péntek, szeptember 24, 2021

Emlékezet – történelmi tudat – marginalizáció – identitás

Prága, 2013. szeptember 23–24.

A prágai Károly Egyetem Bölcsészkara adott otthont annak az interdiszciplináris nemzetközi konferenciának, amelyen 4 fő témakörhöz kapcsolódva etnológusok, történészek, szociológusok, nyelvészek, filozófusok stb. osztották meg kutatási eredményeiket a címben jelzett valamelyik kérdéscsoporthoz kapcsolódva. A résztvevők között csehországi, szlovákiai, észtországi, lettországi, lengyelországi és oroszországi előadók voltak. A tanácskozás két fő nyelve a cseh és a szlovák volt, azonban elhangzottak lengyel, orosz, illetve angol nyelvű előadások is.
A tanácskozás érdemi részét az egyik főszervező, a Károly Egyetem Bölcsészkarának munkatársa, Blanka Soupková nyitotta meg, aki egyben beszámolt a konferencia címében jelzett 4 fő kérdéscsoport kutatása terén elért eddigi eredményekről, illetve hangsúlyozta ezek további kutatásának fontosságát, s a témában szervezett konferenciák tudományos jelentőségét.
Az előadásoknak köszönhetően aránylag átfogó kép rajzolódott ki a kelet-európai posztkommunista országok többségi-kisebbségi viszonyairól, az etnikai csoportok működési mechanizmusairól, a nemzeti identitás prezentálásának különféle megnyilvánulási formáiról, a történelmi emlékezet sokszínűségéről, s az ezt determináló tényezőkről és sok más egyébről is. Sajnos, az egyes blokkok előadásait követő vitákra nem túl sok idő jutott, azonban e rövid eszmecserék során is továbbgondolásra érdemes fontos kérdések és szempontok vetődtek fel. Nagy előnynek számított, hogy a résztvevők több szláv nyelven is beszéltek, így a kommunikáció nagyszerűen működhetett és jelentősen megkönnyítette a résztvevők számára a szakmai kapcsolatteremtést is.
A szlovákiai előadók között ott voltak a Fórum Kisebbségkutató Intézet komáromi Etnológiai Központjának munkatársai is. L. Juhász Ilona előadásában (Kétféle történelmi tudat. Emlékművek mint két nemzet politikai konfliktusainak forrásai Komáromban [Dvojaká historická pamäť. Pomníky ako zdroje politických konfliktov dvoch národov v prihraničnom meste Komárno]) a szlovákok (csehek) és magyarok által állított emlékjelek eltávolításainak, ill. újraállításának történetét kísérte végig az első Csehszlovák Köztársaság megalakulását követő időszaktól napjainkig a társadalmi és politikai változások tükrében. Részletesebben foglalkozott a szlovákok és magyarok által 2010-ben egyazon napon emelt két Trianon-emlékmű, illetve a 2009-ben állított Szent István-szobor és a két hittérítő, szent Cirill és Metód szobrok kapcsán kialakult etnikai feszültségek elemzésével is. Liszka József a Személyes és kollektív önreprezentáció a dél-szlovákiai szakrális kisemlékek példáján (Osobná a kolektívna sebareprezentácia na príklade sakrálnych pamiatok na juhu Slovenska) címmel tartott előadást, párhuzamot vonva a magánszemélyek, illetve a magyar és szlovák közösségek emlékjel-állítási gyakorlata között.
Mivel az előadások párhuzamosan két szekcióban folytak, sajnos, nem sikerült valamennyi előadást meghallgatniuk a résztvevőknek. Szerencsére a szervezők tervezik a tanácskozás előadásainak megjelentetését egy kötetben, tehát ezt pótolhatják.

L. Juhász Ilona