szombat, június 12, 2021

Észak-Nóg­rád interetnikus ku­ta­tá­sa (Fü­lek, 2009. no­vem­ber 20–21.)

Egy gö­döl­lői kon­fe­ren­cia szü­ne­té­ben ve­tő­dött fel, hogy a nóg­rá­di tér­ség­ről és an­nak nép­raj­zá­ról, bár az el­múlt 150 esz­ten­dő­ben foly­tak itt ku­ta­tá­sok, nem ren­del­ke­zünk át­fo­gó is­me­re­tek­kel. Ez pe­dig azért baj, mert a ha­gyo­má­nyos pa­rasz­ti élet­mó­dot már csak cse­re­pe­i­ből ös­­sze­rak­va le­het meg­raj­zol­ni, hi­szen azok, akik ezt még meg­él­ték, már na­gyon ke­ve­sen van­nak. Nem csak az a gond, hogy ha­gyo­má­nyos kul­tú­ránk egy ré­sze így fe­le­dés­be me­rül, de szük­sé­günk len­ne egy kor­rekt, ös­­sze­fog­la­ló mun­ká­ra a ké­sőb­bi ösz­­sze­ha­son­lí­tó ku­ta­tá­sok mi­att is. Bár meg­em­lít­he­tünk né­hány olyan mun­kát, köny­vet, amely vizs­gál­ja a tör­té­ne­ti Nóg­rád – és itt szán­dé­ko­san hang­sú­lyoz­zuk a „tör­té­ne­ti” jel­zőt – fa­lu­si / pa­rasz­ti nép­ének éle­tét, kü­lön­bö­ző okok mi­att egyik sem ne­vez­he­tő tel­jes­nek. Bal­as­sa Iván (A ha­tá­ra­in­kon tú­li ma­gya­rok nép­raj­za, Bu­da­pest, 1989), Kósa Lász­ló (Pa­rasz­ti pol­gá­ro­su­lás és a né­pi kul­tú­ra tá­ji meg­osz­lá­sa Ma­gyar­or­szá­gon / 1880 – 1920, Deb­re­cen, 1990), va­la­mint Lisz­ka Jó­zsef (A szlo­vá­ki­ai ma­gya­rok nép­raj­za, Bu­da­pest –Dunaszerdahely, 2002) mun­kái ös­­sze­fog­lal­ják a vo­nat­ko­zó is­me­re­te­ket, de mi­vel nem csak Nóg­rád­dal fog­lal­koz­nak, így az ös­­szeg­zést ér­te­lem­sze­rű­en nem bont­hat­ták le kis­tá­jak, eset­leg te­le­pü­lé­sek szint­jé­re. A ma­gyar­or­szá­gi és a szlo­vák nyel­vű ös­­sze­fog­la­ló mun­kák pe­dig csak a leg­rit­kább eset­ben lé­pik át az or­szág­ha­tárt an­nak el­le­né­re, hogy 1918-ig egy­sé­ges táj­egy­ség­ről be­szél­he­tünk, mely a meg­vál­to­zott kö­rül­mé­nyek el­le­né­re több te­kin­tet­ben ma is or­ga­ni­kus egé­szet al­kot. A nép­rajz egy-­e­gy te­rü­le­té­ről, ha egye­net­le­nül is, de ren­del­ke­zünk több-ke­ve­sebb in­for­má­ci­ó­val, el­ső­sor­ban a folk­lór (Manga Já­nos, Ág Ti­bor, Csáky Kár­oly, Ma­gyar Zol­tán és Var­ga Nor­bert), a né­pi épí­té­szet, la­kás­bel­ső és né­pi tex­tí­li­ák (Bö­ször­mé­nyi Ist­ván, Duray Éva), zöld­ség­ter­mesz­tés (Paládi-Kovács At­ti­la, Ema Kahounová-Drábiková), né­pi val­lá­sos­ság és szak­rá­lis kis­em­lé­kek (Limbacher Gá­bor, Len­gyel Ág­nes, Lisz­ka Jó­zsef), a me­gye szlo­vá­kok ál­tal la­kott tér­sé­gé­nek nép­raj­za (el­ső­sor­ban Ján Botík jó­vol­tá­ból) stb. te­rü­le­té­ről. A ma­gyar­or­szá­gi Nóg­rád te­rü­le­tén több je­len­tős mun­ka is szü­le­tett, el­ső­sor­ban a gyer­mek­kor nép­raj­za, a folk­lór, a né­pi val­lá­sos­ság, a né­pi épí­té­szet, a dí­szí­tő­mű­vé­szet, a ha­gyo­má­nyos gaz­dál­ko­dás és a tör­té­ne­ti nép­rajz tárgy­kör­ében. Mind­ezek­kel együtt hi­ány­zik a tér­sé­get egy­sé­ges egész­ként szem­lé­lő át­te­kin­tés, mely­ben az ál­lam- és nyelv­ha­tár­ok leg­fel­jebb epi­zód­sze­re­pet kap­nak, s nem be­ha­tá­rol­ják a vizs­gált te­rü­le­tet, az ott élő kö­zös­sé­ge­ket vagy ép­pen­ség­gel a ku­ta­tott té­mát, ha­nem leg­fel­jebb tá­jé­ko­zó­dá­si pont­ként szol­gál­nak.
Ilyen meg­fon­to­lá­sok­ból és előz­mé­nyek után már­ci­us vé­gén ke­rült sor ar­ra a ta­lál­ko­zó­ra, me­lyen a füle­ki Szü­lő­föld Pol­gá­ri Tár­su­lás, a tor­nal­jai Kul­tu­rá­lis Ant­ro­po­ló­gi­ai Mű­hely és a Füle­ki Vár­mú­ze­um mun­ka­tár­sai, il­let­ve szak­em­be­rei vet­tek részt. A ter­ve­zett „alap­ku­ta­tás” föld­raj­zi és idő­be­li ha­tá­ra­it a kö­vet­ke­ző­kép­pen ha­tá­roz­ták meg a részt­ve­vők: a ku­ta­tás köz­pon­ti tér­sé­gei Lo­sonc és Fü­lek ter­mé­sze­tes von­zás­kör­ze­tei, idő­ben pe­dig fő­leg az 1880 és 1950 kö­zöt­ti idő­szak­ra kí­ván­nak fó­ku­szál­ni. Fon­tos kri­té­ri­um, hogy a ku­ta­tás észa­kon át­lép­je a ma­gyar–szlo­vák nyelv­ha­tárt, dé­len pe­dig a szlo­vák–ma­gyar ál­lam­ha­tárt. A vizs­gá­ló­dás so­rán ki­emelt hang­súlyt kap az interetnikus kap­cso­la­tok fel­tér­ké­pe­zé­se, va­la­mint a lo­ká­lis és kö­zös­sé­gi iden­ti­tás­tu­dat vizs­gá­la­ta. A ta­lál­ko­zó részt­ve­vői meg­egyez­tek ab­ban, hogy a te­rü­let­re vo­nat­ko­zó tá­ji ta­go­ló­dás, va­la­mint a kis­tá­jak kö­rül­ha­tá­ro­lá­sa, a meg­ha­tá­ro­zás szem­pont­ja­i­nak egy­sé­ge­sí­té­se és a ku­ta­tá­si te­rü­let­re vo­nat­ko­zó szó­kész­let tisz­tá­zá­sa, eb­ből ki­fo­lyó­lag pe­dig egy ál­ta­lá­no­san vál­lal­ha­tó ter­mi­no­ló­gia el­fo­ga­dá­sa meg­ke­rül­he­tet­len. Az itt meg­ha­tá­ro­zott szem­pont­ok alap­ján let­tek meg­ha­tá­roz­va a ku­ta­tás fő irány­vo­na­lai is: ha­gyo­má­nyos gaz­dál­ko­dás, me­lyen be­lül ki­emelt fi­gyel­met kap­nak a tér­ség­ben te­vé­keny­ke­dett bol­gár­ker­té­szek, az er­dő­gaz­dál­ko­dás és a Fü­lek kör­nyé­ki sző­lő­ter­mesz­tés, nar­ra­tív folk­lór, né­pi val­lá­sos­ság és szak­rá­lis kis­em­lé­kek, va­la­mint há­rom ki­emelt alap­anyag­hoz – kő, agyag, fa – kap­cso­ló­dó mes­ter­sé­gek és há­zi­ipa­ri ter­me­lés. Mind­ezek­hez egy szo­ci­ol­ingvisztikai fel­mé­rés is kap­cso­ló­dik, mely­nek ke­re­tén be­lül el­ső­sor­ban a kö­szö­né­si és meg­szó­lí­tá­si for­mu­lák ke­rül­nek fel­mé­rés­re. A fel­ada­tok kö­zött sze­re­pel a ko­ra­be­li saj­tó­ter­mé­kek vo­nat­ko­zó anya­ga­i­nak át­te­kin­té­se és egy iro­da­lom­jegy­zék el­ké­szí­té­se a ha­zai „ma­gyar” tan­szé­ke­ken le­adott szak­dol­go­zat­ok­ból. Te­kin­tet­tel a ku­ta­tás interetnikus és ha­tá­ron át­nyú­ló jel­le­gé­re, nagy hang­súlyt ka­pott a ha­zai ma­gyar, szlo­vák és ma­gyar­or­szá­gi part­ner­in­téz­mé­nyek meg­szó­lí­tá­sa és a ku­ta­tás­ba tör­té­nő be­vo­ná­sa is.
Bár a kö­zös nyá­ri nép­raj­zi ku­ta­tó­tá­bor nem va­ló­sult meg, egyé­ni­leg több vizs­gá­ló­dás is el­kez­dő­dött: Agócs At­ti­la a kor­lá­ti olasz kő­fa­ra­gók, míg Hana Zeli­nová a boz­i­tai te­le­pe­sek kö­ré­ben ku­ta­tott. Il­lés Gá­bor a Fü­lek kör­nyé­ki sző­lő­ter­mesz­tés, Puskoné Bod­nár Eni­kő és Pusko Gá­bor pe­dig Rapp és Kalon­da tér­sé­gé­ben vé­gez­tek adat­gyűj­tést a kö­szö­né­si és meg­szó­lí­tá­si for­mu­lák, va­la­mint a ha­gyo­má­nyos gaz­dál­ko­dás, ezen be­lül is a ker­tész­ke­dés té­ma­kör­ében. Var­ga Nor­bert ko­ráb­ban meg­kez­dett mon­da- és me­se­gyűj­té­sét foly­tat­ta.
A fen­ti­ek szel­le­mé­ben és az el­ső ta­pasz­ta­la­tok ös­­sze­fog­la­lá­sa cél­já­ból ke­rült meg­ren­de­zés­re no­vem­ber 20–21-én Fü­le­ken az Észak-Nóg­rád interetnikus ku­ta­tá­sa cí­mű kon­fe­ren­cia. Az el­ső na­pon Var­ga Nor­bert (Cse­ma­dok Mű­ve­lő­dé­si In­té­ze­te, Dunasz­er­da­he­ly) Szö­veg­folk­lór ha­gyo­má­nyok a Fü­lek vi­dé­ki pa­ló­cok kö­ré­ben cím­mel tar­tott elő­adást. En­nek so­rán szám­ba vet­te a Fü­lek kör­nyé­ki mon­da- és me­se­kész­le­tet. Rá­mu­ta­tott, hogy – bár nem meg­le­pő mó­don – a val­lá­sos te­ma­ti­ká­jú mon­dák igen vál­to­za­tos ké­pet mu­tat­nak a ne­ve­zett tér­ség­ben. A tör­té­ne­ti mon­dák kö­zül el­ső­sor­ban az ál­ta­lá­no­san el­ter­jedt, az egész ma­gyar nyelv­te­rü­le­ten is­mert tí­pu­sok ma­rad­tak fenn. Már eb­ben az el­ső elő­adás­ban is fel­me­rült a nagy­táj mikrorégiókra tör­té­nő be­ta­go­lá­sá­nak mi­ként­je és azok meg­ne­ve­zé­se. Var­ga Nor­bert úgy vé­li, hogy mi­vel a folk­lór­ku­ta­tá­sok te­rén je­len­tős ered­mé­nye­ket fel­mu­ta­tó Csáky Kár­oly az Ipoly és an­nak egyes sza­ka­szai men­tén ta­gol­ja a tér­sé­get, nem len­ne sze­ren­csés újabb fel­osz­tás­sal pró­bál­koz­ni, ezért el­fo­gad­ja, s hasz­nál­ja is Csáky ter­mi­no­ló­gi­á­ját.
Agócs Ger­gely (Ha­gyo­má­nyok Há­za, Bu­da­pest) Ze­nei át­jár­ha­tó­ság és át­jár­ha­tat­lan­ság Nóg­rád szlo­vá­ki­ai ré­szén cí­mű elő­adá­sá­ban szin­tén az Ipolyt te­kin­ti egy olyan föld­raj­zi kép­ződ­mény­nek, mely men­tén – leg­alább is a nép­ze­ne te­kin­te­té­ben – meg­raj­zol­ha­tó­ak az egyes kis­tá­jak ha­tá­rai. El­mond­ta, hogy a nóg­rá­di hang­sze­res nép­ze­nét, s ter­mé­sze­te­sen eh­hez kap­cso­lód­va a vo­ká­lis nép­ze­nét is, épp ez a fo­lyócs­ka oszt­ja, vá­laszt­ja el. Míg az Ipoly­tól ke­let­re eső rész nép­ze­né­je erő­tel­je­sen kö­tő­dik a gömöri ze­né­hez, a nyu­ga­ti te­rü­le­tek ze­né­je – a ma­gyar és a szlo­vák egy­aránt – ré­geb­bi stí­lu­sú, s el­ső­sor­ban a pász­to­rok ál­tal ját­szott ze­ne jel­lem­zi, ezek­ből a ha­gyo­má­nyok­ból táp­lál­ko­zik.
A kon­fe­ren­cia má­so­dik nap­ján el­ső­ként a ba­las­sa­gyar­ma­ti Pa­lóc Mú­ze­um mun­ka­tár­sa, Len­gyel Ág­nes tar­tot­ta meg elő­adá­sát, mely­nek cí­me A szak­rá­lis nyom­tat­vá­nyok né­pi hasz­ná­la­ta Nóg­rád és Hont me­gyé­ben a 19. szá­zad kö­ze­pé­től nap­ja­in­kig volt. Mint azt az elő­adás cí­me is mu­tat­ja, a szó­ban for­gó me­gyék­ben elő­for­du­ló szak­rá­lis nyom­tat­vá­nyok­ról ka­pott át­te­kin­tést a hall­ga­tó­ság. Len­gyel Ág­nes hasz­ná­la­tuk és té­má­juk sze­rint kü­lön ka­te­gó­ri­ák­ba so­rol­ta az egyes ki­ad­vá­nyo­kat, egyút­tal fel­vá­zol­ta azo­kat a köz­pon­to­kat és al­kal­ma­kat, ahol ezek ké­szül­tek, il­let­ve ahol ezek a fa­lu­si la­kos­ság ke­zé­be ke­rül­tek. Az elő­adás­ból és a hoz­zá fű­zött kom­men­tár­ból ki­de­rült, hogy a szak­rá­lis nyom­tat­vá­nyok igen nagy te­rü­le­tet „ké­pe­sek be­jár­ni”, egy-­e­gy nyom­dá­hoz vagy val­lá­si köz­pont­hoz (bú­csú­já­ró­hely, kegy­temp­lom stb.) kap­cso­ló­dó nyom­tat­vány több eset­ben is igen szé­les te­rü­le­ten ter­jedt el.
A Szlo­vák Nem­ze­ti Mú­ze­um turóc­szent­már­toni Nép­raj­zi Mú­ze­u­má­nak mun­ka­tár­sa, Hana Zeli­nová a 20. szá­zad el­ső fe­lé­ben meg­va­ló­sult be­te­le­pí­té­si fo­lya­mat nép­raj­zi vo­nat­ko­zá­sa­it mu­tat­ta be Boz­i­ta­pusz­ta köz­ség pél­dá­ján. Elő­adá­sá­ban fel­vá­zol­ta a lé­gi­ós fal­vak ke­let­ke­zé­sé­nek előz­mé­nye­it, il­let­ve fo­lya­ma­tát, va­la­mint a tör­zsö­kös ma­gyar és a be­te­le­pült cseh és szlo­vák te­le­pe­sek kö­zött ki­ala­kult kap­cso­lat­rend­szert. Elő­adá­sá­ban rá­mu­ta­tott ar­ra, hogy a he­lyi­ek több me­ző­gaz­da­sá­gi el­já­rást a be­te­le­pü­lők­től vet­tek át, ide so­rol­va a gyü­mölcs­ter­mesz­tést is. Va­ló­ban, a szlo­vá­ki­ai ma­gya­rok né­pi/po­pu­lá­ris kul­tú­rá­ja szem­pont­já­ból je­len­tős sze­rep­pel bír­nak a cseh és a szlo­vák kap­cso­la­tok, ezek fel­tá­rá­sa el­en­ged­he­tet­len a (cse­h)s­zlováki­ai ma­gyar kul­tú­ra meg­ér­té­se szem­pont­já­ból. Ugyan­ak­kor az ülés­szak el­nö­ke, Pusko Gá­bor Hana Zeli­nová fi­gyel­mé­be aján­lot­ta azo­kat a ma­gyar nyel­ven meg­je­lent mun­ká­kat, me­lyek több for­rás­ból is meg­ál­la­pít­ják, hogy a szom­szé­dos Gömör me­gyé­ben igen ki­ter­jedt gyü­mölcs­ter­mesz­tés folyt már év­szá­zad­ok­kal ez­előtt is. Kü­lön ki­emel­te Viga Gyu­la igen ala­pos és adatgazdag mun­ká­it, me­lyek­ben a mis­kol­ci szak­em­ber tör­té­ne­ti for­rá­sok­kal iga­zol­ta, hogy Jols­va ese­té­ben már a 15.–16. szá­za­dok­ban cse­resz­nye li­ge­tek­ről ír­nak, s hogy a tör­té­ne­ti Ma­gyar­or­szág leg­na­gyobb szil­va ex­port­őre épp a Vály-völ­gy volt. Sa­ját ku­ta­tá­sa­i­ra hi­vat­koz­va pe­dig el­mond­ta, hogy pl. Be­jé­ben ma élő adat­köz­lők 27 szil­va­faj­ta ne­vét so­rol­ták fel. Mind­ez azt je­len­ti, hogy a gömöriv­el azo­nos ég­haj­la­ti és föld­raj­zi vi­szo­nyok­kal ren­del­ke­ző Nóg­rád­ban is sok­kal na­gyobb ha­gyo­má­nya van a gyü­mölcs­ter­mesz­tés­nek, mint azt a boz­i­tai te­le­pe­sek el­mon­dá­sai alap­ján fel­té­te­lez­he­tő len­ne.
Lim­bach­er Gá­bor, a Veszp­rém Me­gyei Mú­ze­u­mi Igaz­ga­tó­ság mun­ka­tár­sa Sza­bad­té­ri (fa)feszületek Nóg­rád­ban és a ré­gi­ó­ban. Ma­gyar–szlo­vák ös­­sze­ha­son­lí­tó elem­zés-kí­sér­let cí­mű elő­adá­sá­ban az út men­ti ke­resz­tek tí­pu­sa­it vet­te szám­ba. Egyút­tal fel­vá­zol­ta az e té­ren ta­pasz­tal­ha­tó át­adás-át­vé­tel főbb irány­vo­na­la­it is a ré­gi­ón be­lül csak úgy, mint szé­le­sebb föld­raj­zi te­rü­le­ten.
A Füle­ki Vár­mú­ze­um igaz­ga­tó­ja, Agócs At­ti­la, elő­adá­sá­ban egy olyan té­mát vá­zolt fel, amely eled­dig ke­vés­sé volt vizs­gál­va. A vi­dé­ke­in­ken kü­lön­fé­le mun­kák so­rán idő­ről idő­re fel­buk­ka­nó olasz mes­ter­em­be­rek nem csak kéz­zel fog­ha­tó nyo­mot – vas­út, or­szág­utak, ala­gu­tak, épü­le­tek – hagy­tak ma­guk után, ha­nem tér­sé­günk szel­le­mi kul­tú­rá­já­ban is fel­lel­he­tő itt­lét­ük le­nyo­ma­ta. Az Ame­ri­ka avagy Kis Moszk­va – a Kor­lá­ti kőbányászközösség­ben meg­kez­dett nép­raj­zi ku­ta­tás el­ső ered­mé­nyei cí­mű elő­adás is azt bi­zo­nyí­tot­ta, hogy tér­sé­günk kul­tú­rá­já­nak egy-­e­gy szeg­men­sét az évek so­rán nem csak a ma­gyar­ság ala­kí­tot­ta, ha­nem a szlo­vák, ci­gány, né­met, cseh ha­tá­sok mel­lett „eg­zo­ti­kus” ha­tá­sok is ér­ték. Agócs At­ti­la elő­adá­sá­ban a tör­té­ne­ti ki­te­kin­tés, a kő­bá­nyá­szok és kő­fa­ra­gók min­den­nap­ja­i­nak, mun­ká­já­nak vizs­gá­la­ta mel­lett mély­re­ha­tó­an vizs­gál­ta a te­le­pü­lé­sen élő et­ni­ku­mok kap­cso­la­tát is. Fel­hív­ta a fi­gyel­met ar­ra is, hogy az „olasz” nem min­den eset­ben je­lent olasz nem­ze­ti­sé­get, a ne­vek és ok­irat­ok alap­ján ti­ro­li né­met, szlo­vén és hor­vát nem­ze­ti­sé­gű­e­ket is egy­sze­rű­en olasz­nak ti­tu­lál­tak a hely­be­li­ek. Ez a je­len­ség egyéb­ként egy­ál­ta­lán nem egye­dül­ál­ló, hi­szen nem min­den bol­gár­ker­tész bol­gár, és az Al­föld­ön fel­buk­ka­nó tót ké­se­sek, fa­ze­ka­sok, zsin­dely­ké­szí­tők sem fel­tét­le­nül vol­tak szlo­vá­kok.
Az elő­adá­so­kat kö­ve­tő­en élénk vi­ta ala­kult ki Nóg­rád egyes te­rü­le­tei meg­ne­ve­zé­sé­nek ter­mi­no­ló­gi­ai le­he­tő­sé­ge­i­ről és an­nak szük­ség­sze­rű­sé­gé­ről. Mi­vel ez a vi­ta vég­le­ges ered­ményt nem ho­zott, s nyil­ván a ké­sőb­bi­ek so­rán, kü­lön­fé­le fó­ru­mo­kon foly­ta­tód­ni fog, így csak a fel­vá­zolt ál­lás­pon­to­kat mu­tat­juk be. A vi­ta ele­jén Mar­ta Botíková pro­fes­­szor, a po­zso­nyi Come­nius Egye­tem Et­no­ló­gi­ai és Kul­tu­rá­lis Ant­ro­po­ló­gi­ai Tan­szék­ének ve­ze­tő­je kért szót, aki tol­má­csol­ta Ján Botík pro­fes­­szor­nak a ku­ta­tás alap­ve­té­se­i­hez fű­zött meg­jegy­zé­se­it. Ján Botík üze­ne­té­ben ki­fej­tet­te, hogy vé­le­mé­nye sze­rint Nóg­rád igen ar­cha­i­kus és sok te­kin­tet­ben egye­dül­ál­ló ré­gió. Épp ezért rész­ben a nóg­rá­di, va­la­mint a szom­szé­dos tér­sé­gek­ben vég­zett ku­ta­tá­sok ered­mé­nyei alap­ján ér­de­mes len­ne vizs­gál­ni a Nóg­rád­ban nagy szám­ban fel­lel­he­tő szór­vány­te­le­pü­lé­se­ket, ös­­sze­ha­son­lít­va azo­kat a Gyet­va kör­nyé­ki és honti szór­vány­te­le­pü­lé­sek­kel. Fel­hív­ta a fi­gyel­met az ar­cha­i­kus nyelv­já­rás­ra, kü­lö­nös te­kin­tet­tel a mon­da, to­po­grá­fi­ai, nép­dal és szo­kás­ha­gyo­má­nyok te­kin­te­té­ben. Kü­lön ki­tért ar­ra is, hogy Nóg­rád az egyik ki­bo­csá­tó köz­pont­ja az Al­föld­re irá­nyu­ló mig­rá­ci­ó­nak a tö­rök utá­ni idő­szak­ban. En­nek függ­vé­nyé­ben ös­­sze­ha­son­lí­tó vizs­gá­la­to­kat ja­va­sol Nóg­rád és az Al­föld­ön fel­lel­he­tő nóg­rá­di ki­raj­zá­sok kul­tú­rá­já­ban. Itt je­gyez­zük meg, hogy az al­föl­di pa­lóc ki­raj­zá­sok­nak igen gaz­dag iro­dal­ma van, mely mun­kák ter­mé­sze­te­sen nem ke­rü­lik meg a nóg­rá­di kö­zös­sé­ge­ket sem.
Mar­ta Botíková a meg­fe­le­lő kö­zös ter­mi­no­ló­gia ki­ala­kí­tá­sá­nak szük­sé­ges­sé­gé­vel kap­cso­lat­ban fel­tet­te a kér­dést: ki­nek van er­re szük­sé­ge? Ki­fej­tet­te, hogy ez egy igen bo­nyo­lult kér­dés, ugyan­is a kul­tú­ra egyes szeg­men­sei kü­lön­bö­ző mó­don „re­gion­al­izálód­nak”. Épp ezért a ház­te­tő szer­ke­ze­te alap­ján más­képp raj­zo­lód­nak ki az egyes ré­gi­ók, mint pl. a csa­lád­for­ma vagy a nép­ze­ne alap­ján. Hang­sú­lyoz­ta to­váb­bá, hogy Nóg­rád mind ma­gyar, mind szlo­vák szem­pont­ból is mar­gi­ná­lis, fél­re­e­ső te­rü­let. Ez azon­ban azt ered­mé­nye­zi, hogy olyan je­len­sé­ge­ket kon­zer­vál­tak az itt élő em­be­rek, ame­lyek, mint­egy hi­ány­zó lánc­szem­ként, se­gít­het­nek meg­raj­zol­ni bi­zo­nyos je­len­sé­gek fej­lő­dé­si gör­bé­jét.

Agócs Ger­gely szin­tén azon a vé­le­mé­nyen volt, hogy min­den­ki­nek a sa­ját ku­ta­tá­si té­má­ja alap­ján, ma­gá­nak kell meg­raj­zol­nia Nóg­rád nép­raj­zi tér­kép­ét, hi­szen – mint azt Mar­ta Botíková is ki­fej­tet­te, s ő ma­ga is el­mond­ta elő­adá­sá­ban – az egyes je­len­sé­gek el­ter­je­dé­sei nem fe­dik egy­mást. Úgy gon­dol­ja ugyan­ak­kor, hogy min­den­ki­nek jegy­ze­tek­kel kell el­lát­nia az ál­ta­la meg­raj­zolt tér­ké­pet.
Töb­ben fel­ve­tet­ték, hogy a ko­ra­be­li ki­ad­vány­ok­ban hasz­nált meg­ha­tá­ro­zá­sok alap­ján a me­gye ma Szlo­vá­ki­á­hoz tar­to­zó ré­sze ma­rad­jon meg Észak-Nóg­rád­nak, ma­gyar­or­szá­gi ré­sze Dél-Nóg­rád­nak, eset­leg a nyelv­ha­tár ké­pez­zen va­la­mi­lyen vá­lasz­tó­vo­na­lat.
Agócs At­ti­la an­nak a vé­le­mé­nyé­nek adott han­got, hogy szük­ség van az egyes kis­tá­jak kö­rül­ha­tá­ro­lá­sá­ra, an­nál is in­kább, mert je­len­leg fo­gal­mi ká­osz ural­ko­dik eb­ben a kér­dés­ben. Vé­le­mé­nye sze­rint az egyes kis­tá­ji meg­ne­ve­zé­se­ket min­den­ki sa­ját ma­ga be­lá­tá­sa sze­rint hasz­nál­ja, s az el­té­ré­sek nem­csak, hogy ma­gyar–szlo­vák, de pl. ma­gyar–ma­gyar vi­szony­ban is fel­lel­he­tő­ek. Mint a kon­fe­ren­cia há­zi­gaz­dá­ja hang­sú­lyoz­ta, hogy fon­tos, el­en­ged­he­tet­len az in­téz­mé­nyek kö­zöt­ti kap­cso­lat­tar­tás, a kö­zös és egy­sé­ges ter­mi­no­ló­gia ki­ala­kí­tá­sa, s hogy a szer­ve­zők a kon­fe­ren­ci­á­val ar­ra is rá akar­tak mu­tat­ni, hogy az et­ni­kai tér­szer­ke­zet szem­pont­já­ból Nóg­rád tá­vol­ról sem olyan „egy­sze­rű” te­rü­let, mint ahogy ezt ed­dig vél­tük. A hely­ze­tet pe­dig még to­vább bo­nyo­lít­ja az a tény, hogy eb­ben az eset­ben nem be­szél­he­tünk olyan kö­zös­sé­gi tu­dat­ról, nóg­rá­di „mi tu­dat­ról”, mint ahogy az elő­for­dul pél­dá­ul a szom­szé­dos Gömör­ben.
Pusko Gá­bor hang­sú­lyoz­ta, hogy 1918 óta Nóg­rád et­ni­kai tér­szer­ke­ze­te nagy­mér­ték­ben át­ala­kult, épp ezért ide­jét múl­ta az ak­kor hasz­ná­la­tos ki­fe­je­zé­sek ugyan­azon tar­ta­lom­mal tör­té­nő hasz­ná­la­ta. Fel­hív­ta a fi­gyel­met az et­ni­kai kon­takt­zó­nák­ra, il­let­ve a mikrorégiókon, te­le­pü­lé­se­ken és csa­lá­do­kon be­lü­li et­ni­kai át­ren­de­ző­dés­re is, mint olyan je­len­sé­gek­re, ame­lyek mi­att egyéb­ként már csak éles nyelv­ha­tár sem húz­ha­tó meg a ne­ve­zett tér­ség­ben. Vé­ge­ze­tül, a vi­tát ös­­sze­fog­la­ló, de be nem fe­je­ző zár­sza­vá­ban an­nak a meg­lá­tá­sá­nak adott han­got, hogy a kon­fe­ren­ci­án új­fent meg­erő­sí­tést nyert szá­má­ra az a saj­ná­la­tos tény, hogy az azo­nos ré­gi­ók­ban vizs­gá­ló­dó, de más-más kör­nye­zet­ből ér­ke­ző ku­ta­tók (ma­gya­rok, szlo­vá­kok, szlo­vá­ki­ai ma­gya­rok) gyak­ran el­be­szél­nek egy­más mel­lett sok­szor csak azért, mert nem is­me­rik egy­más ku­ta­tá­si ered­mé­nye­it. A vi­ta ter­mé­sze­te­sen ez­zel nem ért vé­get, ha­nem az ebéd­nél is foly­ta­tó­dott.
Ebéd után a kon­fe­ren­cia részt­ve­vői meg­néz­ték a med­veshidegkúti táj­há­zat, va­la­mint Bože­na Slanèíková-Timrava ábelfal­vai (Ábelová) em­lék­szo­bá­ját és polich­nói szü­lő­há­zát. A kon­fe­ren­cia és a nográ­di ku­ta­tás el­ső sza­ka­sza Besz­ter­ce­bá­nya me­gye és Fü­lek vá­ro­sa anya­gi tá­mo­ga­tá­sá­val va­ló­sult meg.