kedd, szeptember 21, 2021

Ne utálj meg Uram engem, mert a te kezed munkája vagyok:
El ne vess engem, mert vagy jó, vagy gonosz vagyok ugyancsak a tied vagyok.
Ha te elvetsz engem és előled ki kergetsz, hova legyek, és kihez hajtsam fejemet?”
(Pázmány Péter)

A kistáj és plébániái

A nógrádi és a gödöllői dombságban megbúvó kistájhoz tizenegy település sorolható a Galga patak forrásvidékétől a torkolatig. Ezek a következők: Galgaguta, Acsa, Püspökhatvan, Galgagyörk, Galgamácsa, Domony, Aszód, Bag, Hévízgyörk, Galgahévíz és Tura.
A hódoltság végére a protestáns vallásúak jutottak többségbe a vidéken, 1659-re már 90 templom volt a birtokukban (Chobot 1915, 43), míg a katolikusoknak 53 községben volt papjuk és 17 licenciátus működött a váci egyházmegyében. Ez a vallási tarkaság a barokk korban megindult katolikus megújhodásnak a végére megváltozott, és kialakult a napjainkra is jellemző katolikus túlsúly, kivételt Acsa, Iklad, Domony és Galgagyörk képez, ahol ma is evangélikus többségű a lakosság.
A kistáj népi kultúrájára rányomta bélyegét a népesség nemzetiségi összetétele. A felső Galga mente szlovák gyökerű és a 20. század második felében magyarosodott el, bár hozzá kell tenni, hogy több faluban még ma is él a szlovák nyelv és sok településen működik kisebbségi önkormányzat. A kistáj ezen a részén kivételt csupán Galgamácsa képezett, a falu hódoltság alatt és után is megőrizte magyar lakosságát (Villányi 2010, 21–22) Iklad német, Aszód szlovák, magyar és zsidó, míg az alsó Galga mente Bagtól Turáig magyar. Aszódtól felfelé a népesség inkább állattartó-földművelő, míg a táji központnak számító Aszód mezőváros és a várostól keletre fekvő Galga mente erősen kertkultúrás volt (részletesen lásd: Klamár 2008, 77–110). A Zagyva folyóba igyekvő patak alsó folyása mentén a településeknek mára szinte teljesen összefüggő láncolata alakult ki.
Lássuk tehát a szakrális térfoglalás szempontjából fontos jellemzőket. A bemutatás rendező elve a települések patak menti folyásirányú földrajzi elhelyezkedése. A forrásvidéktől indulva első a sorban Galgaguta, mely a török alatt elnéptelenedett, majd egy rövid ideig szerbek lakták. A 18. század második évtizedében hat magyar és hét szlovák háztartást írtak össze a faluban. 1720-ra ez az arány a szlovákok javára tolódott el és hét magyar háztartás mellett huszonegy szlovák volt a településen.1 Nógrád megyéhez tartozik, és a váci egyházmegye Szécsényi esperesi kerületében2 található. Acsa Püspökhatvan fíliája, többségében szlovákok lakták, akik evangélikusok (Chobot 1915, 128). Az 1746-os Canonica Visitatio szerint temploma 14. századi. Püspökhatvan a hódoltság alatt sem pusztult el, lakosai lutheránusokká lettek, majd egy 1672-ben történt csodás gyógyulás hatására ismét visszatértek a katolikus hitre. A falu 15. századi templomát 1751–53-ban teljesen újjáépítették3. Galgagyörkön, a 17. század második felében jelentős szlovák lakosság telepedett meg és vette használatba a középkori templomot. A katolikusok igen későn, 1942-ben az egykori magtárból alakították ki kápolnájukat (Varga 1997, 153). Galgamácsa egy rövid időre néptelenedett el a törökkel vívott felszabadító háború végén, de 1695-től már ismét lakott volt. 15. századi templomát 1913-ban bontották le és egy évvel később felépült a ma is használatos (Varga 1997, 252). Domony többségében szlovák volt, Aszód filiája ma is, temploma igen későn, 1955-ben készült el a Fischer-féle magtárból alakították ki4.
Aszódnak 1746-ban szentelték fel új katolikus templomát5. Bag a török után Grassalkovich birtok lett. A lakosság önerőből épített templomot, mely helyett a földesúr végakarata szerint 1774-re készült el az új (Chobot 1915, 198). Hévízgyörkön két katolikus templom is van. Az Árpád-kori román stílusú, melyet némileg átalakítottak a 18. században, de a 20. század nyolcvanas éveinek végén műemléki helyreállítása megtörtént. A ma használatos templomot 1920 és 1930 között építették (Varga 1997, 154–155). Galgahévíz török utáni templomát 1722-ben szentelték fel és 1796-98-ban bővítették (Chobot 1915, 201). Tura hódoltságot átvészelt középkori gótikus templomát a 17. század végén bővítették és 1702-ben renoválták (Chobot 1915, 209), majd 1911-ben a régit lebontva helyén újat építettek (Varga 1997, 418).
A 20. század elején Galgamácsa és Püspökhatvan a fíliákkal a Székesegyházi esperesi kerülethez tartozott (Chobot 1915, 121 és 127), Aszód, Bag és Tura valamint ezek fíliái a Gödöllői esperesi kerületben voltak (Chobot 1915, 195., 197., 201., 209). Napjainkban a vizsgált kistáj települései, Galgaguta kivételével, a hatvani esperesi kerületbe tartoznak (Bánk 1970, 222–224).

A szakrális kisemlékek állítástörténete

A természeti tájba, illetve az urbánus környezetbe illesztett szakrális kisemlékek többes funkcióval bírtak. Mindenekelőtt az Istent és szentjeit kereső, azok oltalmában bízó ember térkijelölő tevékenysége a 18. században, a barokk kor mély vallásosságát tükrözi és nem egyszer maga a klérus állíttatta példaadóként a kezdetben latin feliratú kisemlékeket6. Ezeken a példákon felbuzdulva a tehetősebb városi polgárok, majd a gazdag paraszti rétegek és a módos iparosok is egyre többen kereszteket, feszületeket és szobrokat állítottak. Az állítási kedv a vizsgált kistájon a 19. században kezdett egyre gyakoribbá válni, majd igazán tömeges jelenséggé a 19–20. század fordulójának éveiben volt mondható. Nyilvánvaló, hogy a vallásos buzgalom mit sem ért megfelelő anyagi háttér nélkül. Megvizsgálva a keresztek, szobrok dedikációit, szembetűnő a szövegformulák mellett az állíttatók nevének kiemelése. Mindez azt is mutatja, hogy az Isten dicsősége okán, önmaguknak is időtálló emléket állítottak. Ezek fényében nem kell csodálkozni azon, hogy a lakóházak előtt, határbeli birtokon, útkereszteződésben álló kisemlékeket arról a személyről vagy családról nevezte el a közösség, aki állíttatta azt (Bárth 1990, 353).
Sajnos, sok régi fakereszt és feszület vált a múló idő martalékává, de közülük nem egyet az állíttató leszármazottai megújítottak, esetenként maradandó anyagból állíttattak újra:

Benedek András hívem 1864 ik évben az uj temetőben fakeresztet állíttatott fel, ennek fenntartására az előljáróság ugyanez évben 12 frt alapítványt fizetett be a kegyes alapítványok pénztárába, ezen kereszt elkorhadt, javítani nem lehet; Benedek András, ki a régi keresztet is saját költségén csináltatta, most azon igéretet tette, hogy a régi helyébe kőkeresztet csináltat, de általam azon alázatos kérelemmel fordul Méltóságodhoz, hogy a 12 frtnak 1864 év óta felszaporodott kamatait, leszámítva ebből az összegből, mi a kőkereszt fenntartására lesz szükséges, méltóztassék majd a kereszt felállítása alkalmával költségeinek fedezésére kezéhez juttatni (…) galgahévizen 1902 év június hó 1-én. Kemény Géza h. lelkész.7

A fentebb említett vallásos buzgalom mellett egyéb okból is állítottak szakrális kisemléket. Erre példa egy közúti szerencsétlenséget túlélt főpap esete:

Tisztelt emlékű érsekünk Pyrker János László midőn 1820 ik évben a szepesi püspökségről Velenczébe költözék a Hévíz-györki parton szerencsétlenül felborult kocsijával ő erősen összezúzatott elannyira, hogy életben maradását csak az Isteni gondviselés rendkívüli munkájának köszönheté. Ennek hálás elismeréséül a múlt évben egy díszes keresztet rendelt készíttetni azon helyen felállítandót, hol az említett szerencsétlen eset történt. Mielőtt a kereszt elkészült volna, a nagy férfiút kiragadá az élők sorából a kérlelhetetlen halál. Atyai bizodalmánál fogva nékem hagyta meg a boldogult halála esetére, hogy e szent emléket az általa előttem kijelölt helyen állíttatnám fel. A kereszt már készen áll, s minden percben felállítható, mi hogy megtörténhessék, teljes tisztelettel kérem Főtisztelendő Uraságodat miszerint az e végre kívánt egyházi engedelmet megadni méltóztassék. Eger 1848 julius 17 én Lévay Sándor prépost kanonok (…)8

A háború tragikuma is ösztönzőleg hatott a keresztállításra:

A galgamácsai plébánia hivatalból. 100/1947. Nagyméltóságú Püspök úr! Kegyelmes Atyánk! A napokban múlt egy éve, hogy Pesti József hívemet szántóföldjén, aratás közben, egy a földjén még mindig elfekvő gránát robbanása halálra sebezte. Családja ezen a helyen, amely a váckisújfalui országút mentén fekszik, szép, nagy kőkeresztet állíttat. A keresztet felállíttató család igen rendes és komoly, akik a jelenben s utódaikban is azt gondozni fogják; az előírt alapítványt most deponálni nem tudják, de írásban kötelezik magukat és családjukat, hogy mindenkor illően s kegyelettel gondozzák. Alázatosan kérünk az alapítvány tételétől felmentést, valamint a magam részére benediktálásra kegyes felhatalmazást. Nagyméltóságú Püspök Úr apostoli kezeit alázatosan csókolja Galgamácsáról, 1947. aug. 1-én legkisebb papja Dr. Feldhoffer János esperes-plébános.9

A püspök válaszlevelében a kereszt megáldásra az engedélyt megadta, egyben kérte, hogy tanúk előtti írásbeli kötelezettséget vállaljanak az állíttatók a kisemlék gondozására vonatkozólag és biztosítsák a telekhasználatot az egyház számára. Ezek fejében eltekintett az alapítványtétel kötelezettségétől.
A felállított kisemlékeknek az állíttató és annak leszármazottai viselték gondját. Erre példa az alábbi plébánosi jelentés (Galga)Mácsáról:

Ez alól írott Mácsai lakos, Istenben boldogult édes atyámnak Kovács Jánosnak jámbor válaltáról fiúi kegyelettel megemlékezvén, azon kereszt helyett, mellyet helységünkből Ujfalu felé vezető út mellett, az ugynevezett újszöllők alatt, az Isten dicsőségére emelt, s mellyet az évek és viharok annyira megviseltek, hogy már már kidőléssel fenyegetett, ujat emeltem. Hogy pedig ezen általam emelt üdvösségünknek és megváltásunknak szent jele, azon szent czélnak mellyre emeltetett, minden idökben illöen megfeleljen, ezennel kötelezem magamat: hogy azt mindenkor épségben tartani, azon esetre pedig, ha czéljának megfelelésére bár mi módon hasznavehetetlenné tétetnék, helyébe ismét ujat emelni fogok. Melly kötelezettséget gyermekeimre, s egyéb bármi néven nevezendő utódaimra is kiterjesztem. Minek nagyobb biztosítására adom ezen tulajdon kezem aláírásával erősített kötelezö levelemet. Kelt Mácsán Junius hó 13án 1853ik évben. Kovács Imre (…) ad 2252/1853.10

A keresztállítások többnyire jól dokumentáltak. Így azokból nemcsak az állíttatás szándéka és körülményei, hanem a kisemlék további sorsa is nyomon követhető. Az is jól látható, hogy mennyire fontosak a létesített pénzalapok és az is, hogy az alapok kezelésének alakulását az alapítványt tevők is számon tartották:

109/907. D. a J.Kr.11 Nagyméltóságú Püspöki Főhatóság Hódolattal tudatom, miszerint néhai Tóth Zsiga János özvegye Szilágyi Ilona turai lakosnő ama fakeresztet, melyet még férje, az 1878. évben a Hatvan felé vezető úton felállíttatott s mely 1589/1878. sz. a. jóváhagyatott, ez úttal nagy díszes kőkereszttel helyettesítette, miután az kidőlt. A jelzett fakeresztnek alapítványa 24. korona volt, melynek kamataiból 29. év alatt egy fillér sem veszett el. A jámbor nőnek nevében azon kéréssel járulok a Nagyméltóságú Főhatóság elé, hogy a kőkeresztnél megkívánt, szokásos alapítvány 60 koronára egészíttessék ki a kamatokból s a még fennmaradt összeg, már mint e kőkeresztnek fönntartását biztosító összegek vezettessenek tovább. Hívem még esedezvén, hogy a csatolt alapítólevél helyett egy újabbat Tóth Zsiga János és Szilágyi Ilona nevére küldetni kegyeskedjék, számomra pedig a kereszt megáldására fölhatalmazást nyújtani méltóztassék. Maradtam Turán, 1907. évi, Május hó 16-án a Nagyméltóságú Főhatóságnak a legmélyebb fiúi alázattal Gallovich Győző plébános.12

Nem ritkán az állítás jogilag rendezetlen körülményei konfliktusforrásul szolgáltak. Egy turai példát idézünk:

1625/1908 Püspök öméltóságanak Dicsértesék a Jézus Krisztus Méltosztasék ezt a parsor irasomat meg figyelni. 1852 ben az Isten dicsöségére alitottam egy kereszt fát vagy is egy feszület. a mejet (sic!) tiszta szívemből az úr Isten dicsősegére készítetem. és élő fákat neveltem melette a mejet a feszület kerítésének részére használta és most az élőfákat a keresztmelől az községi előljáróság kihányata és pénzér elaták. a mit én az kerítés részére számítotam. hát kérem az nagy atyasákot legyen szíves irantám. mert ha ő Ekszelecziája nem segít akor én a feszületet vagy kivágom vagy othagyom és nem gondozom mert a Plébános úr sem törődik vele röktönen várva a választat Dícsértesék a Jézus Krisztus Seres István Tura Pest megy házszám 321.13
Az ügyet kivizsgálták és a plébánostól jelentést kértek. A plébános által lefolytatott vizsgálat megállapította, hogy a fakeresztnek nem volt alapítványa és a felszentelését sem végezték el. A családot erőszakos és sok kellemetlenséget okozónak jellemezte. A kérdéses kereszt közterületen, közlegelőn állt. A fák kivágását az elöljáróság rendelte el és hajtatta végre. A panaszost a plébános a plébániahivatalba hívatta és ott közölte vele, hogy alapítvány hiányában az egyház nem ad segítséget.
Gyakori eset, hogy a kisemléket állíttató a saját telkén, a kerítésen belül az utcafrontra néző oldalra helyezteti:

41/911 D. a J.K. Nagyméltóságú Püspöki Főhatóság Sima Anna, a szt. János-sori háztelkén egy díszes kőkeresztet emeltetett, úgy hogy annak (…) része az utcára néz. E kereszt felszenteléséért esedezik. 80 korona alapítványi összeget fizetett le, mit alázattal felküldök. Nem sikerült rábírnom, hogy a kereszt helye az egyházra telekittessék sem arra, hogy telekkönyvileg e kereszt mint járulék bekebeleztessék. Ha netán úgy vélné a Nagyméltóságú Főhatóság, hogy itt esetleg áthelyezés szüksége is beállhat, tehát nemcsak a föntartás, de az áthelyezés is alapítványt követel, úgy erre nézve várom a további parancsokat. Maradtam Turán, 1911 évi január hó 28-án Nagyméltóságú Főhatóságnak legalázatosabb szolgája Gallovits Győző plébános.14

Az egyházmegyei hatóság az alapítványt 80-ról 120 koronára kérte növelni, amit az állíttató meg is tett, így a kereszt maradt a telkén.
Az állítással kapcsolatos felajánlások oka szinte vég nélkül sorolható. Galgamácsa nyugállományba vonult plébánosa

…Ft. Spechtenhauser Ferencz mácsai volt esperes-plébános, örök emlékül annak, hogy ezen községben minden nagyobb bajtól menten majdnem 30. évig lelki pásztorkodott, Isten iránti hálából, egy a templomtól 134. lépésnyire fekvő csinos dombon, hol is egy régi és alapítvány nélküli fakereszt állott, de zivatartól ledöntetett, igen erős kőkeresztet, Krisztus Urunk aranyozott alakjával együtt emeltetett, fenntartására pedig 25. frt tett le hivatalomnál.15

Jelentette az egyházmegyei hatóságnak 1889. július 30-án Oruzsiusz Nagy József helyettes plébános.
A keresztalapítványok kezelése Vácon történt, de az aszódi templom előtti kereszt pénzalapja nem jutott el a hatósághoz. Az eset miatt vita kerekedett a volt és szolgálatban lévő aszódi plébános között, amiről előbbi már, mint csongrádi pap, levélben számolt be az illetékes egyházi hatóságnak:

Nt. Kerekes Jákó aszódi lelkész úr (…) hozzám intézett megkereséseiben az aszódi templom előtt lévő kereszt 25 frtnyi alapítványát keresi rajtam, mely állítólag úgy került volna kezeimbe, hogy ezen összeget még 1885-ben Vozárik Antal akkor vácz-hartyáni plébános az aszódi templomtól vásárolt orgona ára fejében fizette volna le kezeimhez. Miután e dologra, bármint csavarjam is emlékezetemet, vissza emlékezni nem tudok; s miután kissé különösnek találom, hogy csak hét év mulva kéretik ez összeg követelésbe ellenem, a mikor már nekem módom sincs az ügy mibenlétét kideríteni: felkérem a Ft. Egyházm. Hatóságot, hogy ezen ügyet saját hatáskörben megvizsgáltatni méltóztassék (…) Csongrádon 1892. nov. 7. A Ft. Egyhm. Hatóságnak alázatos szolgája Hegyi Antal plébános.16
Arra is találunk példát a Galga menti településeken, hogy a hívek összefogásából, közadakozásból állítanak keresztet:

A hévízgyörki hívek az új iskola előtt közadakozásból egy kőkeresztet emeltettek, melynek alapítványául a mai nap 80 kor. azaz nyolcvan koronát küldenek azon kéréssel, miszerint ezen összeget legkegyesebben elfogadni és nevezett czélra fordítani méltóztanék. A keresztszentelést f. é. Május hó 1én óhajtanák, ezért ha a főtisztelendő Esperes Úr akadályozva lenne, úgy részemre a szentelési engedélyt kegyesen megadni méltóztatnék. Egyébként magas kegyeibe ajánlottan maradok: Bagon 1910 Április 25 (…) Fleischmann Béla plébános.17

Aszódon a temetőben ugyancsak közadakozásból állítottak keresztet:

…a kidőlt temetői fakereszt helyett egy új kőkeresztet állíttattunk. Május hó 3-án van a szent kereszt feltalálásának az ünnepe ezen napon szeretnők az új temetői keresztet megszenteltetni. Az iskolaszéknek s általában a híveknek az a vágyuk, hogy annyi lutheránus és zsidó között lévén, a kereszt szentelését nagyobb fénnyel tartsuk meg.18

A szentelési ünnepség fényét emelendő a hatvani prépostot hívták meg, amihez külön püspöki engedély kellet, hiszen Aszód más esperesi kerültbe tartozott.

 

1. kép: Az aszódi temetőbe felállított feszület dedikációja: Ezen temetői kereszt / a katholikus hivek / és az aszódi róm. kath. temetkezési egylet / adományából / emeltetett 1914. (K. Z. felv. 2009)
Galgahévízen a Szentháromság szobrot közadakozásból állították, a gyűjtés körülményeiről a plébános a szoboralap megállapítását kérő levelében számol be:

…A szobor 1410 koronába kerül, ezenkívül a hazahozatal és a szobor kerítése is jelentékeny összeget fog igényelni; mindezen költségek fedezésére jelenleg 1100 korona áll rendelkezésemre, hosszas gyűjtés eredménye ezen összeg és sok fáradtságomba fog kerülni, míg a hiányzó összeget összeszedem. Méltóztassék figyelembe venni, hogy a múlt év termés dolgában rosszul ütött ki és daczára ennek híveim a templom belső díszítésére majdnem 3000 koronát áldoztak. Üvegfestéses ablakokat, lourdi szobrot, betlehemet, szentsírt, új bronz gyertyatartókat és sok egyéb apró dolgokat készíttettek.19

Írta levelében Kemény Géza plébános 1905. március 3-án.
Bagon a templomkertben álló Szentháromság szobrot egy jó módú házaspár állíttatta a saját költésgén 1935-ben, majd 1937-ben fönntartási alapítványt tettek 60 pengő tőkével.20
Sajnos a második világháborút követő pénzromlás eredményeképpen mind gyakrabban tekintettek el az alapok létrehozásától és a későbbiekben már a fundust sem íratták az egyházra melyen a kisemléket állították. Így napjainkra követhetetlenné vált az állítások története.

 

2. kép: A bagiak csintoványi keresztje közvetlenül a Petőfi forrás mellett. A Mária út egyik fontos pihenőhelye, dedikációja: ISTEN / DICSŐ- / SÉGÉRE. (K. Z. felv. 2007)
A levéltári kutatás során találkoztunk olyan példával is, amikor a falu plébánosa javíttatta meg a rossz állapotú feszületet:

Mivelhogy a Kis Baghban még 1872 es évben Szvoboda Venczel akkori kisbaghi vendéglős által fölállíttatott keresztfa az idő viszontagsága által már nagyon megrongálódott, a bádogtetőt levitte a szél, a pléhfeszületen a rozsda már megette a festéket, úgy hogy az semmi emberi ábrázatot nem mutatott, s ilyen állapotban már nem épülésre, de botrányra szolgált az országúton járóknak azért szükségesnek láttam azt kijavítani. A bádogtetőt kijavítattam s a már ingadozó keresztet is megerősíttettem egy támoszloppal saját költségemen. A feszületet újonnan festettem, s ezért a keresztfa és bádog befedéséért mint az idecsatolt számla mutatja fizettem 8 ftot (…) Baghon 1893 május 18 án (…) Szabó Márk plébános.21

Az ezredforduló előtti utolsó évtizedben és azt követően is vannak újabb kisemlék állítások. Turán például a település cigányok lakta negyedében a főút mellett a tehetős cigány családok állíttattak mellékalakos feszületet 1998-ban.

 

3. kép: A Cigányvároson átvezető főút mellé állították a mellékalakos feszületet, melyen két márványtáblán olvasható a dedikáció: ISTEN JÓSÁGÁT MEGKÖSZÖNVE / ÉLETÜNKRE ÁLDÁST KÉRVE / ÁLLÍTTATTAK 1998 / A TURAI CIGÁNY LAKOSOK. Majd alatta egy másik márványtáblán az alábbiak olvashatók: AP. CSEL. 10:34; 35 / „PÉTER ÍGY KEZDTE BESZÉDÉT, / „VALÓBAN EL KELL ISMERNEM, / HOGY AZ ISTEN NEM TESZ A SZEMÉLYEK / KÖZÖTT KÜLÖNBSÉGET, MINDENKI KEDVES / ELŐTTE, AKI FÉLI, ÉS AZ IGAZSÁGHOZ / IGAZODIK, BÁRMELY NÉP FIA IS.” (K. Z. felv. 2010)
Van példa olyan állításra is mely az állíttató szándéka szerint „Isten dicsőségére és az ezredforduló emlékére” készült.

Ikonográfia

A kisemlékek többségét a keresztek képezik a korpusszal. Nem túl igényes, kőfaragók és kőművesek által készített, szerény művészi értéket képviselő munkák. A rajtuk lévő korpusz többnyire fémből készült öntvény. A ruháitól megfosztott, töviskoszorús, megfeszített Jézus-ábrázolások már a halott, félrebillent fejű, megszúrt oldalú megváltót mutatják. Feje felett INRI feliratú táblával. A végtagokat átütött szegek száma többnyire négy, de van sok olyan is, ahol a szegek száma három. A keresztbetett lábfejeket csak egy szög üti át. A kézfejek görcsösen összeszorulnak és csak kevés ábrázoláson látható az áldást osztó kéztartás.
Sok a festett, kőből készült korpusz. A kistájon ritka a bádog vízvetős, festett pléh korpuszos és az öntöttvas feszület.

4. kép: A ritka Galga menti pléh korpuszos feszületek egyike. Turán egy magánház előtt áll, a mellékalak Szűz Mária és a keresztnek pléh vízvetője van. (K. Z. felv. 2010)

5. kép: Püspökhatvan Vác felőli első útmenti feszülete és régi fakeresztje. (K. Z. felv. 2012)

Püspökhatvan Acsa felőli bejáratánál két fakereszt áll. A régi, meglehetősen korhadt lábazatán még ma is kivehető faragott díszítés a később állított újabb fakereszt mintájául szolgált. A plébános által hívott erdélyi fafaragók új, kávás keresztet készítettek, melyet a régi mintájára faragással díszítettek. A szenvedéstörténet attribútumai közül nem mindegyik került rá a keresztre. Harapófogó, kalapács, létra és korbács látható a két egymás mellett álló kisemléken. A kehely és az ostya valamint a hajnalban szóló kakas szintén megtalálható mindkét kereszten.
Szűz Mária szobrai templomkertekben és magánházak oromzatában, utcai homlokzatokban kialakított szoborfülkékben és nem ritkán kertbe épített szoborfülkés képoszlopokban állnak. Ezek többsége a barokkban kialakult szokványos megfogalmazásai az istenanyának (Szilárdfy 2003a, 20), egyedül ábrázolják amint lábával a földgolyón körbe tekeredő kígyó, vagyis a sátán fejére tipor.

 

6. kép: Galgamácsán egy magánház kertjében áll Szűz Mária szoborfülkés képoszlopa. (K. Z. felv. 2012)

A mögötte lévő holdsarló viszont a sátán mellett más ellenségeket, az iszlámot és a protestantizmust (Vö. Szilárdfy 2003a, 21) szimbolizálja. A szüzet fiatal, sudár testalkatú nőalakként, fehér ruhában, égszínkék köpenyben jelenítik meg.
Püspökhatvan egyetlen szoborfülkés képoszlopa terméskőből készült, tetején kisméretű vaskereszttel. Az üvegajtóval zárt fülkében a szent szűz fején Szent István koronája, bal karjával a kis Jézust tartja, jobb kezében jogar. Világoskék ruhába öltözött, vállán piros-arany színű palást.
Két Nepomuki Szent János szobor áll a Galga patak völgyében. Egyik Bagon, ez a régebbi 1760-as állítású (Dercsényi 1958, 242), a másik Galgahévízen. Mindkét szobor fején bitériummal, vállán kanonoki hermelin gallérral (Szilárdfy 2003b, 215) ábrázolja a szentet. A bagi a prágai Károly hídon álló Nepomuki ikonográfiáját követi (Liszka 2000a, 69), két kézzel tartja a keresztet, melyen korpusz van. A hévízgyörki (Eöri János állíttatta 1892-ben) ábrázoláson a szent jobb kezének mutatóujját szája elé emeli, utalva a mártíromság okára, a gyónási titok megőrzésére.

7. kép: Nepomuki Szent János szobra Bagon a volt malom ér mellett. A szobrot a 18.
században állították. Eredetileg fa oszlopra, melyet később tégla posztamensre
cseréltek. (K. Z. felv. 2010)

Püspökhatvanban, a templom előtti téren fából faragott Szent Lőrinc szobor áll sátortető alatt. Az erdélyi fafaragók által készített kisemlék egyik kezében mártíromsága jeleként pálmaágat, másikban kínzóeszközét, a sütőrácsot tartja.
A kistájon állított Szentháromság szobrok mind megfogalmazásukban, mind pedig anyagukban nagy hasonlóságot mutatnak. Nagy a valószínűsége a példakövetésnek, vagy a kőfaragó műhely azonos voltának. További kutatások szükségesek ahhoz, hogy megállapítható legyen a példaadás és a példakövetés menete, illetve az időbeli és térbeli terjedés iránya.

 

8. kép: A turai templomkertben, kő posztamensen áll a Szentháromság szobor. Sok hasonló megfogalmazású és kivitelezésű kisemlék van a vidéken. (K. Z. felv. 2010)

Több településen található a templomkertben megépített lourdi barlang, benne a Szűzanya szobrával. A hatvani országúton álló, bagiak által 1902-ben állíttatott országúti kereszt előtt is van egy kis barlang benne Mária szoborral.

 

9. kép: A hatvani országút mellett álló mellékalakos feszület Bag falu legtávolabbi kisemléke, dedikációja: DICSÉRTESÉK / A JÉZUS KRISZTUS / DICSÉRJÉTEK AZ ISTENT / Úton és útfélen járók /ISTEN DICSŐSÉGÉRE / Állítatta / KÖLES FERENCZ / és neje / SÁRA ANNA / 1902. A felirat feletti kiegészítő táblán további szöveg: FELÚJÍTVA 2004 / SERES CSALÁD. (K.Z. felv. 2012)

 

10. kép: A feszület lábazat előtt a lourdi barlang kőpalástja alatt áll Szűz Mária kisméretű szobra. (K. Z. felv. 2012)

Galgamácsán a templomkertben az apostolfejedelmeknek, Szent Péternek és Szent Pálnak oszlopon álló szobra van. Szent Péter kezében kulcsot tart, míg Szent Pál kezében pallos van.
Ugyancsak Galgamácsán állítottak egy szoborfülkés képoszlopot (Vö. Liszka 2000b, 29), a kőpalást alatt három kisméretű szoborral: a szívét mutató Jézus a baloldalon, középütt Szent Ferenc és jobbról szintén a szívét mutató Szűz Mária.

 

11. kép: Galgamácsán a váci elágazásnál a dombon álló szoborfülkés képoszlop dedikációja: ISTEN DICSŐSÉGÉRE / ÉS CSALÁDUNK EMLÉKÉRE / ÁLLÍTTATTA / SZABÓ ISTVÁNNÉ (K. Z. felv. 2010)

 

12. kép: Galgamácsa, a képoszlop központi alakja Szent Ferenc, galambbal és kereszttel, két oldalán Jézus és Szűz Mária mutatja szívét. (K. Z. felv. 2012)

Az ikonográfiai megfogalmazásban Jézus szíve a megváltó szeretet szimbóluma és magát az Istenembert ünnepli. Mária szeplőtelen szíve a teljes ártatlanság, a megtestesült ige és a megváltott ember iránti anyai szeretet jelképe. A kompozíció központi alakja a rendalapító Szent Ferenc. Mindkét keze a mellén, bal tenyerében galamb ül, jobbjával keresztet tart.

Összegzés

A szakrális kisemlékek a vallásos népi jámborság tárgyiasult megnyilvánulásai a természeti és urbánus környezetben, „…ahol a liturgia és a népi jámborság közti kapcsolat a leggyakrabban és a legnyilvánvalóbban mutatkozik meg.” (Németh 2005, 169) A kisemlékek állításának oka kérés, hálaadás vagy megemlékezés (Manga 1948, 10), illetve példaadás a közösség számára. Általuk a terek nem csak vallásos tartalommal, hanem az állíttató személyiségéhez kötődő tartalommal is megtelnek. Ily módon pedig az egyéni és a csoport identitástudatának részévé válik a tér ilyen módon történő belakása, érzékelése (vö. Bodó 2012, 618). A vallásos buzgalom megmutatása mellett, az állíttató egyéni szándékát, annak mozgató elemeit (vö. L. Juhász 2010, 186–191) is beilleszti a közösségi kánonba. Így válik a közösségi tudatnak maradandóan szerves részévé az állítást kiváltó ok is.

 

13. kép: A faluban álló feszület a világháború tragikumát is hirdeti, dedikációja: ISTEN DICSŐSÉGÉRE / ÉS / MÉSZÁROS ISTVÁN / SZERETETT HŐSI HALOTTUNK EMLÉKÉRE / MEGHALT 1942 ÉVI IX. 28-ÁN. / EZEN KERESZTET EMELTETTE / MÉSZÁROS CSALÁD / 1942 (K.Z. felv. 2012)

A fentiekből következik, hogy a Galga völgyének hagyományőrző falvaiban ma is példásan rendbe tarják a kereszteket, szobrokat, képoszlopokat. A települések határban álló emlékek közvetlen környezetét kaszálják, amennyiben kerített a kisemlék, úgy a kerítésen belül virágokat ültetnek és visznek azokhoz. Napjainkban is tartják magukat a kései utódok az állíttatók fogadalmához és igyekeznek rendben tartani a család „keresztjét”!
A kisemlékek köré szerveződő hitélet azomban megváltozott. A határban átvonuló szervezett, egy-egy település lakosságának többségét felölelő gyalogos zarándoklat mára nagyon ritka. Megfigyelhető viszont, hogy az egyéni és a kisebb csoportokba szerveződő gyalogos zarándoklatok kezdenek egyre gyakoribbá válni a vidéken átvezető Mária úton, melynek egyik végcélja Csíksomlyó, Mariazell, Częstochowa és Međugorje mellett. A Pünkösdi búcsú népszerűségét nagyban növelik a mind gyakoribb média híradások. A vidéken átvonuló búcsúba igyekvőket rövid szakaszokon helybeliek kísérik. Létrejönnek alkalmi búcsús társulások és az úton lévők esetenként tíz-húszan is gyalogolhatnak kereszttől keresztig, településtől településig.
A kistáj népe két közeli zarándokhelyre járt/jár rendszeresen, az egyik a váci Hétkápolna, a másik Máriabesnyő. Előbbi kegyhelyet inkább a felső Galga mente falvainak vallásos lelkületű lakosai látogatják, míg utóbbit a középső és alsó Galga menti települések lakói.
A korábban jelentős vallásos tömeget mozgató keresztjáró napok – áldozócsütörtök előtti hétfő, kedd és szerda – liturgikus szokáscselekménye 1990 után már nem éledt újjá régi formájában. Bagon egészen az 1950-es évek elejéig szokásban volt a falubeli és a falu határában álló kereszteknél történő keresztúti ájtatosság végzése. Virágvasárnap este kezdődött a település közepén álló, úgynevezett „jegyző-keresztnél”, amit Péter József és neje állíttatott 1912-ben. Majd a nagyhét folyamán végigjárták a szenvedéstörténet stációit egy előimádkozó vezetésével.
A liturgikus év, mint időbeni keret ma is megvan ugyan, de a korábbi tiltások és az életvitel átstrukturálódása együttesen oda hatottak, hogy jószerével minden liturgikus cselekedet a templomokra és azok közvetlen környezetére korlátozódik. Természetesen vannak kivételek. Ilyen például az Aszód határában, a szentkereszti dűlőben álló, az egykori aszódi premontrei Szent Keresztről nevezett prépostság (Chobot 1915, 82) helyét jelölő kereszt, ahová évente, időjárástól függően, gyalogos vagy gépkocsis helyi zarándoklat indul.

 

14. kép: Aszódi katolikusok imádkoznak a határban álló keresztnél, mely szintén új állítású. Dedikációja: ITT ÁLLOTT ASZÓD-SZENTKERESZT FALU / EGYKORI TEMPLOMA. / ÉPÜLT A XII-XIII. SZÁZAD FORDULÓJÁN / A KERESZTET ÁLLÍTOTTA ASZÓD VÁROS KÖZÖNSÉGE. / 2003. SZEPTEMBER 14. (K. Z. felv. 2011)
A vallásos néphagyomány átalakulása is hosszú folyamat eredménye. A 20. század közepén kezdődött állami tiltások eredményeként generációk maradtak távol attól a hagyománytól mely főképpen a barokkban gyökeredzett és tagolta a szent időt. A hit térbeli attribútumaivá váló szakrális kisemlékek többségükben megmaradtak a Galga mentén, sőt a 21. században újabb reneszánszuk van kialakulóban. Sajnos az újabb állítások körülményei gyorsan a feledés homályába vesznek, hiszen mára már nincs alapítványi kötelezettség, így iratanyag is csak elvétve keletkezik ezekről. A kisemlékek dedikációjának szövegéből viszont csak a legalapvetőbb információk olvashatók ki.

Irodalom

Bánk József
1970 Váci egyházmegyei almanach. Szent István milléneum évében. Vác: Váci Egyházmegyei Hatóság.

Bárth János
1990 Szabadtéri keresztek, képoszlopok és szobrok. In Magyar Néprajz nyolc kötetben. VII. Népszokás néphit népi vallásosság. Főszerk. Paládi-Kovács Attila. Budapest: Akadémiai Kiadó, 353–354. p.

Bodó Márta
2012 A „között”-lét tere avagy valahol otthon lenni. Vigilia 2012/8, 618–624. p.

Chobot Ferencz
1915 A Váczi egyházmegye történeti névtára. Első rész: az intézmények története. Vác: Pestvidéki Nyomda.

Dercsényi Dezső szerk.
1958 Pest megye műemlékei II. Magyarország műemléki topográfiája V. Budapest: Akadémiai Kiadó.

Juhász Ilona, L.
2010 Neveitek e márványlapon… A háború jelei. Somorja: Fórum Kisebbségkutató Intézet. /Jelek a térben 3./

Klamár Zoltán
2008 „Galga vize szép csendesen kanyarog…” Egy kistáj néprajzi jellemzői. In Ötvenéves az aszódi Petőfi Múzeum. Fejezetek a gyűjteményről és a múzeumi munkáról. Asztalos István–Asztalos Tamás–Bakonyi Viktória–Klamár Balázs–Klamár Zoltán–Kővári Klára szerk. Szentendre–Aszód: Pest Megyei Múzeumok Igazgatósága, 77–110. p.

Liszka József
2000a Adalékok Nepomuki Szent János kisalföldi tiszteletéhez. In uő. Állíttatott keresztínyi buzgóságbul. Dunaszerdahely: Lilium Aurum, 65–79. p.
2000b A képoszloptól a kápolnáig. Javaslat a szakrális kisemlékek magyar terminológiájára. In uő. Állíttatott keresztínyi buzgóságbul. Dunaszerdahely: Lilium Aurum, 19–31. p.

Manga János
1948 Magyar katolikus népélet képekben. Budapest: Misztótfalusi.

Németh László sorozatszerk.
2005 A népi jámborság és liturgia direktóriuma. Alapelvek és iránymutatók. Római dokumentumok XXXI. Istentiszteleti és szentségi kongregáció. Budapest: Szent István Társulat az Apostoli Szentszék Könyvkiadója.

Szilárdfy Zoltán
2003a Szűz Mária sajátos ikonográfiai típusa a barokk-rokokó művészetben: a Győztes Immaculata és a Jó pásztornő. In uő. Ikonográfia – kultusztörténet. Képes tanulmányok. Budapest: Balassi Kiadó, 20–29. p.
2003b Magyar vonatkozások Nepomuki Szent János kultuszában és ikonográfiájában. In uő. Ikonográfia – kultusztörténet. Képes tanulmányok. Budapest: Balassi Kiadó, 213–220. p.

Varga Lajos
1997 A váci egyházmegye történeti földrajza. Készült Sándor Frigyes középkori templomokról írott kéziratának felhasználásával. Vác: Keszthelyi Ferenc váci megyéspüspök.

Villányi Péter
2010 Mácsai huncutságok. Budapest: Akadémiai Kiadó.

 

 

Malé sakrálne pamiatky v povodí rieky Galga
Činnosť katolíkov v oblasti formovania a využívania priestoru
(Zhrnutie)

V štúdii sa autor zaoberá históriou stavania malých sakrálnych pamiatok, ich umiestnením v priestore, ako aj ich ikonografiou, a to v jednom geograficky i národopisne jednoznačne definovateľnom mikroregióne – v povodí rieky Galga. Na základe archívnych prameňov objasňuje individuálne i spoločenské podnety na stavanie drobných pamiatok, resp. ich úlohu pri budovaní lokálnej identity. Skúmajúc meniace sa liturgické využívanie priestoru katolíckeho obyvateľstva pri sakrálnej činnosti, súvisiacej s vyznačením krajiny a priestoru, analyzuje a predstavuje praktiky využívania drobných sakrálnych pamiatok príležitostnými spoločenstvami pútnikov na konci 20. a na začiatku 21. storočia na území dodnes obývanom národnostne i konfesionálne zmiešaným obyvateľstvom.

(Preklad Ida Gaálová)

 

Sakrale Kleindenkmäler entlang der Galga
Zur landschaftsmarkierenden und -strukturierenden Glaubenspraxis
der katholischen Einwohnerschaft
(Zusammenfassung)

Die Studie befasst sich mit der Stiftungsgeschichte, den geographischen Gegebenheiten und nicht zuletzt mit der Ikonographie der sakralen Kleindenkmäler im Galga-Becken (Ungarn), einer Mikroregion, die sich sowohl geographisch als auch kulturell gut eingrenzen lässt. Ausgehend von einer Analyse der Archivmaterialien schildert der Autor die privaten und kollektiven Beweggründe, die die Stifter zur Errichtung der Denkmäler veranlasst haben. Die spezifische Rolle der Objekte bei der Konstruktion einer lokalen Identität wird dabei ausführlich erörtert. Der Autor geht auf die sich im Wandel befindende kulturell-liturgische Raumnutzung der katholischen Einwohner ein. Er schildert und analysiert dabei vor allem die Glaubenspraxis verschiedener Gelegenheitsvereinigungen, die zum Anlass der Kirchtage, Kirchenfeste oder Wallfahrten auf der Schwelle des 21. Jahrhunderts in einer bis heute ethnisch und konfessionell gemischten Gegend entstehen.

(Übersetzt von Máté Csanda)