötti kényszerlakhelyek, az internálótáborok (Pécs, Szekszárd, Lengyel, Tiszalök) világába engedett bepillantást, egy nemrég előkerült forráscsoport, az egészségügyi jelentések alapján. Schleicher Veronika (Laczkó Dezső Múzeum, Veszprém) lírai szépségű előadásában egy gannai német család életstratégiáját elemezte a kitelepítés, majd a látszólagos asszimiláció és az új otthon építésének időszakában. Vass Erika (Wosinsky Mór Megyei Múzeum, Szekszárd) egy Tolna megyei sváb faluban, Cikón a XX. század közepén egymás mellé sodródott németek, székelyek és áttelepített szlovákiai magyarok együttéléséről beszélt. Bukovszky László (A Szlovák Állambiztonsági Szolgálatok Levéltára, Pozsony) a mátyusföldi magyarok ki- és áttelepítésének részleteivel ismertette meg a hallgatókat. Klamár Zoltán (Petőfi Múzeum, Aszód) a Szerémség néhány falujának építészeti vizsgálatakor szembesült azzal, hogy az etnikumcsere hogyan hatott az épített környezetre, milyen hatással volt az utcakép, a házak a lakásbelsők átalakulására. Fehér Csaba (A Magyar Kultúra és Duna Mente Központi Múzeuma, Komárom) a felvidéki magyarok áttelepítésének 1945–1948 közötti kálváriájáról beszélt, felhívva a figyelmet arra, hogy a zsidótörvények végrehajtásának tapasztalatait a magyarok kitelepítésének végrehajtásakor is alkalmazták.
A konferencia két napját óriási érdeklődés kísérte. Sajnos a tanácskozás feszes tempója nem hagyott időt a hozzászólásokra, vitákra. A második napon természetes módon kirobbant a megjegyzések, észrevételek sokasága. A kiváló előadások hatására, mint egy forró katlanból kibuggyant a sok szép emlék, a fel nem tett kérdések és a ki nem beszélt sérelmek tömege. A nemzetiségi gimnázium tanulói, a környék német falvainak érdeklődő lakói, a témával foglalkozó kutatók és az érintett eseményeket átélők még jóval a konferencia befejezése után is beszélgettek, vitáztak.
Az érdeklődésre való tekintettel a konferencia anyaga magyar és német nyelven 2006 elején nyomtatásban is olvasható lesz.

Márkusné Vörös Hajnalka