Kerezsi Ágnes: Az uráli népek néprajza
Piliscsaba: Pázmány Péter Katolikus Egyetem 2009, 375 p. /Finno-Ugrica Pázmániensia II. A Pázmány Péter Katolikus Egyetem Finnugor Tanszékének Kiadványai/ ISBN 978-963-9206-74-8
Érdekes és nem könnyű feladat teljességre törekvő tankönyvet írni a kulturálisan különböző uráli népek néprajzáról. A tankönyv magyar és finnugor szakos egyetemi hallgatók számára készült, enciklopédikus és retrospektív jellegű, az uráli (finnugor) népek gazdálkodását, társadalmát, hagyományos kultúráját és hitvilágát hivatott bemutatni.
A bevezetőben általános képet ad a szerző az uráli népek kulturális csoportjairól, agrárkultuszáról, áldozatairól, eredetmítoszairól, halottkultuszáról, elmagyarázza a lélekkettősség fogalmát, a szellemek világába kalauzol és a vallási szinkretizmus szerint osztja fel a kulturális csoportokat.
A következőkben az egyes népeket mutatja be, de a bevezetőben említett 15 uráli nép helyett igazából 18 (manysik–vogulok, hantik–osztjákok, komik–zürjének, udmurtok–votjákok, marik–cseremiszek, mordvinok–erzák és moksák, finnek–suomi, észtek–eesti, vepszék, vótok, izsórok, lívek, karjalaiak–karélok, lappok–számik, nyenyecek–jurákok, enyecek–jenyiszejiek, nganaszánok–tavgik, szölkupok) tematikus bemutatására kerül sor. Gyakoriak az utalások más népekre (pontos oldalszámozás nélkül) és néhol ez zavaróan hat. Talán szerencsésebb lett volna másfajta témakörök szerint szerkeszteni a könyvet. A népek sorrendje a nyelvrokonság szerint tagolódik, nem pedig néprajzi szempontok szerint.
Az általános adatokat egy egyes népek történelmének bemutatása követi, majd különböző népeknél más-más részterületeket tekint át. Ezek lehetnek a nyelv, a társadalom, az életmód, a gazdálkodás, az anyagi kultúra (közlekedés, település, épülettípusok, használati eszközök, medvetánc, viselet), a népművészet, az étkezési szokások, az ünnepek (születés, esküvő, temetkezés, naptári ünnepek), a hitvilág, a világkép, a sámánizmus, esetenként a mai helyzet stb. Az alcímek tehát elég változatosak, a jobb összehasonlíthatóság kedvéért a belső tagolást szerencsésebb lett volna talán egységesíteni. A népköltészetet csak a finnek, az észtek és a lappok esetében említ, néptáncot, népzenét és gyermekfolklórt pedig egyáltalán.
Bár nem vagyok finnugrista, a kötetben elég sok hiányosságot érzek az utalásokat illetően, nincs lábjegyzetelve, nincs benne fogalomtár, túl kevés az illusztráció és a térkép, a szerző nem tér ki a kutatáselméletre, sem a kutatástörténetre, az ajánlott irodalomban sok orosz nyelvű hivatkozást hoz, magyar nyelvűt sokkal kevesebbet (ami nem lenne baj, de ha tankönyvről van szó, figyelembe kellene venni a leendő olvasók nyelvi kompetenciáit is). Ezek miatt bizonyos hiányérzettel tekintek a tankönyvre, értve ezt néprajzi, nyelvészeti és szöveggondozási szempontból is. Igaz, hogy sok új adatra találtam az uráli népeket illetően, de gondosabb, átgondoltabb szerkesztéssel (véleményem szerint) praktikusabb, több haszonnal forgatható tankönyv juthatott volna a leendő olvasók kezébe.