péntek, június 25, 2021

A het­ven­éves Paládi-Kovács At­ti­la kö­szön­té­se

Dr. Paládi-Kovács At­ti­la egye­te­mi ta­nár, a Ma­gyar Tu­do­má­nyos Aka­dé­mia ren­des tag­ja 2010. szep­tem­ber 14-én ün­ne­pel­te 70. szü­le­tés­nap­ját. Ez al­ka­lom­ból az Aka­dé­mia Ja­ko­bi­nus ter­mé­ben kö­szön­töt­ték őt ta­nít­vá­nyai, kol­lé­gái, ba­rá­tai, tisz­te­lői. Itt ad­ták át ta­nít­vá­nyai és köz­vet­len mun­ka­tár­sai a tisz­te­le­té­re ké­szült ün­ne­pi kö­te­tet, amely ed­di­gi élet­út­já­ra va­ló vis­­sza­pil­lan­tá­sá­val kez­dő­dik (Inde aurum – inde vinum – inde salutem. Paládi-Kovács At­ti­la 70. szü­le­tés­nap­já­ra. Szerk.: Bali Já­nos, Báti Ani­kó, Kiss Ré­ka. Bu­da­pest, 2010. 700 p.). Ha el­ol­vas­suk ezt a bő har­minc­ol­da­las vis­­sza­em­lé­ke­zést, min­dent meg­tu­dunk csa­lá­di gyö­ke­re­i­ről, a nép­rajz­tu­do­mány fe­lé sod­ró­dá­sá­ról, ál­lo­más­he­lye­i­ről, szak­mai ered­mé­nye­i­ről, még nép­raj­zi hit­val­lá­sá­ról is. Ha át­te­kint­jük eb­ben a kö­tet­ben és 2001-ben, a hat­va­na­dik szü­le­tés­nap­ját kö­szön­tő Szám­adó­ban meg­je­lent jegy­zé­ket pub­li­ká­ci­ó­i­ról, köny­ve­i­ről, ta­nul­má­nya­i­ról, az ál­ta­la szer­kesz­tett, ki­adott mű­vek­ről, mél­tán ál­la­pít­hat­juk meg, hogy Paládi-Kovács At­ti­la az egyik leg­ered­mé­nye­sebb et­nog­rá­fus­ként já­rult hoz­zá a ma­gyar és a kö­zép-eu­ró­pai kul­tu­rá­lis örök­ség fel­tá­rá­sá­hoz, be­mu­ta­tá­sá­hoz, meg­őr­zé­sé­hez.
Fel­me­rül ben­nünk a kér­dés: mi le­het ün­ne­pel­tünk si­ke­re­i­nek, ered­mé­nye­i­nek tit­ka? Kér­dé­sünk­re a vá­laszt vis­­sza­te­kin­té­sé­ből is ki­ol­vas­hat­juk. Paládi-Kovács At­ti­la Óz­don be­le­szü­le­tett ab­ba a föld­mű­ves­ből mun­kás­sá vá­ló tár­sa­da­lom­ba, amely­nek kul­tú­rá­ját mű­ve­i­ben ő emel­te be a ma­gyar né­pi mű­velt­ség sán­cai kö­zé (Ipa­ri táj. Gyá­rak, bá­nyák, mű­he­lyek né­pe a 19–20. szá­zad­ban. Bu­da­pest, 2007. 327 p.). Pá­lyá­ja kez­de­tén szü­lő­föld­jén még az át­ala­ku­ló­ban lé­vő, ha­gyo­má­nyos, pa­rasz­ti kul­tú­ra ér­té­ke­it is ös­­sze­gyűjt­het­te, meg­je­le­né­sü­ket kö­ve­tő­en ha­ma­ro­san egye­te­mi kö­te­le­ző ol­vas­mán­­nyá vá­ló ta­nul­má­nyok­ban, köny­vek­ben mu­tat­hat­ta föl (A ke­le­ti pa­ló­cok pász­tor­ko­dá­sa. Deb­re­cen, 1965. 212 p. Má­so­dik ki­adá­sa: Deb­re­cen 2010; A bar­kó et­ni­kai cso­port. Mű­velt­ség és Ha­gyo­mány X. Deb­re­cen, 1968, 175–218.; A Bar­kó­ság és né­pe. Mis­kolc 1982, 210 p. Má­so­dik ki­adá­sa: Mis­kolc 2006). Már ezek az el­ső, ko­moly pub­li­ká­ci­ói is jel­zik, hogy Paládi-Kovács At­ti­la szak­mai ered­mé­nye­it ér­té­kes anya­got fel­szín­re ho­zó te­rep­mun­ká­já­val és el­mé­lyült, a te­le­pü­lés- és gaz­da­ság­tör­té­net­re, a he­lyi tár­sa­da­lom­ra, az et­ni­kai-fe­le­ke­ze­ti vi­szo­nyok­ra, a nép­nyelv­re is ki­te­kin­tő fi­lo­ló­gi­ai te­vé­keny­ség­gel ér­te el. Ez­zel deb­re­ce­ni nép­rajz­pro­fes­­szo­ra, Gunda Bé­la mun­ka­mód­szer­éhez kap­cso­ló­dott. Ugyan­csak a deb­re­ce­ni történelmi–földrajzi–néprajzi is­ko­la ha­tá­sát tük­rö­zik a táj- és nép­ku­ta­tás kö­ré­be tar­to­zó ta­nul­má­nyai, ame­lyek­ből a kö­zel­múlt­ban ad­ta köz­re ta­nul­má­nya­i­nak gyűj­te­mé­nyét (Tá­jak, né­pek, nép­cso­port­ok. Vá­lo­ga­tott ta­nul­má­nyok. Bu­da­pest 2003, 412 p.). Ha­zai tá­ja­ink, nép­cso­port­ja­ink te­le­pü­lé­se­ink né­pi mű­velt­ség­ál­lo­má­nyá­nak vizs­gá­la­ta, be­mu­ta­tá­sa a re­form­kor óta vé­gig­kí­sé­ri a ma­gyar nép­rajz­tu­do­mány tör­té­ne­tét. Paládi-Kovács At­ti­la a táj- és nép­ku­ta­tás ha­zai ered­mé­nye­i­ből két kö­te­tet is ös­­sze­ál­lí­tott. (Ma­gyar tá­jak nép­raj­zi fel­fe­de­zői. Bu­da­pest 1985, 486 p.; A nem­ze­ti­sé­gek nép­raj­zi fel­fe­de­zői. Bu­da­pest 2006, 324 p.).
Paládi-Kovács At­ti­la elő­me­ne­tel­ében ala­po­san meg­fon­tolt la­kó­hely- és mun­ka­hely vál­toz­ta­tá­sok is sze­re­pet ját­szot­tak. Előbb az eg­ri mú­ze­um­ban, a Deb­re­ce­ni Kos­suth La­jos Tu­do­mány­egye­te­men, majd Bu­da­pest­re ke­rül­vén, a Ma­gyar Tu­do­má­nyos Aka­dé­mia Nép­raj­zi Ku­ta­tó Cso­port­já­ban, az­tán az Eöt­vös Lo­ránd Tu­do­mány­egye­tem Tár­gyi Nép­raj­zi Tan­szé­kén, vé­gül új­ra az aka­dé­mi­ai in­té­zet­ben dol­go­zott, de az egye­te­men is ok­ta­tott. A Tár­gyi Nép­raj­zi Tan­szé­ken tan­szék­ve­ze­tő egye­te­mi ta­nár, az et­nog­rá­fia és eu­ró­pai et­no­ló­gia dok­to­ri is­ko­la ve­ze­tő­je, az MTA Nép­raj­zi Ku­ta­tó­in­té­zet­ében több mint 17 éven ke­resz­tül igaz­ga­tó volt. Ko­ráb­bi mun­ka­he­lye­i­vel tá­vo­zá­sa után sem sza­kadt meg kap­cso­la­ta, sőt az eg­ri mú­ze­um­mal együtt­mű­kö­dé­se a pa­lóc ku­ta­tás ré­vén még in­kább el­mé­lyült. ő ír­ta a pa­lóc mo­no­grá­fia Pa­lóc­föld ki­ter­je­dé­sé­ről, a pa­lóc ki­raj­zá­sok­ról, a pa­lóc­föl­di szál­lí­tás és köz­le­ke­dés esz­kö­ze­i­ről szó­ló könyv­fe­je­ze­te­it (Pa­ló­cok I–IV. Szerk.: Ba­kó Fe­renc. Eger 1989). A deb­re­ce­ni egye­tem Nép­raj­zi Tan­szé­ke ké­sőbb is szá­mos ta­nul­má­nyát, köny­vét je­len­tet­te meg (Élet­mód, fog­lal­ko­zás, nem­ze­ti­ség. Bá­nyá­szat és er­dei ipar­űzés a ré­gi Gömörben. Deb­re­cen 1988, 240 p.; Tár­gyunk az idő­ben. Nép­raj­zi ki­hí­vá­sok és vá­la­szok. Deb­re­cen 2002, 188 p.) Részt vett a Gömör ku­ta­tás prog­ram­já­ban, ahol a záró­ta­nul­má­ny­ok so­rá­ban szá­mos mun­ká­ját ki­ad­ták (A gömöri ma­gyar­ság nép­raj­za II. Deb­re­cen 2006, 203–420).
Je­len­tős té­nye­ző­ként em­lít­he­tem ju­bi­lán­sunk ered­mé­nye­i­nek so­rá­ban, hogy igen fi­a­ta­lon sze­rez­te meg tu­do­má­nyos fo­ko­za­ta­it, ami aka­dé­mi­ai és egye­te­mi mun­ka­he­lye­in a to­váb­bi elő­re­ju­tás­nak, osz­tály­ve­ze­tői, igaz­ga­tó­he­lyet­te­si, egye­te­mi ta­ná­ri, igaz­ga­tói ki­ne­ve­zé­se­i­nek elő­fel­té­te­le volt. Ér­te­ke­zé­se­it a vé­dés után gyor­san, tu­do­mány­sza­kunk ál­tal el­is­mert so­ro­za­tok­ban, ran­gos ki­adók­nál je­len­tet­te meg. Böl­csész­dok­to­ri ér­te­ke­zé­se a ke­le­ti pa­ló­cok pász­tor­ko­dá­sá­ról 1965-ben a Gunda Bé­la ala­pí­tó szer­kesz­tő ne­vé­hez fű­ző­dő Mű­velt­ség és Ha­gyo­mány cí­mű egye­te­mi in­té­ze­ti év­könyv önál­ló kö­te­te­ként lá­tott nap­vi­lá­got. Kan­di­dá­tu­si dis­­szer­tá­ci­ó­ját a bu­da­pes­ti Aka­dé­mi­ai Ki­adó je­len­tet­te meg (A ma­gyar pa­raszt­ság rét­gaz­dál­ko­dá­sa. Bu­da­pest 1979, 542 p.). Aka­dé­mi­ai dok­to­ri ér­te­ke­zé­sét 1987-ben véd­te meg, 1993-ban je­lent meg az MTA Nép­raj­zi Ku­ta­tó­in­té­ze­te ki­adá­sá­ban (A ma­gyar ál­lat­tar­tó kul­tú­ra kor­sza­kai. Kap­cso­la­tok, vál­to­zá­sok és tör­té­ne­ti ré­te­gek. Bu­da­pest 1993, 452 p.). Tu­do­má­nyos fo­ko­zat bir­to­ká­ban igen ko­rán, több cik­lu­son ke­resz­tül tag­ként, el­nök­ként ve­he­tett részt nép­rajz­tu­do­má­nyunk fe­le­lős dön­tés­ho­zó, a könyv­ki­adást, a tu­do­má­nyos mi­nő­sí­tést irá­nyí­tó tes­tü­le­te­i­ben (MTA Nép­raj­zi Bi­zott­sá­ga, Tu­do­má­nyos Mi­nő­sí­tő Bi­zott­ság, MTA Dok­to­ri Ta­ná­csa).
A hu­sza­dik szá­zad utol­só har­ma­dá­ban és szá­za­dunk el­ső év­ti­zed­ében a ma­gyar nép­rajz­tu­do­mány há­rom nagy, az egész ma­gyar nyelv­te­rü­let­re ki­ter­je­dő vál­lal­ko­zá­sá­nak (le­xi­kon, at­lasz, ké­zi­könyv) mun­ká­la­ta­i­ból Paládi-Kovács At­ti­la dön­tő részt vál­lalt. Adó­dott ez ab­ból, hogy aka­dé­mi­ai ku­ta­tó­in­té­zet­ének terv­fel­ada­tai kö­zé tar­to­zott e há­rom nagy mű anya­gá­nak ös­­sze­gyűj­té­se, meg­írá­sa, ki­adás­ra tör­té­nő elő­ké­szí­té­se. A Ma­gyar Nép­raj­zi Le­xi­kon öt kö­te­té­be 142 cím­szót írt. In­té­zet­ve­ze­tői, szer­ve­zői, szer­kesz­tői és tu­do­má­nyos ku­ta­tói mun­ká­já­nak ered­mé­nye­ként a Ma­gyar nép­raj­zi at­lasz ki­lenc map­pá­ba ren­de­zett tér­kép­lap­jai 1992-re meg­je­len­tek, s nap­ja­ink­ban a Ma­gyar Nép­rajz nyolc kö­tet­ben ké­zi­könyv ki­adá­sa is a tel­jes meg­va­ló­su­lás kü­szö­bén áll. Utób­bi két nagy mű ér­de­ké­ben foly­ta­tott hi­va­ta­li küz­del­me­i­ről ol­vas­ha­tunk egyik kö­te­té­ben, amely ön­ma­gá­ban is kor­do­ku­men­tum (Nép­raj­zi ku­ta­tás Ma­gyar­or­szá­gon az 1970–80-as évek­ben. Fel­mé­ré­sek, vé­le­mé­nyek, do­ku­men­tu­mok. Bu­da­pest 1990, 270 p.). Be­szá­mo­lói, kér­vé­nyei, je­len­té­sei nyo­mán si­ke­rült mind­két mun­ka ká­tyú­ba ju­tott sze­ke­rét to­vább von­tat­ni a meg­va­ló­sí­tás irá­nyá­ba. Ugyan­ak­kor az at­lasz és a ké­zi­könyv szá­má­ra nem csu­pán ad­mi­niszt­ra­tív fel­ada­to­kat je­len­tet­tek. Orosz­lán­részt vál­lalt az anyag­gyűj­tés­ből, nem csak Ma­gyar­or­szá­gon, ha­nem a Fel­vi­dé­ken, Er­dély­ben, Dél­vi­dé­ken is. Szá­mos tér­kép­lap fö­lött ol­vas­ha­tó a ne­ve szer­kesz­tő­ként. A ké­zi­könyv szer­zői kö­zött is je­len­tős fe­je­ze­tek­kel kép­vi­sel­te­ti ma­gát.
Paládi-Kovács At­ti­lá­nak fo­lya­ma­tos ku­ta­tó­mun­ká­ja ered­mé­nye­ként min­dig volt meg­fe­le­lő té­má­ja, ame­lyek­kel nép­rajz­tu­do­má­nyunk köz­pon­ti fo­lyó­ira­ta­i­ban (Ethnographia, Acta Ethnographica), ku­ta­tó­in­té­ze­ti, egye­te­mi, mú­ze­u­mi év­köny­vek­ben, ün­ne­pi kö­te­tek­ben, kon­fe­ren­ci­á­kon sze­re­pelt. An­gol nyelv­tu­dá­sa le­he­tő­vé tet­te szá­má­ra a nem­zet­kö­zi szim­pó­zi­u­mo­kon, kong­res­­szu­so­kon va­ló meg­je­le­nést. Ered­mé­nye­sen mű­kö­dött köz­re a Nem­zet­kö­zi Kár­pát-Bal­kán Nép­raj­zi Bi­zott­ság­ban, az Eu­ró­pai Nép­raj­zi At­lasz Mun­ka­bi­zott­ság­ban, a Finn­ugor Kong­res­­szu­so­kon, a Nem­zet­kö­zi Hun­ga­ro­ló­gi­ai Kong­res­­szu­so­kon, a Nem­zet­kö­zi Nép­raj­zi és Folk­lór Tár­sa­ság (SIEF) kong­res­­szu­sa­in és a finn-ma­gyar tár­gyi nép­raj­zi szim­pó­zi­u­mo­kon. Kül­kap­cso­la­ta­i­nak el­is­me­ré­sét je­len­tet­te, hogy 1988-ban a Nem­zet­kö­zi Ant­ro­po­ló­gi­ai és Et­no­ló­gi­ai Unió (IUAS) Vég­re­haj­tó Bi­zott­sá­gá­nak tag­já­vá vá­lasz­tot­ták.  Leg­na­gyobb nem­zet­kö­zi ki­hí­vást je­len­tett szá­má­ra a SIEF VII. Kong­res­­szu­sá­nak meg­ren­de­zé­se Bu­da­pes­ten, 2001-ben. A Ti­mes, Places, Pas­sa­ges (Idők, he­lyek, át­me­ne­tek) té­má­ban, több mint 400 ha­zai és kül­föl­di részt­ve­vő­vel zök­ke­nő­men­te­sen le­zaj­lott ren­dez­vény, majd elő­adá­sa­i­nak két ha­tal­mas kö­tet­ben tör­tént gyors meg­je­len­te­té­se nagy­mér­ték­ben hoz­zá­já­rult a ma­gyar nép­rajz­tu­do­mány nem­zet­kö­zi el­is­mert­sé­gé­nek meg­erő­sí­té­sé­hez. Ugyan­ezt szol­gál­ta ko­ráb­ban an­gol nyel­vű kö­te­té­nek ki­adá­sa is (Ethnic Traditions, Clas­ses and Communities. Bud­pest 1996, 218 p.).
Aka­dé­mi­ai szék­fog­la­ló elő­adá­sá­ban (Mer­re tart az eu­ró­pai nép­rajz­tu­do­mány? Bu­da­pest 2005, 26 p.) szor­gal­maz­ta a fő­ként tárgy­ti­po­ló­gi­á­ra épü­lő tárgy­tör­té­ne­ti ku­ta­tá­so­kat. Eh­hez ma­ga ad­ta a leg­jobb pél­dát a ma­gyar sze­ke­rek, szá­nok, jár­mok és há­mok vizs­gá­la­tá­val (Sze­ke­rek és szá­nok a Kár­pát-me­den­cé­ben. Szent­end­re 2003, 226 p.).
Az el­mon­dot­ta­kon túl mit kö­szön­he­tünk mi, ma­gyar et­nog­rá­fu­sok és folk­lo­ris­ták Paládi-Kovács At­ti­lá­nak? Kö­szön­jük, hogy tu­do­má­nyun­kat min­den idők­ben, min­den hely­zet­ben, min­den kér­dés­ben ko­mo­lyan vet­te, ag­gó­dott ér­te. An­nak meg­őr­zé­se, egy­sé­gé­nek, in­téz­mé­nye­i­nek meg­tar­tá­sa, az el­ért ered­mé­nyek el­fo­gad­ta­tá­sa, a je­len és a jö­ven­dő fel­ada­ta­i­hoz a le­he­tő­sé­gek biz­to­sí­tá­sa ér­de­ké­ben min­den eset­ben ki­állt, har­colt. Egyé­ni ku­ta­tó­mun­ká­ján túl, min­den mun­ka­he­lyén tö­re­ke­dett a má­sok szá­má­ra is hasz­nál­ha­tó rend, gyűj­te­mé­nyek, adat­tá­rak ki­ala­kí­tá­sá­ra, fej­lesz­té­sé­re. A fi­a­tal ge­ne­rá­ció if­jú­sá­gi dí­ja­kat, ösz­tön­dí­ja­kat, ál­lá­so­kat, ku­ta­tá­sa­ik tá­mo­ga­tá­sát, pub­li­ká­ci­ós le­he­tő­sé­ge­ket kö­szön­het Ne­ki. A nép­raj­zi dok­to­ri is­ko­la meg­szer­ve­zé­sé­vel, kö­zel más­fél év­ti­ze­des mű­köd­te­té­sé­vel meg­nyi­tot­ta az utat a habi­li­tá­ció és a PhD fo­ko­zat meg­szer­zé­sé­hez.
Kö­szön­jük Paládi-Kovács At­ti­lá­nak, hogy a kö­zel­múlt év­ti­ze­de­i­ben, ne­héz hely­ze­tek­ben is, a szám­adónk volt. Jól sá­fár­ko­dott a ke­zé­re bí­zott jó­szág­gal: a ma­gyar nép­rajz­tu­do­mán­­nyal. Nem bi­zony­ta­la­no­dott el, nem gyen­gí­tet­ték el ha­zai és kül­föl­di szi­rén­hang­ok, akik­től azt hal­lot­tuk, hogy a nép­rajz más, mint amit az egye­te­men ta­nul­tunk, amit meg­be­csült, nagy elő­de­ink hagy­tak ránk. Meg­erő­sí­tet­te azt a fel­fo­gá­sun­kat, hogy a nép­rajz a Raj­ná­tól ke­let­re a nem­ze­ti-kul­tu­rá­lis gon­dok, sors­kér­dé­sek meg­ol­dá­sá­nak elő­se­gí­té­sé­re kü­lö­nült el a tu­do­má­nyok rend­sze­ré­ben, a nem­ze­ti meg­úju­lás ko­rá­ban, a XVIII–XIX. szá­zad for­du­ló­ján. Ab­ban is meg­erő­sí­tett min­ket, hogy Ma­gyar­or­szá­gon, a Kár­pát-me­den­cé­ben a nem­ze­ti nép­rajz­tu­do­mány, a nem­ze­ti kul­tu­rá­lis örök­ség ér­té­ke­it fel­mu­ta­tó nép­rajz lé­te a XX. szá­zad utol­só har­ma­dá­ban, sőt a har­ma­dik év­ez­red ele­jén még min­dig idő­sze­rű. Kö­szön­jük, hogy nép­rajz­tu­do­má­nyunk sze­ke­ré­nek rúd­ját az eu­ró­pai et­no­ló­gia irá­nyá­ba ál­lí­tot­ta. Há­lá­sak le­he­tünk ün­ne­pi kö­te­té­nek nép­raj­zi hit­val­lá­sá­ban irány­jel­ző, út­mu­ta­tó mon­da­ta­i­ért: „… az a szik­la­szi­lárd meg­győ­ző­dé­sem, hogy bár glo­ba­li­zá­ló­dik a vi­lág, jól­le­het be­lép­tünk az Eu­ró­pai Uni­ó­ba, mi ak­kor sem hagy­hat­juk el a nyel­vün­ket, a kul­tú­rán­kat. Ha te­hát va­la­mi­nek van ér­tel­me az év­ez­red for­du­ló­ján, az a Ma­gyar Nép­rajz ké­zi­könyv­ének a ki­dol­go­zá­sa és meg­je­len­te­té­se. Amíg ma­gya­rul be­szé­lünk, ér­zünk, ol­va­sunk, ad­dig a ma­gyar nép­ha­gyo­mány­nak, a nem­ze­ti mű­ve­lő­dés­nek és ben­ne a nép­rajz­nak min­dig lesz ér­tel­me.”
Mit kí­ván­ha­tunk ezen a je­les szü­le­tés­na­pon Paládi-Kovács At­ti­lá­nak? Kí­ván­juk, hogy Is­ten él­tes­se, to­vább­ra is jó egész­ség­ben, az ed­di­gi­ek­hez ha­son­ló fi­zi­kai és szel­le­mi kon­dí­ci­ó­ban tart­sa meg őt csa­lád­ja, a ma­gyar és az eu­ró­pai nép­rajz­tu­do­mány kö­ré­ben. Újabb köny­ve­i­vel, elő­adá­sa­i­val, út­mu­ta­tá­sa­i­val ez­után is le­gyen a szám­adónk, szó­szó­lónk.