A karácsonyfa Kelet-Szlovákiában

A budapesti Eötvös Loránd Tudományegyetem Folklore Tanszékének kiadásában, Verebélyi Kincső válogatásában és szerkesztésében 1985-ben jelent meg a Pjotr Grigorjevics Bogatirjov válogatott tanulmányait tartalmazó kötet.1 Annak idején a vállalkozáshoz a neves orosz strukturalista kutató számos tanulmányát lefordították magyarra2, ám a jelzett kötetben ezeknek a fordításoknak csak egy része látott napvilágot. A Fórum Kisebbségkutató Intézet komáromi Etnológiai Központja az egykori szerkesztőtől szabad felhasználásra megkapta az akkor meg nem jelent fordításokat is. Jelen kötetünkben új rovatot indítva, terveink szerint a jövőben, újraszerkesztve fokozatosan nyilvánosságra hozzuk Bogatirjov tanulmányainak meg nem jelent, ám magyarul meglévő maradékát is. Magát a szerzőt és munkásságát a jelzett kötetben egyrészt a sorozatszerkesztő, Voigt Vilmos egy előszóban értékelte (5–15), másrészt tudománytörténeti eligazítást is kapunk Bohuslav Beneš A népi színjátszás elmélete P. Bogatirjov értelmezésében és a kutatás mai helyzete című, az ugyanott mellékletben közölt tanulmányában (285–315). Ezért (is) az alább olvasható tanulmányhoz értelmező kísérőszöveg nem szükséges.

A szerk.

Néprajzi jelenségek kutatása során tapasztalhatjuk, hogy mindegyik rendelkezik ilyen vagy olyan funkcióval, az egyik mágikussal vagy esztétikaival, a másik valamilyen másfélével. Ezek a funkciók nemritkán változnak, átalakulnak, a mágikus funkció például esztétikaivá válik stb.3
A néprajzi tények alaposabb vizsgálata arra a következtetésre vezet, hogy egy-egy néprajzi jelenségnek egyszerre több funkciója is lehet, amelyek „strukturálisan” kapcsolódnak egymáshoz. Éppen ezért a strukturális pszichológia módszereit megfelelő módosításokkal a néprajzi anyagra is alkalmaznunk kellene. A strukturalista néprajz távlataira az Adalék a strukturális néprajzhoz című cikkemben mutattam rá,4 és igyekeztem két olyan törvényt megállapítani, amelyek a néprajzi jelenségek funkcióváltását meghatározzák.
Egy ház építéséhez kapcsolódó szokások és hiedelmek gyűjtésekor arra a felismerésre jutottunk, hogy a parasztok gyakran ugyanannak a szokásnak igen különböző jelentést tulajdonítanak. Így például sokuktól hallottam azt, hogy villámsújtotta fát nem szabad házépítésre használni, félelmüket pedig többnyire azzal magyarázták, hogy az ilyen fába az ördög bújt bele, és talán még nem is távozott onnan. Több faluban a parasztok még attól is félnek, ha az ilyen fát fűtésre használják. Más esetekben viszont a parasztoktól olyan ésszerű magyarázatot kaptam, hogy az ilyen fát a villám tönkretette, és ezért alkalmatlan a házépítésre.
Fel kell tételeznünk, hogy azok a parasztok is tudatában vannak az ilyenfajta fa valóban csökkent értékének, akik erre a „tabu”-ra primitív-vallási magyarázatot adnak, vagyis tudatukban egyidejűleg két funkció hat, és ezek akadályozzák meg a villámsújtotta fa felhasználását. Esetükben viszont a vallási funkció volt az erősebb, és elnyomta, sőt néhány esetben teljesen ki is szorította a gyakorlatit. Amikor viszont ésszerű indoklását adták annak, hogy miért is nem használják fel az ilyen fát, bizonyára élt még a parasztok tudatában a mágikus-vallási magyarázat, mégis a gyakorlati szempont kerekedett felül. Az egyazon tárgyhoz, egyazon területen kapcsolódó több funkció egymásmellettiségét akkor is sikerült megfigyelnünk, amikor a Kárpátalján azt kutattuk, milyen okok késztetik a parasztokat arra, hogy a régi lábbelit újjal cseréljék föl.
A következőkben néhány olyan néprajzi tényre utalnék, amelyeket Kelet-Szlovákiában jegyeztem fel, és amelyek azt bizonyítják, hogy a karácsonyfának ezen a vidéken mágikus vagy primitív-vallási funkciója volt. Arra törekszem, hogy a funkció felbukkanását a strukturális néprajz módszereivel világítsam meg.
Lássuk először az adatokat!
A karácsonyfa – Jesulánek5 – karácsonyestétől vízkeresztig áll. Ezt követően, január 7-én a pap megáldja a fát, és ezáltal alkalmassá válik arra, hogy különféle szokásokban felhasználják: például a háziasszony a meggyújtott karácsonyfagallyal megfüstöli a gyümölcsfákat a hernyók elleni védekezés céljából.6
A Jesulánek vízkeresztig áll. Néhány nappal később a pap megáldja, a fára aggatott süteményeket megeszik, magát a fát pedig a gabonaszárítóra teszik. Amikor a gazda abban az évben először megy szántani, a gallyaktól megtisztított törzsét használja ostornyélnek, és így pattogtat az ostorral: „puk! puk! puk!” Csak a legelső szántáskor használja ezt az ostornyelet, utána eldobja.7
A karácsonyfa alá egy tányért helyeznek, amibe különféle élelemből tesznek: egy darab kenyeret, néhány „bobalki”-t (tésztagombócot), és minden egyes gabonaféléből néhány szemet.8
Amint azt Šašovo ruszin faluban megtudtam, korábban csak az „urak”-nál volt karácsonyfa, a rusznákoknál azonban csak két éve. A katolikus szlovákok azonban már régebben is állítottak karácsonyfát.
Dubin szlovák faluban is elterjedt a karácsonyfa, ám nem minden faluban.
Az a tény, hogy a karácsonyfa vallási tárgy szerepét tölti be, már önmagában is érdekes: a pap áldja meg, és ugyanakkor népszokások kapcsolódnak hozzá (a beszentelt fával füstölik meg a gyümölcsfákat, azzal hajtják az állatokat, amikor tavasszal először mennek szántani).
Ismereteim szerint a városokban a karácsonyfának főleg esztétikai funkciója van.9 Még ha a városban az esztétikai funkció mellé gyakran a vallási funkció is társul, akkor sem tulajdonítanak sehol mágikus jelentést a karácsonyfának.
Meg kell továbbá azt is jegyeznünk, hogy azon a vidéken, ahol megfigyeléseimet följegyeztem, a karácsonyfa a parasztság körében csak nemrég bukkant föl, korábban csak a falusi értelmiség ismerte, ahonnan aztán szélesebb körben is elterjedt. Felvetődik a kérdés, miként magyarázzuk azt, hogy a másutt elsősorban esztétikai funkcióval rendelkező karácsonyfa a szlovák falvakban főfunkcióként primitív-vallási funkciót kap?
Annak a ténynek az alapján, hogy a karácsonyfát az értelmiségtől vették át, ahol a főfunkciója esztétikai volt, azt kell feltételeznünk, hogy kezdetben a faluban is csak ilyen funkcióval rendelkezett.
Vizsgáljuk meg, milyen az a paraszti környezet, ahol a karácsonyfa megjelenik. Azokhoz a napokhoz, amelyeken a karácsonyfa a parasztok asztalán áll, igen sok, a keresztény és a népi hiedelemre alapuló szokás fűződik. A hozzájuk kapcsolódó valamennyi tárgy vagy keresztény-vallási vagy mágikus színezetű, néha pedig egyszerűen mindkettővel rendelkezik. A karácsonyfa nagysága és díszes volta miatt bizonyára központi helyet foglalt el azok között a tárgyak között – ünnepi tálak, kalácsfélék, mint a „Kračun”10 stb. –, amelyek ez idő tájt az asztalon voltak.
Természetes, hogy a pap, amikor vízkeresztkor szenteltvízzel körbejárja az egyházközség házait, a többi tárggyal együtt a karácsonyfát is megáldja. A megszentelés után a karácsonyfa a parasztok szemében még nagyobb mágikus erőre tett szert, ahhoz hasonlóan, ahogy például a gyógyfüvekkel is ez történik, mivel a néphit szerint ezek csak akkor hatásosak, ha Keresztelő Szent János napját követő éjszaka szedik őket, ám a templombeli megszentelésük után hatóerejük tovább növekszik.
Ezeknek a füveknek tehát két tényező kölcsönöz erőt:
1. a néphagyomány által megkövetelt időpont figyelembe vétele;
2. a templomi megszentelés.
Ezen kívül a karácsonyfát a karácsonykor széles körben elterjedt szokásoknál is felhasználják. Gyakran találkozunk azzal a szokással, hogy karácsony táján valamit megfüstölnek. Az a szokás pedig, hogy az állatokat az első szántáshoz olyan ostorral hajtják ki, amelynek nyelét a karácsonyfa kihegyezett törzséből készítették, hasonló szokásokat helyettesíthet, mint például azt, hogy a jószágot az első szántáskor a virágvasárnapról megőrzött barkaággal hajtják ki.11
A fenyőfával kapcsolatban fent említett szokások ennélfogva azt mutatják, hogyan alakul át az esztétikai főfunkció mágikus-vallásivá. A bemutatott átmenetet azzal magyarázom, hogy ez a szokás új környezetbe, az eredetitől eltérő struktúrájú szokáscselekvések közé jutva olyan helyre került, amely a struktúra követelményeinek felelt meg.
A helyzet tehát a következő: a karácsonyfa-állítás városi szokása, amint azt joggal feltételezhetjük, részben olyan népszokások alapján jött létre, amelyeknek főfunkciója gyakran mágikus volt.12 A városban azonban az esztétikaihoz képest az összes többi funkció elhalványult. A karácsonyfa ezután ismét eljut a faluba, ahol a mágikus szokások még mindig érvényes szerepet játszanak. Ekkor ismét a mágikus funkció kerekedik felül, a kör bezárul; a karácsonyfa ismét olyan szokások tárgyává válik, amelyek a keletkezésekor is kiindulópontul szolgálókhoz hasonlítanak.
A szöveges folklórban is megfigyelhetünk hasonló jelenséget akkor, amikor a műköltészet népköltészetre épülő alkotásai maguk is elterjednek a nép körében. Az átalakulás folyamán hasonulnak az igazi népköltészethez.13
Módszertani szempontból tartom fontosnak ezt a példát, hogyan válik a karácsonyfa esztétikai funkciója primitív-vallásivá. Ez ismét csak azt mutatja meg, mennyire veszélyes, ha egy szokás jelentését úgy rekonstruáljuk, hogy nem ismerjük azt a környezetet, amelyben élt. Egy szokást, mint amilyen az említett is, csak akkor érthetünk meg igazán, ha a teljes összefüggésrendszert és a kérdéses szokásnak az adott vidék hiedelmeinek e struktúrájában elfoglalt helyét is ismerjük. A megszokott séma alapján ugyanis azt várnánk, hogy egy-egy szokás vallási funkciója cserélődjön át esztétikai főfunkcióvá; a fentiekben ismertetett esetben azonban a fejlődés éppen fordítva megy végbe.
E rövid tanulmány programadó jellegénél fogva a kutatók és gyűjtők számára néhány feladatot szándékozik megfogalmazni:
1. Lehetőleg igen nagy mennyiségű, olyan típusú anyagot kell gyűjteni, amiből kiviláglik, hogy egy és ugyanazon néprajzi jelenségnek több funkciója is lehet;
2. A gyűjtött adatok alapján kell kimutatni azt, hogy a karácsonyfának például nemcsak esztétikai, hanem mágikus funkciói is vannak. A karácsonyfát különösen alkalmasnak tartom arra, hogy egy ilyenfajta kutatás tárgyát képezze, mert egy Európában széles körben elterjedt olyan szokáselemről van szó, amelyre vonatkozóan bizonyítani tudjuk, mikor bukkant fel a különböző európai népeknél;
3. Fel kell jegyezni azokat a szokásokat is, amelyekkel ugyanabban a faluban vagy a környék falvaiban találkozhatunk vagy találkozhattunk, elsősorban a hasonló szokásokat, amelyeket viszont karácsonyfa nélkül hajtanak végre, és amelyek hatással lehettek a karácsonyfához kapcsolódó ma ismert szokásokra.
4. Jegyezzünk fel gyerekkori visszaemlékezéseket, amelyek arra utalnak, milyen funkciói voltak a karácsonyfának a gyerekek körében. Itt abban a helyzetben vagyunk, hogy a néprajzi jelenségek kutatásában az introspektív módszert alkalmazhatjuk, amelynek során a saját gyerekkorunk eseményeit is értékelhetjük. Egy értelmiséginél a gyerekkortól való távolság növekedésének a függvényében szorulnak háttérbe a karácsonyfa vallásos funkciói az esztétikaiakkal szemben. A felnőtt paraszt szemében azonban e vallásos funkciók támaszra leltek más szokásokban, és a primitív-vallásos funkció felülkerekedett az esztétikain.

Vianočný stromček na východnom Slovensku
K otázke štrukturálneho výskumu zmien funkcií v národopisných javoch
(Zhrnutie)

V štúdii, ktorá bola pôvodne publikovaná v nemeckom jazyku, autor konštatuje, že dôkladnejší výskum národopisných javov vedie k záveru, že ten-ktorý národopisný jav môže mať súčasne aj viacero funkcií, pričom tieto sa môžu meniť a môžu sa aj „štrukturálne“ navzájom viazať. Cez príklady kultu, viažuceho sa k vianočnému stromčeku, z prostredia východoslovenských Slovákov a Rusínov skúma, ako sa funkcie s ním spojené menia, v akom vzťahu sú tieto zmeny s daným prostredím (dedina alebo mesto), akú úlohu má proces zľudovenia atď.

Der Weihnachtsbaum in der Ost-Slowakei
Zur Frage der strukturellen Erforschung des Funktionswandels
ethnographischer Fakten
(Zusammenfassung)

In seinem ursprünglich auf Deutsch erschienenen Aufsatz stellt der Autor fest, dass die nähere Untersuchung der ethnographischen Fakten zur Schlussfolgerung führt, dass ein gewisses ethnogra-phisches Phänomen gleichzeitig auch mehrere Funktionen erfüllen kann, die in einem gemeinsamen strukturellen Zusammenhang stehen. Anhand einiger Beispiele, die aus dem Umfeld der Slowaken und der Russinen aus der Ostslowakei kommen, analysiert er verschiedene Bräuche, die sich um den Weihnachtsbaum ranken. Dabei geht er auf die Frage ein, wie sich die einzelnen Funktionen verändern, in welchem Zusammenhang die Änderungen mit dem konkreten lokalen Kontext (mit dem Dorf oder der Stadt) stehen, welche Rolle dabei die Tatsache spielt, dass ganze Schichten zunehmend folklorisiert werden usw.