szombat, június 12, 2021

Pro Cultura Hungarica díj a magyar kultúra értékeinek külföldi megismertetésében és terjesztésében, valamint a magyar nemzet és más nemzetek művelődési kapcsolatainak gazdagításában elévülhetetlen érdemeket szerzett külföldi állampolgároknak adományozható. Balog Zoltán, az emberi erőforrások minisztere Pro Cultura Hungarica díjjal tüntette ki Soňa Švecová Prágában élő szlovák etnográfust.
Soňa Švecová 1929. március 3-án született az egykori Trencsén megyei Máriatölgyesen (Dubnica nad Váhom). Az iparművészeti középiskola elvégzése után néprajzot tanult 1951-től a pozsonyi, a budapesti és a prágai egyetemen. 1956–1987 között a prágai Károly Egyetem néprajzi tanszékén tanított. 1989-ben a bársonyos forradalom idején a hallgatók kérésére reaktiválták, így az 1990-es években ismét taníthatott.
A budapesti Eötvös Loránd Tudományegyetemen az 1952/53-as tanévben Andrásfalvy Bertalan, Hofer Tamás diáktársaként Tálasi István professzor egyik legkedvesebb tanítványa volt. Tálasi István szemlélete, kutatási elvei, módszerei egész pályáján elkísérték Soňa Švecovát. A terepi gyűjtést levéltári anyaggal, történeti-, jogi- és nyelvészeti adatokkal egészítette ki, hitelesítette. Változatos témái igen sokoldalú kutatóként mutatják be: foglalkozott a népi építészettel, társadalomnéprajzi kérdésekkel (család, rokonság). Figyelemre méltóak a felvidéki irtásföldi, hegyi tanyai településekről készült munkái: Kopanicové sídla a dedina [Irtásföldi települések és falvak]. Praha, 1975; Lazy v 19. a 20. storočí [Hegyi tanyák a XIX. és XX. században]. Praha, 1984. Részt vett a Hont megyei monografikus kutatásban, ahol szintén a hegyi tanyákkal foglalkozott: Lazy a lazníci [Hegyi tanyák és gazdáik]. In Hont. Tradície l’udovej kultúry. Szerk.: Ján Botík. Martin 1988, 392–425. Kandidátusi értekezését Társadalmi csoportok Csicsmányban címmel védte meg 1966-ban, amely később nyomtatásban is megjelent: Príbuzenské vzťahy v Čičmanoch a postavenie ženy v rodine. Slovenský národopis 15 (1967), 321–385.
Sokat foglalkozott Szlovákia néprajzi csoportjaival, amelyek rendszerezését, leírását vezetésével végezték el, jelentették meg: Ethnografické skupiny na Slovensku [Néprajzi csoportok Szlovákiában]. Národopisné informácie 2, 1988. Marta Botíkovával, Kornélia Jakubíkovával együtt könyvet írt a szlovák családról: Tradície slovenskej rodiny [A szlovák család hagyományai]. Bratislava 1997.
Budapesti egyetemi tanulmányai során megszerzett színvonalas magyar nyelvtudását pályája során mindvégig igen sokoldalúan hasznosította. Magyar szerzők (pl. Gunda Béla, Katona Imre, Fél Edit, Csilléry Klára, Hofer Tamás, Hoffmann Tamás, Barabás Jenő, Kósa László, Szemerkényi Ágnes, Filep Antal, Bárth János, Balogh István, Manga János, Takács Lajos, Krupa András, Tárkány Szűcs Ernő, Tálasi István, Paládi-Kovács Attila és mások) néprajzi könyveit rendszeresen ismertette a cseh és a szlovák szakmai folyóiratokban. Ugyanakkor cseh és szlovák néprajzi könyvekről számos recenziója jelent meg magyarul az Ethnographiában. Egy-egy év magyarországi néprajzi könyvtermését összefoglalóan is áttekintette, bemutatta a szlovák és a cseh kollégáknak.
Több alkalommal kutatott a magyarországi szlovákok körében. Először 1956-ban Tótkomlóson a közös magyar-szlovák néprajzi kutatás résztvevőjeként a népi építészetet vizsgálta. Ennek eredményeként született tanulmánya: Príspevok k ľudovému staviteľstvu v Tótkomlóši [Tanulmány a tótkomlósi népi építészetről]. Narodopisny vĕstník československy 32 (1957), 322–335. 1986-ban a Magyarországi Szlovákok Demokratikus Szövetsége által Szarvason rendezett néprajzi tábor résztvevője volt.
Gyakran vett részt magyarországi néprajzi konferenciákon, ahol magyar nyelvű előadásokat tartott. 1974-ben Szolnokon jelen volt a Magyar Néprajzi Társaság vándorgyűlésén, arról beszámolót írt a Cseh Néprajzi Társaság folyóiratában. Székesfehérváron 1987-ben részt vett a VII. Nemzetközi Ethnographia Pannonica Szimpóziumon. Békéscsabán 1990-ben előadást tartott a Szlovákia néprajzi csoportjairól a Nemzetközi Néprajzi Nemzetiségkutató Konferencián.
Számos magyar és német nyelvű tanulmánya jelent meg Magyarországon az Ethnographiában, a Műveltség és Hagyományban, a Bátky Zsigmond Emlékkönyvben, ünnepi- és konferencia kötetekben. Csak néhány példa: Die Beziehungen zwischen Architektur und Familienorganisation in der Slowakei. Europa et Hungaria. Szerk.: Bodrogi Tibor, Ortutay Gyula. Budapest 1965, 431–442; Társadalmi kapcsolatok egy szlovákiai falu „kopanyica” településein. Ethnographia 84 (1974), 324–338; Die Rodeackersiedlungen in der Slowakei und ihre Beziehungen zu den Saisonwohnsitzen. Ethnographica et Folkloristica Carpathica III (1983), 35–48; A szlovák és a cseh parasztcsalád. Ethnographia 102 (1991), 89–119.

Soňa Švecová sokoldalúan szolgálta a magyar–szlovák és a magyar–cseh néprajzi együttműködést. Magyar nyelvtudása révén nagymértékben hozzájárult ahhoz, hogy a magyar néprajztudomány eredményeit északi szomszédainknál megismerjék. Nem csupán könyvismertetéseivel, hanem a tanulmányaiban felhasznált magyar néprajzi irodalom révén is. Elévülhetetlen érdemeket szerzett a magyar és a szlovák, valamint a magyar–cseh néprajzi együttműködés területén az 1950-es évek közepétől napjainkig. Tevékenysége, eredményei alapján Soňa Švecová néprajztudós, a prágai Károly Egyetem nyugalmazott egyetemi docense méltán nyerte el a Pro Cultura Hungarica kitüntetést, amelyet Magyarország prágai nagykövetségén 2012. november 29-én vehetett át.