szombat, június 12, 2021

A történetimonda-hagyomány klasszifikációs lehetőségei a recens folklórgyűjtések tükrében

A konferencia nyitóelőadásának a címében megfogalmazott metafora („közép-európai terminátor”) sok tekintetben valóban találó és érvényes a magunk mögött hagyott évszázad folklorisztikájára, hiszen bár a diszciplína kutatási irányait meghatározó főbb művek jelentős része Nyugat-Európában és az Egyesült Államokban, továbbá a skandináv területeken és az orosz kultúrából sarjadt (lásd: Aarne, Propp, Thompson és mások), a 20. század hatvanas éveitől a földrajzilag tágan értelmezett közép-európai térség számos területen átvette a vezető szerepet. A Voigt Vilmos által számba vett kutatóintézetek létrejötte és azok nemzetközi kooperációja, a prosperáló néprajzi folyóiratok, a sorra megszülető tudományos kézikönyvek (lexikonok, enciklopédiák, népköltészeti katalógusok és műfaji monográfiák) mellett a megélénkülő néprajzi terepmunka a recens folklorisztikai gyűjtések hozadékaként vált e földrajzi térség – a képes beszédnél maradva –, az európai folklórkutatások „zászlóshajójává”.
A saját nemzeti kultúrák mélyreható ismeretében a jelenlevők számára bizonyára szintén egyértelmű, hogy Közép- és Kelet-Európában a fáziskéséses történelmi fejlődés és bizonyos eltérő kulturális attitűdök egyaránt oda vezettek, hogy a népi kultúra számos szegmense egészen a 20. század közepéig, sőt utolsó harmadáig élő és dinamikus maradt (az erőszakos kollektivizálásig bizonyosan). Míg azonban a 20. századra Nyugat-Európában a népköltészeti alkotások zöme a viszonylag széles körű, bár szelektív gyűjtéseknek köszönhetően már csak archívumokban és a különféle kiadványokban volt tanulmányozható, a Lajtától keletre a folklórgyűjtések a 20. században s kivált a 20. század második felében élték virágkorukat, olyan mennyiségű és minőségű folklóralkotást tárva fel, amelyre még a földrész nagy nemzetei esetében is csak elvétve akad példa. Mondhatni a szájhagyományozott szellemi javak tekintetében Európa valamelyest „megbillent”, hiszen például az alapvetően 18–19. századi rétegzettségű angol, francia, német folklóralkotások kisebb-nagyobb képzeletbeli halmazával szemben ott találjuk a zömében a 20. században feljegyzett észt, litván, román, szerb, magyar, cseh, szlovák és több más nemzet külön-külön is impozáns, sőt a nyugat-európai példákat sok tekintetben – mennyiségi paramétereiben, változatgazdagságban stb. – felülmúló folklórhagyományait.
S noha ez a bő évszázadon át tartó regionális helyzeti előny már Európa keleti és középső részein is túlnyomórészt a múlté, a szájhagyományozott és tradicionálisnak mondott népi kultúra „leletmentése” a folklór számos területén kifejezetten sikeresnek, sőt, esetenként megközelítőleg teljes körűnek mondható. Érvényes ez a főbb népköltészeti műfajok többségére (lásd: mese, monda, ballada, apokrif népi imádságok stb.), a népi hiedelemvilágra és a dramatikus népszokásokra, a vallási néprajzi hagyományokra, a Budapestről kiinduló egyéniségkutató iskola által a hagyományőrző népi egyéniségek megörökítésére és tudásanyaguk vizsgálatára (egyedül mesemondókból mintegy ötvenet örökített meg egyéniségmonográfia formájában a magyar néprajztudomány), miként elmondható ez az 1972-ben indult magyar táncházmozgalom hatásától aligha függetleníthetően a hangszeres népzene és a néptánc egész magyar nyelvterületre kiterjedő gyűjtéséről, kutatásáról is.
Az előadásom tárgyául választott műfaj, a monda, ha lehet, még pregnánsabban mutatja a közép-európai térség „terminátor jellegét”. Noha az utóbbi száz évben született mondai tárgyú kiadványoknak Nyugat-Európában is se szeri, se száma, azok ritkán tartalmaznak recens gyűjtésekből származó folklóranyagot, és jellegükben is ritkán emelkednek a populáris, ismeretterjesztő mérce fölé. Mi több, a 20. századi folklorisztika egyik súlypontját képező műfaji rendszerezések sem készültek el többnyire, vagy amelyek mégis, elsősorban a hiedelemmondákat ölelték fel. Bár az 1960-as években összeurópai szinten megélénkülő mondakutatás (és azon belül a klasszifikációs tervezetek – lásd a szakmai tanácskozások és konferenciák sorát: Antwerpen, Budapest, Athén) az Elbától keletre csakhamar hamvába holt, az 1980-as évek második felének új kutatási iránya, a modern mondák „felfedezése” a nyugati, angolszász kutatók (az amerikai Brunvand, az angol Bennett és mások) nevéhez köthető. Az e témában a sheffieldi folklór tanszék által szervezett konferenciák, a Brunvand és Dégh Linda által e régi-új műfajjal foglalkozó elemzések, a nagy közönségsikert aratott populáris modern mondák gyűjteményének sora és e műfaj internetes közélete azonban valamiképpen elfedi ama tényt, hogy tényleges és egyértelmű szakmai konszenzus – akár csak a megnevezését illetően is, lásd: modern, kortárs, városi monda, illetve azok műfaji határterületei: pletyka, rémhír stb. – máig sincs körülötte, másrészt pedig azt, hogy a legutóbbi időkig miért hagyta látszólag szinte érintetlenül a modern mondák kutatása a tárgyalt közép-európai térséget. E folklorisztikai dilemma taglalása túlzottan messzire vezetne, a fő ok azonban jól láthatóan az, ahonnét a gondolatmenet kiindult, vagyis hogy míg a nyugat-európai kollégák a már nem gyűjthető tradicionális folklóranyag hiányában fordultak („jobb híján?”) e modern köntösbe öltöztetett, a tömegtársadalom technikai vívmányaira, illetve a tömegkultúrára rezonáló folklórszövegek felé, Európa középső és keleti részein az egyidejűleg feltárt nagy mennyiségű és nem mellékesen igen gyakran vitathatatlan esztétikai minőséggel is bíró folklóralkotások közreadása és folklorisztikai értelmezése nemcsak a kutatók idejét és energiáját, hanem szakmai érdeklődését is javarészt lekötötte.
Hogy azonban éppen a még az ezredforduló körüli években is jó eséllyel gyűjthető mondák (konkrétan: tradicionális mondák, azaz népmondák) tekintetében áll előttünk a legtöbb tudományos kihívás és elvégzendő feladat, az a szakmai kérdések tisztázatlanságán és a feladat nagyságán túlmenően a feltárt folklóranyag már-már áttekintetlen bőségéből is fakad. Ismereteim szerint a közép-európai nemzetek majd mindegyike több tízezres nagyságrendű mondaanyaggal büszkélkedhet, mely folklórszövegek túlnyomó többségét a 20. században tárták fel (s melyeknek csak a töredéke férhető hozzá publikált formában). Hasonló a helyzet a magyar mondahagyomány tekintetében is azzal a különbséggel, hogy a megörökített folklórszövegek száma százezres nagyságrendet ér el (ebből a Nagy Ilona által gondozott eredetmagyarázó mondák archívuma 5–6 ezer szöveget, a Pócs Éva által létrehozott Néphit Archívum közel 150 ezer szöveget, az általam kiépített Magyar Történeti Mondák Archívuma pedig 96 ezer szöveget foglal magába).
Minthogy a nemzetközi folklorisztikában, az 1960-as évek hamvába holt kísérleteit leszámítva, a történeti mondák tudományos rendszerezése máig sem történt meg sem nemzeti, sem nemzetközi szinten, e tény maga után vonta, hogy a lehetséges értelmezési kísérletek, a szórványos műfaji áttekintések is többnyire tévútra vezettek, vagy legalábbis féloldalasra sikeredetek. Pedig változatos (hányattatott) történelméből, a nemzeti kultúrák egymást átszövő voltából, az interetnikus hatások intenzitásából, nem utolsósorban pedig a tradicionális népköltészeti örökséget mélységében is ismerő, mert abba még beleszületett adatközlők, „paraszti intelligenciák”, népi elbeszélő egyéniségek nagy számából adódóan éppen Közép-Európa az a jól körülhatárolható terület, ahol ezt az európai kultúra szerves részét alkotó műfajt nemzetközileg is releváns módon feltárni, vizsgálni, értelmezni lehetne.
Egy ilyen vizsgálatnak, s kivált a tudományos rendszerezésnek azonban a megközelítő teljességre törekvő műfaji archívum az előfeltétele. Mondakutatói munkásságomban ezért helyeztem fokozott hangsúlyt a magyar történelmi mondák archívumának kiépítésére, amely két évtized intenzív gyűjtő- és kutatómunkája által jött létre. A jelzett 96 ezer tételes archívum felöleli az összes ismert vagy általam felderített, magyar nyelven publikált mondaközléseket (kb. 8 ezer tételes irodalomjegyzék ez: a több ezer szöveget közlő népköltészeti gyűjteményektől, a szakkönyveken és honismereti, helytörténeti kiadványokon át a helyi sajtóban közzétett mondaközlésekig), fontos részét képezi a különféle magyarországi és Magyarországon kívüli tudományos kézirattárak (múzeumok, egyetemi tanszékek) kéziratos anyaga, benne javarészt az önkéntes gyűjtők mondagyűjtéseivel (kb. 4–5 ezer dosszié), a mondakutatók kincsesbányának számító földrajzinév-gyűjtések (azok publikált és kéziratos lelőhelyeivel), és végül, de nem utolsósorban a saját intenzív recens gyűjtések, melyek az utóbbi másfél-két évtized folyamán a magyar nyelvterület egészéről, mintegy 70 néprajzi régióból közel 35 ezer mondai tárgyú folklórszöveget, ebből mintegy 22 ezer történeti mondát tártak fel.
A 2011 végére kiépülő történetimonda-archívum alapján immár e műfaj (alműfaj) tudományos rendszerezése is elvégezhető, és e tekintetben már meg is történtek az első lépések. Míg azonban az ISFNR 1963-as konferenciáján született monda-rendszerezési koncepció az eredetmagyarázó mondák és a hiedelemmondák tekintetében jelentős korrekciókkal bár, de a magyar anyagra is alkalmazható, a történeti és kultúrtörténeti mondák javasolt főcsoportjai a gyakorlatban nem bizonyultak követhetőnek. A történeti monda ugyanis azon túl, hogy a talán leginkább sokszínű, többarcú, interdiszciplináris jellegű alműfaj, egyes témacsoportjait a nemzeti vonatkozások is alapjában határozzák meg, ami értelemszerűen megnehezíti a határokon átívelő tipologizálást. Alapvető kérdés volt továbbá, hogy a mesekatalógusokhoz hasonlóan a vándormondákra, mondafabulátokra fókuszáló típusregiszter készüljön-e, vagy a műfaj legkisebb alkotóelemét előtérbe helyező és a memorátokat, csak részben folklorizálódott mondaközléseket is felhasználó motívumindex. És bár egy nemzetközi szimpóziumon a nagy hatású bloomingtoni professzor, Stith Thompson is jelezte, hogy művét csak részben tartja alkalmasnak a mondák tipologizálására, éppenséggel a Motif-Index visz legközelebb a történeti mondák tudományos rendszerezéséhez, részint az abban sorjázó nemzetközi folklór­analógiák révén, leginkább azonban módszertanilag, hiszen Thompson motívumindexe sem tisztán szövegfolklór-motívumok tudományos rendszere, hanem valójában típus- és motívummutató, amelyben a különböző népköltészeti alkotóelemek akár egymás után is szerepelhetnek (jellemző módon és logikusan többnyire a nagyobb egység felől haladva a kisebb felé). Tehát a magyar történeti mondaanyag alapján nem típus- vagy motívummutatót, s kivált nem csupán a költőileg kiforrott, állandósult szüzsét felvett népi elbeszélések katalógusát kívánom elkészíteni, hanem a narratív struktúrába rendeződött népi történelmi emlékezet teljes spektrumát, a mondaköröktől, mondaciklusoktól kezdődően belefoglalva a különféle típusok, altípusok megannyi változatán át a folklórmotívumok ezernyi számú és színű mikrovilágát, az esztétikai szinteket illetően pedig beleértve, és lehetőleg teljes körűen értve bele a von sydowi értelemben használt memorát és dite (közlés) kategóriáiba sorolható szöveghagyományt is.
Nemzeti tematikájú történetimonda-katalógust természetesen lehetséges megalkotni a szóba jöhető európai kapcsolódásoktól javarészt függetlenített rendszer alapján is, és noha a nemzetközi mintáktól és analógiáktól történő elvonatkoztatás a nemzeti múlt főbb alakjait és eseményeit illetően valóban szükségszerű egy nemzeti katalógus esetében, azok kisebb kompromisszumokkal beépíthetők egy nemzetközi, jelesül az európai és észak-amerikai mondaanyagra is javarészt alkalmazható katalógusvázlatba. Az alábbi tervezetben tehát, amely a magyar történeti mondaanyag alapján egy 10 kötetes könyvsorozat formájában valósítható meg, a második kötet (Hősök, történelmi személyiségek 1. Nemzeti hősök) nemzeti kultúrákként változó lesz ugyan, de a többi rész a nemzetközi mondarendszerezés számára is használható mintát és keretet kínál majd, köztük a tisztelt cseh és szlovák folkloristák számára is (sőt, a szlovák kollégák számára a közös kulturális kód és közös államban eltöltött ezeréves múlt okán javarészt a II. egység is használható).

Magyar Történeti Mondák Katalógusa

I. Alapítási mondák
A. Honalapítás, új hazába vándorlás
B. Etnikai csoportok létrejötte, megtelepedése
C. Helységalapítási mondák
D. Birtokalapítás
E. Család, családnév, nemesi cím, címer eredete
F. Vár alapítása/építése
G. Templom alapítása/építése
H. Egyéb kultúrjavak alapítása/építése
J. Halom-mondák
K. Árok-mondák
L. Ünnep eredete, fogadalmi ünnep
M. Építőáldozat

II. Hősök, történelmi személyek 1. Nemzeti hősök
A. Attila és a hunok
B. A honfoglalás és a kalandozások korának hősei
C. Szent István király
D. Szent László király
E. Az Árpád-kor egyéb szentjei, uralkodói és hősei
F. IV. Béla király
G. A magyar középkor egyéb uralkodói és hősei (14–15. század)
H. Mátyás király
J. A török kor uralkodói és hősei (16–17. század)
K. A Báthoriak
L. II. Rákóczi Ferenc
M. Kossuth Lajos
N. Petőfi Sándor
P. A 18–19. század egyéb hősei
Q. Habsburg-uralkodók és hősök
R. A 20. század hősei

III. Hősök, történelmi személyek 2. Tematikus csoportok
A. A hősmondák főbb típusai
B. Sárkányölő hősök
C. Nagy erejű hősök
D. Hős nők
E. Ambivalens hősök 1. Pogányok, eretnekek
F. Ambivalens hősök 2. Templomosok (veres barátok)
G. Negatív hősök 1. Nevezetes ellenfelek
H. Negatív hősök 2. Árulók
J. Megszemélyesített hősök 1. Szentek ereklyéi
K. Megszemélyesített hősök 2. A Szent Korona

IV. Háborúk, harcok, szabadságharcok
A. Főbb típusok
B. Hódító háborúk
C. Honvédelmi háborúk 1. (A tatár-török mondakör)
D. Honvédelmi háborúk 2. (A törökvilág mondái)
E. Honvédelmi háborúk 3. (Egyéb)
F. Függetlenségi háborúk
G. Világháborúk
H. Polgárháborúk
J. Vallásháborúk, vallásküzdelmek
K. Parasztlázadások, forradalmak
L. Helyi jellegű konfliktusok
M. Háborúk, csaták előjelei
N. Próféciák, eszkatológikus jóslatok

V. Legendák (Vallásos témájú mondák)
A. Kegyhelyek, templomok mondái
B. Kegyképek, kegyszobrok mondái
C. Oltáriszentség-mondák
D. Ereklyékkel kapcsolatos mondák
E. Kereszt-mondák
F. Harang-mondák
G. Forrás-mondák
H. Csodás gyógyulások, imameghallgatások
K. Sziklában látható nyomok
L. Egyéb, csodás módon megmutatkozó jelek
M. Az eleve elrendeltetett sors
N. Jelenések
P. Vallásos tárgyú álomelbeszélések, látomások
Q. Angyalok
R. Szentek, szent életű emberek
S. Egyéb vallásos tárgyú mondák

VI. Bűn és bűnhődés
A. Kővé válás
B. Elsüllyedés
C. Ünneprontók
1. Ünneprontók a megszentségtelenített napok szerint
2. Ünneprontók a büntetés módja szerint
D. A büntető mennykő
E. A bűn nem marad felfedetlen
F. Átok és böjt
G. A hamis eskü büntetése
H. Büntetés blaszfémia miatt
K. Büntetés keresztény szabály/tabu megsértése miatt
L. A bűnös ember temetése
M. A bűnös holtában bűnhődik
N. Egyéb bűnök és büntetések

VII. Betyármondák
A. A betyármondák főbb típusai és motívumai
B. A nemzeti betyár (Rózsa Sándor)
C. További jeles betyárok és törvényenkívüliek
D. Rablók, rablóhistóriák
E. Rituális gyilkosságok
F. Emberevés

VIII. Kincsmondák
A. A kincstalálás helyei
B. A kincstalálás ideje
C. Az elrejtett kincs jelei
D. A kincs elrejtői, elrejtése, megkötése
E. A kincs őrzői
F. Kincsásás, kincskeresés, kincsre vezetés
G. Elátkozott kincs/szerencsétlenségek a kincsásás miatt
H. Sikertelen kincsásás
K. Sikeres kincsásás, szerencsés kincstalálás
L. Az elrejtett kincsek fajtái

IX. Egyéb földrajzi és történeti jellegű mondák
A. Térfelszíni elemek keletkezése
B. Történelmi előidők
C. Történelmi emlékek 1.
D. Történelmi emlékek 2.
E. Alagút-mondák
F. Nevezetes fák
G. Nevezetes földrajzi helyek
H. Egyéb földrajzi vonatkozású mondák
J. Szerelmi tárgyú mondák
K. Helynévmagyarázó mondák
L. Egyéb (helyi) mondák

X. Index és bibliográfia
Főbb mondatípusok és motívumok
Konkordanciajegyzék
Bibliográfia

Az itt felvázolt magyar (és nemzetközi) katalógustervezet természetesen a főbb pilléreit jeleníti meg a rendszerezendő mondaanyagnak, s a nemzeti sajátosságok, a lokális hagyományok sokszínűsége, a variánsok és az invariánsok túlnyomórészt az alsóbb szinteken fognak megjelenni, melyek esetében azonban már nem célszerű megkötésekkel élni: azokat a nemzeti mondarepertoárok jellegzetességeinek az ismeretében szuverén módon, a belső logikai rend, az adott szöveghagyomány domináns jegyeire, típusaira és hagyományköreire alapozva lesz célszerű megalkotni az adott kultúrát leginkább ismerő kutatóknak. Ám mindez releváns módon – ismételten hangsúlyozni kívánom – csak egy koherens, nagyszabású, a lehetőségek szerint teljességre törekvő archívum megléte esetén lehetséges.

Tradícia historických povestí v zrkadle recentných
folkloristických výskumov
Metóda a terminológia
(Zhrnutie)

Povesť patrí k tým žánrom folklóru, ktorý najvýznamnejšie poukazuje na „terminátorský charakter“ stredoeurópskeho priestoru. Publikácie s tematikou povesti, hoci v posledných sto rokoch vychádzali v západnej Európe vo veľkom počte, zriedka obsahovali folklórny materiál z recentných výskumov a charakterovo sa málokedy priblížili ku kritériám populárnym, populárno-vedeckým. Absentovali žánrové klasifikácie, ktoré tvorili jedno z ťažísk folkloristiky 20. storočia. A keď predsa, tak v prvom rade obsahovali poverové povesti. Hoci v 60. rokoch 20. storočia sa oživený výskum povestí na východ od Labe na celoeurópskej úrovni čoskoro prejavil ako neúspešný, od druhej polovice 80. rokov 20. storočia výskum smerom k „objaveniu“ moderných povestí možno tiež spojiť s menami škandinávskych a anglosaských bádateľov. Na túto tematiku usporiadané konferencie Katedrou folklóru v Sheffielde, prostredníctvom Jana Harolda Brunvanda, Lindy Dégh a mnohých ďalších uskutočnené analýzy staronových žánrov, úspešný rad kolekcií populárno-moderných povestí a verejný, internetový život tohto žánru však nejakým spôsobom zakrývajú fakt, že jednak nejestvuje okolo neho reálny a jednoznačný odborný konsenzus ani dodnes, hoci sa to týka aj pomenovania (pozri: moderná/súčasná/mestská povesť, resp. ich žánrovo styčné oblasti: klebeta, fáma, atď.), a jednak nechali skoro nedotknutý stredoeurópsky priestor v súvislosti so skúmaním moderných povestí až donedávna. Hlavný dôvod tejto folkloristickej dilemy možno hľadať v tom, že kým kolegovia zo západnej Európy sa obrátili smerom k folklórnym textom v rámci populárnej kultúry, a to v dôsledku nedostatku tradičného folklórneho materiálu, tak energiu a odborný záujem výskumníkov zo strednej a východnej Európy upútalo v hojnom počte publikovanie folklórnych diel a ich folkloristická interpretácia.
So zreteľom na dobré vyhliadky zhromažďovania povestí (konkrétne: ľudových povestí), aj v časoch na prelome tisícročia, sme vystavení vedeckým výzvam a úlohám, ktoré pramenia z nevyjasnených odborných otázok a z neprehľadnosti veľkého množstva získaného folklórneho materiálu. Podľa mojich vedomostí skoro každý národ strednej Európy sa môže pýšiť viac než desaťtisícovým povesťovým materiálom, pričom sa prevažná väčšina folklórneho textu získala v 20. storočí. Bez zreteľu na váhavé pokusy v 60. rokoch 20. storočia, v medzinárodnej folkloristike sa doteraz neuskutočnila vedecká klasifikácia historických povestí tak na národnej, ako aj na medzinárodnej úrovni. Táto skutočnosť znamená, že aj možné interpretačné pokusy a sporadické prehľady žánrov väčšinou viedli na nesprávnu cestu. Avšak na základe rozmanitej histórie, vzájomne sa prelínajúcich národných kultúr, intenzity interetnických vplyvov a v neposlednom rade na základe poznania dedičstva tradičnej ľudovej slovesnosti, ktorá pramení z hojného počtu ľudových rozprávačov, stredná Európa je tým dobre vymedziteľným priestorom, kde žáner tvoriaci organickú súčasť európskej kultúry, by bolo možné aj medzinárodne relevantným spôsobom odhaliť, skúmať a interpretovať.
Predpokladom takého výskumu, najmä vedeckej klasifikácie, je čo najúplnejší žánrový archív. V priebehu mojej výskumnej činnosti povestí som preto kládol väčší dôraz na vytvorenie archívu maďarských historických povestí, ktorý vznikal až počas desaťročí intenzívnej zberateľskej a výskumnej práce. Tento 96 tisícový archív zahŕňa všetky známe alebo mnou objavené po maďarsky publikované povesťové rozprávania, tvorí dôležitú súčasť materiálu rôznych vedeckých rukopisných archívov, tak v rámci ako aj mimo Maďarska, a nakoniec obsahuje aj vlastné recentné zbery, ktoré v priebehu posledných dva a pol desaťročí sústredili takmer 35 tisícový archív s tematikou povestí z celého maďarského jazykového územia, čiže asi zo 70 národopisných regiónov.
Na základe vytvoreného archívu historických povestí na konci roku 2011 bolo už možné vykonať aj vedeckú klasifikáciu tohto žánru. Kým v roku 1963 na ISFNR konferencii zrodená koncepcia systematizácie povesti prešla značnou korekciou ohľadom poverových a etymologických povestí, tak navrhnuté hlavné skupiny historických a kultúrnohistorických povestí sa v praxi neosvedčili ako plodné. Okrem toho, že historická povesť je skôr mnohofarebným, rozmanitým a interdisciplinárnym subžánrom, tak jej jednotlivé tematické skupiny v podstate určujú národné pomery, čo logicky sťažuje typologizáciu. Ďalej základnou otázkou bolo, či podobne ako v prípade katalógu rozprávok sa má vytvoriť register sústreďujúci sa na povesti putujúce a na fabulačné formy povestí, alebo sa má do popredia klásť najmenší stavebný prvok žánra a memoráty, len čiastočne folklorizované povesťové rozprávania používajúce index motívov. A hoci na jednom medzinárodnom sympóziu vplyvný bloomingtonský profesor Stith Thompson ohlásil, že svoje hlavné dielo len sčasti považuje za vhodné na typologizáciu povestí, tak práve jeho index motívov nás vedie najbližšie k vedeckej klasifikácii historických povestí. Sčasti je to možné pomocou v ňom nachádzajúcich sa medzinárodných folklórnych analógií, avšak skôr metodologicky, pretože Thompsonov index motívov nie je len čisto vedeckým systémom motívov slovesného folklóru, ale v skutočnosti aj indexom typov a motívov, v ktorom odlišné súčasti ľudovej slovesnosti môžu byť uvedené aj jedna po druhej (logicky väčšinou začínajúc od väčšej jednotky smerom k menšej). Na základe materiálu maďarskej historickej povesti teda nemienim pripraviť iba index typov a motívov a obzvlášť katalóg ľudových rozprávaní s ustálenými sujetmi, ale do naratívnej štruktúry organizované spektrum ľudovo-historických memorátov. A to počnúc od okruhov a cyklov povestí, ďalej zahrňujúc rozmanité typy, podtypy, pestrý a početný mikrosvet folklórnych motívov vrátane estetických úrovní, a v zmysle von Sydowa používaného memorátu aj kategóriu spomienkového rozprávania.
Prirodzene je možné vytvoriť katalóg historických povestí s národnou tematikou aj na základe systémov neberúc do úvahy európske spojitosti, hoci v prípade národného katalógu abstrahovanie od medzinárodných vzorov a obdôb, ktoré sa týkajú udalostí a hlavných osobností národnej minulosti, je skutočne potrebné. Tie s menšími kompromismi možno zabudovať do medzinárodnej katalógovej schémy a aplikovať na európsky a severoamerický povesťový materiál. Moja osnova, ktorá na základe maďarskej historickej povesti je realizovateľná v podobe 10 zväzkovej knižnej série (viď: I. Povesti vysvetľujúce vznik alebo založenie II. Hrdinovia, historické osobnosti 1. Národní hrdinovia III. Hrdinovia, historické osobnosti 2. Tematické skupiny IV. Vojny V. Povesti s náboženskou tematikou VI. Hriech a trest VII. Zbojnícke povesti VIII. Povesti o pokladoch IX. Ostatné povesti historického a zemepisného charakteru X. Index a bibliografia), ponúka pre medzinárodnú klasifikáciu povestí použiteľný vzor a rámec, hoci je pravda, že druhý zväzok sa u jednotlivých národných kultúr bude meniť. Osnova tohto katalógu [viď: príloha] priblíži iba najdôležitejšie piliere systematizovaného povesťového materiálu. Národné osobitosti, pestrosť lokálnych tradícií, varianty a invarianty sa prevažne budú objavovať na nižších úrovniach, v kontexte ktorých už nebude účelné žiť s obmedzeniami: pre výskumníka, ktorý najviac pozná danú kultúru, bude najúčelnejšie, keď tie vytvorí na základe znalosti osobitostí národných repertoárov povestí, vnútorného logického usporiadania a na základe dominantných znakov a typov slovesnej tradície. Je to možné iba v prípade existencie jedného koherentného, početného a podľa možností ku komplexnosti smerujúceho archívu.

(Preklad Marianna Mészárosová)

 

KATALÓG MAĎARSKÝCH HISTORICKÝCH POVESTÍ

I. Povesti vysvetľujúce vznik alebo založenie
A. Založenie štátu, príchod do novej vlasti
B. Vznik a usadenie sa etnických skupín
C. Vznik/Založenie sídiel
D. Založenie statkov
E. Pôvod rodu, priezviska, šľachtického titulu a erbu
F. Vznik/výstavba hradov
G. Vznik/výstavba kostolov
H. Vznik/výstavba iných objektov
J. Povesti o horách
K. Povesti o priekopách
L. Pôvod sviatkov, povesti o prijatých sviatkoch
M. Obete venované na počesť objektov

II. Hrdinovia, historické osobnosti, 1. Národní hrdinovia
A. Attila a Húni
B. Hrdinovia príchodu do vlasti a lúpežných nájazdov
C. Kráľ Svätý Štefan
D. Kráľ Svätý Ladislav
E. Iní svätci, panovníci a hrdinovia Árpádovskej doby
F. Kráľ Belo IV.
G. Ostatní panovníci a hrdinovia uhorského stredoveku (14.-15. storočie)
H. Kráľ Matej
J. Panovníci a hrdinovia obdobia tureckej okupácie (16.-17. storočie)
K. Báthoriovci
L. František Rákóczi II.
M. Lajos Kossuth
N. Sándor Petőfi
P. Ostatní hrdinovia 18.-19. storočia
Q. Panovníci a hrdinovia habsburgovského obdobia
R. Hrdinovia 20. storočia

III. Hrdinovia, historické osobnosti, 2. Tematické skupiny
A. Hlavné typy hrdinských povestí
B. Premožitelia draka – Drakobijci
C. Hrdinovia s ohromnou silou
D. Ženské hrdinky
E. Ambivalentní hrdinovia, 1. Pohania, neverci
F. Ambivalentní hrdinovia, 2. Templári (červení frátri)
G. Negatívni hrdinovia, 1. Slávni súperi
H. Negatívni hrdinovia, 2. Zradcovia
J. Zosobnení hrdinovia, 1. Relikvie svätcov
K. Zosobnení hrdinovia, 2. Svätá koruna

IV. Vojny, bitky, boje za slobodu
A. Hlavné typy
B. Dobyvačné vojny
C. Vojny na obranu vlasti 1. (Povesti tatársko-tureckého
okruhu)
D. Vojny na obranu vlasti 2. (Povesti tureckej okupácie)
E. Vojny na obranu vlasti 3. (Ostatné povesti)
F. Vojny o nezávislosť
G. Svetové vojny
H. Občianske vojny
J. Náboženské vojny a boje
K. Sedliacke povstania, revolúcie
L. Konflikty miestnej povahy
M. Predzvesti, zamenia vojen a bitiek
N. Proroctvá, eschatologické predpovede

V. Legendy (Povesti s náboženskou tematikou)
A. Povesti pietnych miest a kostolov
B. Povesti pietnych obrazov a sôch
C. Povesti oltárnych sviatostí
D. Povesti súvisiace s relikviami svätých
E. Povesti o krížoch
F. Povesti o zvonoch
G. Povesti o prameňoch
H. Zázračné uzdravenia, vyslyšanie prosieb
K. Stopy v skalách
L. Ostatné zázračné znamenia
M. Prisúdený osud
N. Zjavenia
P. Sny a videnia náboženského charakteru
Q. Anjeli
R. Svätci, pobožní ľudia
S. Iné povesti religiózneho charakteru

VI. Hriech a trest
A. Skamenenie
B. Prepadnutie pod zem
C. Porušovatelia sviatkov
1. Porušovatelia sviatkov podľa znesvätených dní
2. Porušovatelia sviatkov podľa druhu trestu
D. Trestajúci blesk
E. Hriech, ktorý neostane bez povšimnutia
F. Kliatba a pôst
G. Trestanie krivej prísahy
H. Trest za blasfémiu
K. Trest za porušenie kresťanského zákona/tabu
L. Pohreb vinného človeka
M. Vinník pykajúci po smrti
N. Iné viny a tresty

VII. Povesti o zbojníkoch
A. Hlavné typy a motívy povestí o zbojníkoch
B. Zbojník národného charakteru (Sándor Rózsa)
C. Iní slávni zbojníci a ľudia postavení mimo zákon
D. Lúpežníci, historky o banditoch
E. Rituálne vraždy
F. Ľudožrútstvo

VIII. Povesti o pokladoch
A. Miesta nájdenia pokladu
B. Čas nájdenia pokladu
C. Znaky ukrytého pokladu
D. Ukrývajúci, ukrytie pokladu, zakliaty poklad
E. Strážcovia pokladu
F. Vykopanie, hľadanie pokladu, nasmerovanie na poklad
G. Prekliaty poklad, nešťastia v dôsledku vykopania pokladu
H. Neúspešné hľadanie pokladu
K. Úspešné hľadanie, šťastné nájdenie pokladu
L. Druhy ukrytých pokladov

IX. Ostatné povesti historického a geografického charakteru
A. Vznik povrchových útvarov
B. Prehistorické doby
C. Historické fragmenty 1.
D. Historické fragmenty 2.
E. Povesti o jaskyniach
F. Povesťami opradené stromy
G. Povesťami opradené geografické miesta
H. Ostatné povesti geografického charakteru
J. Povesti s ľúbostnou tematikou
K. Etymologické povesti vysvetľujúce pomenovania dedín a častí chotára
L. Ostatné (miestne) povesti

X. Index a bibliografia
Hlavné typy a motívy povestí
Konkordačný zoznam
Bibliografia

Klassifizierungsmöglichkeiten der geschichtlichen Volkssagenstradition im Spiegel der rezenten Folkloresammlungen.
(Zusammenfassung)

In der Studie wird der Entwurf eines Katalogs der ungarischen Geschichtssagen (eines Typen- und Motivindex) präsentiert. Der aus 97.000 Texten bestehende Katalog, namentlich das Archiv der Ungarischen Geschichtssagen, stellt auf der Ebene der internationalen Folkloristik den ersten wissen­schaftlich begründeten und auf thematische Vollständigkeit zielenden nationalen Sagenkatalog dar. Er präsentiert in 10 Bänden das kulturelle und kulturgeschichtliche Erbe von 1100 Jahren. In die Folkloresammlung wurde der gesamte ungarische Sprachraum (das Karpatenbecken und der Moldauraum) einbezogen – vor allem auf derBasis der im 20. Jh. noch allgemein sammelbaren lebendigen Folklore.
Der Herausgeber des Katalogs hat – mit Blick auf die bisherigen internationalen Systematisierungs-möglichkeiten – ein in mehrfacher Hinsicht neuse System erprobt. Obwohl der internationale Märchen-katalog, der Motiv-Index von Stith Thompson sowie die verschiedenen Glaubenssagenkataloge teilweise als Grundlage vorlagen, ist bei der Systematisierung der historischen Sagen bis heute noch kein umfassendes und einheitliches Modell entstanden.
Das Ziel des Herausgebers des Kataloges war es, möglichst die gesamte Datenbasis zu erschließen. So enthält das als Grundlage für den Katalog dienende Archiv alle jemals in Ungarisch erschienenen und publizierten Quellen sowie das gesamte Material aller Manuskriptsammlungen des ungarischen Sprachraumes. Dies alles wird durch eine beachtliche Menge rezenter Forschungsergebnisse ergänzt, über die wir dank der Folkoresammlungen der letzten zwei Jahrzente verfügen. Ein weiterer wichtiger Aspekt war, dass die gattungsspezifischen Übergänge der geschichtlichen Volkssage ebenfalls in diesen Katalog integriert werden sollten – so wurden in die Sammlung auch die Schatzsagen einbezogen, ähnlich wie die breite Palette der Narrative des Typus Schuld und Sühne. So wird das ungarische Volkssagengut auch gattungsspezifisch abgerundet und systematisierbar (in Einheit mit dem Katalog der Ursprungs- und Glaubenssagen).
Der geplante Katalog sollte in folgende Einheiten gegliedert werden: I. Gründungssagen. II. Helden und historische Persönlichkeiten 1. Nationale Helden. III. Helden und historische Persönlichkeiten 2. Andere Typen. IV. Kriege. V. Legenden und Sagen mit religiöser Thematik. VI. Schuld und Sühne. VII. Räuber- und Betyárensagen. VIII. Schatzsagen. IX. Weitere historischen Sagen. X. Index. Die wichtigsten Typen und Motive. Bibliographie.

(Übersetzt von Máté Csanda)