Kálváriák a Vajdaságban

A sza­bad­kai Köz­ség­kö­zi Műem­lék­vé­del­mi In­té­zet több éves pro­jek­tu­ma volt a vaj­da­sá­gi kál­vá­ri­ák fel­tér­ké­pe­zé­se. Ezek­re a köz­té­ri szak­rá­lis kis­em­lé­kek­re még az 1980-as évek­ben fi­gyel­tünk fel, el­ső­sor­ban a telec­skai dom­bok lan­ká­in, a Nyu­gat-Bács­ka sváb te­le­pü­lé­se­in (Regőcén, őr­szál­lá­son, Gá­do­ron, és Csonoplyán) ál­lók­ra. Meg­le­he­tő­sen ros­ka­tag ál­la­pot­ban vol­tak ab­ban az idő­ben, an­nak el­le­né­re, hogy a ma­ra­dék ka­to­li­kus la­kos­ság éven­te leg­alább egy­szer be­me­szel­te a kép­osz­lo­po­kat, ki­szed­te a gazt. Tu­da­to­san az ez­red­for­du­lón kezd­tük a fel­tér­ké­pe­zé­sü­ket, mert eb­ben az idő­ben ké­szí­tet­tük a hos­­szú tá­vú te­rü­let­fej­lesz­té­si ter­vek örök­ség­vé­del­mi fe­je­ze­tét. A sza­bad­kai Mű­em­lék­vé­del­mi In­té­zet Vaj­da­ság észa­ki ré­gi­ó­já­ban fog­lal­ko­zik az in­gat­lan kul­tu­rá­lis ha­gya­ték­kal, ezért kez­det­ben az itt ta­lál­ha­tó kál­vá­ri­á­kat fo­tóz­tuk és raj­zol­tuk le. A töb­bi in­té­zet szá­má­ra ér­dek­te­le­nek vol­tak ezek az épít­mé­nyek, ezért a kü­lön­bö­ző pá­lyá­za­to­kon el­nyert tá­mo­ga­tá­sok­ból vé­gig­jár­tuk azo­kat a te­le­pü­lé­se­ket, ahol ka­to­li­kus temp­lom állt. A ki­in­du­lá­si pon­tunk a Sza­bad­kai, il­let­ve a Bec­ske­re­ki Püs­pök­ség év­köny­vei vol­tak, va­la­mint a La­ka­tos-fé­le tör­té­ne­ti se­ma­tiz­mus, ahol uta­lá­so­kat is ta­lál­tunk né­hány kál­vá­ri­á­ra. A ká­pol­nák de­di­ká­ci­ó­já­ból is kö­vet­kez­tet­he­tünk az egy­ko­ri ke­reszt­út, gol­go­ta meg­lé­té­re. A te­rep­be­já­rás, va­la­mint a for­rá­sok át­te­kin­té­se után meg­ál­la­pít­hat­juk, hogy a Vaj­da­ság­ban ko­ráb­ban száz­egy­né­hány kál­vá­ria áll­ha­tott, ma ne­künk száz­ról van biz­tos ada­tunk. Ez­zel szem­ben nap­ja­ink­ban 85-nek buk­kan­tunk konk­rét nyo­ma­i­ra (öt­ven­hét­re a Sza­bad­kai, hu­szon­ket­tő­re a Becskereki, hat­ra a Szá­vas­zen­tde­me­te­ri püs­pök­ség te­rü­le­tén). A ha­tár má­sik ol­da­lán, az egy­ko­ri Bács-Bodrog vár­me­gye me­ző­vá­ro­sa­i­ban, fal­va­i­ban fu­tó­la­go­san meg­ál­la­pí­tot­tuk, hogy ott is köz­ked­vel­tek vol­tak ezek a szak­rá­lis kis­em­lé­kek. Ezek ta­nul­má­nyo­zá­sá­ra saj­nos ed­dig nem volt mó­dunk, és a vo­nat­ko­zó iro­da­lom­ról sin­cse­nek pon­tos is­me­re­te­ink. Szil­ágyi Ist­ván 1996-ban az olasz­or­szá­gi kál­vá­ria kon­fe­ren­ci­án Varal­ló­ban szám­ban vet­te az egy­ko­ri Oszt­rák Ma­gyar Mo­nar­chi­á­ban ál­ló kál­vá­ri­á­kat. Esze­rint a ké­sőb­bi Ju­go­szlá­via te­rü­le­tén 112, Auszt­ri­á­ban 109, Dél Ti­rol­ban 11, Ro­má­ni­á­ban 15, Cseh­szlo­vá­ki­á­ban 57, Ma­gyar­or­szá­gon 108 ilyen jel­le­gű szak­rá­lis kis­em­lék állt. A tér­kép­mel­lék­let­ből, ar­ra kö­vet­kez­tet­he­tünk, hogy het­ven­öt­ről tu­dott a Vaj­da­ság­ban, a ma­ra­dék negy­ven­hét Szlo­vé­ni­á­ban il­let­ve Hor­vát­or­szág­ban állt.

1. A vaj­da­sá­gi kál­vá­ri­ák el­ter­je­dé­si tér­ké­pe

A het­ven­öt is im­po­záns men­­nyi­ség, ne­künk vi­szont (ahogy ar­ra fen­tebb már utal­tam) száz­ról van ada­tunk, s meg­győ­ző­dé­sem hogy Kö­zép-Eu­ró­pá­ban ezen a vi­dé­ken volt a leg­több kál­vá­ria. A nép­raj­zos leg­in­kább a mi­ért­re ke­re­si a vá­laszt. A ma­gyar szak­iro­da­lom a fe­ren­ce­sek­nek tu­laj­do­nít­ja a kál­vá­ri­ák ala­pí­tá­sát, a szlo­vák vi­szont a do­mon­ko­sok­nak. Vi­dé­künk ese­té­ben ma­gá­tól adód­na, hogy a fe­ren­ce­sek és a do­mon­ko­sok is köz­re­működ­tek ala­pí­tá­suk­ban. Vé­le­mé­nyünk sze­rint er­re fe­lé nem ők vol­tak a kez­de­mé­nye­zők. Csak a sza­bad­kai és zom­bo­ri hoz­ha­tó kap­cso­lat­ba ve­lük. Az el­ső sza­bad­kai ke­reszt­út a fe­ren­ces-temp­lom előtt állt, az ala­pí­tók Fu­tó Já­nos és Os­ko­lás Pál volt 1758-ban. A zom­bo­ri ré­gi kál­vá­ri­át vi­szont 1743-ban lé­te­sí­tet­ték, ami­kor a vá­ros el­nyer­te a sza­bad ki­rá­lyi vá­ros stá­tu­szát. Eb­ben a ko­rai idő­szak­ban még a fe­ren­ce­sek vé­gez­ték a ka­to­li­kus la­kos­ság lel­ki gon­do­zá­sát. A péter­vá­ra­di 1772-es fel­épí­té­sé­ben a do­mon­ko­sok is köz­re­működ­het­tek, ők vol­tak a gon­do­zói a kar­ló­cai Teki­ai kegy­hely­nek, a Ha­vas Bol­dog­as­­szony kegy­temp­lom Sza­vo­y­ai Je­nő péter­vá­ra­di csa­tá­já­val van kap­cso­lat­ban, me­lyet 1716. au­gusz­tus 5-én ví­vott a tö­rö­kök­kel. A péter­vá­ra­di Öreg­ma­jor­ban ál­ló ke­reszt­út, és szent­sír-ká­pol­na, a gya­lo­gos za­rán­do­kok meg­ál­ló­he­lye volt 1947-ig. Ek­kor be­tilt­ják a temp­lo­mon kí­vü­li kör­me­ne­te­ket, s a 18. szá­za­di épü­let­együt­test sor­sá­ra hagy­ták. A gol­go­tát a ki­lenc­ve­nes évek há­bo­rú­i­ban dön­töt­ték le. A kép­fül­kék vi­szont az au­tó­út kö­zel­sé­ge mi­att men­tek tönk­re. A töb­bi 18–19. szá­zad ele­jén lé­te­sí­tett kál­vá­ri­á­nak nem a szer­ze­te­sek vol­tak az ala­pí­tói, ha­nem el­ső­sor­ban a he­lyi plé­bá­no­sok kez­de­mé­nye­zé­sé­re épül­tek. Pél­da­ként a magy­ar­ka­ni­- z­sa­it emel­jük ki. Gyet­vai Pé­ter nagy­sza­bá­sú mo­nog­rá­fi­á­já­ból tud­juk, hogy azt 1768-ban a plé­bá­nos ala­pí­tot­ta, azok­nak a né­met anya­nyel­vű tiszt­vi­se­lők­nek, akik a te­le­pí­tés ügye­it in­téz­ték. Hét stá­ci­ó­ból állt, an­nak el­le­né­re, hogy 1731-ben a stá­ci­ók szá­mát 14-ben ha­tá­roz­ták meg. Ma­gyar­or­szá­gon, és Né­met­or­szág­ban a 17. szá­zad­ban kez­dik fel­ál­lí­ta­ni a ba­rokk ke­reszt­uta­kat, a kö­vet­ke­ző szá­zad­ban, az el­len­re­for­má­ció ha­tá­sá­ra lesz­nek egy­re nép­sze­rűb­bek ezek az em­lék­he­lyek. Tör­tént ez ab­ban az idő­ben, ami­kor új­ra te­le­pí­tet­ték Bács­kát. II. Jó­zsef tü­rel­mi ren­de­le­té­ig, csak ka­to­li­ku­sok jö­het­tek er­re a vi­dék­re: né­me­tek, ma­gya­rok, szlo­vá­kok, azok­ról a te­rü­le­tek­ről, ahol már is­mer­ték a ke­reszt­úti áj­ta­tos­sá­got, ezért ér­he­tő, hogy né­hány év­ti­zed­del a le­te­le­pe­dés és az el­ső temp­lom fel­épí­té­se után fel­ál­lít­ják eze­ket a szak­rá­lis köz­té­ri em­lék­he­lye­ket. Az el­ső kál­vá­ri­ák a te­le­pü­lé­sen kí­vül áll­tak, önál­ló lé­te­sít­mé­nyek vol­tak, aho­va nagy­pén­te­ken kör­me­net­ben vo­nul­tak a hí­vek.
A ko­rai kál­vá­ri­á­kat több­nyi­re va­la­mi­lyen ter­mé­sze­tes vagy mes­ter­sé­ges domb­ra épí­tet­ték. A 19. szá­zad kö­ze­pé­ig ké­szül­het­tek ezek hét, il­let­ve ti­zen­négy stá­ci­ó­val. A magyarkanizsai, ré­gi zentai és óbec­sei Krisz­tus szen­ve­dé­sét hét kép­ben áb­rá­zol­ta. A ko­rai ba­rokk épít­mé­nyek kör­kál­vá­ri­ák vol­tak, a domb lá­bá­nál he­lyez­ked­tek el a kép-, il­let­ve szo­bor­fül­kék, a te­tőn ál­lí­tot­ták fel a fe­szü­le­te­ket az em­ber nagy­sá­gú szo­bor­cso­port­tal: Szűz Má­ri­á­val, Szent Já­nos apos­tol­lal és Má­ria Mag­dol­ná­val. A domb gyom­rá­ban volt a szent­sír. Nap­ja­ink­ban csak né­hány kör­kál­vá­ria, il­let­ve an­nak ma­rad­vá­nya áll még: ilyen a bá­csi, a bogyáni, a magy­ar­ka­niz­sai vagy a bajmoki. Eb­ből a tí­pus­ból fej­lő­dött ki a pat­kó, il­let­ve omega el­ren­de­zé­sű ke­reszt­út. A ba­rokk tér­el­ren­de­zés ma­rad­vá­nyai még lát­ha­tó­ak To­po­lyán, Zentán, Bajsán, Nagy­ki­kin­dán és Becskereken.
A 19. szá­zad el­ső év­ti­zed­ében a ke­reszt­út ál­lo­má­sa­it pár­hu­za­mo­san he­lye­zik el: a kép­osz­lo­po­kat vagy egy­más­sal szem­ben, vagy át­ló­san ál­lí­tot­ták fel. Ezt a tér­szer­ve­zést nem­csak a te­me­tők­ben al­kal­maz­ták, ha­nem né­hány kü­lön­ál­ló kál­vá­ria is ilyen el­ren­de­zé­sű (töb­bek kö­zött Bácskertesen, Temerinben, Szent­ta­má­son, Hód­sá­gon, és Zomborban). A leg­ré­geb­bi so­ros ke­reszt­utat 1821-ben Teme­rin­ben ala­pí­tot­ták, ahol a stá­ci­ók kö­zöt­ti tá­vol­ság har­minc­öt mé­ter.
A 19. szá­zad má­so­dik fe­lé­ben a pol­gá­ro­so­dás ha­tá­sá­ra, egy-egy gaz­da­gabb bir­to­kos, fa­lu­si ér­tel­mi­sé­gi sír­ká­pol­nát épí­tett a te­me­tő­ben. A ká­pol­na szer­ves ré­sze lett a kál­vá­ri­á­nak, ezért ezek de­di­ká­ci­ó­ja né­hány eset­ben Jé­zus szen­ve­dés­tör­té­ne­tét idé­zik. Ópalánkán, Kucorán, Szon­don Jé­zus Szí­ve lett a de­di­ká­ció, mert eb­ben az idő­ben kez­dett el­ter­jed­ni a szent szív kul­tu­sza, egy­re töb­ben csat­la­koz­tak a csü­tör­tö­ki áj­ta­tos­ság­hoz. Épí­té­sze­ti szem­pont­ból a leg­je­len­tő­sebb kál­vá­ria­ká­pol­na Nemesmiliticsen, Szondon, Kucorán, Rumán és Pan­cso­ván áll. A fe­szü­le­tek az épü­let eme­le­ti ré­szén ta­lál­ha­tó­ak, a szent lép­cső­kön le­het oda­jut­ni. Vaj­da­ság leg­ré­geb­bi ká­pol­ná­ja Ver­se­cen áll, Szent Ke­reszt fel­ma­gasz­ta­lá­sá­ra szen­tel­ték fel 1721-ben, ez egyút­tal a leg­dé­leb­bi Má­ria kegy­hely a Kár­pát me­den­cé­ben. A bú­csú­já­rók­nak a hegy­ol­dal­ban már eb­ben a ko­rai idő­ben fel­ál­lí­tot­ták azo­kat a kép­osz­lo­po­kat, me­lyek­ben Krisz­tus út­ját mu­tat­ták be a Gol­go­tá­ig.

2. Vaj­da­sá­gi kál­vá­ria-épít­mé­nyek né­hány tí­pu­sa

A kál­vá­ri­ák alap­raj­zá­nak a ki­ala­kí­tá­sá­ban több­nyi­re a ba­rokk tér­el­ren­de­zés ér­vé­nye­sült, a kép­osz­lo­pok, kép­fül­kék ki­ala­kí­tá­sá­ban a neo­klas­­szi­ciz­mus­nak volt meg­ha­tá­ro­zó sze­re­pe, de több eset­ben szá­mol­nunk kell a neo­ba­rokk, neogót, sze­ces­­szió és a mo­der­nis­ta stí­lus irány­zat­tal. Kü­lö­nö­sen ér­vé­nyes ez a Bec­ske­re­ki Püspükség­ben ta­lál­ha­tó­ak­ra (Magyar­cser­nye, Torda, Tö­rök­to­po­lya). Bács­ká­ban a gom­bo­si kál­vá­ria épült ilyen stí­lus­ban, his­­szük hogy ez az épü­let­együt­tes a leg­ér­té­ke­sebb épí­té­sze­ti al­ko­tá­sok kö­zé tar­to­zik. Re­mé­lem, a kö­zel­jö­vő­ben si­ke­rül ki­de­rí­te­ni, ki volt a ter­ve­ző­je.
A szo­bor­cso­por­tok leg­ko­ráb­bi va­ri­án­sai még a 18. szá­zad­ban ké­szül­tek. Saj­nos ma már csak To­po­lyán áll Má­ria Mag­dol­na ho­mok­kő ba­rokk szob­ra. Szent Já­nos apos­tol­nak már csak az alap­ját ta­lál­tuk meg. Ar­ról még nin­csen ada­tunk, hol kell ke­res­nünk. A nap­ja­ink­ban fel­lel­he­tő szob­rok a 19. szá­zad má­so­dik fe­lé­ben ké­szül­tek, egyik sem egye­di al­ko­tás, en­nek el­le­né­re tük­rö­zik az adott kor­szak stí­lus­je­gye­it, ese­tünk­ben a ké­ső ba­rok­két. A ho­mok­kő szob­ro­kat leg­in­kább a jó­aka­ra­tú as­­szo­nyok fes­te­ge­tik, nem az iko­nog­rá­fia sza­bá­lya sze­rint: a kő­res­ta­u­rá­to­rok bos­­szú­sá­gá­ra, az et­nog­rá­fus örö­mé­re. Ha ugyan­is ki van fest­ve a Jé­zus­ka, ak­kor a nagy­böj­ti áj­ta­tos­ság­ra is el­men­nek a hí­vek. Ha nincs, ak­kor csak te­me­tői kel­lék a stá­ció sor.
A 19. szá­za­di stá­ció­ké­pe­ket ón­táb­lák­ra fes­tet­ték a he­lyi cím, il­let­ve temp­lom­fes­tők, min­ta­ké­pek alap­ján. Saj­nos ezek is már ala­po­san meg­kop­tak, töb­bet át­fes­tet­tek.  Szá­munk­ra kü­lö­nö­sen a fel­ira­to­sak a fon­to­sak, a több­nyel­vű kör­nye­zet mi­att, egy­azon kál­vá­ri­án be­lül más-más nyel­vűek: ma­gyar–né­met, né­met–hor­vát, német–magyar–horvát, ma­gyar–szlo­vák. A 20. szá­zad ele­jén a gipsz dom­bor­műve­ket kez­dik vá­sá­rol­ni, me­lye­ket eb­ben az idő­ben be­fes­tet­tek. Az el­ső vi­lág­há­bo­rú előtt Dunab­öké­ny­ben ter­ra­kot­ta dom­bor­művek ke­rül­tek a kép­osz­lop­ba.
A vaj­da­sá­gi ka­to­li­ku­sok szá­má­ra fon­tos volt és nap­ja­ink­ban is fon­tos a nagy­böj­ti ke­reszt­úti áj­ta­tos­ság. Nap­ja­ink­ban csü­tör­tö­kön­ként a temp­lo­mok­ban mond­ják az imád­sá­got. A hat­va­nas éve­kig a kál­vá­ri­á­ra jár­tak a hí­vek. A ta­nyák la­kói az út men­ti nagy­ke­reszt­nél jöt­tek ös­­sze, nap­ja­ink­ban, ha mes­­sze van a temp­lom, ak­kor há­zak­nál imád­koz­nak.
Az ez­red­for­du­ló­ra több kál­vá­ri­át fel­újí­tot­tak: az adait, adorjánit, a bá­csit, a csonoplyait, a dunacsébit, a martonosit, a marótit, nagy­fé­nyit, nemesmiliticsit, a péterréveit, a regőceit, a szent­ta­má­sit, szávaszentdemeterit, a tekiait, temerinit, a tor­da­it a versecit. Hu­szon­öt vi­szont ro­mos. Az egy­ko­ri né­met fal­vak nagy gond­dal ké­szí­tett ke­reszt­út­jai, fe­szü­le­tei is ár­vál­kod­nak. Vár­ják a szebb na­po­kat. Az új év­ez­red­ben már nem ta­bu té­ma a né­met nép már­tí­rom­sá­ga, né­hány kál­vá­ri­át (a dunacsébit, gá­do­rit, fe­hér­temp­lo­mit) az ő em­lé­kük­re újí­tot­tak meg. Né­hány ro­mos épü­le­tet ta­lán a to­váb­bi­ak­ban fog­nak em­lék­hel­­lyé ala­kí­ta­ni.
Az el­múlt két év­szá­zad­ban fo­lya­ma­tos volt a kál­vá­ri­ák lá­to­ga­tá­sa. An­nak el­le­né­re, hogy nin­csen na­gyobb mű­vé­szi ér­té­kük, mi kü­lö­nö­sen fon­tos­nak tart­juk őket, hi­szen az it­te­ni ka­to­li­kus la­kos­ság vál­to­zó val­lá­si éle­té­nek, tör­té­nel­mé­nek ta­núi. Meg­őr­zé­sük egyik leg­fon­to­sabb fel­ada­tunk. Ezért ké­szí­tet­tük egy ki­ál­lí­tást is, ame­lyet 2010. szep­tem­ber 5-én nyi­tot­tunk meg a sza­bad­kai Szent György-temp­lom­ban. Ez­úton is kö­szö­ne­tet sze­ret­nék mon­da­ni Pala­ti­nus Ist­ván plé­bá­nos úr­nak, hogy be­fo­gad­ta a fény­ké­pe­ket, mél­tó ke­re­tet biz­to­sít­va ez­zel Žel­jko Vuke­liæ művész­fo­tó­i­nak.

Iro­da­lom

Balla Fe­renc
1993    Bez­dán tör­té­ne­te a kez­de­tek­től 1914-ig. Bezdán: Tót­hfa­lu­si Ró­mai Ka­to­li­kus Plé­bá­nia­hi­va­tal.

Barbero, Amil­ca­re – De Filippis, Elena
2006    Linee di integ­ra­zi­o­ne e svi­lup­po all’Atlante dei Sacri Mon­ti, Cal­va­ri e Com­ples­si devo­zi­o­na­li Europei. Sacro Monte die Crea: Atlas.

Csú­szó De­zső
2008    Kö­nyör­gé­sünk szín­he­lyei V. Sza­bad­kai val­lá­si szob­rok kál­vá­ri­ák, szen­tku­tak és ha­rang­lá­bak. Sza­bad­ka: Sza­bad­egye­tem /Életjel könyvek/.

Dam­ján Zsolt
2009    Két­száz­öt­ven év. A baj­sai ró­mai ka­to­li­kus egy­ház­köz­ség tör­té­ne­te. Subotica: Èikoš group.

Du­dás An­tal
1992    Szü­lő­fa­lum szá­zad­jai. Ada­lé­kok Kupus­zi­na ala­pí­tá­sá­hoz és te­le­pí­té­sé­hez. Sza­bad­ka: Sza­bad­egye­tem.
Gyet­vai Pé­ter
1992    A ti­szai ko­ro­na-ke­rü­let tör­té­ne­te. I–III. Ka­lo­csa: Ka­lo­csai Mú­ze­um­ba­rá­tok Kö­re.

Har­kai Im­re
1991    To­po­lya épí­té­sze­te 1750–1941. Új­vi­dék: Fo­rum.

Msgr. Huz­svár Lász­ló szerk.
2000    A nagy­bec­ske­re­ki püs­pök­ség év­köny­ve. Új­vi­dék.

Kla­már Zol­tán
2000    A ka­ni­zsai kál­vá­ria. In A jó Is­ten di­cső­sé­gé­re. Írá­sok a vaj­da­sá­gi ma­gyar­ság né­pi val­lá­sos­sá­gá­ról. Be­szé­des Va­lé­ria szerk. Sza­bad­ka: Kiss La­jos Nép­raj­zi Tár­sa­ság, 225–226. p.

La­ka­tos An­dor szerk.
2002    A Kalocsa-Bácsi fő­egy­ház­me­gye tör­té­ne­ti se­ma­tiz­mu­sa 1777–1923. Ka­lo­csa: Ka­lo­csai Fő­egy­ház­me­gyei Le­vél­tár /A Ka­lo­csai Fő­egy­ház­me­gyei Gyűj­te­mé­nyek kiadványai/
.
Sche­ma­tis­mus pri­mus Dio­e­ce­sis Subo­ti­ca­nae annum Domi­ni 1968 qui est annus fun­da­ti­o­nis Dioeccesis. Subo­ti­ca 1968.

Sil­ling Ist­ván
1994    Temp­lo­mok, szen­tek imád­sá­gok. Ta­nul­má­nyok a vaj­da­sá­gi né­pi val­lá­sos­ság tárgy­kö­ré­ből. Új­vi­dék–Tóth­fa­lu: Vaj­da­sá­gi Ma­gyar Műve­lő­dé­si Tár­sa­ság – Logos.
2010    Ün­ne­pek hét­köz­nap­ok. Írá­sok a vaj­da­sá­gi­ak haj­da­ni és mai nép­éle­té­ről. Sza­bad­ka: Sza­bad­egye­tem /Életjel könyvek/

Szil­ágyi Ist­ván
1980    Kál­vá­ri­ák. Bu­da­pest: Cor­vi­na /Építészeti Hagyományok/.

Szláv­nics Kár­oly
2000    A cso­nop­ly­ai te­me­tő. In A jó Is­ten di­cső­sé­gé­re. Írá­sok a vaj­da­sá­gi ma­gyar­ság né­pi val­lá­sos­sá­gá­ról. Be­szé­des Va­lé­ria szerk. Sza­bad­ka: Kiss La­jos Nép­raj­zi Tár­sa­ság, 175–182. p.