kedd, szeptember 21, 2021

Be­ve­ze­tés

Nap­ja­ink­ban a graf­fi­tiv­el na­gyon so­kat és so­kan fog­la­koz­nak. Több tu­do­má­nyos mun­ka, nép­sze­rű­sí­tő és szak­ki­ad­vány, te­le­ví­zi­ós és rá­di­ós mű­sor, új­ság­cikk pró­bál­ja be­mu­tat­ni ezt a faj­ta te­vé­keny­sé­get, il­let­ve meg­vi­lá­gí­ta­ni jó és rossz ol­da­lát egy­aránt. Kö­zép-Eu­ró­pá­ban a rend­szer­vál­tás hoz­ta ma­gá­val az ak­kor már Ame­ri­ká­ban és Nyu­gat-Eu­ró­pá­ban is el­ter­jedt graf­fi­tit. Mint szub­kul­tú­ra, az 1990-es évek­ben vert gyö­ke­ret Eu­ró­pa kö­ze­pén.
A graf­fi­tiv­el kap­cso­la­tos szak­sza­vak hasz­ná­la­tá­val igen kö­rül­te­kin­tő­en kell bán­nunk, hi­szen né­me­lyek nem fe­dik pon­to­san a va­ló­sá­got, né­me­lye­ket pe­dig a graf­fi­ti mű­ve­lői nem fo­gad­nak el. Mi­vel a szub­kul­tú­ra an­gol nyelv­te­rü­let­ről szár­ma­zik, így a ter­mi­nus tech­ni­cu­sokat is gyak­ran az an­gol nyelv­ből ve­szi át mind a né­met, mind a cseh, vaalam­inta ma­gyar szak­iro­da­lom, il­let­ve ma­guk a kul­tú­ra­kö­ve­tők is1. Mit ér­tünk graf­fi­ti alat­t? A graf­fi­ti a hip–hop kul­tú­ra öt elemének2  egyi­ke. Ezek az ele­mek, meg­nyil­vá­nu­lá­sok szo­ros köl­csön­ha­tás­ban áll­nak egy­más­sal, ös­­sze­tar­toz­nak. A hip–hop kul­tú­ra kép­vi­se­lői sok eset­ben egy­szer­re több meg­nyil­vá­nu­lás ak­tív részt­ve­vői, egy­faj­ta élet­stí­lust, szub­kul­tú­rát, vagy antikultúrát kép­vi­sel­ve ez­ál­tal. Nem min­den fal­ra fes­tett je­let te­kint­he­tünk graf­fitinek, hi­szen fes­té­ket bár­ki vá­sá­rol­hat az üz­le­tek­ben és bár­ki bár­mit fel­fúj­hat ve­le a fal­ra. Mi most az ún. or­to­dox graf­fi­tit sze­ret­nénk be­mu­tat­ni, amely­nek kü­lön­fé­le sza­bá­lyai van­nak. Az or­to­dox graf­fi­ti tar­tal­maz ugyan ér­tel­mes sza­va­kat, il­let­ve be­tű­ös­­sze­té­te­le­ket is, me­lyek hos­­szabb szó­ös­­sze­té­te­le­ket ta­kar­nak, de nem az át­lag­em­ber, ha­nem csak­is a szub­kul­tú­rá­hoz tar­to­zók szá­má­ra ér­tel­mez­he­tő­en. Sok­kal na­gyobb je­len­tő­ség­gel bír az el­he­lyez­ke­dés, a rajz ki­dol­go­zott­sá­ga és nagy­sá­ga, vagy a ké­szí­tő alá­írá­sá­nak foly­to­nos­sá­ga, mint az üze­net tar­tal­ma, ame­lyet ezek a raj­zok (leg­több­ször) nél­kü­löz­nek is. (Göncző–Téglás é. n.)
„A graf­fi­ti je­len­tés­sel bí­ró szim­bó­lum, amit az adott cso­port tag­jai egy­aránt el­fo­gad­nak, ön­ki­fe­je­ző, ter­ri­to­ri­á­lis, jel­ha­gyó, oly­kor ta­bu­tö­rő funk­ci­ó­ja van. Esz­té­ti­kai igé­nyes­ség­gel ké­szül” (Nagy–Rácz 2001).
Vizs­gá­la­tunk tár­gya egy dél-szlo­vá­ki­ai, kis­vá­ros­ban élő, négy­ta­gú két­nyel­vű kö­zös­ség, mely­nek ne­ve: BMD (Boom Mas­ter Dynasty). Azért fon­tos hang­sú­lyoz­ni, hogy két­nyel­vű cso­port­ról van szó, mert az ins­pi­rá­ció és a szub­kul­tú­ra el­ső­sor­ban cseh, szlo­vák és ma­gyar for­rá­sok­ból ke­rült hoz­zá­juk. A ret­ros­pek­tív vizs­gá­lat 2006 nya­rán kez­dő­dött, vi­szont már ko­ráb­ban is kap­cso­lat­ba ke­rül­tem ezek­kel a writerekkel. Nagy­já­ból 6–7 éven ke­resz­tül fi­gyel­tem al­ko­tá­sa­i­kat és te­vé­keny­sé­gü­ket, va­la­mint al­kal­maz­tam a rész­ve­vő meg­fi­gye­lés mód­sze­rét is. Az in­ter­júk so­rán si­ke­rült meg­is­mer­nem a graf­fi­tisek élet­fi­lo­zó­fi­á­ját is.

A graf­fi­ti tör­té­ne­te

A fel­irat, a meg­je­lö­lés ősi, kul­ti­kus sze­re­pe köz­is­mert. Funk­ci­ó­ja min­dig a te­rü­let egy­faj­ta ki­je­lö­lé­se volt. Je­len írá­som­ban el­ső­sor­ban az or­to­dox graf­fi­tiv­el sze­ret­nék fog­la­koz­ni, azon­ban fon­tos­nak tar­tom a fal­fir­kák tör­té­ne­tét is fel­vá­zol­ni. Kí­sér­le­tet te­szek an­nak meg­vá­la­szo­lá­sá­ra is, mi­ért „mu­száj” a fal­ra ír­ni?
A „leg­ősibb” spon­tán fal­fel­ira­tot a Bib­lia őriz­te meg szá­munk­ra. Dá­ni­el köny­vé­ben ol­vas­ha­tó, hogy Bal­ta­zár ki­rály la­ko­má­ján va­la­ki a kö­vet­ke­ző­ket ír­ta a fal­ra: Mene, Mene, Tekel, Úfarsz­in3. Az óko­ri Egyip­tom­ban, a Khe­opsz pi­ra­mis fa­lán is ta­lál­tak fal­fel­ira­to­kat (Pethő 2003). Az ókor­ku­ta­tók olyan pom­pe­ji fal­fir­kák­ra is rá­buk­kan­tak, me­lyek i. e. 79-ből ma­rad­tak ránk. A fir­ká­lást akár­csak nap­ja­ink­ban, ak­kor is meg­pró­bál­ták til­ta­ni, azon­ban ered­mény­te­le­nül. A szó­ban for­gó fir­kák té­mái a sze­xu­a­li­tás­ra és a bor él­ve­ze­té­re utal­nak. A kö­zép­ko­ri Orosz­or­szág­ban a „graf­fi­ti–írók” a temp­lo­mok fa­la­it ré­sze­sí­tet­ték előny­ben (Bushnell 1990, 4–5).  A hu­sza­dik szá­zad­ban a fir­ká­lá­sok­nak gyak­ran po­li­ti­kai, ide­o­ló­gia hát­te­re van, pél­dá­ul: az 1968-as fran­cia di­ák­lá­za­dás, Por­tu­gá­li­á­ban az 1974-es dik­ta­tú­ra ide­jén, de nap­ja­ink­ban is szá­mos, a po­li­ti­kai hely­zet­re ref­lek­tá­ló fel­ira­to­kat ol­vas­ha­tunk. Né­met­or­szág­ban lé­te­zett egy olyan fal, amely egy vá­rost osz­tott ket­té. Ezen a fa­lon fo­ko­za­to­san graf­fi­tik kez­dek el so­ra­koz­ni, míg vé­gül an­­nyi nem lett raj­ta, hogy a fa­lat le­bon­tot­ták. Ter­mé­sze­te­sen a Ber­li­ni fal­ról van szó. Ki­zá­ró­lag en­nek a fal­nak fel­ira­ta­it és raj­za­it be­mu­ta­tó elem­ző kö­tet is nap­vi­lá­got lá­tott. (Ausfelder 1990)
A graf­fi­tis cso­por­tok (crew) kö­zöt­ti tu­dás­anyag áram­lá­sá­nak van egy sa­já­tos mód­ja, ami lé­nye­gé­ben egy sa­já­tos szó­be­li­ség, kü­lön­fé­le hal­lás út­ján ter­je­dő tör­té­ne­te­ken ala­pu­ló tu­dás. Az aláb­bi­ak­ban ezek kö­zül mu­ta­tunk be né­há­nyat.
A leg­hí­re­sebb fal­fir­ká­ló­ként is­mert sze­mély egy bi­zo­nyos Kil­roy. 1945 jú­li­u­sá­ban Nagy Bri­tan­nia, a Szov­jet­unió és az Egye­sült Ál­la­mok ve­ze­tői csúcs­ta­lál­ko­zó­ra gyűl­tek ös­­sze Pots­dam­ban. Egyik nap Sztá­lin ge­ne­ra­lis­­szi­musz a ki­zá­ró­lag ve­ze­tők szá­má­ra fenn­tar­tott lu­xus­vé­cé­ből ki­jö­vet kér­de­zett va­la­mit a tol­má­csok­tól. Azok el­ké­ped­ve for­dul­tak az ame­ri­kai kül­dött­ség­hez, tol­má­csol­va Sztá­lin kér­dé­sét: „Ki az a Kil­roy?” (Jokinen 1995, 11).
A New York-i graf­fi­ti az 50–60-as évek­ben tűnt fel, ami­kor is egyes ban­dák ez­zel a mód­szer­rel je­löl­ték ki a ter­ri­tó­ri­u­mu­kat. Majd az 1970-es évek­ben je­lent­ke­zett az ún. rob­ba­nás, ami­kor egy 17 éves, gö­rög szár­ma­zá­sú, Man­hat­tan­ben a 183. ut­cá­ban la­kó fiú uta­zá­sai so­rán el­kezd­te fel­iro­gat­ni a be­ce­ne­vét, il­let­ve az ut­cá­já­nak a szá­mát a met­ró­ra. ő volt TAKI 183, a graf­fi­ti „nem hi­va­ta­los” elin­ditó­ja. Egy­re több fi­a­tal kezd­te meg­iri­gyel­ni ezt a faj­ta hír­ne­vet és szá­zá­val kezd­tek el tagel­ni. A töb­bi­ek sze­mé­ben ez­ál­tal meg­nőtt a presz­tí­zsük. Mi­u­tán kezd­tek be­tel­ni a fa­lak és a met­ró­ko­csik, új uta­kat ke­res­tek. Hogy ki­tűn­je­nek a ne­vek, a writerek sa­já­tos stí­lu­so­kat kezd­tek el al­kal­maz­ni. Ezek a stí­lu­sok idő­vel ki­fi­no­mul­tab­bá vál­tak és a be­tűk mé­re­te is meg­nőtt. Et­től az idő­szak­tól in­dult meg az ún.  mi­nő­sé­gi és men­­nyi­sé­gi ter­me­lés (Csil­lag 1997).
A graf­fi­ti fo­ko­za­to­san egy­re ki­fi­no­mul­tab­bá vált, új le­he­tő­sé­ge­ket ke­re­sett, egyes ga­lé­ri­ák is nyi­tot­tak az ut­cai fest­mé­nyek fe­lé. Graf­fi­tis mű­vész­ként in­dul­tak pél­dá­ul: Jean-Michel Basquiat, Lee, vagy Fab Five Fred­die. ők azon­ban már nem fa­lak­ra, ha­nem vá­szon­ra és pa­pír­ra fes­tet­tek. A mű­vé­szi vi­lág­ba va­ló be­tö­rés a so­kak ál­tal áhí­tott ki­tö­rést je­len­tet­te, más­fe­lől a vá­szon­ra fes­tett, meg­ren­de­lők igé­nyei sze­rint ké­szí­tett mun­kák­ra egye­sek az ere­de­ti graf­fi­ti gon­do­la­tá­nak, ér­tel­mé­nek meg­csú­fo­lá­sa­ként te­kin­tet­tek. Ko­moly el­len­sé­ges­ke­dés ala­kult ki a fes­tő­mű­vé­szek és a writerek  kö­zött (Csil­lag 1997).
A graf­fi­ti szem­pont­já­ból – bár nem meg­ha­tá­ro­zó-, de egyik fon­tos jel­lem­ző a ké­szí­tő sa­já­tos ano­ni­mi­tá­sa, il­let­ve a ké­szí­té­si fo­lya­mat il­le­ga­li­tá­sa (Kresalek 2000, 316). A graf­fi­ti mű­fa­já­ba tar­to­zó al­ko­tá­so­kat ál­ta­lá­ban két nagy cso­port­ba so­rol­ják: a szö­ve­ges fal­fir­kák tí­pu­sa, és a „New York-i graf­fitinek” ne­ve­zett mű­faj­cso­port, amit én or­to­dox graf­fi­ti-nek ne­ve­zek. Or­to­dox graf­fitinek szá­mí­ta­nak azok az al­ko­tá­sok, ame­lyek ere­de­ti­leg csak New York-ra és Phi­la­delp­hi­á­ra vol­tak jel­lem­ző­ek, majd ké­sőbb Ka­li­for­ni­á­ban fej­lő­dött to­vább, majd át­ju­tott Eu­ró­pá­ba, s szin­te a vi­lág va­la­men­­nyi pont­ján meg­je­lent. A vi­zu­á­lis kul­tú­ra ré­szé­vé vál­va sa­já­tos, új stí­lu­sok ala­kul­tak ki.
„A graf­fi­ti se­gít meg­lát­nunk a szub­kul­tú­ra szü­le­té­sét és fej­lő­dé­sét. A graf­fi­ti nyel­ve ös­­sze­kö­ti a szub­kul­tú­ra kü­lön­bö­ző ele­me­it és de­fi­ni­ál­ja szem­ben­ál­lá­sát a nor­ma­tív kul­tú­rá­val. A graf­fi­ti crew-k sza­vak és szim­bó­lu­mok kom­bi­ná­ci­ó­ján ke­resz­tül kom­mu­ni­kál­nak, ez­ál­tal egy­faj­ta spe­ci­fi­kus ki­fe­je­zé­si mó­dot, nyel­vet hoz­nak lét­re. Az ar­gó úgy vi­szo­nyul a he­lyi stan­dard nyelv­hez, mint az ar­gót hasz­ná­ló cso­port a tár­sa­da­lom nagy ré­szé­hez: an­ta­go­nisz­ti­ku­san és gú­nyo­san. A graf­fi­tik arány­lag kön­­nyen de­kó­dol­ha­tó­ak, ha ala­po­san meg­vizs­gál­juk őket, és ugyan­ez igaz bár­mely lát­szó­lag ért­he­tet­len ar­gó­ra is” (Bushnell 1990, 45, 55, 57). „Csu­pán az­zal, hogy egy tör­vé­nyen kí­vü­li, hi­va­ta­lo­san il­le­gá­lis szer­ve­zet lé­te­zé­sét hir­de­ti, a graf­fi­ti egy olyan szub­kul­tú­rát nép­sze­rű­sít, amely bi­zo­nyos de­vi­áns vi­sel­ke­dést szen­te­sít” (Bushnell 1990, 59).
A graf­fi­tiv­el kap­cso­la­tos fen­ti meg­ál­la­pí­tá­so­kat, meg­ha­tá­ro­zá­so­kat az­zal a cél­lal mu­tat­tam be, hogy az ál­ta­lam vizs­gált pár­ká­nyi cso­port szub­kul­tú­rá­ja ért­he­tőbb és ér­tel­mez­he­tőbb le­gyen szá­munk­ra.

A ku­ta­tá­si mód­szer be­mu­ta­tá­sa

Pár­kány (Štúrovo) Dél-Szlo­vá­ki­á­ban, a Du­na észa­ki part­ján te­rül el, szem­ben a ma­gyar­or­szá­gi Esz­ter­gom­mal. Bu­da­pest­től 50, Po­zsony­tól pe­dig 150 km-es tá­vol­ság­ban fek­szik. La­kos­sá­ga 11 100 fő, eb­ből 80% ma­gyar anya­nyel­vű 20% pe­dig szlo­vák (www.s­tur­o­vo.sk).
Eb­ben a két­nyel­vű kis­vá­ros­ban fog­tam hoz­zá a ku­ta­tás­hoz az­zal a cél­lal, hogy fel­tér­ké­pez­zem a BMD (Boom Mas­ter Dynasty) ne­vű négy­ta­gú (DIOK, NISK, KID16, BROK) graf­fi­tis cso­port te­vé­keny­sé­gét. Mint fen­tebb már em­lí­tet­tem, te­vé­keny­sé­gü­ket, 6–7 évig kí­sé­rem fi­gye­lem­mel, mi­köz­ben sze­mé­lyes kap­cso­lat­ba ke­rül­tem ve­lük. A graf­fi­ti jameken részt­ve­vő meg­fi­gye­lést is foly­tat­hat­tam. A konk­rét gyűj­tést meg­elő­ző­en igye­kez­tem meg­is­mer­ked­ni a té­má­val kap­cso­la­tos szak­iro­da­lom­mal is, a ma­gyar, an­gol, né­met, cseh és szlo­vák nyel­vű­vel egy­aránt. Az in­ter­jú­kat 2006 ok­tó­be­ré­ben ké­szí­tet­tem, ami rész­ben ne­héz­sé­gek­be üt­kö­zött, mi­vel a cso­port tag­jai kö­zül egyi­kük sem csu­pán Pár­kány­ban él. Ket­ten Po­zsony­ban ta­nul­nak, il­let­ve dol­goz­nak, a har­ma­dik Cseh­or­szág­ban ta­nul, a ne­gye­dik pe­dig Hol­lan­di­á­ban él.  Fel­te­het­jük a kér­dést, hogy ak­kor  mi­ért is te­kint­jük őket pár­ká­nyi writerek-nek? A ké­sőb­bi­ek­ben er­re is fény de­rül.
Az in­ter­jú­kat dik­ta­fon se­gít­sé­gé­vel, va­la­mint inter­netes le­ve­le­zé­sek út­ján ké­szí­tet­tem. A kö­tet­len be­szél­ge­té­se­ket a konk­rét, élet­út­ra vo­nat­ko­zó kér­dé­sek kö­vet­ték. A writerek fo­lya­ma­to­san do­ku­men­tál­ták mun­ká­i­kat, va­la­mint az ál­ta­luk igé­nyes­nek tar­tott más graf­fi­tiket is. A sa­ját graf­fi­tikről ké­szült fény­ké­pe­ket, il­let­ve a skic­ce­ket, (ame­lyek a black book-ot he­lyet­te­sí­tet­ték), va­la­mint azo­kat az új­ság­cik­ke­ket és ké­pe­ket, ame­lyek­ből ins­pi­rá­lód­tak, meg­mu­tat­ták ne­kem. Az egyik writertől tár­gya­kat is kap­tam (fes­ték­szó­rók és tar­to­zé­kai). Az in­ter­jú­ala­nyok­nak a graf­fi­tis élet­út­tal, élet­mód­dal, a mo­ti­vá­ci­ó­val és stí­lus­je­gyek­kel, va­la­mint a szub­kul­tu­rá­lis kö­zös­ség­gel kap­cso­la­tos kér­dé­se­ket tet­tem fel. Meg­pró­bál­tam ki­de­rí­te­ni, hogy graf­fi­tis szem­mel ho­gyan hasz­nál­ják a vá­rost, mint te­ret.

A ne­vek és a stí­lus

A writerek az il­le­ga­li­tás mi­att kü­lön­bö­ző cso­por­tok­ba tö­mö­rül­nek, il­let­ve több ál­né­ven is te­vé­keny­ked­het­nek. A BMD-s writerekre ugyan­ez vo­nat­ko­zik, ők is több ál­ne­vet hasz­nál­nak. Az egyik ne­vet a le­gá­lis raj­zok­hoz, hip-hop ren­dez­vé­nyek­hez il­let­ve ru­ha­ké­szí­tés­hez ad­ják, a má­sik név­nek,  a 2B-nek, va­gyis a „len­ni”, szó­nak kü­lön tör­té­ne­te van. A writerek ne­vei is vál­to­za­to­sak: le­het­nek be­ce­ne­vek, vagy sa­ját ma­guk ál­tal vá­lasz­tott mű­vész­ne­vek. A lé­nyeg az, hogy a név a writer szá­má­ra jól raj­zol­ha­tó be­tűk­ből áll­jon.
DIOK pszeu­doál­n­evei: SMOG, SCAT, KEFA (legál név), EGO (csak egy­szer volt hasz­ná­lat­ban)
NISK pszeu­doál­n­evei: WRESK, WISK, SOCK, NYSK, NO, RAK. A cso­port töb­bi tag­jai azt mond­ták ró­la, hogy „min­den hé­ten más ne­ve volt.”
BROK pszeu­doál­n­evei: WERK, SCUT, YÖRK
KID16 pszeu­doál­n­evei: KIDone6, DROP
A stí­lus szó meg­le­he­tő­sen sok je­len­tés­sel bír és köz­pon­ti he­lyet fog­lal el a graf­fi­tikultúrában. A kü­lön­bö­ző be­tű­tí­pus­ok stí­lu­son­kén­ti be­so­ro­lá­sa New York-ból ered. Alap­ját a be­tűk el­té­rő for­má­ján kí­vül azok ös­­sze­kap­cso­lá­si mód­jai ké­pe­zi. Ilyen stí­lu­sok pél­dá­ul:
– Bub­ble Style: az 1970-es évek kö­ze­pé­re da­tál­ha­tunk és PHASE 2 ne­vű writer­hez kap­csol­nak.
– Block­baster: szög­le­tes, sza­bá­lyos be­tűk
– Broad­way Ele­gan­t: ös­­sze­szo­rí­tott  be­tűk
– Wild Style: abszt­rakt mó­don át­for­mált, ki­te­kert be­tűk jel­lem­zik, ame­lyek szin­te le­he­tet­len­né te­szik az ol­va­sást
Az ame­ri­kai be­tű­di­va­tok mel­lett Eu­ró­pá­ban is ki­ala­kult né­hány új irány­zat. Be­szél­nek pél­dá­ul ber­li­ni, prá­gai, vagy len­gyel stí­lus­ról (Kresalek 2000, 320).

Az in­ter­júk

1. Ho­gyan ke­rül­tél kap­cso­lat­ba a graf­fi­tivel?
NISK: „Az alap­is­ko­lá­ban (t.i. ál­ta­lá­nos is­ko­la) he­te­di­kes ko­rom­ban, ez kö­rül­be­lül 1993-ban le­he­tett, raj­zol­gat­tunk a pad­ra, pa­pír­ra.”
BROK: „A gimi alatt a Pop Life ma­ga­zin­ban, volt egy so­ro­zat a graf­fi­tiről. Ez egy cseh új­ság volt, de be­mu­ta­tott más nem­ze­ti­sé­gű writereket is. In­nét kap­tuk a kez­de­ti tu­dást. Az­tán uta­zá­sa­ink so­rán. Egy­szer Pest­re utaz­tunk DIOKkal és Szent­end­re fe­lé brutál fa­la­kat lát­tunk. Majd ki­es­tünk az ab­lak­ból! Az­tán Pár­kány­ban is meg­je­lent a graf­fi­ti. A La­la (BSC–Bloody Skaters Crew) uno­ka­test­vé­re le­jött New York­ból és bom­báz­tak a vá­ros­ban. Azt ír­ták, hogy BLUR, ez egy ame­ri­kai ze­ne­kar ne­ve volt. Még meg is meg­van­nak ezek a bom­bák a Rego (üz­let) mel­lett), és egy au­tó­szer­viz­nél a te­le­fon­szol­gál­ta­tók­kal szem­ben. Volt még egy srác, a FISH (más né­ven BON, szin­tén a BSC-ből), aki az ak­ko­ri Po­kol­pin­cé­nél csi­nált egy legált. Kocs­ma­rek­lám volt, az volt raj­ta, hogy Noise Club, kö­rül­be­lül 95–96-ban tör­tén­het­tek ezek a dol­gok. Fel­utaz­tam Po­zsony­ba is, ahol a Lafran­coni híd­nál volt a Hall of Fame (a leg­jobb graf­fi­tik fa­la), amit le­fény­ké­pez­tem. Na­gyobb hip–hop kon­cer­tek előtt itt vol­tak jamek, de so­ha nem volt le­gá­lis, itt min­dig iga­zol­tat­tak a zsa­ruk.
Hát pró­bál­koz­tam. Együttes­n­eveket ir­kál­tam pa­pír­ra. Itt-ott meg­vas­ta­gí­tot­tam őket, egy­más mel­lé, mö­gé he­lyez­tem a be­tű­ket. Ki­ala­kult. Meg per­sze fi­gyel­tem min­den ap­ró taget, je­let, hogy ki mit ír Pár­kány­ban.”
DIOK: „Pop Life ma­ga­zin, legál fal Szent­end­rén, meg ta­lán a kör­nye­zet. Min­den­ki más­hogy ju­tott hoz­zá. Prá­ga volt a fő do­log, azt fi­gyel­tük, meg a cseh­szlo­vák szcé­nát. FISH pe­dig el­küld­te a graf­fi­ti sza­bá­lya­it és egy­pár cik­ket. Az­tán min­den jött ma­gá­tól, 1999-ben részt vet­tünk Break Cup-on Krupinában (Korpona), is­mer­ked­tünk po­zso­nyi writerekkal. De ak­kor már fes­tet­tünk.”
KID16: „Pop Lifeból, uta­zá­sok al­kal­má­val a lá­tot­tak­ból me­rí­tet­tem és a su­li­ban, ami­kor csak időm volt, vagy ha va­la­mi ép­pen nem ér­de­kelt, ak­kor skecc­sel­tem.”

2. Ki­től ta­nul­tál fes­te­ni?
KID16: „Konk­rét em­ber saj­nos nem volt, bár jó lett vol­na. Fes­te­ni ma­gam ta­nu­lok, még min­dig. Egy-két ta­nác­­csal azért el­lá­tott az idő­sebb ge­ne­rá­ció… de ők már ab­ba­hagy­ták… mi let­tünk a nextgen­er­a­tion. És sze­ren­csé­re most is akad után­pót­lás.”
BROK: „Nem volt sen­ki, aki meg­mu­tat­ta vol­na hogy csi­nál­jam.”
DIOK: „Nem volt sen­ki. Mi egy­más­tól ta­nul­tunk. Le­ül­tünk a szo­ba kö­ze­pé­re NISKkel és órá­kig raj­zol­tunk, má­sol­tunk, gya­ko­rol­tunk. Majd meg­mu­tat­tuk egy­más­nak.”

3. Ki az ab­szo­lút writer a sze­med­ben?
BROK: „Akik azt ír­ják fel a fal­ra egy fes­ték­kel, hogy SZE­RET­LEK JU­LI, na azok nem writerek. Ki kell szí­nez­ni a dol­go­kat. Aki csak egy há­nyást csi­nál oda, az nem graf­fi­tis.”
DIOK: „Ne­héz kér­dés, sok min­den­kit, aki­nek van stí­lu­sa, nem tu­dom el­ma­gya­ráz­ni. Lát­ni a tag­ből, piece­ből, stb., hogy az a va­la­ki toy vagy nem… de aki­ket iga­zán el­is­me­rek, azok pél­dá­ul azok az em­be­rek, akik ak­kor kezd­tek mi­kor mi, és min­dig nyom­ják, globál­ban gon­do­lom, pél­dá­ul a MUTANTS Po­zsony­ban. Ak­kor kezd­ték, ami­kor mi, ők most több éve itt főnökösköd­nek… és mos­ta­ná­ig tu­dom fi­gyel­ni az útjukat… de ez tény­leg ne­héz kérdés… Kit is­mersz el? Tu­dom, hogy ha konk­ré­tan Pár­kány­ra sza­bom a vá­laszt, ak­kor a KOKSot is­me­rem el, de nem mint writert, ha­nem mint ügyes gye­re­ket, aki brut graf­fi­tis len­ne, ha fog­lal­koz­na vele… és ha eb­be in­vesz­tál­ná a pénzt…ha az új ge­ne­rá­ci­ót néz­zük…
Amúgy tet­szik a po­zso­nyi style meg a prá­gai style 2000-ig, most már na­gyon nem…”
KID16: „Úgy ér­zem nincs jo­gom meg­ítél­ni, de egyéb­ként is, ezt min­den­ki dönt­se el ma­ga. Az tu­ti, hogy­ha va­la­ki fest egy szé­pet, azt öröm­mel meg­cso­dá­lom, le­gyen az bár­ki.”

4. Kit te­kin­tesz a mun­kád kö­zös­sé­gé­nek, kik­nek szá­nod a mű­ve­i­det?
DIOK + NISK: „Ha po­zi­tí­van né­ző kö­zön­sé­get ves­­szük, ak­kor Pár­kány fi­a­ta­labb ge­ne­rá­ci­ó­ját vet­tem ak­kor, ami­kor fes­tet­tem, meg fő­leg azo­kat az em­be­re­ket akik tud­ják mi van ki­ír­va, meg be­le­lát­nak, de amúgy meg ta­lán igaz­ság sze­rint job­ban örül­tem ha fel­b…m va­la­mi okos­ko­dó in­to­le­ráns em­bert a mű­vem­mel (nem ma­gán­te­rü­le­ten, há­zon, ha­nem ál­la­mi tu­laj­do­nú épü­le­tek­re gon­do­lok) …és el­gon­dol­ko­dott raj­ta, hogy mi a szar ez itt, el­tör­ném a ke­zét an­nak, aki csi­nál­ta.  Szó­val az volt a jó ér­zés, hogy csi­nál­tam va­la­mit, ami­re az em­be­rek re­a­gál­tak, mind­egy ho­gyan, és dik­tál­tunk a há­zak sztereotipikus falain…
Ab­ban az idő­ben elég­gé fel vol­tak há­bo­rod­va az em­be­rek, nem is a fel­há­bo­rí­tás volt a cél, ha­nem ér­de­kes volt fi­gyel­ni a re­ak­ci­ó­kat, és jó volt tud­ni, hogy nem csi­nál­nak ve­le sem­mit, és mi új­ra fu­tunk va­la­hol és kész. Ko­mo­lyan, ez mar­ha jó volt, hogy csak néz­tek: ki ez, mi ez ????“
KID16: „Mi­vel, hogy nem egy zárt­kö­rű ak­ci­ó­ról be­szé­lünk, min­den­kit, aki­nek tet­szik, min­den­kit, aki meg­te­kin­ti. Sze­rin­tem az em­be­rek nem úgy áll­nak a graf­fi­ti­hez, hogy az most jó, vagy rossz. Még aki ma­xi­má­li­san el­le­ne is van, an­nak is né­me­lyik graf­fi­ti tet­szik. Legál fa­lak fes­té­se köz­ben az idő­sebb ge­ne­rá­ci­ók fe­lől is po­zi­tív vis­­sza­jel­zé­se­ket kap­tunk.“
BROK: „Sa­ját ma­gunk­nak csi­nál­tuk. Má­sok meg né­zik, tud­nak ró­lam, de nem tud­ják ki az, aki al­kot­ta. Ez ilyen jó.“

5. Mi­től jó egy graf­fi­ti?
DIOK: „Szí­nek, style, jön be­lő­le az ener­gia.”
KID16: „Lá­tod ez egy sze­mély­re sza­bott kér­dés, mert hát min­den­ki­nek más szá­mít jó­nak, pél­dá­ul be­tű­for­ma, szín­kom­bi­ná­ció, van-e ka­rak­ter… Én sze­mély sze­rint sze­re­tem, ha va­la­mi szé­pen, pre­cí­zen ki van dol­goz­va, ami a vo­na­la­kat és a ki­fes­tést il­le­ti. De ter­mé­sze­te­sen nem né­zek le sen­kit, már­mint a kez­dő writereket, sőt, ha tu­dom se­gí­tem őket, mert örü­lök ne­ki, hogy­ha van aki szí­ne­seb­bé te­szi kis vá­ro­sun­kat…”
BROK: „At­tól függ, ho­gyan van meg­csi­nál­va. Hogy mit adsz be­le, mit fe­je­zel ki ve­le, ki ér­ti meg. Fon­tos a pon­tos ki­hú­zás. Akik csak má­sol­nak, azo­kat el­íté­lem. A sa­ját stí­lus a fon­tos. A stí­lu­son mú­lik min­den.”

6. Mi­lyen sza­bá­lyok ha­tá­roz­zák meg ná­lad a fes­tést?
KID16: „Ná­lam ki­zá­ró­lag csak egy do­log, az pe­dig az idő. Nem sze­re­tem el­si­et­ni a dol­go­kat, ta­lán ezért is fes­tek in­kább legált.“
DIOK: „Ná­lam? Ha le­het nem fes­tek ma­gán­tu­laj­don­ra, meg hát temp­lo­mok­ra, mű­em­lé­kek­re lo­gi­kus, hogy nem fes­tek, nem va­gyok hü­lye… én fő­leg olyan he­lyek­re kon­cent­rál­tam, amik­nek nem konk­rét sze­mély a tu­laj­do­no­suk (nem akar­tam kap­ni), leg­jobb ál­la­mi há­zak, épü­le­tek, stb. Ami a tagelést il­le­ti, itt an­­nyi­ra nem ha­tá­ro­zom meg, mert azt le le­het mosni…
Ja, és egy na­gyon fon­tos sza­bály: Nem fes­tek be­le va­la­ki­nek a cuc­cá­ba, ha nem aka­rom őt ez­zel dis­re­spek­tál­ni. Én ezt an­nak ve­szem, fő­leg ha a kö­csö­gök, akik vesz­nek egy szín­t, sze­ret­né­nek ilyes­mit csi­nál­ni. Sze­rin­tem azt hi­szik, hogy­ha oda ír­nak va­la­mit egy jó cucc­hoz, ak­kor ész­re­ve­szik őt az em­be­rek, ami igaz is, de le­köp­ném, szó­val klas­­szi­kus respekt sza­bá­lyok.”
BROK: „Egy writernek nem lé­tez­nek sza­bá­lyok. Per­sze a mű­em­lé­ke­ket, temp­lo­mo­kat nem fes­ti le egyik writer sem. El­vi­leg min­den mást mi­ért ne?“

7. Mi­lyen­nek lá­tod és lát­tad a pár­ká­nyi hely­ze­tet graf­fi­ti te­rén?
BROK: „Most va­la­mi mo­co­rog, de olyan, mint a mi időnk­ben volt. Ak­kor is csak egy-két crew volt. Ez ke­vés. Kis­vá­ros, tíz­ezer em­ber, vagy ti­zen­egy és ha na­gyon ak­tí­van csi­ná­lod, mu­to­ga­tod a dol­ga­i­dat, ak­kor az előb­b-utóbb ki­de­rül. Mi­vel ak­kor csak mi csi­nál­tuk, ki­vé­tel egy-két cso­port, de az szin­te sem­mi nem volt, így nem volt ki­hí­vás, ver­seny­ér­zet. A raj­za­ink­ra nem vá­la­szolt sen­ki so­ha. Csak úgy, ma­gunk­nak fes­te­get­tünk. Sze­rin­tem , ami most van, tagelés, meg bom­bák, az még min­dig hoz­zánk köt­he­tő. “
DIOK: „Pár­kány­ban volt graf­fi­ti szcé­na 1997-től kö­rül­be­lül 2001-ig, vagy nem tu­dom mi­kor lett pon­to­san vé­ge. Ak­kor, ami­kor a BMD-t már nem négy em­ber ír­ta. Az nem graf­fi­ti hely­zet, ami most van. Ha va­la­ki le­megy, nem tu­dom öt-hét em­ber is egy év­ben va­la­mit fes­te­ni, azt nem ve­szem na­gyon ko­mo­lyan. An­­nyit csi­ná­lok én is egy év alat­t, pe­dig nem fes­tek ak­tí­van.
Va­la­mi­kor mar­ha jó volt, igaz hogy hi­ány­zott egy erős crew, aki­vel le­he­tett vol­na ak­tí­van har­col­ni, mert ak­kor biz­tos mi is to­vább húz­tuk vol­na. Kár, hogy a BSC (Bloody Skaters Clan: La­la, Fish\Bon, és egy lé­vai srác, aki­nek nem le­het tud­ni a ne­vét), PSD (Pro Sect Da Clan\ Crew, pa­pí­ron vol­tak hár­man-né­gyen, de csak a WAM2 fújt és fúj ma is) nem vet­ték olyan ko­mo­lyan. Min­den eset­re mi azok­ban az ak­tív BMD idők­ben tény­leg ez­zel él­tünk. Azt nyu­god­tan graf­fi­ti idő­szak­nak nevezném.“
KID16: „Egy­re jobb­nak, bár mos­ta­ná­ban nem iga­zán kö­ve­tem az ott­ho­ni hely­ze­tet, mert el­köl­töz­tem. De örü­lök ne­ki, hogy a fi­a­ta­lab­bak kö­zött is van­nak pá­ran, akik fla­kont ra­gad­nak és vi­szik to­vább ezt a faj­ta mű­vé­sze­ti irányza­tot.“

8. Más szem­szög­ből fi­gye­led a vá­rost, mint az át­lag­em­ber?
DIOK: „Perszehogy, min­den­ki, aki fes­tett va­la­mi­kor más­hogy né­zi a vá­rost. Fi­gye­lem, ha van va­la­mi új cucc, ez rit­ka öröm, vagy hát az em­ber ta­lál min­dig va­la­mi jó he­lyet, aho­vá na­gyon jól el tud­ná kép­zel­ni a bom­bá­ját. Fi­gye­lem és szí­ve­sen fi­gyel­ném, ha len­ne megint va­la­mi ér­de­kes a váro­sunkban…“
KID16: „Az tu­ti, de nem csak a graf­fitinek kö­szön­he­tő­en. Egyéb­ként nem tar­tom ma­gam átlagem­bernek.“
BROK: „Ami­kor egy-két új taget ész­re­ve­szek, min­dig meg­van ben­nem, hogy hát­ha el­in­dul va­la­mi. Min­den újat ész­re­ve­szek. Pró­bá­lom fi­gyel­ni a Du­na par­tot is (itt ta­lál­ha­tó a pár­ká­nyi legál fal), ha meg­je­le­nik va­la­mi új, hogy fes­te­get-e va­la­ki ma­gá­nak. Most nincs sem­mi ko­moly. Kez­de­ti pró­bál­ko­zá­sok. Nincs egy ös­­sze­fo­gott cso­port, akik igen­is va­la­mit akar­nak csi­nál­ni. Ki­sebb pró­bál­ko­zá­sok azért van­nak. De hát kis­vá­ros, meg a rend­őrök is mos­ta­ná­ban bein­dul­tak.“

9. A vá­ros­nak me­lyik te­rü­le­te fon­tos a szá­mod­ra?
DIOK: „Sze­re­tek men­ni olyan he­lye­ken, ahol ré­geb­bi cuc­cunk van, vagy éj­je­len­ként va­la­mi ér­de­kes tör­tént, de hát mi van an­nál jobb, ha me­gyek az ut­cán, és itt a ne­vem, ott nevem… ér­ted, nem?“

10. Tagelők, fes­tők kö­zött lé­te­zik-e va­la­mi­lyen el­kü­lö­nü­lés?
DIOK: „Tagből lett a graf­fi­ti. A tagek na­gyon szé­pek tud­nak len­ni, de az a szó, hogy style na­gyon fon­tos. Most er­re mit vá­la­szol­jak, va­la­ki tud tagel­ni, va­la­ki nem. A tag az a fes­tés­hez tar­to­zik. őszin­tén szól­va utá­lom azo­kat, akik csak tagel­nek, mi ér­de­kes van ben­ne, ha va­la­ki tagel, ez olyan ali­biz­mus “hé, én graf­fi­tis va­gyok, össze­tagel­tem az egész várost“. Igaz hogy ez ha­tá­sos le­het, ha jó a tag, de sze­rin­tem, ha fes­tesz, tagel­sz, bom­bá­zol, az tisz­tá­ra más, nem tu­dom el­ma­gya­ráz­ni. Te dol­go­zol raj­ta, hogy jól néz­zen ki az, amit bom­bá­zol, és mel­let­te ott az alá­írá­sod, a tag, ami alap­ján hoz­zád le­het kap­csol­ni. De most ha va­la­ki aki csak tagel és nem fes­tett sem­mit, mit akar az­zal a taggel mon­da­ni? Most őszin­tén, akár­ki ké­pes len­ne össze­tagezni az egész vá­rost, ha kör­be megy raj­ta. Mi ext­ra van ben­ne?“
BROK: „Vo­nal, meg kép. A tag csu­pán két má­sod­perc, amíg ki­írod a sa­ját, vagy a csa­pa­tod ne­vét. A fes­tés to­vább tart, igé­nye­sebb. A „Ju­li szeretlek“ is tag, de nem olyan.“
KID 16: „Na­ná, hogy van, de ezt a he­lyed­ben nem így ka­te­go­ri­zál­nám. A tagelés hoz­zá tar­to­zik a graf­fi­ti­hez. Van aki csak a mű­ve alá, vagy mel­lé tagel, van aki az üres fa­la­kat tá­mad­ja meg szer­te a vá­ros­ban. Még ha nem is olyan szép ez az em­be­rek sze­mé­ben, a writerek így rek­lá­moz­zák ma­gu­kat és a csap­atukat.“

11. Az át­la­gos vá­ro­si élet­mód­tól a te éle­ted men­­nyi­ben tér el?
KID16: „Nem tu­dom mi szá­mít át­la­gos vá­ro­si élet­mód­nak, de ha be­le tar­to­zik egy szép új fal meg­te­kin­té­se az út mel­let, az es­ti csász­ká­lás a vá­ros­ban, eset­leg egy kis ad­re­na­li­nos fes­tés­sel ös­­sze­kom­bi­nál­va, ak­kor igen, el­tér. De per­sze én is ugyan­olyan dol­go­zó em­ber va­gyok, mint a töb­bi.“
DIOK: „Nem tu­dom, de nem sok­ban sze­rin­tem, ha­bár ha vis­­sza­gon­do­lok, ak­kor mi ré­gen ko­mo­lyan a graf­fel él­tünk. Sze­rin­ted ki kel fel ne­ked reg­gel fél négy­kor, hogy el­men­jen a töb­bi­ek­kel egy konk­rét ki­vá­lasz­tott hely­re, konk­rét szí­nek­kel, konk­rét terv­vel, mit ho­gyan, mer­re le­het el­szök­ni, és utá­na ha­za­megy alud­ni to­vább, mi­köz­ben nem tud el­alud­ni örö­mé­ben, hogy k…a jól si­ke­rült az ak­ció? Vagy ki ké­pes el­men­ni az es­ti is­ko­la­bál­ba, hogy lás­sák őt az osz­tály­tár­sai, és fél óra múl­va ha­za men­ni, át­öl­töz­ni, ki­men­ni, fes­te­ni, vis­­sza­öl­töz­ni és a bál­ban foly­tat­ni, mint­ha mi sem tör­tént vol­na?“

12. Me­sélj a crewról, ami­nek tag­ja vagy, mond el a tör­té­ne­tét!
DIOK: „Ak­kor lás­suk cím­sza­vak­ban: 1997 au­gusz­tu­sa, NISK, BROK, DIOK Nyár­zá­ró kon­cer­tek a komp­nál. Mi pe­dig egy fe­hér kon­den­zá­tort a škrobáren [ke­mé­nyí­tő­gyár] mel­lett há­rom szí­nű BMD-t fúj­tunk. Ez volt az el­ső do­log, amit fes­tet­tünk. Ócs­ka fes­té­kek, ori­gi­nál capek. Uta­zás Po­zsony­ba ren­des fes­té­ke­ket ven­ni, hét­vé­ge Prá­gá­ban, hogy fény­ké­pez­zük le a legál fa­la­kat, hogy le­gyen ins­pi­rá­ci­ónk, el­ső graff ma­ga­zin, el­ső graff tri­kó, break­dance ver­se­nyen ös­­sze­is­mer­ke­dés a po­zso­nyi writerekkel, lát­tuk őket élő­ben fes­te­ni. Pár­kány­ban ak­tív fes­tés, éj­je­li ak­ci­ók, új csa­pa­tok be­in­du­lá­sa NSW, MSC (Master Secu­ri­ty Clan, Memp­his Secu­ri­ty Club: MIKI+ KID16), majd az NSW meg­szű­nik. KID16 a BMD tag­ja lett, új ener­gia, és sen­ki nem ál­lít­hat meg. Busz, vo­nat csi­ná­lás, prob­lé­mák, legál fal Pár­kány­ban, hip-hop par­tik, új kon­tak­tu­sok, és így továb­b… Na­gyon so­kat túl él­tünk együtt en­nek kö­szön­he­tő­en a töb­bi tag­gal, és most már nem iga­zán fes­tünk. De ugyan­úgy jó ba­rá­tok vagyunk… Ta­lán így…“
KID16: „Szó­val az úgy volt, hogy… ááááá…, saj­nos a leg-­leg kez­de­tek­től nem tu­dok ne­ked infó­val szol­gál­ni, mi­vel én csak úgy csöp­pen­tem be­le eb­be a le­ves­be…
Én, va­gyis mi egy má­sik srác­cal (Bugi) kezd­tünk el fes­te­ni olyan 1997 kö­rül. Ab­ban az idő­ben még mint NSW (New Skool Writ­er­s) csa­pat lé­tez­tünk. Per­sze mint kez­dők, te­le ener­gi­á­val és am­bí­ci­ó­val fes­tet­tünk min­den­ho­vá. Mi­kor csak egy szép té­li na­pon meg­csi­nál­tunk egy elég­gé csak vá­ros­köz­pont­ban lé­vő fa­lat még vi­lá­gos­ban. Ami azért csak nem volt rossz tel­je­sít­mény a ré­szünk­ről. Sze­rin­tem az ak­ko­ri ki­rá­lyok, a BMD is fel­kap­ták a fe­jü­ket. Ha jól em­lék­szem ők szó­lí­tot­tak le ben­nün­ket. At­tól az es­té­től fog­va élet­re szó­ló ba­rát­ság szö­vő­dött köz­tünk. Az ele­jén mi jár­tunk őriz­ni ne­kik, ha fes­tet­tek, és for­dít­va. Kö­zös bu­lik, pi­á­lás, csa­jo­zás. Egy na­pon a tár­sam ki­je­len­tet­te, hogy ő be­fe­je­zi a fes­tést. Mi­vel egye­dül nin­csen crew, ma­rad­tam csak KID16, de ez per­sze nem tar­tott so­ká­ig és már jött is a fel­ké­rés, nem sze­ret­nék-e a BMD crew tag­ja len­ni. Mi­vel ma­gam­ra ma­rad­tam és lát­tak ben­nem fan­tá­zi­át. Szá­mom­ra ak­kor kez­dő­dött el iga­zán a fes­tés idő­sza­ka. Sok szép kö­zös ak­ci­ónk volt az­óta, s re­mé­lem még lesz is. Bár már fel­nőt­tünk, egy ki­csit ta­lán az eszünk is meg­jött, de egy jó fes­tés­nek a ha­ve­rok­kal, szép na­pos idő­ben, egy­pár sör­rel so­se tud­nék el­len­áll­ni.”
BROK: „DIOKkal el­ha­tá­roz­tuk, hogy kel­le­ne va­la­mi ütős név. Épp az egyik Wu-Tang Clan al­bu­mot hall­gat­tuk, köz­ben a szö­ve­get ol­vas­tuk és in­nét vá­lasz­tot­tunk ki há­rom szót: BOOM MASTER DYNASTY. NISK is ve­lünk tar­tott. Meg­ala­kul­tunk 1997-ben, nyár ele­jén. Olyan 16 éve­sek le­het­tünk. ”
DIOK: „Az­tán 2000 kör­nyé­kén 2B-t fúj­tunk. A 2B azért lett csi­nál­va, hogy le­gyen kvá­zi va­la­mi ál­kon­ku­ren­cia, mert sem­mi más nem tör­tént a vá­ros­ban csak a BMD fes­tett. En­nek az volt a cél­ja, hogy hát­ha va­la­ki el­kezd ak­tí­van fes­te­ni, mi­vel hogy van „har­c“ a BMD és a 2B kö­zött. Igaz­ság sze­rint nem na­gyon mű­kö­dött a 2B, volt ta­lán két­szer-há­rom­szor tagezés, nem em­lék­szek sem­mi bomb­in­gra, ha­bár le­het, hogy volt va­la­mi. Ami a 2B ta­go­kat il­le­ti, ugyan­az, mint a BMD. Le­het, hogy­ha va­la­ki re­a­gált vol­na er­re a do­log­ra, ak­kor ment vol­na a 2B to­vább, de nem volt sem­mi effek­t­je. Meg mond­juk ne­kem nem na­gyon pas­­szolt a 2-est írni.“
NISK: „Az­tán, mi­kor 2000-ben vo­na­tot fes­tet­tünk, nem akar­tuk, hogy kön­­nyen be tud­ja­nak azo­no­sí­ta­ni, ak­kor min­den­ki más ne­vet fújt és a csa­pat ne­ve is STU lett, mint Štúrovo, az­az Pár­kány.”

13. A cso­port­ra jel­lem­ző stí­lus
DIOK: „Elő­re át­gon­dolt fes­tés, jel­lem­ző stí­lus ninc­s, min­den­kit Po­zsony, Prá­ga, az ele­jén pe­dig New York, Ber­lin ins­pi­rált, de min­den­ki­nek meg volt a sa­ját stí­lu­sa mon­danám….
Leg­jobb szkec­­csek – KID16
Leg­jobb legálok – BROK
Leg­ügye­sebb a new york cap­pel tagelő – NISK
Min­den­ki más­ban volt jobb, eb­ben volt az erőnk.”
KID16: „Nincs. A cso­port­nak nem volt so­se sa­ját stí­lu­sa, de a cso­por­ton be­lül meg van min­den­ki­nek a sa­ját­ja. ”
BROK: „Pró­bál­koz­tunk. Az ele­jén még nem volt sen­ki­nek ki­ala­kult stí­lu­sa. Most már leg­in­kább DIOK raj­za­in fi­gyel­he­tő meg a stí­lus. A be­tűk ugyan­azok, de még­is más­hogy néz ki min­den egyes raj­za.”

14. A kap­cso­la­tok mi­lye­nek vol­tak a cso­por­ton be­lül?
BROK: „Jó. Nem csak így kö­tőd­tünk ös­­sze, ha­nem együtt mász­kál­tunk, együtt bu­liz­tunk a hét­vé­ge­ken. Min­dig együtt men­tünk ki. Min­den hét­vé­gén. Egy su­li­ba is jár­tunk a né­gyünk­ből hár­man. ”
KID16: „Mi­vel hogy én va­gyok a leg­fi­a­ta­labb tag, az én csa­lá­dom bő­vült há­rom báty­­tyal és sze­rin­tem a töb­bi­ek is így van­nak ve­le. A kez­de­tek óta olya­nok va­gyunk, mint a tesók.”
DIOK: „A cso­por­ton be­lül szu­pe­rek vol­tak a kap­cso­la­tok és most is azok sze­rin­tem. Má­sik do­log hogy a négy tag­ból ket­tő nem Szlo­vá­ki­á­ban tar­tóz­ko­dik, vagy ha igen ak­kor rit­kán. Én min­den­ki­vel ak­tí­van tar­tom a kapc­so­la­tot… Iga­zi test­vé­rek va­gyunk!!!”
NISK: „Na­gyon jók. Min­den szom­bat es­te  tíz­kor ta­lál­koz­tunk és men­tünk a Roy­al­ba (kocs­ma), ez volt a bá­zis, a te­lep. Volt itt bil­liárd asz­tal, darts és bőr­ka­na­pék. majd mi­u­tán ez be­zárt, át­men­tünk az Atlas­ba (szó­ra­ko­zó­hely). Az­tán in­nét ha­za­men­tünk a kan­ná­kért, olyan há­rom óra táj­ban, hi­szen éj­fél­kor még nem le­he­tett fes­te­ni, mert so­kan vol­tak kinn az ut­cán. Volt még egy hely, ahol gyü­le­kez­tünk, a pin­cénk­ben. Itt pró­bál­tuk ki a kan­ná­kat, tageztünk, ter­vez­get­tünk. ”
15. A hip-hop kul­tú­ra ná­lad men­­nyi­re meg­ha­tá­ro­zó?
DIOK: „Ná­lam elég­gé, to­vább­ra is pró­bá­lom va­la­mi­lyen mó­don élet­ben tar­ta­ni Pár­kány­ban, meg hát fi­gye­lem mer­re ha­lad, sze­rin­tem na­gyon so­kat ad­hat egy em­ber­nek, úgy, mint más kul­tú­ra is…”
KID16: „Nem meg­ha­tá­ro­zó, ugyan­is nem tar­tom ma­gam egy real hip-hop-os csá­vó­nak. Sze­re­tem a b-boyin­got a graf­fi­tit és a jó kis ze­nét, de nem ki­mon­dot­tan a hip-hop-ot. Sőt, in­kább hall­ga­tok reggea-t, ska-t, jaz­z-t, vagy jó kis punk speedrock-­ot.”

16. Mik szá­mí­ta­nak ve­szé­lyes te­rü­let­nek?
DIOK: „Ez megint na­gyon szub­jek­tív vá­lasz lesz. Va­gyis én, már ha most ves­­szük in­kább nem na­gyon ve­szé­lyes te­rü­le­te­ket vá­lasz­tok, ha me­gyek fes­te­ni. De mi ve­szé­lyes? Ne­kem az, ahol nagy a for­ga­lom, sok az em­ber, cent­rum, mos­ta­ná­ban so­sem tu­dod ki min pö­rög, és hogy mi­re ké­pes. Nincs ked­vem va­la­mi hü­lyé­vel ve­sze­ked­ni, vagy ve­re­ked­ni. Ré­gen más­hogy vet­tem a ve­szé­lyes he­lye­ket, most nem ke­re­sem a fe­les­le­ges prob­lé­má­kat, már nyug­dí­jas va­gyok. Van elég hely még ami jó, és nem an­­nyi­ra ve­szé­lyes.”

17. Vol­tak-e konf­lik­tu­sok a rend­őrök­kel?
BROK: „A szü­lők­kel több volt. Mi­u­tán szer­vez­tük egy legál jamet, ami­hez a ne­vün­ket kel­lett ad­ni, más­nap vá­rat­la­nul meg­je­len­tek ná­lam a rend­őrök. Ki­de­rült ugyan­is, hogy mi­u­tán el­bú­csúz­tunk a kor­pon­ai writerek­től, azok ös­­sze­bom­báz­ták a vá­rost. Szó­val a zsa­ruk DIOKra és rám akar­ták ken­ni a bal­hét. A szü­le­im mi­att is, meg más dol­gok mi­att is ab­ba kel­lett hagy­nom a fes­tést.
Egy­szer el is kap­tak a zsa­ruk. Reg­gel fél négy­kor men­tünk fes­te­ni a Te­ra­szi­ra, DIOK kezd­te és én foly­tat­tam vol­na, KID16 őr­kö­dött, NISK pe­dig ki­ma­radt a bu­li­ból, mert lus­ta volt fel­kel­ni. Mi­a­latt mi a KIDdel őr­köd­tünk, be­ka­nya­ro­dott egy rend­őr­ko­csi. A he­lyet kör­be tömb­há­zak ke­rí­tet­ték. Az egyik épü­let he­te­dik eme­le­té­ről va­la­ki ki­hív­ta a zsa­ru­kat. El­kap­tak mind­hár­mun­kat és be­vit­tek a rend­őr­ség­re. Min­den­kit le­fek­tet­tek a föld­re, DIOKkal szem­ben erő­sza­kot is al­kal­maz­tak. A bal­ko­non meg el­kezd­tek tap­sol­ni. Út­köz­ben alig tud­tuk vis­­sza­fog­ni ma­gun­kat, hogy ne rö­hög­jünk. Majd a vá­ro­si rend­őrök át­ad­tak min­ket a zöl­dek­nek (t.i. ál­la­mi rend­őrök), azok pe­dig ki­hall­gat­tak. Két-há­rom óra múl­va ha­za­en­ged­tek. DIOK vit­te el a bal­hét, mert őt kap­ták el. Ki kel­lett fi­zet­nie az új­ra­fes­tés árát. Majd ez­után fel­ke­res­tük a pol­gár­mes­tert és si­ke­rült ki­esz­kö­zöl­ni ná­la, hogy kap­junk egy legál fa­lat. Ez lett a szín­te­re a most mű­kö­dő graf­fi­ti jameknek.”
DIOK: „Igen volt már va­la­mi, de mi sze­res­sük egy­mást a zsa­ruk­kal szopat­ni… Tip­pel­hetsz ki vezet…”
KID16: „Ja.  Egy­szer (klop, klop) hál´ is­ten­nek és a gyors lá­ba­ink­nak.”

18. Van-e olyan, hogy ter­ri­tó­ri­um, és ez mit je­lent, hol van?
KID16: „Sze­rin­tem na­gyobb vá­ro­sok­ban ahol több a crew, biz­tos meg­van­nak a kü­lön cso­por­tok ter­ri­tó­ri­u­mai, ahol fes­te­nek, de ez ba­rom­ság. A graf­fi­ti free, oda fes­tesz, aho­vá akarsz. Ha van egy kis eszed, ak­kor nem fújsz em­lék­mű­re stb.”
DIOK: „Van, ná­lunk nem azt je­len­tet­te, mint pl. Ber­lin­ben vagy más nagy­vá­ros­ok­ban, hogy más nem me­het oda fes­te­ni, mert kap a szá­já­ra a job­bik eset­ben. Mi így ne­vez­tük el a leg­gyak­rab­ban fes­tett vá­ros­részt, ami ma­gá­tól ala­kult ki, mi­vel kön­­nyű volt ott fes­te­ni, az­az, majd­nem so­ha sem volt ott sem­mi gond. Ha­bár ez hü­lye­ség. Egy­sze­rű­en nem volt kön­­nyű ko­csi­val ott ker­getőc­skézni, és kön­­nyen el le­he­tett on­nan szök­ni, ha gond lett vol­na. Ezt BMD ter­ri­tó­ri­um­nak ne­vez­tük el, mert kel­le­mes szí­nes cuc­cok mo­so­lyog­tak rád, ha ar­ra men­tél, és ez a kí­nai fal mel­let­ti ga­rá­zsok mel­let­ti terület… ”

19. Ri­va­li­zá­lás más csa­pa­tok­kal?
BROK: „A BSC-vel volt ilyes­mi, de az csak hec­ce­lés volt, hogy mi lesz már, mi van?! ők 1997 nya­rán fúj­tak egy na­gyon szé­pen ki­dol­go­zott BSC-t az­tán az­óta szin­te sem­mi. Még bom­báz­tak egy pá­rat, de azok­nak nem volt an­­nyi­ra igé­nye­sen ki­dol­go­zott stí­lu­suk. Ren­ge­teg tagük volt. Az egész vá­ros BSC-ből állt. Er­re mi re­a­gál­tunk. Mi is ad­tunk ne­kik. Ahol ad­dig BSC volt, oda min­den­ho­va ke­rült BMD is. Mi vol­tunk ma­ga­sab­ban. Hec­cel­tük egy­mást, de nem lett be­lő­le sem­mi. Ez a crew be­fel­leg­zett. ”
20. Mi­lyen kap­cso­la­tok­ra si­ke­rült szert ten­ni a graf­fi­tik áltak?
DIOK: „2000-ben si­ke­rült meg­szer­vez­ni az el­ső graf­fi­ti jamet Pár­kány­ban. Az­óta meg­for­dul­tak ná­lunk writerek Kor­ponáról, Pest­ről (TI­LOS crew), Szent­end­ré­ről (DIWAT 26), Ko­má­rom­ból, Ér­sek­új­vár­ból, Kö­böl­kút­ról, Po­zsony­ból, Zsol­ná­ról és Besz­ter­ce­bá­nyá­ról is.”

21. Mi­lyen ma a graf­fi­tis cso­port hely­ze­te?
NISK és BROK már egy­ál­ta­lán nem fes­te­nek, DIOK ké­szí­tett throw upokat Po­zsony­ban, és Pár­kány­ban is, KID16 pe­dig mos­ta­ni la­kó­he­lyén, Hol­lan­di­á­ban fest. Úgy néz ki a BMD szét­esett, mint graf­fi­tis crew, de a ba­rá­ti szá­lak meg­ma­rad­tak.

Amint az a kö­vet­ke­ző tér­ké­pen meg­fi­gyel­he­tő a BMD fest­mé­nyei 5 na­gyobb kör­zet­ben he­lyez­ked­nek el:
1. Te­ra­szi la­kó­te­lep 2., mert in­ter­jú­ala­nya­im sze­rint itt kön­­nyebb a me­ne­kü­lés
2. Te­ra­szi la­kó­te­lep 1., itt is kön­­nyű a me­ne­kü­lés és sok em­ber lát­hat­ja
3. A volt At­lasz szó­ra­ko­zó­hely és kör­nyé­ke, szin­tén a fent em­lí­tett ok­ból.
4. Az Ady ut­ca és kör­nyé­ke, itt ta­lál­ha­tó­ak az is­ko­lák, te­hát így pró­bál­tak hat­ni a fi­a­ta­labb ge­ne­rá­ci­ók­ra.
5. Legál fal a Du­na part­ján

A kö­vet­ke­ző tér­ké­pen a vá­ros azon te­rü­le­te­it mu­ta­tom be, ahol ne­héz graf­fi­tit ké­szí­te­ni, mi­vel for­gal­mas rész­ről van szó, így na­gyobb a le­bu­kás ve­szé­lye. Ezek a kö­vet­ke­zők:
1. A Fő ut­ca és a Sé­tá­ló ut­ca, amit ka­me­ra­rend­szer is véd
2. A rend­őr­ség és a ha­tár­át­ke­lő kör­ze­te

A fen­ti tér­kép Pár­kány ke­vés­bé frek­ven­tált kör­ze­te­it mu­tat­ja be, ami ma­gá­ba fog­lal­ja a csa­lá­di há­zak kör­ze­tét, va­la­mint olyan he­lye­ket, ahol ke­vés­bé fel­tű­nő­ek a raj­zok, il­let­ve nincs meg­fe­le­lő fe­lü­let.

Ös­­szeg­zés

Irá­som cél­ja egy kis­vá­ros graf­fi­tis kul­tú­rá­já­nak be­mu­ta­tá­sa volt. Fi­gye­lem­mel kí­sér­tem, ho­gyan ala­kul­nak át eb­ben a kör­nye­zet­ben a nagy­vá­ro­si graf­fi­ti sza­bá­lyai. Meg­pró­bál­tam vá­laszt kap­ni ar­ra is, ho­gyan eny­hül­nek az el­len­té­tek egyes cso­por­tok kö­zött, mi­lyen mó­don szö­vőd­tek ba­rát­sá­gok, mi­lyen cél ve­zé­re­li a writereket, mik és kik kap­cso­lód­hat­nak még a graf­fi­ti­hez, il­let­ve kí­ván­csi vol­tam a writerek gon­dol­ko­dás­mód­já­ra, vi­lág­fel­fo­gás­ára is. Fon­tos hang­sú­lyoz­ni, hogy két­nyel­vű kö­zös­ség­ről van szó, s an­nak el­le­né­re, hogy ilyen kö­zel van a szlo­vák-ma­gyar ha­tár, a writerek még­is in­kább a „cseh­szlo­vák szcé­nát” kö­vet­ték fi­gye­lem­mel, mind­emel­lett ter­mé­sze­te­sen ma­gyar under­ground hip-hop áram­la­tok is el­ju­tot­tak hoz­zá­juk. Az ál­ta­lá­nos graf­fi­ti te­vé­keny­ség be­mu­ta­tá­sa mel­lett ki­tér­tem a cso­por­tok­hoz  kap­cso­ló­dó spe­ci­fi­ku­mok­ra is.

Tár­sa­dal­mi meg­íté­lés. Mi­vel a graf­fi­ti il­le­gá­lis, tör­vény­sér­tő te­vé­keny­ség­nek szá­mít, a writerek meg­pró­bál­ják tit­kol­ni. Egy nagy­vá­ros­ban ez nem je­lent ak­ko­ra prob­lé­mát, mint egy olyan kis­vá­ros ese­té­ben mint Pár­kány, hi­szen ha bár­hol meg­je­le­nik a fa­lon egy fest­mény, ar­ra azon­nal fel­fi­gyel­nek az em­be­rek és meg sze­ret­nék tud­ni ki, vagy kik ké­szí­tet­ték azo­kat. A cso­port tag­ja­i­ról töb­ben is tud­ták, mi­vel fog­lal­koz­nak: a kö­zép­is­ko­lá­ban a ta­ná­ra­ik, szü­le­ik, ro­ko­nok mind tisz­tá­ban vol­ta ez­zel, és a rend­őrök­nek is a tu­do­má­sá­ra ju­tott. A gim­ná­zi­um di­ák­új­ság­já­ban, a Kré­ta­por­ban is meg­je­lent egy ri­port a BMD-vel. Még­is foly­tat­ták és bi­zo­nyos kö­rök­ben el­is­me­rést vív­tak ki ma­guk­nak, el­ső­sor­ban a fi­a­ta­labb ge­ne­rá­ció kö­ré­ben. A min­den­nap­ok­ban „ide­ge­nek­kel” nem be­szél­get­tek er­ről a té­má­ról. Az ak­ci­ó­kat a cso­por­ton be­lül pre­cí­zen meg­ter­vez­ték, ki­szá­mí­tot­ták, így csök­kent­ve mi­ni­má­lis­ra a le­bu­kás ve­szé­lyét. A BMD-t te­hát olyan cso­por­to­su­lás­ként jel­le­mez­het­nénk, amely az ún. „szeg­men­tális mikrotár­sadalom” egyik for­má­ját kép­vi­sel­te a vá­ros­ban. A cso­por­tot nem csu­pán a rend­őrök­kel állt szem­ben, ha­nem lé­te­zé­sét má­sok előtt is tit­kol­nia kel­lett, en­nek el­le­né­re azon­ban raj­za­ik szá­ma még­is nö­vek­vő ten­den­ci­át mu­ta­tott.

Be­ke­rü­lés a cso­port­ba.  Ez­zel a té­má­val kap­cso­lat­ban ugyan­csak hi­vat­koz­nom kell a vá­ros mé­re­te­i­re, hi­szen a cso­port tag­jai már gyer­mek­ko­ruk óta is­mer­ték egy­mást (ál­ta­lá­nos is­ko­la), így a cso­port­ba va­ló be­ke­rü­lés füg­gött az azo­nos ér­dek­lő­dé­si kör­től. A writerek a ki­tű­nés­nek, a ki­tö­rés­nek nem hét­köz­na­pi mód­ját ke­res­ték, s ezt a graf­fitiben meg is ta­lál­ták. A videók­lippekben, a ze­né­ben és más vá­ro­sok fa­la­in ta­lál­ták meg a kö­ve­ten­dő pél­dát, s ezt pró­bál­ta meg­va­ló­sí­ta­ni ez a kö­zös­ség egy adott tér­ben. A pél­da meg­ta­lá­lá­sa után a ta­nu­lá­si fo­lya­mat, a gya­kor­lás, fény­ké­pe­zés, in­for­má­ció­gyűj­tés (pél­dá­ul az inter­netről) kö­vet­ke­zett, majd ezek után ke­rült sor a gya­kor­la­ti meg­va­ló­sí­tás­ra. A cso­port­ba va­ló be­ke­rü­lés fel­tét­elei: te­het­ség, va­la­mi­lyen szin­tű anya­gi hát­tér (aki nem vá­sá­rolt fes­té­ke­ket, az nem vál­ha­tott a cso­port tag­já­vá, csu­pán szim­pa­ti­záns le­he­tett), il­let­ve a ki­tar­tás. A cso­port tag­ja­it nem csu­pán a graf­fi­ti-élet­stílus tar­tot­ta ös­­sze, ha­nem igen szo­ros ba­rát­ság is. Eb­ből a szem­pont­ból fi­gye­lem­re mél­tó KID16, aki a te­het­sé­gé­nek és az adott szi­tu­á­ci­ó­nak kö­szön­he­tő­en egy má­sik crew­ból ke­rült a BMD-be. A ki­vá­lás a cso­port­ból az áru­lás­sal lett vol­na egyen­lő, s a rend­őrök­nek va­ló „fel­do­bást” je­len­tet­te vol­na. Er­re nem ke­rült sor, te­hát a bi­za­lom a cso­port­ban egy na­gyon fon­tos szem­pont­nak szá­mí­tott. Pár­kány töb­bi writere nem szán­dé­ko­zott be­ke­rül­ni eb­be a cso­port­ba, in­kább más crewkat hoz­tak lét­re, ha­son­ló kap­cso­la­tok men­tén. Ab­ban az eset­ben, ha ezek a crewk is el­ér­ték vol­na a BMD szint­jét, meg­va­ló­sult vol­na a cso­port ál­tal ki­tű­zött cél, az­az ver­seny­re, va­gyis a „há­bo­rú”-ra ke­rült vol­na sor.

A raj­zok presz­tí­zse és esz­té­ti­ká­ja. A raj­zok presz­tí­zse függ a ki­dol­go­zott­ság­tól, a fest­mény he­lyé­től, a szí­nek hasz­ná­la­tá­tól, a rajz mé­re­té­től, il­let­ve, hogy csu­pán be­tűk sze­re­pel­nek-e a graf­fitiben, vagy ka­rak­ter is ta­lál­ha­tó mel­let­te. A writerek ke­rül­ték a ri­kí­tó szí­nek hasz­ná­la­tát, in­kább a „krém­szí­ne­ket” ré­sze­sí­tet­ték előny­ben, vagy egy­más­sal har­mo­ni­zá­ló szí­ne­ket vá­lasz­tot­tak. Mi­vel a graf­fi­ti olyan al­ko­tá­si for­ma, amit az ut­cán sé­tá­ló em­ber ké­szen kap, aka­ra­tán kí­vül ke­rül sze­me elé, így a raj­zok presz­tí­zse a szem­lé­lő né­ző­pont­já­nak függ­vé­nye. Az idő­sebb ge­ne­rá­ció leg­több­ször el­íté­li, fel van há­bo­rod­va, míg a fi­a­ta­lab­bak egy ré­szé­nek tet­szik, eset­leg kö­ve­ten­dő pél­dá­nak tart­ják. Ab­ban az eset­ben, ha egy rajz le­gá­lis he­lyen van, és ala­po­san ki van dol­goz­va, az adott kul­tú­rán kí­vü­li szem­lé­lő is fel­fi­gyel az eset­le­ges esz­té­ti­kum­ra. Az éven­te szer­ve­zett graf­fi­ti jamen kor­osz­tály­tól füg­get­le­nül je­len­nek meg né­ze­lő­dők, akik több órán ke­resz­tül is fi­gye­lem­mel kí­sé­rik az al­ko­tás fo­lya­ma­tát, te­hát akár az esz­té­ti­ku­mot is fel­fe­dez­he­tik ben­ne. Mi­vel azon­ban ők nem ren­del­kez­nek a szub­kul­tu­rá­lis tu­dás­sal, így eze­ket az al­ko­tá­so­kat nem tud­ják ér­tel­mez­ni. Azt vi­szont több­ször meg­je­gyez­ték, hogy szé­pek, ér­dek­lőd­nek a raj­zok irán­t, és ki­vá­laszt­ják a ne­kik leg­job­ban tet­sző fest­mé­nye­ket is.  A raj­zok „presz­tí­zsét” il­le­tő­en nagy sze­re­pet ját­szik a ka­rak­te­rek áb­rá­zo­lá­sa. Ezek leg­több­ször ar­cok, ame­lyek le­het­nek tor­zí­tot­tak, rajz­film­fi­gu­rák­ra ha­son­lít­hat­nak, de ér­zé­se­ket is ki­fe­jez­het­nek (pl. ag­res­­szi­ót, vi­dám­sá­got, vagy áb­rá­zol­hat­ják az al­ko­hol, ma­ri­hu­á­na ha­tá­sát). Ezen kí­vül meg­je­len­nek nö­vény- és ál­lat­áb­rá­zo­lá­sok, tár­gyak áb­rá­zo­lá­sa (mint pl. fes­ték­szó­ró), va­la­mint non­fi­gu­ra­tív áb­rák. A graf­fi­ti ar­gó­já­ban az esz­té­ti­ka szi­no­ni­má­já­nak a stí­lust, a style-t te­kint­het­jük.

Il­le­ga­li­tás és leg­ali­tás. Fon­tos ilyen as­pek­tus­ból is fi­gyel­ni a mun­ká­ju­kat, hi­szen fes­te­nek „le­gá­lis” és „il­le­gá­lis” ké­pe­ket is, azon­ban ilyen­kor más-más be­tű­ket hasz­nál­nak. Meg­íté­lé­sem sze­rint a pár­ká­nyi graf­fi­ti a leg­ali­tás és az il­le­ga­li­tás mezs­gyé­jén egyen­sú­lyo­zik. Lé­tez­nek a te­vé­keny­ség­re vo­nat­ko­zó tör­vé­nyek, ame­lyek egy­ér­tel­mű­en ki­mond­ják a graf­fi­ti il­le­gá­lis jel­le­gét, vi­szont az al­ko­tók eze­ket a tör­vé­nye­ket nem fo­gad­ják el. Vé­le­mé­nyem sze­rint ez még so­ká­ig nyi­tott kér­dés ma­rad, hi­szen a graf­fi­ti egy olyan je­len­ség, amely el­len és mel­lett is több ér­vet le­het fel­so­ra­koz­tat­ni. A la­kos­ság ás a hi­va­ta­los szer­vek ré­szé­ről leg­hang­sú­lyo­sabb ki­fo­gás­ként a kár­oko­zás, ron­gá­lás sze­re­pel.  Nem volt – és nem is le­he­tett – cé­lom en­nek a kér­dés­nek az el­dön­té­se, vagy va­la­mi­fé­le ál­lás­fog­la­lás  sem, az vi­szont tény, hogy a graf­fi­tik ott van­nak a fa­lon és szá­muk egy­re nö­vek­szik. Ad­dig, amíg a rend­őrök nem kap­ják el a writereket fes­tés köz­ben, nem te­het­nek sem­mit el­le­nük. Ez­zel a writerek is tisz­tá­ban van­nak. A graf­fi­tit nem le­het meg­egye­zés alap­ján vé­gez­ni, az­az az ál­lam­mal, a vá­ros­vé­dők­kel, vagy a rend­őrök­kel és a la­kos­ság­gal egyet­ér­tés­ben, hi­szen cél­ja és lé­nye­ge ép­pen a ta­buk meg­dön­té­se, az­az a tár­sa­da­lom, il­let­ve a vá­ros tör­vé­nyes rend­jé­nek, az ál­ta­lá­no­san el­fo­ga­dott nor­mák­nak meg­kér­dő­je­le­zé­se és meg­sze­gé­se.

Tér- és idő. A graf­fi­ti a pénz mel­lett ren­ge­teg időt is igé­nyel.  A writerek a leg­több graf­fi­tit ti­né­dzser ko­ruk­ban al­kot­ják, te­hát ez a te­vé­keny­ség a fel­nőt­té vá­lás előt­ti idő­szak­ra jel­lem­ző leg­in­kább. Mi­u­tán fel­nő­nek, még rész­ben ak­kor is ezt egy­faj­ta élet­stí­lus­nak te­kin­tik, azon­ban ek­kor már nem vesz­nek részt ben­ne olyan ak­tí­van, mint ko­ráb­ban. A cso­port tag­jai ál­ta­lá­ban a hét­vé­gi szó­ra­ko­zá­sok után, leg­több­ször szom­bat éj­jel, il­let­ve va­sár­nap haj­na­li há­rom-négy óra táj­ban al­kot­ták il­le­gá­lis mű­ve­i­ket. Az ak­ci­ók pon­to­san ki vol­tak szá­mít­va, meg vol­tak ter­vez­ve, elő­re fel­mér­ték a te­re­pet és a me­ne­kü­lé­si út­vo­na­la­kat is, il­let­ve min­dig vol­tak be­osz­tott őr­sze­mek.  A kép mi­nő­sé­ge ál­ta­lá­ban az idő függ­vé­nyé­ben vál­to­zott, ha ke­ve­sebb idő állt ren­del­ke­zé­sük­re, vagy ve­szé­lye­sebb­nek szá­mí­tó he­lyen raj­zol­tak, nem kezd­tek be­le egy több­szí­nű, igé­nye­sebb rajz el­ké­szí­té­sé­be, ak­kor in­kább csak bom­báz­tak (bomb­ing).

Füg­ge­lék

A graf­fi­tis szó­ma­gya­rá­zat­ok

Az aláb­bi­ak­ban a graf­fi­tis ar­gót mu­ta­tom be, mi­lyen sza­va­kat tar­tal­maz és ezek mit is je­len­te­nek. A de­fi­ní­ci­ók mel­lett igye­kez­tem az ál­ta­lam fon­tos­nak itélt egyes cseh­or­szá­gi writerek meg­ha­tá­ro­zá­sa­it is le­ír­ni, mi­vel in­ter­jú­ala­nya­im el­ső­sor­ban tő­lük ins­pi­rá­lód­tak, s egy­ben  őket te­kin­tet­ték kö­ve­ten­dő pél­dá­nak is.
Ad­re­na­lin: WICKE, Prá­ga: „Az ak­ció ve­ze­tő­je, pó­tol­ha­tat­lan ér­zés. Nem olyan, mint mi­kor bungee jumpin­got ug­rasz, vagy brin­gá­zol, vagy mit tu­dom én. Ez olyan ad­re­na­lin, ami az il­le­ga­li­tás­sal van ös­­sze­köt­ve.” (Overstreet 2006, 97)
Bite: va­la­ki stí­lu­sá­nak a má­so­lá­sa.
Black book: az a könyv vagy fü­zet, ami­be a writer gya­ko­rol­ni szo­kott. Eb­ben vé­gig­kö­vet­he­tő stí­lu­sá­nak fej­lő­dé­se. A writer félt­ve őr­zött kin­cse, ami­ben váz­la­tai, ter­vei, pró­bál­ko­zá­sai lát­ha­tó­ak.
Bomb­ing: ke­vés­bé ki­dol­go­zott, il­le­gá­lis, gyors fes­tés, álatában éj­sza­ka vég­zik bár­mely üres fe­lü­let­re. Le­het ez akár vo­nat, tűz­lét­ra, met­ró­ko­csi, vagy bár­mi­lyen fal. Ál­ta­lá­ban 1–2 szín hasz­ná­la­tá­val ké­szül, mint pl. króm­mal, az­tán ezt húz­zák ki va­la­mi­lyen kont­rasz­tos szín­nel. Lé­nye­ge az il­le­ga­li­tás, il­let­ve a gyor­sa­ság.
Buff: A graf­fi­tik ha­tó­sá­gi el­tá­vo­lí­tá­sa.
Burn: Le­győz­ni a ve­tély­tár­sa­kat.
Burn­er: Mi­ni­mum há­rom, vagy több szín fel­hasz­ná­lá­sá­val ké­szí­tett rajz, ami szin­te „le­má­szik a fal­ról”.
Cap (sap­ka): Fes­ték­szó­ró fej, amely meg­ha­tá­roz­za a ve­le fes­tett vo­na­lak jel­le­gét. Lé­te­zik: Skin­ny cap (Vé­kony vo­na­lak hú­zá­sá­ra hasz­nál­ják, kb. 0,5cm. Ál­ta­lá­ban ez­zel fes­tik meg a graf­fi­ti kör­vo­na­la­it.), Fat cap (Vas­tag, 4–5 cen­tis vo­na­lak hú­zá­sá­ra hasz­nál­ják. Ez­zel le­het a leg­egy­sze­rűb­ben ki­szí­nez­ni a graf­fi­tit). Stan­dard cap (a fes­tékespalack­on ere­de­ti­leg ta­lál­ha­tó fes­ték­szó­ró fej.), Fad­ing cap (Ez a szó­ró­fej a szí­nek ke­ve­ré­sé­re al­kal­mas.), New York skin­ny (Na­gyon vé­kony vo­na­la­kat húz.).
Crew: A writerek ban­dá­ja, cso­port­ja. Ez ál­ta­lá­ban azt a há­rom be­tűt je­len­ti, ame­lyet a cso­port ös­­szes tag­ja fest. POIS, Prá­ga: „Csa­lád. Em­be­rek, akik­re szá­mít­hatsz, még ak­kor is, ha nem min­dig pon­to­sak a ta­lál­ko­zó­kon. Em­be­rek, akik azt je­len­tik te,  és te azt je­len­ted ők. Em­be­rek, akik nem hu­gyoz­nak le és te nem hu­gyo­zod le őket.” (Overstreet 2006, 23) RICH, Prá­ga: „Az em­be­rek a crew­ban ellenál­nak, for­ranak és új­ra­töl­te­nek. Ki­ala­kít­ják a törzs alap­ját. És szá­mom­ra ezt je­len­ti a graf­fi­ti, ez ugyan­az, mint a tech­no-kultúra, a punk együt­te­sek kul­tú­rá­ja, ahol az em­be­rek sze­ret­nek ös­­sze­gyűl­ni, mert… szó­val az em­be­rek sze­ret­nek ös­­sze­gyűl­ni. Ez a crew kép­ző­dik, mert az em­ber­nek szo­ci­á­li­san szük­sé­ge van rá, hogy úsz­has­son raj­ta és hogy mo­zog­has­son kö­rü­löt­te. Ad­dig, amíg az em­ber va­la­mi­lyen len­dü­let­hez nem jut, le­het ez anya­gi, pszi­chi­kai, eset­leg egy nő, vagy ilyes­mi…”  (Overstreet 2006, 26)
Dis­troy (fil­c, vagy fix): Vas­tag he­gyű filc. Lé­te­zik vé­kony, XL (vas­tag) és XXL (leg­vas­ta­gabb).
End to end: a vas­úti ko­csi tel­jes hos­­szát bo­rí­tó graf­fi­ti.
Fame: A hír­név, mely­nek el­éré­se ins­pi­rál­ja a writert az egy­re több és jobb mi­nő­sé­gű kép el­ké­szí­té­sé­re.
Graf­fi­ti: PASTA, Prá­ga: „A graf­fi­ti nem di­a­ló­gus, a graf­fi­ti nem mű­vé­szet, a graf­fi­ti egy is­ten­te­len ör­vény.” (Overstreet 2006, 221)
Graf­fi­ti jam: Le­gá­lis fes­tés, ami­kor több writer ta­lál­ko­zik. SCARF, Prá­ga: „Ün­ne­pély, az élet ün­nep­lé­se. Kö­zös is­ten­tisz­te­let. A po­zi­tív ener­gi­ák gej­zí­re. A bé­ke ma­ni­fesz­tu­má­nak for­má­ja. Más­képp sö­röcs­ke, par­ti, nap­sü­tés, fes­té­kek… szó­val egy bá­jos nyá­ri kok­tél.” (Overstreet 2006, 48) SCUM, Prá­ga: „Na­gyon sze­ret­tem, mert érez­tem, hogy tar­to­zom va­la­ho­vá. Na­gyon büsz­ke vol­tam, mi­kor az én mű­vecs­kém mel­lett lát­tam POIS, RAKE, SCARF dol­ga­it, mind­ezt egy ak­ci­ón.” (Overstreet 2006, 49)
In line: Alap­ve­tő dí­szí­té­si mód­szer. A be­tűk for­má­já­nak a kö­rül­hú­zá­sa a ké­pen be­lül egy új szín fel­hasz­ná­lá­sá­val.
Kan­na (spray, szórófesték, can): űr­tar­ta­lom sze­rint le­het 100 ml (mi­ni), 150 ml  (Neolux), 300 ml (Maestro), 400 ml (Belton, Mon­tana, Mon­tana Black, Mon­tana Hard­core, Mon­tana Gold stb.), 500 ml és 600 mililiteres (Montana Plat­inum). Már­kák sze­rint: Pre­ven­t, Maesto, Neolux, Mul­ton­a. Eu­ró­pá­ban a Bel­ton, il­let­ve a Mon­tana a leg­el­ter­jed­teb­bek.
Ka­rak­ter (face): A fi­gu­rá­lis áb­rá­zo­lá­so­kat ka­rak­ter­nek hív­ják. Azon­nal ki­tűn­nek a be­tűk ten­ge­ré­ből. Leg­több­ször kép­re­gény­sze­rű fi­gu­rák. A ka­rak­te­rek­nek a te­het­ség meg­mé­ret­te­té­sé­ben van sze­re­pe, sok fes­té­ket és időt igé­nyel, ezért ál­ta­lá­ban csak legál fa­la­kon ta­lál­koz­ha­tunk ve­lük.
King: A leg­töb­bek sze­mé­ben a leg­jobb writer. BIOR, Prá­ga: „A king egy erős, te­het­sé­ges writer, aki az egész lé­nyé­vel fest. Leg­több­ször egy név­hez tart­ja ma­gát. Sa­ját pél­dá­já­val le­so­dor­ja a töb­bi­e­ket és mí­tos­­szá, le­gen­dá­vá vá­lik. Meg­va­ló­sít­ja a töb­bi­ek vá­gya­it, ki­tol­ja a hét­köz­na­pi­ság ha­tá­ra­it az ab­szo­lút po­rá­ra. A ki­rály be­szél, de egye­dül egy sen­ki. Nincs fon­tos­ság­ér­ze­te – csak azt tart­ja fon­tos­nak, ami át­áram­lik raj­ta, ami erőt ad ne­ki a fes­tés­hez, ami for­mál­ja a mű­ve­it. A ki­rály­nak ta­lán olyan­nak kel­le­ne len­nie, mint egy hul­lám­ve­rés, mint egy szél­vész és mint egy gyö­nyö­rű, for­ró nap, vagy mint a fék­te­len ter­mé­szet. Ter­mé­sze­te­sen nem tu­dom ki a ki­rály. Ta­lán úgy le­het­ne meg­sze­mé­lye­sí­te­ni, mint egy ér­zés, amit va­la­ki mé­lyen a szí­vé­ben hor­doz, ami hoz­zá­ér, mi­kor graf­fi­tit ké­szít. Nem tu­dom…” (Overstreet 2006, 105)
Kross­zolás: Más graf­fi­tis al­ko­tá­sá­nak el­csú­fí­tá­sa, ös­­sze­fir­ká­lá­sa.
Le­fe­dés: Már kész al­ko­tás­ra rá­fes­tett újabb kép, amely el­ta­kar­ja az elő­ző­leg oda ke­rült raj­zot.
Legál: graf­fi­tis szub­kul­tú­rán be­lül azo­kat a le­gá­li­san hasz­nál­ha­tó fe­lü­le­te­ket je­len­ti, ahol a graf­fi­ti ha­tó­sá­gi­lag en­ge­dé­lye­zett.
Mar­ried cou­ple: Két tel­je­sen le­fes­tett, egy­más mel­lett le­vő vo­nat­ko­csi.
Mural: Egész es­tés és fa­las nagy fest­mény, amit ál­ta­lá­ban töb­ben hoz­nak lét­re.
Név: BLOET, Prá­ga: „One name, one fame.” Te­hát: „Egy név, egy hír­név.” (Overstreet 2006, 221)
Old­school: Ré­gi is­ko­la, a kez­de­ti stí­lust je­len­ti. SCARF, Prá­ga: „De facto üres fo­ga­lom. Ki az? TAKI 183? Dub­buf­fet? Mucha? Az Al­ta­mi­ra-raj­zok szer­ző­je?” (Overstreet 2006, 60)
Out line: A be­tűk for­má­ját kí­vül­ről kö­ve­tő vo­nal, egy új szín fel­hasz­ná­lá­sá­val.
Pa­nel piece: a vo­na­ton az ab­la­kok alatt és az aj­tók kö­zött lé­vő fest­mény
Piece (mas­ter­piece): mi­ni­mum há­rom szín­ből ké­szí­tett mű (mes­ter­mű). SPLASH, Prá­ga: „Az én piecem, az én na­pom, az én ne­vem, az ön­bi­zal­mam. Mind­egyik más, de még­is egy­for­ma. Né­ha si­ke­rül, né­ha nem, olyan mint­ha min­den vil­la­mos épp az or­rod előtt men­ne el, más­kor meg egész nap ve­zetsz, a sze­ma­for meg min­dig zöl­det mu­tat. Nem tu­dod mi­ért, de min­den reg­gel fel­kelsz és mész.” (Overstreet 2006, 221)
Quick piece: több szín­nel, job­ban ki­vi­te­le­zett rajz, ami gyor­san ké­szül el.
Tag: a writer ne­ve, est­leg a ban­da ne­ve, fes­té­kes, vagy filc­tol­las alá­írás, szig­nó. BIOR, Prá­ga: „a tag az ut­cai ne­vek sza­ka­dat­lan drá­má­ja, a gyö­nyö­rű be­tűk go­nosz meg­szál­lá­sa. A vá­ro­si ut­cák kom­po­zí­ci­ó­já­nak ré­sze, az ut­cák ér­zel­mi mozai­ka. A tag egy­faj­ta vágy a tö­ké­le­tes­ség fe­lé, a tö­ké­le­tes írás fe­lé. Tagek el­tűn­nek és lét­re­jön­nek, át­fes­tik őket, majd meg­újul­nak. Egy­re job­bak és job­bak. Az ere­det foly­ta­tá­sa, fo­lya­ma­tos vál­to­zá­sa.” (Overstreet 2006, 221) „Az an­gol­ban a tag szó­nak több­fé­le je­len­té­se lé­te­zik. Je­lent­het füg­ge­lé­ket, eti­ket­tet, név­táb­lát, cím­két, ott ál­ló szó­lás­mó­dot, szám­cím­két, de el­fo­ga­tó­pa­ran­csot és cé­du­lát is. A graf­fi­tiv­el kap­cso­lat­ban úgy le­het­ne de­fi­ni­ál­ni, mint egy egy­szí­nű, gra­fi­ka­i­lag ki­ala­kí­tott aláírás–­graf­fi­tit. A sza­bá­lyok sze­rint a tag a writer ne­ve (ál­ne­ve).” (van Treeck 1998, 264–266)
Throw up: ál­ta­lá­ban két szín­nel ké­szí­tett, tér­ha­tá­sú ele­mek­kel gaz­da­gí­tott váz­lat­sze­rű fel­irat, rajz. Szórófestékkel ké­szül és a writer, il­let­ve a crew ne­vét tar­tal­maz­za. Mel­let­te meg­ta­lál­ha­tó a ké­szí­tő­jé­nek a tag­je. POIS, Prá­ga: „110 % graf­fi­ti. A graf­fi­ti leg­iga­zabb és egy­ben a leg­ne­he­zebb for­má­ja. A throw up el­mond­ja, hogy ha­zudsz-e vagy sem.” (Overstreet 2006, 221)
Top to bot­tom: A vo­nat­ko­csi tel­jes fe­lü­le­tét „te­tő­től tal­pig” be­bo­rí­tó rajz.
Toy: kez­dő, vagy ügyet­len fes­tő gúny­ne­ve. A ros­­szabb­nak tar­tott rajz­ra fúj­ják a „toy” fel­ira­tot.
Vá­ros: SWEB, Prá­ga: „Meg­ér­te­ni a graf­fi­tit, azt je­len­te­ni, hogy vá­ros­ban élsz, ér­zed a rit­mu­sát, szim­bi­ó­zis­ban vagy ve­le. Vi­te­ted ma­gad ve­le és egy­ben alá vagy ren­del­ve. A vá­ros­nak meg­van­nak a ma­ga sza­bá­lyai, kó­de­xei, nor­mái, amit a graf­fi­ti meg­kér­dő­je­lez. Azért en­­nyi­re el­len­té­tes, vi­tás a kér­dés.” (Overstreet 2006, 93)
Writer: A graf­fi­ti fes­té­sé­vel fog­lal­ko­zó sze­mély.
Yard: Pá­lya­ud­var, vas­úti ren­de­ző.
3D: Há­rom­di­men­zi­ós rajz.

Iro­da­lom

Aus­felder, Kurt
1990    Kunst oder Chaos. Darm­stadt.

Ba­gó Lil­la
1993    A fa­lak „má­gi­á­ja”, a graf­fi­tiről. ELTE-TÁTK, kéz­irat.

Ba­lázs Gé­za
1993    Be­szé­lő fa­lak. Öt­száz kü­lön­fé­le ma­gyar graf­fi­ti, 1980–1990. Bu­da­pest.

Bush­nel­l, John
1990    Moscow Graf­fi­ti, Lan­guage and Sub­cul­ture. Bos­ton.

Csil­lag Gá­bor
1997    Graf­fi­ti (ada­lé­kok a „klas­­szi­kus” New York-i graf­fi­ti-művészethez) Bu­da­pest, ELTE-TÁTK, kéz­irat.

Fer­rel­l, Jeff
1993    Crimes of style, Urban graf­fi­ti and the pol­i­tics of crim­i­nal­i­ty. Bos­ton.

Göncző Vik­tor – Tég­lás At­ti­la
é.n.    „Mindehová kell fúj­ni, én úgy mon­dom.”, Egy sze­ge­di graf­fi­tis cso­port kul­tú­rá­já­nak vizs­gá­la­ta. http://mek.os­zk.hu/01100/01145/htm­l/

Joki­nen, Heiki
1995    Finn fal­fir­kák. Bu­da­pest.

Kolozsi Má­ria
é.n.    A vizual­itás nyel­ve, a fes­té­szet nyel­vi vi­sel­ke­dé­se, avagy sza­vak a fes­té­szet­ben. Bu­da­pest, ELTE-TÁTK, kéz­irat

Kre­salek Dá­vid
2000    A vá­ros mint kiál­lítóterem, avagy a leg­pub­likus­abb tár­la­tok­ról. A graf­fi­ti Ma­gyar­or­szá­gon. Tab­u­la  3 (2), 316–327. p.

Lach­man­n, Richard
1998    Graf­fi­ti – kar­ri­er és ide­o­ló­gia. In De­vi­á­ci­ók: vá­lo­ga­tott ta­nul­má­nyok. Szerk.: Bí­ró Ju­dit. Bu­da­pest, 232–252. p.

Mol­nár Ka­ro­li­na
2000    Bu­da­pes­ti graf­fi­ti. ELTE-TÁTK, kéz­irat

Nagy Te­ré­zia
2000    A hip-hop, mint glo­bá­lis szub­kul­tú­ra meg­je­le­né­se egy nagy­vá­ro­si (sze­ge­di) kultúrális tér­ben. ELTE-TÁTK, kéz­irat

Nagy Te­ré­zia – Rácz At­ti­la
2001    Fal­fir­ka vagy graf­fi­ti. Kom­mu­ni­ká­ció, de­vi­an­cia, avagy mű­vé­szet. Sze­ge­di Tu­do­mány­egye­tem.

Over­street, Mart­ina
2006    In graf­fi­ti we trust. Pra­ha.

Pethő Zol­tán
2003    A graf­fi­ti elő­for­du­lá­si for­mái. In Nap­ja­ink folklórja/Folclorul azi. Szerk: Zsig­mond Győ­ző.  Bu­ka­rest, 195–203. p.

Sa­la­mon Gá­bor – Zalotay Me­lin­da
2000    A fal­ra ír­ni muszáj!, Your graf­fi­ti hand­book. Deb­re­cen.

Tóth Gá­bor
1998    Graf­fi­ti. Bu­da­pest – ELTE-TÁTK, kéz­irat

Van Treeck, Bern­hard
1998    Graf­fi­ti. In Le­xi­kon, legale und ille­gale Malerei im Stadt­bild. Ber­lin, 264–266. p.