hétfő, szeptember 27, 2021

Két szak­rá­lis kis­em­lék az evan­gé­li­kus temp­lom­kert­ben

Domo­ny Galga men­ti kis­fa­lu, a 19. szá­zad­ban még je­len­tős szlo­vák nyel­vű, evan­gé­li­kus val­lá­sú la­kos­ság­gal bírt. A pres­bi­te­ri jegy­ző­köny­vek azon­ban nem tük­rö­zik a te­le­pü­lés nyel­vi vi­szo­nya­it, hi­szen a 18. szá­za­di ira­tok la­tin, a 19–20. szá­za­di­ak pe­dig ma­gyar nyel­vű­ek.
A fa­lu ne­ve sze­mély­né­vi ere­de­tű. A Dam­ján ~ Dem­jén sze­mély­név­nek a vál­to­za­ta. Egyik el­ső írá­sos em­lí­té­se 1356-ból va­ló, ami­kor Kysdomon-ként sze­re­pel az ok­le­ve­lek­ben (lásd: Kiss 1988, 363. és 383–384). A Galga völ­gye a hó­dolt­ság alatt nép­te­le­ne­dett el és a la­kos­ság vis­­sza­szi­vár­gá­sa már a 17. szá­zad vé­gén el­kez­dő­dött. Ek­kor ma­gyar–szlo­vák ve­gyes la­kos­sá­gú Domo­ny (Hor­váth 1984, 12). A Rá­kó­czi ve­zet­te sza­bad­ság­harc után kez­dő­dött a vi­dék leg­újabb ko­ri be­né­pe­se­dé­sé­nek ki­tel­je­se­dé­se. A 18. szá­zad el­ső két év­ti­zed­ében Turóc, Trencsén, Nyitra, Nóg­rád és Hont vár­me­gyék­ből ér­ke­zett az evan­gé­li­kus szlo­vák la­kos­ság Domo­ny­ba (Asz­ta­los 1983, 42).
A nem­ze­ti­sé­gi meg­osz­lás, a la­kos­sá­gi ván­dor­moz­gal­mak­nak kö­szön­he­tő­en fo­lya­ma­to­san hul­lám­zott a 17. szá­zad vé­gén és a 18. szá­zad ele­jén. 1699-ben a ma­gya­rok 25%-át ad­ták a la­kos­ság­nak és 75% volt a szlo­vák né­pes­ség. 1715-ben és 1720-ban fe­le-fel arány­ban lak­ták a fa­lut ma­gya­rok és szlo­vá­kok, majd 1728-ban is­mét meg­vál­to­zott az arány és a ma­gya­rok­kal szem­ben a szlo­vá­kok 75%-os túl­súly­ra emel­ked­tek (Hor­váth 1983, 51).
Pesty Fri­gyes hely­név­tá­ra szá­má­ra szol­gál­ta­tott 1864. évi ja­nu­á­ri ada­tok sze­rint:

„Domony köz­ség van Pest­től 2 ½ ál­lo­más,  –  az aszó­di pos­ta állo­más­túl 1/8 rész­nyi ál­lo­más­ra a’ Pest Lem­ber­gi or­szág­út mel­lett. La­kos­sá­ga 1460. kik kö­zül 1300 evangélicus, 80 RCath. 20 Reformatus, és 60 iz­ra­e­li­ta, nyelv­re néz­ve túl­ny­o­mó­lag szláv ajku­ak ’s ke­ve­sen ma­gya­rok, azom­ban mond­hat­ni, a’ la­kos­ság­nak na­gyobb ré­sze be­szél magyarul…”
(Pesty 1984, 105)

Ez utób­bi meg­ál­la­pí­tás­nak el­lent mond a 19. szá­zad vé­gén ol­vas­ha­tó jegy­ző­köny­vi be­jegy­zés, ahol azt pa­na­szol­ják fel, hogy a fa­lu fi­a­tal ge­ne­rá­ci­ói az is­ko­lá­ban meg­ta­nul­nak ma­gya­rul, de azt ké­sőbb el­fe­lej­tik, mert ott­hon nem hal­la­nak ma­gyar szót.
A Pes­ty­nél ol­vas­ha­tók után, két em­ber­öl­tő el­múl­tá­val a fa­lu la­kos­sá­ga rész­ben el­ma­gya­ro­so­dott, va­gyis az ak­ko­ri or­szá­gos ma­gya­ro­sí­tá­si ha­tá­sok mu­tat­koz­tak meg a 20. szá­zad el­ső év­ti­zed­ének a vé­gén.
1910. évi nép­szám­lá­lás: 1296 la­kos­ból, 1155 ma­gyar, 6 né­met, 132 tót, 1 oláh, 1 szerb, 1 egyéb. Val­lás sze­rint 542 ró­mai ka­to­li­kus., 3 gö­rög ka­to­li­kus., 43 re­for­má­tus, 671 ágos­tai hit­val­lá­sú, 1 gö­rög­ke­le­ti, 36 izraelita.1
A 21. szá­zad el­ső nép­szám­lá­lá­si ada­tai alap­ján 2001-ben 1944 la­ko­sa volt Domonynak. Nem­ze­ti­sé­gi kö­tő­dés sze­rint: 98,5% ma­gyar; 0,2% ci­gány; 0,2% né­met; 0,2% szlo­vák; is­me­ret­len, nem vá­la­szolt: 1,4%.
Val­lá­si meg­osz­lás: ró­mai ka­to­li­kus 39,2%; gö­rög ka­to­li­kus 0,6%; re­for­má­tus 5,5%; evan­gé­li­kus 43,5%; más egy­ház­hoz, fe­le­ke­zet­hez tar­to­zó 0,2%; egy­ház­hoz, fe­le­ke­zet­hez nem tar­to­zó 7,6%; is­me­ret­len, nem vá­la­szolt 3,5%.2

A szo­bor­ál­lí­tás

A kö­zös­ség temp­lo­má­nak fel­újí­tá­sa be­fe­jez­té­vel, 1900. jú­ni­us 10-én püs­pö­ki rész­vé­tel­lel szen­tel­ték fel azt, és ek­ko­rá­ra ál­lí­tot­ták fel a temp­lom­kert­ben a szob­ro­kat – Jé­zus a jó pász­tor és egy ki­sebb őr­an­gyal –, ame­lye­ket a domo­nyi egy­ház­fel­ügye­lő ado­má­nyo­zott a kö­zös­ség­nek. A pres­bi­te­ri jegy­ző­könyv lap­ja­in az aláb­bi me­mo­ran­dum ol­vas­ha­tó:

„Me­mo­ran­dum

Temp­lom­szen­te­lés 1900 Jún. 10 én d.e. 10 ½ kor Domonyban. Szent Há­rom­ság ün­ne­pén

Em­lé­ke­ze­tes szép ün­ne­pe volt f. évi jún. 10én evang. gyü­le­ke­ze­tünk­nek. Fő­tiszt. és Mél­tós. Sár­kány Sá­mu­el püs­pök, pi­li­si lel­kész föl­szen­tel­te lé­nye­ge­sen meg­újí­tott 3 mel­lék­épü­let­tel meg­bő­ví­tett temp­lo­mun­kat.
A meg­újí­tás 12000 ft = 24000 ko­ro­ná­já­ban ke­rült Glück Frigyes3 Fel­ügye­lő urunk­nak, a Pan­nó­nia Szál­ló Tu­laj­do­no­sá­nak, Ferencz-József rend lo­vag­já­nak azon 800 ft ös­­sze­gen felül, me­lyet job­bá­ra né­hai ál­dott em­lé­kű bá­ró Rad­vánsz­ky Já­nos fel­ügye­lőnk aján­dé­ko­zott az egy­ház­nak – aki Bu­da­pes­ten is szív­vel bír a köz­jó­té­kony­ság és ál­do­zat­kész­ség te­rén. Meg­újí­tott temp­lo­munk an­­nyi mű­vé­szi mo­tí­vum­mal ren­del­ke­zik, hogy ma­gyar­ho­ni egy­há­zunk­ban a leg­szebb temp­lo­mok egyi­ke, sőt bi­zo­nyos te­kin­tet­ben uni­cum amen­­nyi­ben a temp­lom ker­tet egy – tal­pa­za­tá­val 4 mé­ter ma­gas „Jé­zus a jó pász­tor” Bronz szo­bor és egy ki­sebb őr­an­gyal a mint kar­já­nál fog­va egy ár­va gyer­me­ket ve­zet – éke­sí­ti. Mind­két szo­bor Páris­ban ön­te­tett (…).
A temp­lom ki­tű­nő­en tet­sze­tős. Ol­tá­rán mű­re­mek a ke­reszt és ér­té­kes, a mely a Van Dayck ke­reszt­re fe­szí­té­sét mű­vé­szi ki­vi­tel­ben utá­noz­za. Az ol­tár kép Ra­fa­el Úr szí­ne vál­to­zá­sa a tá­bor he­gyen, a fő bol­to­za­ton Michel Ange­lo „le­gyen vi­lá­gos­ság” czímű mű­vé­nek után­za­ta. A szí­nes ab­lak­üve­ge­ken gyö­nyö­rű ki­vi­te­lű ke­re­tek­ben fe­hér li­li­o­mok lát­ha­tók, pris­mák­kal gaz­da­gon éke­sí­tett 2 nagy csil­lár lóg le a bol­to­zat­ról.
A köz­ség szé­lén nagy dísz­ka­pu alatt Kiss Ferencz jegy­ző, a temp­lom­nál fel­ál­lí­tott di­a­dal­ka­pu mel­lett Szi­lárd Já­nos he­lyi lel­kész fo­gad­ta az ösz püs­pö­köt s a buda­pestről és az or­szág egyéb ré­sze­i­ből ide ér­ke­zett illus­tris ven­dé­ge­ket. Az intel­li­gen­tia mint­egy 200 tag­gal volt kép­vi­sel­ve, a nép több ezer fő­re rú­gott.
A püs­pö­kön és az el­nök­tár­sán mél­tó­sá­gos Zsi­linsz­ky Mi­hály ál­lam­tit­ká­ron s a bő­ke­zű ada­ko­zón és csa­lád­ján kí­vül je­len vol­tak az ün­nep­sé­gen bá­ró Pró­nay De­zső egye­te­mes fel­ügye­lőnk bá­ró Pod­ma­nicz­ky Fri­gyes, kiér­demült domo­nyi egy­há­zi fel­ügye­lő, bá­ró Pod­ma­nicz­ky Gé­za esp. fel­ügye­lő és tö­rök Jó­zsef főesperes, Dr. Mel­czer Gyu­la alesperes, Morav­csik Mi­hály, Hor­váth Sán­dor bu­da­pes­ti, Holéc­zy Já­nos csomádi, Hen­ric­zy Bé­la lel­ké­szek.
Itt lát­tuk bá­ró Bos­cberg Fri­gyes urat mácsáról, Mar­kus Jó­zsef bu­da­pes­ti fő­pol­gár­mes­tert, Rúz­sav­ölgyi Gyu­la al­pol­gár­mes­tert, Vas­zi­li­e­vits Já­nos ta­ná­csost, Hel­tay Ferncz orsz. gyű­lé­si kép­vi­se­lőt, He­ve­si Jó­zsef, Rá­kó­czi Vic­tor (…) Hű­vös Jó­zsef író­kat, Kap­czy Vil­mos fő­szol­ga­bí­rót, Magy­a­re­vits Mla­den Dr. vá­ro­si fő­or­vost, domo­nyi Domo­nyi Ödönt Se­ges­vá­ri Je­nőt, Dr. Pás­zló Zsig­mond mi­nisz­te­ri ta­ná­csos – hely­be­li föl­des ura­kat. sat.
(…)
Bent a temp­lom­ban rö­vid ének vers után Szi­lárd Já­nos he­lyi lel­kész lé­pett a szó­szék­re, a nagy­szo­bor ta­lap­za­tá­ra ki­vé­sett arany­be­tűs fel­irat: Ján. 10, 11-16 alap­ján Jé­zus a jó pász­tor­ról be­szélt, el­mél­ked­ve nem a kül­ső kő­ből épült egy­ház­ról, ha­nem a bel­ső anya­szent­egy­ház­ról, ki­fejt­vén, hogy mily szem­pont­ból te­kint­sük az anya­szent­egy­há­zat, hogy Is­ten­nek há­lá­kat ad­has­sunk azon ke­gye­le­mért, hogy tag­jai lehetünk.”4

Iko­nog­rá­fia és funk­ció

Az evan­gé­li­kus kö­zös­sé­gek fő­ként a temp­lom­bel­sőt dí­szí­tik. A szak­rá­lis tér hang­sú­lyos pont­jai a szó­szék­ol­tár, ol­tár­kép és a fes­tett kar­za­tok. A dí­szí­té­sek ka­to­li­kus elő­kép­re, min­tá­ra ve­zet­he­tők vissza.5 Nem­rit­kán ré­gi, volt ka­to­li­kus temp­lo­mo­kat hasz­nál­nak a gyü­le­ke­ze­tek, és az épü­let­tel együtt a be­ren­de­zé­si tár­gya­kat is át­ve­szik. Az evan­gé­li­kus elő­írá­sok­nak meg­fe­le­lő mó­don csak ké­sőbb ala­kít­ják ki a bel­ső te­ret. Mind­er­re szá­mos pél­da van, mi az aszó­di­val szol­gál­ha­tunk, ahol a gyü­le­ke­zet a vá­ros kö­zép­ko­ri temp­lo­mát hasz­nál­ja. A vá­ros fe­let­ti dom­bon áll, a 15. szá­zad­ban épült a 17. szá­zad fo­lya­mán le­égett. A meg­ron­gá­ló­dott épü­le­tet az evan­gé­li­ku­sok 1719-ben épí­tet­ték új­já és hasz­nál­ják nap­ja­ink­ban is.6
Az evan­gé­li­kus gyü­le­ke­ze­tek a re­for­má­ció ha­gyo­má­nya­ként igen nagy­fo­kú önál­ló­ság­gal ren­del­kez­nek, ami szá­mos egyé­ni vo­nást köl­csön­zött a gyü­le­ke­ze­tek­nek. En­nek az önál­ló­ság­nak tud­ha­tó be, hogy Domo­ny­ban a temp­lom fel­újí­tá­sa­kor a bő­ke­zű me­cé­nás, Glück Fri­gyes aka­ra­ta ér­vé­nye­sül­he­tett és rend­ha­gyó mó­don, két szob­rot is fel­ál­lí­tot­tak a temp­lom­kert­ben.

A temp­lom ke­le­ti ol­dal­fa­lá­nál ál­ló, Jé­zus a jó pász­tor szo­bor iko­nog­rá­fi­ai meg­fo­gal­ma­zá­sát a kéz­ben tar­tott pász­tor­bot, mint att­ri­bú­tum és vál­lán vitt, ös­­sze­kö­tött lá­bú bá­rány, mint szim­bó­lum se­gít ér­tel­mez­ni. A pász­tor­bot a hí­vek nyá­já­nak te­re­lé­sét jel­ké­pe­zi, és ez­ál­tal utal a szo­bor­alak „fog­lal­ko­zá­sá­ra”, míg a más akol­ból va­ló ju­ho­kat az ös­­sze­kö­tött lá­bú bá­rány szim­bo­li­zál­ja. A meg­kö­tö­zött ál­lat, a más val­lás ál­tal fog­ság­ban tar­tott, a jé­zu­si út­ra nem lé­pett tö­me­gek­nek a ke­resz­tény­ség­től va­ló el­kü­lö­ní­té­sét mu­tat­ja. Pél­dánk meg­fo­gal­ma­zás te­kin­te­té­ben tel­je­sen el­kü­lö­nül a Szent Ven­del szob­rok iko­nog­rá­fi­á­já­tól, bár van­nak olyan pél­dák is ahol Jé­zust, előb­bi szent­hez ha­son­ló­an, lá­ba­i­nál ál­ló bá­rá­nyok­kal ábrázolják.7

A szo­bor ta­lap­za­tán az aláb­bi de­di­ká­ció ol­vas­ha­tó:

Más ju­ha­im is van­nak ne­kem
me­lyek nem ezen akol­ból va­lók,
azo­kat is elő kell hoz­nom
és az én szó­mat hall­gat­ják.
És lés­zen egy akol egy pász­tor.

Já­nos 10- 16-

Az új­szö­vet­sé­gi szent­írás­ból, Já­nos evan­gé­li­u­ma pél­da­be­szé­dek fe­je­ze­té­nek a Jó pász­tor­ról szó­ló ré­szé­nek 16. ver­sét tar­tal­maz­za a szö­veg.
A má­sik szo­bor a temp­lom fő­be­já­ra­tá­nak dél­ke­le­ti sar­ká­nál áll. Egy őr­an­gyal, kis­gyer­me­ket ka­ron fog­va mu­tat­ja a té­vely­gő­nek a he­lyes út­irányt. A gyer­mek az an­gyal ru­há­já­ba ka­pasz­kod­va néz fel ol­tal­ma­zó­já­ra.
A de­di­ká­ció szö­ve­ge:

Vi­gyáz­za­tok hogy egyei is
e ki­csi­nyek kö­zül megne
vese­tek mert mon­dom nek­tek
hogy ezek­nek an­gya­lai
a meny­or­szág­ban min­den­kor
lát­ják az én me­nyei
atyám­nak az or­cá­ját

Mát. 18. 10.

Má­té evan­gé­li­u­má­nak 18. fe­je­ze­te az evan­gé­li­u­mi egy­sze­rű­ség­ről szól. En­nek 10. ver­se is az egy­ház ve­ze­tő­i­nek vi­sel­ke­dé­sét sza­bá­lyoz­za, ami­kor azt su­gall­ja, hogy aki Jé­zus kö­ve­tő­je akar len­ni, le­gyen olyan tisz­ta­lel­kű, mint a gyer­mek. Ne le­gyen hát­só szán­dé­ka, hát­só gon­do­la­ta (Vö. Ró­zsa 2008, 1441).
Az evan­gé­li­ku­sok li­tur­gi­kus-szak­rá­lis ren­del­te­té­sű épü­le­te a te­le­pü­lé­se­ken ál­ló temp­lom. Más val­lá­sok gya­kor­la­tá­val el­len­tét­ben a táj­ba kis­em­lé­ke­ket nem ál­lí­ta­nak (Bartha 1990, 219).  En­nek kö­vet­kez­té­ben a domo­nyi temp­lom­kert­ben fel­ál­lí­tott két szo­bor kö­ré sem ko­re­og­ra­fá­ló­dott li­tur­gi­kus cse­lek­mény. Mind­ös­­sze an­­nyi tör­tént, hogy a temp­lom­szen­te­lés al­kal­má­val Szi­lárd Já­nos, hely­be­li lel­kész pré­di­ká­ci­ó­ját a „nagy­szo­bor” ta­lap­za­tá­ra vé­sett evan­gé­li­u­mi idé­zet­re fűz­te fel. A szob­ro­kat gon­do­san jó kar­ban tart­ják, aho­gyan a temp­lom­ker­tet is fo­lya­ma­to­san ren­de­zik. Mind­eb­ből csak egy üze­net ol­vas­ha­tó ki: az Úr haj­lé­ká­ul szol­gá­ló temp­lom kör­nye­ze­te nem vál­hat el­ha­nya­golt­tá, hi­szen az rossz szín­ben tűn­tet­né fel ma­gát a gyü­le­ke­ze­tet.

Iro­da­lom

Asz­ta­los Ist­ván
1983    Gaz­da­sá­gi, tár­sa­dal­mi fej­lő­dés (XVIII. szá­zad­tól a XX. szá­zad el­ső fe­lé­ig). In Galgamente. Ve­ze­tő az aszó­di Pe­tő­fi Mú­ze­um ál­lan­dó ki­ál­lí­tá­sá­hoz. Asz­ta­los Ist­ván szerk. Aszód: Pe­tő­fi Mú­ze­um, 42–48. p. /Múzeumi Fü­ze­tek 25/
1986    Aszód. Mű­em­lé­kek. Bu­da­pest /Tájak Ko­rok Mú­ze­u­mok Kis­könyv­tá­ra 259/

Bar­tha Elek
1990    A szak­rá­lis cé­lú ha­tár­be­li épít­mé­nyek funk­ci­o­ná­lis kér­dé­sei – ke­resz­tek, szob­rok, ká­pol­nák. Ház és Em­ber 6. Szent­end­re: Sza­bad­té­ri Nép­raj­zi Mú­ze­um, 219–224. p.

Har­ma­ti Bé­la Lász­ló
2006    Kés­őba­rokk szó­szék­ol­tá­rok, ol­tár­ké­pek és fes­tett kar­za­tok a du­nán­tú­li evan­gé­li­kus temp­lo­mok­ban. PhD ér­te­ke­zés. http://doktori.btk.elte.hu/art/harmati/diss.pdf

Hor­váth La­jos
1984    A Galga-mente tör­té­ne­té­nek írott for­rá­sai 1699–1728. Ös­­sze­írá­sok. Aszód: Pe­tő­fi Mú­ze­um /Múzeumi Fü­ze­tek 30/

Far­ba­ky Pé­ter
2000    Or­szág­úti fe­ren­ces temp­lom és ko­los­tor. Bu­da­pest /Tájak Ko­rok Mú­ze­u­mok Kis­könyv­tá­ra 641/ http://orszagutiferencesek.hu

Ke­nye­res Ág­nes szerk.
1967    Ma­gyar Élet­raj­zi Le­xi­kon. El­ső kö­tet A–K. Bu­da­pest: Aka­dé­mi­ai Ki­adó.

Kiss La­jos
1988    Föld­raj­zi ne­vek eti­mo­ló­gi­ai szó­tá­ra A-K. Ne­gye­dik, bő­ví­tett és ja­ví­tott ki­adás. I. kö­tet. Bu­da­pest: Aka­dé­mi­ai Ki­adó.
Lisz­ka Jó­zsef
2000    Ál­lít­ta­tott ke­reszt­ínyi buzgóságbul. Ta­nul­má­nyok a szlo­vá­ki­ai Kis­al­föld szak­rá­lis kis­em­lé­ke­i­ről. Dunaszerdahely: Lili­um Aurum.

Ma­gyar Sta­tisz­ti­kai Köz­le­mé­nyek. Új so­ro­zat. 42. kö­tet. A Ma­gyar Szent Ko­ro­na or­szá­ga­i­nak 1910. évi Nép­szám­lá­lá­sa. Bu­da­pest 1912.

Pesty Fri­gyes
1984    Pest-Pilis-Solt vár­me­gye és ki­egé­szí­té­sek. Az or­szá­gos Szé­ché­nyi Könyv­tár Kéz­irat­tá­ra Pesty Fri­gyes gyűj­te­mé­nyé­nek 33. kö­te­té­ből köz­re­ad­ja Bog­nár And­rás. Szent­end­re: Ki­ad­ja a Pest Me­gyei Mű­ve­lő­dé­si Köz­pont és Könyv­tár /Pest Me­gyei Té­ka 6/

Ró­zsa Hu­ba (saj­tó alá ren­dez­te)
2008    Bib­lia. Ószö­vet­sé­gi és új­szö­vet­sé­gi szent­írás. Bu­da­pest: Szent Ist­ván Tár­su­lat az Apos­to­li Szent­szék Könyv­ki­adó­ja.