Ve­res Eme­se-Gyöngy­vér szerk.: Evan­gé­li­kus múl­tunk – evan­gé­li­kus je­le­nünk

Bu­da­pest: EL­TE Folk­lore Tan­szék és a Ma­gyar­or­szá­gi Evan­gé­li­kus Egy­ház Nép­raj­zi Mun­ka­cso­port­ja 2005, 288 p. /Vallási Nép­rajz 12./ ISBN 96-346373-61. Ve­res Eme­se-Gyöngy­vér szerk.: Ta­nul­mány­kö­tet. Bu­da­pest: A Ma­gyar­or­szá­gi Evan­gé­li­kus Egy­ház Nép­raj­zi Mun­ka­cso­port­ja – EL­TE Folk­lore Tan­szék – MTA–EL­TE Folk­lór Szö­veg­elem­zé­si Ku­ta­tó­cso­port 2006, 165 p. ISBN 963 562 021

Ah­hoz ké­pest, hogy a ma­gyar­or­szá­gi evan­gé­li­ku­sok nép­raj­zi ku­ta­tá­sát ta­lán az ös­­szes val­lá­si fe­le­ke­zet közt (a ma­gyar ró­mai és gö­rög ka­to­li­kus, a re­for­má­tus vagy a zsi­dó nép­raj­zi ku­ta­tás­sal, de még akár az úgy­ne­ve­zett kis­egy­há­zak­kal is egy­be­vet­ve) a leg­el­ha­nya­gol­tabb­nak mond­tuk a leg­utób­bi idő­kig, mos­tan­ra ezen ál­la­pot ör­ven­de­tes át­ala­ku­lá­sá­nak le­he­tünk szem­ta­núi. Kö­szön­he­tő ez vél­he­tő­en az is­mer­te­tés­re ke­rü­lő két kö­tet szer­kesz­tő­je, Ve­res Eme­se-Gyöngy­vér ál­do­za­tos és el­tán­to­rít­ha­tat­lan mun­ká­já­nak, aki nem­csak e kö­te­te­ket szer­kesz­tet­te meg, ha­nem az ezek előz­mé­nye­ként szol­gá­ló tu­do­má­nyos ta­nács­ko­zá­so­kat is meg­szer­vez­te.
Az EL­TE Folk­lore Tan­szé­ke ál­tal kez­de­mé­nye­zett ki­ad­vány­so­ro­zat, a Val­lá­si Nép­rajz 12. kö­te­té­ben ta­lál­ha­tó írá­sok­hoz Voigt Vil­mos írt út­ba­i­ga­zí­tó elő­szót. No­ha ki­fe­je­zet­ten a ma­gyar­or­szá­gi szlo­vák és a né­met evan­gé­li­ku­sok ku­ta­tá­sá­nak a kö­tet­ben egyet­len ta­nul­mány sincs szen­tel­ve, gesz­tus­ér­té­kû­nek fog­hat­juk fel az elő­szó né­met és szlo­vák nyel­vû ver­zi­ó­ját. Ma­ga a kö­tet rend­kí­vül ve­gyes irá­nyult­sá­gú írá­so­kat hal­ma­za. Ta­lá­lunk ben­ne sze­mé­lyes val­lo­má­so­kat (ho­gyan let­tem nép­rajz­ku­ta­tó-tí­pu­sú­a­kat), ku­ta­tói pá­lyá­kat, ered­mé­nye­ket be­mu­ta­tó dol­go­za­to­kat, az interetnikus/in­terkon­fesszionális kap­cso­la­tok­ra uta­ló ta­nul­má­nyo­kat, tör­té­ne­ti-nép­raj­zi irá­nyult­sá­gú, il­let­ve „egy­sze­rû” desk­rip­tív jel­le­gû dol­go­za­to­kat. A kö­te­tet A ma­gyar­or­szá­gi evan­gé­li­kus egy­ház bib­li­og­rá­fi­á­ja zár­ja, s egy­ben alá­tá­maszt­ja az is­mer­te­té­sem ele­jén meg­fo­gal­ma­zot­ta­kat: a hoz­zá­fér­he­tő ma­gyar­or­szá­gi nép­raj­zi bib­li­og­rá­fi­ák uta­lá­sa­i­nak fi­gye­lem­be­vé­te­lé­vel az 1850–1870, majd az 1945–1998-as idő­sza­kasz­ra vo­nat­ko­zó­an a köny­vé­sze­tet ös­­sze­ál­lí­tó Heltay Ág­nes­nek mind­ös­­sze­sen (meg­szá­mol­tam!) 49 té­tel­nyi ada­tot si­ke­rült ös­­sze­szed­nie. Nos, a va­lós szám azért, úgy gon­do­lom, ma­ga­sabb le­het, mi­vel az egyes bib­li­og­rá­fi­á­kat ös­­sze­ál­lí­tók nem biz­tos, hogy min­den idő­ben oda­fi­gyel­tek er­re a szem­pont­ra. Pró­ba­kép­pen Szen­drey Zsig­mond Ethno­graphi­a-­mu­tatójá­ba néz­tem be­le, amely az el­ső öt­ven év­fo­lya­mot dol­goz­ta föl (Bu­da­pest 1942). Nincs ben­ne evan­gé­li­ku­sok­ra, de még csak pro­tes­tán­sok­ra va­ló uta­lás sem, ami – ol­va­sa­tom­ban – nem je­len­ti egy­szer­smind azt, hogy a Ma­gyar Nép­raj­zi Tár­sa­ság fo­lyó­ira­tá­nak el­ső öt­ven év­fo­lya­má­ban ne le­het­ne evan­gé­li­kus val­lá­si ada­to­kat ta­lál­ni.  Ba­lázs Gé­za mu­ta­tó­ja, amely ugyan­en­nek a lap­nak 81–99. év­fo­lya­ma­it dol­goz­za fel (Bu­da­pest 1989), szin­tén nem utal evan­gé­li­ku­sok­ra. Nem len­ne ta­lán ha­szon­ta­lan, akár pró­ba­kép­pen (akár szak­dol­go­za­ti té­ma­ként ki­ad­va) egy adott saj­tó­or­gá­num cél­tu­da­tos evan­gé­li­kus nép­raj­zi bib­li­og­rá­fi­á­já­nak az el­ké­szít­te­té­se.
Voigt Vil­mos em­lí­tett elő­sza­vát az­zal fe­je­zi be, hogy a kö­vet­ke­ző kö­te­tet bár­csak azok­nak az elő­adá­sok­nak a szö­ve­ge­i­vel tud­nák majd meg­töl­te­ni, ame­lyek a 2005. már­ci­us 31-én és áp­ri­lis 1-én, 250 éves a kon­fir­má­ció Ma­gyar­or­szá­gon cí­men ren­de­zen­dő kon­fe­ren­ci­án hang­za­nak el. Nos, óha­ja va­ló­ra vált. A Val­lá­si Nép­rajz 13. kö­te­te az em­lí­tett, majd az egy év­vel ké­sőbb, 2006. má­jus 24-én, „Tel­je­sed­je­tek be Szentlélekkel…” Ál­do­zó­csü­tör­tök és pün­kösd az evan­gé­li­kus kö­zös­sé­gek­ben cí­men meg­ren­de­zett tu­do­má­nyos ta­nács­ko­zás elő­adá­sa­it tar­tal­maz­za. Amen­­nyi­ben az elő­ző kö­tet kap­csán te­ma­ti­kai sok­szí­nû­ség­ről, akár ek­lek­ti­kus­ság­ról is be­szél­tem (egy in­dí­tó, erő­pró­bá­ló kö­tet ese­té­ben ez tel­je­sen ter­mé­sze­tes), most már a cél­tu­da­tos­sá­got, a te­ma­ti­kai kon­cent­rá­ci­ót emel­he­tem ki. To­vább­ra is je­len van vi­szont az inter­dis­z­ci­pli­nar­itás el­ve, s meg­je­len­tek az evan­gé­li­kus szlo­vá­kok és né­me­tek né­pi val­lá­sos­sá­gá­nak egy-­e­gy as­pek­tu­sát be­mu­ta­tó írá­sok. Ve­res Eme­se-Gyöngy­vér­nek to­váb­bi ki­tar­tást, ered­mé­nyes mun­kát kí­ván­va ér­dek­lő­dés­sel vár­juk a kö­vet­ke­ző kö­te­tet!