hétfő, szeptember 27, 2021

Bárth Dá­ni­el: Es­kü­võ, ke­resz­te­lõ, ava­tás. Egy­ház és né­pi kul­tú­ra a ko­ra új­ko­ri Ma­gyar­or­szá­gon

Bu­da­pest: Ma­gyar Tu­do­má­nyos Aka­dé­mia – Eöt­vös Lo­ránd Tu­do­mány­egye­tem Folk­lór Szö­veg­elem­zé­si Ku­ta­tó­cso­port 2005, 279 p. /Szövegek és elem­zé­sek 1./ ISBN 963 463 741 8; ISSN 1786-7606

A szer­ző a ma­gyar szo­kás­ku­ta­tás egy eled­dig el­ha­nya­golt as­pek­tu­sát ál­lí­tot­ta vizs­gá­ló­dá­sa hom­lok­te­ré­be: az em­be­ri élet né­hány je­les for­du­ló­ja (há­zas­ság–es­kü­vő, szü­le­tés–ke­resz­te­lő, as­­szon­­nyá ava­tás, más szó­val az egy­ház­ke­lés) tör­té­ne­ti for­rá­sa­it, egy­há­zi ve­tü­le­te­it vizs­gál­ta meg. Mun­ká­ját a ku­ta­tás­tör­té­ne­ti előz­mé­nyek, min­ták szám­ba­vé­te­lé­vel, vizs­gá­ló­dá­sa idő­ha­tá­ra­i­nak a ki­je­lö­lé­sé­vel, az ál­ta­la fel­hasz­nált for­rás­tí­pu­sok (a szer­tar­tás­köny­vek, zsi­na­ti ha­tá­ro­za­tok, egy­ház­lá­to­ga­tá­si jegy­ző­köny­vek, plé­bá­ni­ai ira­tok stb.) szám­ba­vé­te­lé­vel, va­la­mint mód­sze­re is­mer­te­té­sé­vel kez­di.
Ku­ta­tás­tör­té­ne­ti át­te­kin­té­sé­ben lé­nye­gé­ben a tör­té­ne­ti ant­ro­po­ló­gia (és ro­kon irány­za­tai) 20. szá­za­di eu­ró­pai ered­mé­nye­it ve­szi szám­ba, ér­té­ke­li azo­kat. Ki­tér bi­zo­nyos ter­mi­no­ló­gi­ai kér­dé­sek­re is, így – Burke és vi­ta­part­ne­rei né­ze­te­it is­mer­tet­ve – a nép­rajz­tu­do­mány tár­gyá­nak „né­pi” vagy „po­pu­lá­ris kul­tú­ra­ként” va­ló meg­ha­tá­ro­zá­sá­nak prob­le­ma­ti­ká­já­ra is.
Bárth Dá­ni­el mun­ká­ja azt a ma­gyar nép­rajz­tu­do­mány ma még vi­szony­lag gyen­ge áram­la­tát erő­sí­ti, amely a né­pi kul­tú­rát komp­lex mó­don szem­lé­li és ér­tel­me­zi. Tu­do­má­sul ve­szi, hogy ku­ta­tá­sunk tár­gya, a né­pi kul­tú­ra tör­té­ne­ti kép­ződ­mény, amit a min­den­ko­ri kül­ső té­nye­zők (ter­mé­sze­ti kö­rül­mé­nyek, egy­há­zi irá­nyí­tás, mo­der­ni­zá­ci­ós ha­tá­sok stb.) fo­lya­ma­to­san ala­kí­tot­tak. Nem áll be te­hát az archaikum-­morzsákat gyűj­tö­ge­tők so­rá­ba, ha­nem a kul­tú­ra meg­ha­tá­ro­zott je­len­sé­ge­i­nek adott kor­szak­ra jel­lem­ző komp­lex ké­pé­re kí­ván­csi.
A kö­zel­múlt­ban egy dol­go­za­tom­hoz ös­­sze­ha­son­lí­tó ada­to­kat ke­res­ve néz­tem át egy sor ha­gyo­má­nyos lako­dalom­leírást. Ál­ta­lá­no­san jel­lem­ző­nek mond­ha­tó ben­nük, hogy míg a temp­lo­mi szer­tar­tás­ra in­du­ló nász­me­ne­tet vi­szony­la­gos pon­tos­ság­gal mu­tat­ják be, az út­köz­ben tör­tén­te­ket ugyan­úgy, a temp­lom­ba ér­ke­zés té­nyé­nek rög­zí­té­sét kö­ve­tő mon­dat az­zal kez­dő­dik, hogy „a temp­lo­mi szer­tar­tást követően…” Hogy mi tör­tént a temp­lom­ban, ar­ra zöm­mel nem for­dí­tot­tak fi­gyel­met. Ez még olyan, egyéb­ként pél­dás mun­ká­nak is sa­ját­ja, mint Putz Éva Bárth Dá­ni­el ál­tal (vég­ső so­ron ta­lán jog­gal?) nem is idé­zett koloni la­ko­da­lom-mo­nog­rá­fi­á­ja (A kolonyi lag­zi. Po­zsony 1943. Má­so­dik, Sán­dor Ele­o­nó­ra ál­tal gon­do­zott ki­adá­sa 1989-ben je­lent meg a po­zso­nyi Ma­dách Ki­adó­nál). Ál­ta­lá­ban is jel­lem­ző (jel­lem­ző volt?) szo­kás­ku­ta­tá­sunk­ra (és egész nép­raj­zi szem­lé­le­tünk­re) az „ar­chaikumok” ke­re­sé­se, a val­lá­si as­pek­tu­sok fi­gyel­men kí­vül ha­gyá­sa – en­nek meg­van­nak az itt nem rész­le­te­zen­dő tu­do­mány­tör­té­ne­ti in­do­kai.
A szer­ző ál­tal fel­dol­go­zott for­rá­sok egy­részt rá­vi­lá­gít­hat­nak a né­pi kul­tú­ra bi­zo­nyos, egy­há­zi ere­de­tű je­len­sé­ge­i­re (ar­ról van szó, hogy ezek ak­tí­van, ha úgy tet­szik po­zi­tív mó­don ala­kí­tot­ták a kul­tú­rát), más­részt a ko­ra­be­li gya­kor­la­tot is rög­zí­tik (ál­ta­lá­ban az­zal, hogy el­íté­lő, til­tó hang­nem­ben szól­nak ró­la).
Jó­nak mond­ha­tó az a szer­zőnk ál­tal kép­vi­selt gya­kor­lat, mi­sze­rint, nem ki­zá­ró­lag a for­rá­sai alap­ján kí­sér­li meg re­konst­ru­ál­ni a vizs­gált je­len­sé­gek 16–18. szá­za­di ké­pét. Ezek a for­rá­sok ugyan­is szin­te ki­zá­ró­lag az „elit” kul­tú­rá­hoz tar­to­zó írás­tu­dók ál­tal íród­tak, te­hát az ő szem­lé­let­mód­ju­kat is tük­rö­zik vis­­sza. Eze­ket az ada­to­kat kell üt­köz­tet­ni a re­cens nép­raj­zi gyűj­té­sek ered­mé­nye­i­vel (hogy ezek a re­cens gyűj­té­si ered­mé­nyek az­tán men­­nyi­re hi­te­le­sek, már nem Bárth Dá­ni­el köny­vé­nek, ha­nem egész tu­do­mány­sza­kunk­nak kel­lő­kép­pen vé­gig nem be­szélt prob­lémá­ja…). Igen ta­nul­sá­gos pél­dá­ul a há­zas­sá­gi es­kü sze­re­pé­nek a vizs­gá­la­ta a né­pi gon­dol­ko­dás­ban. Nem tel­je­sen kö­vet­ke­ze­tes vi­szont az in­kább pár­hu­zam­ként ci­tált 20. szá­za­di nép­raj­zi le­írá­sok fel­hasz­ná­lá­sa. Ha már em­lí­ti a szer­ző Ba­lázs La­jos két köny­vét a ke­resz­te­lé­si és há­za­so­dá­si szo­ká­sok­ról, ak­kor em­lí­te­nie kel­lett vol­na Csáky Kár­oly Ipoly men­ti ke­resz­te­lé­si szo­ká­so­kat be­mu­ta­tó mun­ká­ja mel­lett an­nak „iker­köny­vét”, a tér­ség la­ko­dal­mi szo­ká­sa­i­val fog­lal­ko­zót is („Jaj, pár­tám, jaj, pártám…” Pár­vá­lasz­tá­si, la­ko­dal­mi szo­ká­sok és hi­e­del­mek az Ipoly men­ti pa­ló­cok­nál. Dunasz­er­da­he­ly 1993).
Vizs­gá­ló­dá­sa­i­ból ki­de­rül, hogy bi­zo­nyos „ha­gyo­má­nyok” mö­gött ré­geb­bi egy­há­zi elő­írá­sok áll­nak, il­let­ve, hogy ezek a ha­gyo­má­nyok (je­len eset­ben konk­ré­tan az es­kü­vő idő­pont­já­nak a rög­zí­té­sé­ről van szó, de a mun­ka egé­szé­re is ér­vé­nyes kutatás­mód­sz­er­tani kér­dé­se­ket is föl­vet) „a né­pi szo­kás­vi­lág és a pa­pi aka­rat ket­tős­sé­ge ál­tal ki­for­má­ló­dott he­lyi szo­kás­jo­gon” ala­pul­tak. De mit is ért­sünk a re­cens gyűj­té­sek­kel rög­zít­he­tő „né­pi szo­kás­vi­lá­gon”, hi­szen az már ele­ve több ös­­sze­te­vő­ből (töb­bek kö­zött ép­pen egy­há­zi ha­tá­sok, a „pa­pi aka­rat” nyo­mán) ala­kult ki? A kér­dés ab­ból a szem­pont­ból is ös­­sze­tett, s ezt a szer­ző több al­ka­lom­mal is hang­sú­lyoz­za, hogy a fel­sőbb egy­há­zi szer­vek elő­írá­sai, va­la­mint az al­só pap­ság gya­kor­la­ta óha­tat­la­nul nem esett egy­be. Míg az előb­bi for­rá­sai ele­mez­he­tő­ek, az utób­bi meg­nyil­vá­nu­lá­sok­ra ál­ta­lá­ban in­kább csak kö­vet­kez­tet­ni le­het.
Bárth Dá­ni­el mun­ká­ja, amel­lett, hogy a ma­gyar gya­kor­lat­ból eled­dig hi­ány­zó mód­szer­rel, jó­sze­ré­vel ki­ak­ná­zat­lan for­rásc­so­port(ok) be­vo­ná­sá­val (né­met és la­tin nyelv­tu­dá­sát jól ki­ak­náz­va!) fon­tos és konk­rét ered­mé­nye­ket is ho­zott, le­he­tő­sé­get nyújt bi­zo­nyos el­mé­le­ti-mód­szer­ta­ni kér­dé­sek maj­da­ni meg­vi­ta­tá­sá­ra is.