„Kedves szent tölgy!”

(Adalékok egy modern „fakultusz” kialakulási lehetőségéhez)

Az alábbi dolgozat első fogalmazványát még 1997 áprilisában vetettem papírra, amikor a bonni Alexander von Humboldt-Alapítvány tudományos ösztöndíjasaként fél esztendőt tölthettem a marburgi egyetem Európai Etnológia és Kultúrakutatás Intézetében. Az akkor elkészült német változat később a Voigt Vilmos hatvanadik születésnapjára megjelentetett idegen nyelvű tisztelgő kötetben látott napvilágot (Liszka 2000). Jelen verzió az eredeti német szöveg magyar fordítása, illetve aktualizálása. Szívesen foglalkoztam vele ismét, hiszen életem egyik rendkívül hasznosan eltöltött, szép időszakára emlékeztet. Magyar nyelven való közreadása már csak Árpád-házi Szent Erzsébettel való (laza) kapcsolódásai révén is indokolt lehet.

***

Marburgi lakhelyünk, az egyetem vendégháza közelében tett hosszú és emlékezetes sétáink során 1997 januárjában leltünk rá arra a szent tölgy-ként (‘Heilige Eiche’) ismert (s mint később kiderült: tisztelt) fa matuzsálemre, amely fontos tájékozódási pontként a környék térképein is jelölve volt. A fa ekkor már ki volt égve (néhány hónappal korábban fiatalok raktak tüzet méretes odvában), mindössze üszkös csonkjai emlékeztettek az egykor tiszteletet parancsoló faóriásra. A megmaradt törzs egy szalaggal volt körbekötve, s erre a szalagra gondos kezek mintegy harminc cédulácskát erősítettek. A papírdarabokon az egyik helyi alapiskola 3b osztálya tanulóinak a jókívánságai voltak írva. Ilyesmik:

Kedves szent tölgy!
Minden jót kívánok Neked,
mindenek előtt, hogy ismét egészséges légy.
Kívánok Neked sok erőt,
hogy ismét szép lehessél.
Baráti üdvözlettel Anna-Lena  3b osztály.

Ð

Kedves tölgy!
Minden jókat kívánok Neked,
sok erőt, hogy a következő
esztendőben ismét kirügyezzél.
Sok üdvözlettel
A Te Susid, 3b osztály
Ð

Kedves tölgy!
Azt kívánom Neked, hogy a többi
tölgytől nyerjél erőt. Üdvözlettel
Jusuf, 3b osztály

Ð

Kedves tölgy!
Kívánom neked, hogy ismét
kizöldellj. Ekin 3b osztály

Ð

Kedves, öreg tölgy!
Sok erőt kívánok Neked,
hogy tavasszal ismét
kirügyezzél. És hogy
elég tápanyaghoz jussál.
A Te Mariannád és a 3b osztály

1997. február 12-én a törzsön egy újabb cédula jelent meg.  Ezt az alábbi szöveggel ellátott kötszerrel erősítették a fához:

„Tekintsd ezt sebeid, amelyeket az én erőmmel meggyógyítok, valóságos kötszerének!”

A diákoknak szóló, nyelvileg és értelmileg is meglehetősen zavaros nyílt levél („költemény”) fordítása nagyjából így hangzik:

Halló kis 3b osztályosok, legyetek üdvözölve!
A szent tölgy nevében őszintén és tiszta szívből szeretnék Nektek köszönetet mondani!
A figyelmesség és remény, amit [céduláitok olvastán] éreztem, megérintett, s egyúttal meg is vigasztalt.
Örültem, hogy ezek a kívánságok nemcsak bennem fogalmazódtak meg, bár én soha nem vettem volna a bátorságot, hogy ezeket papírra is vessem.
Nagyon örülök, hogy a szent tölgyet ennyi szeretettel díszítették fel.
Ezek képesek felébreszteni az alvó lelkiismeretet.
Számunkra, növények és minden állat számára egy jobb, szeretettel irányított világ reményét jelenti ez,
új
értelemmel
növény és állat
egymással-valóságát,
gondok nélkül
To.To.

Teljesen véletlenül, amikor éppen ezeket a sorokat másoltam le, illetve fényképeztem, sikerült személyesen is megismerkednem, egy 20–25 esztendős hölgy személyében e „költemény” szerzőjével is. Éppen arra sétált, s megkérdezte, hogy az ő „költeményét” fényképezem-e? Elmondta, hogy a gyerekek céduláitól meghatódott, s ez az érzés íratta vele a fára kiakasztott sorokat. Valódi nevét nem volt hajlandó elárulni: a „To.To.” az ő „művészneve” – közölte. Hogy konkrétan mi történt a tölggyel, ezzel kapcsolatban nem tudott nekem felvilágosítással szolgálni.  Aztán, mintha megbánta volna, hogy egyáltalán szóba elegyedett velem, gyorsan továbbment.
A bemutatott jelenségek felkeltették az érdeklődésemet, és a helyi sajtóban, valamint a marburgi Német Központi Mesearchívumban (Zentralarchiv der deutschen Volkserzählung) utánanéztem a kérdésnek1. Elsősorban a regionális újság, az Oberhessische Presse foglalkozott több cikkben is a témával. Híradásaiból a következőket tudhatta meg az olvasó:

„A 800 éves tölgyet, amelyet novemberben fölgyújtottak (…), röviddel karácsony előtt néhány gyerek, nagyon kedvesen földíszítette. A fa elszenesedett törzsét (…) saját maguk gyártotta színes kártyácskákkal aggatták tele.”
(Oberhessische Presse, 1996 decembere)

„Az alapiskolai osztály kártyácskákra írott jókívánságai, amelyeket a »szent tölgy« törzsére erősítettek, úgy látszik, megtették a maguk hatását: a több mint 800 éves fa néhány ága a napokban ismét kizöldellt. Az elmúlt évben fiatalok egy csoportja Marburg legöregebb fájának odvába, tüzet raktak [amitől a tölgy leégett].
A »szent tölgy« megnevezés Dieter Woischke helytörténész szerint egy legendára vezethető vissza. Eszerint [Árpádházi] Szent Erzsébet a schröcki kútnál mosott, majd hazafelé tartva Marburgba egy farkas támadta meg. Erzsébet egy sziklára [majd onnan a »szent tölgyre«]  mászott fel, s így menekült meg a farkastól.”
(Oberhessische Presse 1997. május 21.)

A következő napi számában ugyanez az újság már, Dieter Woischke helyreigazítását közölte, miszerint:

„…Szent Erzsébet nem a Sonnenblick Klinika közelében található »szent tölgyre« mászott fel, hogy a reá támadó farkastól megmeneküljön (ahogy azt az Oberhessische Presse tudósítója interpretálta), hanem a »szent tölgytől« nagyjából 300 méteres távolságban található kősziklára, az ún. »Erzsébet lába nyoma-sziklára«, s onnan egy közeli fára.”
(Oberhessische Presse 1997. május 22.)

Árpád-házi Szent Erzsébet2 marburgi legendáinak meglehetősen gazdag irodalma alapján ezt a helyreigazítást csak megerősíthetjük.
Két régi kút, jobban mondva forrás is található Marburg határában, amelyeket Erzsébettel hoz kapcsolatba a helyi népi emlékezet. Mindkettőről azt beszélik, hogy annak idején oda hordta Erzsébet az ispotály betegeinek ruháit kimosni. A legenda szerint a megtisztított ruha úgy megállott a levegőben, mintha ruhaszárító kötélre aggatta volna (egy változat szerint napsugarakra aggatta a vizes ruhát). A Schröck felé vezető út mentén található forrás közelében később egy kis kápolnát építettek, és egy remetelak is volt itt. A középkor folyamán a szent sírjához érkező zarándokok ehhez a forráshoz is ellátogattak, amelynek vizét gyógyhatásúnak tartották. Elsősorban a szembetegségek gyógyítására szolgált. 1596-ban díszes építményt emeltek fölé, s a környék népe ma is előszeretettel hordja vizét. Közelében található az Erzsébet lába nyoma-szikla (‘Elisabeth-Trappe’). Ez egy mészkődarab, amelyen különböző bemélyedések találhatóak. A hiedelem azt tartja róla, hogy egyszer, amikor Erzsébetet egy farkas támadta meg a közelben, kutyájával együtt erre a sziklára mászva menekült meg. A kövön található bemélyedések az ő, valamint kutyája lábnyoma és letett kosarának és botjának a lenyomata. A kis gödrökben általában mindig található víz, amelyet a közelmúltig szintén szembetegségek gyógyítására hordtak el. Ugyancsak a közelben található egy nagyon öreg bükkfa, amelyet a helybéliek csak kerek fácskának (‘das runde Bäumchen’) neveznek, s amelynek a koronáját, helyi hagyomány szerint Erzsébet nyírta/nyíratta mindig kerekre. Halála után azonban már senki nem gondozta a fát: ám az a mai napig megőrizte azt a kerek formát, több mint hétszázötven éven keresztül (Pfisster 1885, 144).
A marburgi Erzsébet-legendák tehát elsősorban a Schröck és a Wehrda közeli kutakhoz, valamint az Erzsébet lába nyoma-sziklához kapcsolódik. Ismereteim szerint a szent tölgy-gyel Erzsébet személyét viszont nem lehet összefüggésbe hozni. További kutatók, köztük elsősorban Emil Schneider, akik Árpád-házi Szent Erzsébet marburgi kapcsolódásaival, legendáival foglalkoztak, szintén nem szolgáltatnak az általunk vizsgált szent tölgy kérdéséhez további adatokat (Schneider 1923,1–2. Vö. Becker 1994, 76; Tewaag 1888, 1–25).
Árpád-házi Szent Erzsébet és a szent tölgy bármiféle kapcsolata mai ismereteink szerint tehát nem bizonyítható. Minden bizonnyal egy másodlagos megnevezésről van szó a mítikus, feltételezett germán fakultusz utóhatásaként. Ezt a feltételezést látszik alátámasztani a tény, hogy Jacob Grimm német mitológiája (miközben a szerző a térségből származott!), a marburgi szent tölgy-et még nem ismeri (Grimm 1835). Egyes vélemények szerint maga a szent tölgy kifejezés is csak 1970-ben bukkan föl először. Korábban erdésztölgy-nek (‘Förstereiche’) mondták. Dieter Woischke szerint viszont a szent tölgy megnevezés már a 16. században felbukkan (Oberhessische Presse 1997, 9. 13.).
Visszatérve a kiindulópontunkhoz: egy, a természetvédelmi „zöld” mozgalmakkal nyilvánvalóan összefonódott, modern, sajátos „fakultusz” kialakulási lehetőségének, egy „konstruált hagyománynak” voltunk tehát a gyökereinél, hiszen a kisdiákok céduláit további odatűzött jókívánság-vers, valamint valódi és jelképes kötszer is követte. Ez a hagyományteremtési kísérlet egy másik, szintén konstruált tradícióra próbált támaszkodni (ezt a helyi sajtó is igyekezett ébren tartani), jelesen egy rendkívül öreg fa még a legendák segítségével sem alátámasztható kapcsolódásaira Árpád-házi Szent Erzsébettel. Az öreg tölgyhöz ragasztott szent jelző vélhetően éppen olyan újkori találmány, mint amilyen a Szent Erzsébettel való kapcsolatba hozatala.
A fa 1997 tavaszára hajtott ugyan néhány levelet, de egykori dús lombkoronáját már nem kapta vissza, s 1998-ra elpusztult. Kotics József kollégám, aki 1999-ben töltötte Marburgban szintén Humboldt-ösztöndíjas idejét arról tájékoztatott, hogy ekkorra a fa már teljesen elszáradt. Mára a feltűnő, monumentális fatörzs az erdő szélén mintegy a környezetvédelem emlékművének, mementójának hat.

Irodalom

Bauer, Hermann
1964    St. Elisabeth und die Elisabethkirche zu Marburg. Marburg.

Becker, Siegfried
1994    Volkserzählung – Woran erinnert wurde. In Kulturführer Marburg-Biedenkopf. Ausschnitte aus der kulturhistorischen Vielfalt eines Landkreises. Marburg.
2000    Die Rosen der Elisabeth. In Folklore in 2000. Voces Amicorum Guilhelmo Voigt Sexagenario. Szerk.: Nagy Ilona – Verebélyi Kincső. Budapest, 182–205. p.
Brückner, Wolfgang
1981    Zu Heiligenkult und Wallfahrtswesen im 13. Jahrhundert. Einordnungsversuch der volksfrommen Elisabeth-Verehrung in Marburg. In Sankt Elisabeth. Fürstin, Dienerin, Heilige. Sigmaringen, 117–127. p.

Grimm, Jacob
1835    Deutsche Mythologie. H.n.

Jónás Ilona, Sz.
1989    Árpád-házi Szent Erzsébet. Budapest (2. kiadás)

Liszka, József
2000    „Liebe Heilige Eiche!” Zu einem modernen „Baumkult”. In Folklore in 2000. Voces Amicorum Guilhelmo Voigt Sexagenario. Szerk.: Nagy Ilona – Verebélyi Kincső. Budapest, 417–426. p.

Pfisster Hermann, von
1885    Sagen und Aberglaube aus Hessen und Nassau. Marburg.

Emil Schneider
1923    Hessisches Sagenbuch für Schule und Haus. Marburg.

Tewaag, J.
1888    Erzählungen, Märchen, Sagen und Wundarten aus Hessen. Marburg.

Wies, Ernst
é.n.    Árpád-házi Szent Erzsébet. A lázadó szentség. Budapest.