Kriza János Néprajzi Társaság Évkönyve 12.

Pozsony Ferenc – Szabó Á. Töhötöm szerk.: Anyakönyves vizsgálatok erdélyi településeken. Kolozsvár: Kriza János Néprajzi Társaság 2004, 247 p.

A kolozsvári Kriza János Néprajzi Társaság 2004-ben tematikus Évkönyvet jelentett meg. Pozsony Ferenc Előszavából megtudjuk, hogy a „négy társadalomnéprajzi, történeti-demográfiai” tanulmány szerzői egyetemi hallgatóként kapcsolódtak be a Családszerkezeti kutatás romániai magyar szórványközösségekben című kutatási programba. Erről a programról tudni kell, hogy már közel negyven településen végeztek terepmunkálatokat a kutatók Kalotaszeg és Székelyföld között, kontaktzónában, magyar és román etnikai tömbök találkozásainál fekvő falvakban. A kutatás során magyar vagy magyar-román családokat kerestek fel, akikkel kérdőívet, családlapot töltöttek ki. Ezáltal vizsgálták a települések „nemzedéki, társadalmi, felekezeti és etnikai szerkezetét”. A nem nominatív módszerrel a parókiákon, állami levéltárakban található egyházi (keresztelési, házassági, elhalálozási) anyakönyvek adatait dolgozták fel. E források segítségével az egyes települések természetes demográfiai folyamatai, különböző (felekezeti, etnikai, települések közötti) kapcsolatai rajzolódtak ki. Harmadik módszerként interjúkat, fotóesszéket készítettek, ezek alapján a XX. század jelentősebb társadalmi eseményei megélésének a kérdéseire keresték a választ. A kötetbe foglalt tanulmányok tematikai, módszertani szempontja mellett egységesek azáltal is, hogy az egyes szerzők szülőhelyükön, szülőföldjükön végezték kutatásaikat.
Ágoston-Palkó Emese Házassági anyakönyvek és házasodási kapcsolatok Sztánán, Zsobokon és Kispetriben című dolgozata kalotaszegi falvakat mutat be, amelyek egyben társtelepülések is a megkötendő házasságok terén. Házasodási körzetük Alszeg, Kalotaszeg mellett a XX. századra kibővült. Az 1960-as évektől kezdődően elköltözési hullám tapasztalható, Zsoboknál ez a közelmúltban visszafogottabb lett, de Sztána és Kispetri esetében továbbra is „pusztulási folyamatról beszélhetünk”.
Bánházi Emőke Margitta lakossága a történeti demográfiai adatok tükrében című dolgozata a Bihar megyei város népesedéstörténetét, az anyakönyvekből nyert adatokat (pl. a keresztelési adatokat összeveti általános népesedési tendenciákkal) közli, elsősorban a reformátusokkal kapcsolatban. A szerző második demográfiai átmenetet mutatott ki, mivel „a születések száma lecsökkent, a halálozási mutatók pedig nem javultak, ezért a népesség fokozatosan fogy”; viszont a közelmúltban a házasságkötések száma megnőtt, ami „egy újabb magasabb születési arányszámot vetít elő, ezért feltételezhető, hogy a jelenlegi helyzet kiegyenlítődése után ismét egy növekedési periódus fog következni”.
Szabó Márta A magyarlapádi házassági anyakönyvek címmel közli dolgozatát, a nevezett település etnikai, vallási összetételében kimutatható 230 éves viszonylagos állandóságot vizsgálva. Különböző időszakokban a Fehér megyei település ugyan veszített el tagjaiból, de ezt mindig a gyarapodás folyamata követte. A szerző továbbá megállapította, hogy „a magyarlapádiak inkább a falun belüli házasodás hívei” voltak, de az utóbbi évtizedben a lokális exogámia van jelen.
Jakab Ágnes (Nemzedékek és nemzetiségek Kőrispatakon) egy székely faluközösségben vizsgálódott. Kimutatta, hogy a javarészt magyar és roma közösségben a magyar népesség elöregedőben, a roma népesség viszont életképesebb állapotban van.
Az Évkönyvbe foglalt mind a négy tanulmány táblázatok, illetve grafikonok sorozatát tartalmazza, ezek által is fontos információkat kapunk a kutatott településeket illetően.