A palásti Babba-kápolna

A Babba-kápolna megnevezés az egykori Hont vármegye székhelye, Ipolyság vonzáskörzetében az 1989-es rendszerváltásig nem bukkant fel. A tájainkon szokatlan fogalommal képaláírásként Csáky Károly egy munkájában találkoztam először (Csáky 2008, 101). A magyar közszolgálati televízió csíksomlyói búcsúról készített tudósításaiban ugyancsak megjelent a Babba Mária megnevezés, ám – emlékezetem szerint – különösebb magyarázat nélkül. Egy, erdélyi barátokra hivatkozó pozsonyi ismerős szerint a babba szó anyácskát jelent. Szűz Máriával kapcsolatban a megjelölés akár elfogadható is lehetne.
Ha azonban fellapozzuk Tóth Imre Ipoly menti palóc tájszótára két kiadását, a palócság által használt kifejezések között nem szerepel a fogalom. Mindkét kiadvány (Tóth 1987, 42; Tóth 2007, 46) tárgyalja a baba, bába, bábaasszony szavakat, valamint a belőlük képzett szóváltozatokat, de ugyanabban az értelemben, mint a Magyar nyelv értelmező szótára1 vagy a Magyar szókincstár2: baba = pólyás gyermek, bába = szülésznő, régebben öregasszony, vénasszony, boszorkány. A Magyar etimológiai szótár3 szláv jövevényszóként azonosítja, az említetteken kívül még dajka, nagymama értelmezésben. A bibliai forrásokra hivatkozó Haag lexikonban szintén az általánosan elterjedt definíciót találjuk: „bába: Mind Egyiptomból (Kiv 1,15.19,21: itt a Sifra ’szépség’ és Pua ’ragyogás’ név vsz. mesterséges alkotás), mind Izr.-ből (Ter 38,28) kimutatható. Általában az ismerős asszonyok segédkeztek az »életerős« (Kiv 1,19) asszonyoknak, amikor szültek (1Sám 4,20; Rut 4,14).”4
Az 1862-ben kiadott Czuczor–Fogarasi-féle szótárban végül ráakadtam a babba alakra. A meghatározás szerint „gyermeknyelven am. szép, csinos, csecse” jelentéssel (Czuczor–Fogarasi 1862, 369). A palástiak szintén ebben a felfogásban, Szép Mária értelemben használják a Babba megnevezést.5
Daczó Árpád ferences szerzetes, néprajzkutató a székelyek, a moldvai és gyimesi csángók nyelvhasználatára hivatkozva írja: „A magyarok kereszténységre tértükben az ő Boldogasszonyukban Máriára ismertek. Ezért fogadták el minden további nélkül Máriát, és egészen magától értetődően szerették meg őt. Így lesz érthető, hogy Szent István király halála előtt a koronáját ajánlotta fel a Boldogasszonynak (Daczó 2000, 49). Ha valahol Baba, Babba, Babu, Babele helynevet találunk, az azt jelenti, hogy ott Babbának valamilyen kultikus helye volt, és ezt a tényt a mai napig őrzi ott az a hely (Daczó 2000, 179). A Babba neve annyira átjárja az eurázsiai régi népek szóhasználatát, hogy ott, ha Bába nevet is használnak, az eredetileg mindig jóságos asszonyt, vagy jóságos nőistenséget jelentett. Úgy látszik, a szlávoknál süllyedt alá a baba kifejezés a gonosz vénasszony, vasorrú bába ijesztő alakjáig.” (Daczó 2000, 253)
Munkámnak azonban nem célja, hogy a fogalom etimológiájával foglalkozzék, ezt az illetékes szakemberek feladatának tekintem. Sokkal inkább egy Paláston 2007-ben épült kültéri szakrális kisemlék megépítésének körülményeit szeretném nyomon követni, illetve illusztrálni a palócság számára tájidegen, Erdélyben honos elnevezés megjelenését a történelmi Hont megye szlovák–magyar nyelvhatáron fekvő településén. A hiányzó láncszemet Varsányi Viola asszony jelenti, akinek szülei, Varsányi István és neje, sz. Bihari Aranka az első Csehszlovák Köztársaság idején a községben tanítottak. A családot 1946-ban áttelepítették Magyarországra, de Viola asszony ma is nagy szeretettel emlékezik a falura és környékére:

A palásti Kutya-hegy oldalában két barlang van: a Kőlyuk és a Bába-barlang. Ez utóbbin forrás ömlik alá a tágas, csarnokszerű barlangba. Az elnevezés okát a régi öregek sem tudták, de nem holmi vasorrú bábára kell gondolni, mert ennek ellentmond az a tény, hogy a barlangból levezető árok alján mindig volt egy fára szegzett Mária-kép vagy szobrocska, és virágot is mindig vittek elébe. (Emlékszem erre gyermekkoromból.) Ezen a helyen tehát ősidők óta Mária-kultuszt ápolt a falu. Történt, hogy 2004-ben elolvashattam Erdélyben P. Daczó Árpád Lukács ferences atya könyvét, a Csíksomlyó titkát. Tudvalévő, hogy a csíksomlyói Szűzanyát Babba Máriának nevezik a gyimesi csángók, székelyek. Lukács atya kutatásai során felfedezte, hogy a Kárpát-medence területén kb. 150 „babbás” helynév található (Bába, Babele, Bába-szoros, Babarunka, Bába köve stb.). Arra a következtetésre jutott, hogy ezeken a helyeken Babba Mária, azaz Boldogasszony kultusza virágzott. Lukács atya könyve bennem is megvilágította a titkot: a Bába-barlang is imádkozó helye lehetett őseinknek! Ezt a hagyományt ápolták a palástiak ősidőktől fogva, átörökítve, úgy, hogy már nem is tudták, miért, de hűséggel ragaszkodtak a hely tiszteletéhez. Ekkor a palásti Honismereti Társasággal elhatároztuk, hogy tudatosítani kell a faluban a Bába-barlang és őseink hitének kapcsolatát. Így történt, hogy 2005-ben vettem egy Szűzanya-szobrot a Ferenciek téri kegyszerboltban, s elvittem Palástra.6

Befogadókészség nélkül viszont a legnemesebb szándék is eleve sikertelenségre ítélt. A palástiak hitéletének magas színvonalára azonban számos történelmi adat utal.

Történelmi áttekintés

Az Ipolyságtól mintegy 10 kilométernyire északi irányban, a Korpona és a Csábrág (Litava) patak összefolyásánál elterülő település a többi régióbelihez mérten viszonylag népes, a legújabb (2011) adatok szerint 1638 lakost számlál. Első ismert írásos említése Plast alakban történt II. Géza király uralkodásának 18. esztendejében, 1156-ban, mikor Martirius esztergomi érsek okirattal bizonyította, hogy a falu dézsmáját átengedi az esztergomi káptalannak.

Tudom az írásból, hogy ki az oltárnak szolgál az oltártól is éljen – látván, hogy testvéreim, a fönti egyház kanonokai, egészen mostani időkig ellátás nélkül vannak, és az apostol intelme alapján a nélkülöző testvéreinkről gondoskodnunk kell, 70 község javadalmainak tizedét a király beleegyezésével és az ország egyetértésével számukra azon jogaimnál fogva átadom, hogy ezen települések plébániái az én jogom alá tartoznak. Ezen adományokat utódaim nem vonhatják vissza, nem rövidíthetik meg, nem változtathatják meg, mivel adománylevelem által ezt a kiváltságot szentesítettem és a királyi pecséttel, mind az arannyal, mind a viasszal az egész ország egyetértésével megerősítettem. Bárki, aki ezt kétségbe vonja, örökös isteni átokkal sújtassék, illetve a királyi bíróság ítéletét vonja magára.7

Az okirat az esztergomi, nyitrai, barsi és honti főesperesség terültén – „ahol Frocol tizedel” – tíz falut jelöl meg, melyek között Palástot (Nyék, Kemence és Bágyon mellett) a honti főesperesség négy jobb jövedelmű települése közé sorolja.
A történelem folyamán a község neve többféle alakban fordult elő. Egy 1232-es okiratban, mellyel II. Endre a dézsmát meghagyva az esztergomi káptalannak a zólyomi uradalomhoz kapcsolja a falut, Palasth alakban jelenik meg, mikor pedig 1256-ban Bors fiai esküvel szerzik meg a szomszédos Drénót (Györffy 1987, 227), már Palast formában olvasható. A későbbiekben aztán a Felpalasth (1338), Felsew Palasth (1342), Olpalasth (1358), Eghazaspalasth (1431), Radopalasth (1447), Vlczapalasth (1472) változat egyaránt előfordul. A birtokviszonyok változására utalhat (a Radó család tulajdonvesztésére), hogy a Radópalást megnevezést 1507-ben ismét az Alsópalást váltja fel (Alsopalasth al. nom. Radoplasthya) (Bakács 1971, 169). Az Alsopalasth, Felsewpalasth, Wczapalasth (1500) egy okiratban történő említése arra enged következtetni, hogy a település több kisebb falurészből állt.
Az első katonai felmérés (1782–1785) térképén Plastofcze név alatt Alsó és Felső Palást szerepel, a második katonai felmérés (1819–1869), mely a Hont megyei állapotokat 1846 körül rögzítette, már csak Palástot (Plastowce) említ. Thuróczy Károly jegyző 1864-ben Pesthy Frigyes helynévtárába írt dolgozatában a települést Mária Terézia rendeletére öt részközségből (Alsók, Fölsők, Utcca, Gárdon és Tubán) „egybeolvasztottnak” mondja, melyek közül mindegyikben külön bírót választottak, „de e fölött még volt egy fő Bíró, ki még ezen Cimmel forradalom előtt is élt” (Pesty 1984, 237). A hajdani települések emlékét ma a falurészek megnevezése őrzi. A helységet az egyházi jövedelmek szempontjából a „jobbak” között számon tartó megállapítás alapján feltételezhetjük, hogy a kor viszonyaihoz képest valószínűleg népes katolikus közösség lakta. Először 1299-ben említett, Szent Györgyről nevezett templomával már a mohácsi vész előtt az egyházas helyek közé tartozott (Bakács 1971, 170). Csáky Károly palásti egyházi emlékekről írt dolgozatában feltételezi, hogy „Szent István II. törvénykönyvének rendelete alapján Hont megyében is megépültek az első templomok. (…) Bizonyára Palást temploma is a legrégebbiek közé tartozott” (Csáky 2002, 1). Ugyanitt olvashatjuk, hogy „Egy Visegrádon kiadott 1331-es okiratból arra is fény derül, hogy Palást temploma kőből készült (…cum eccl. lapidae…), s családi birtokként szerepelt” (Csáky 2002, 2). A falut főként a Palásthy család uralta, melynek őse, Bors, 1217-ben állítólag II. Endre királytól a Tábor hegyen nyerte az adományt (Csáky 2002, 1). A donációs levél azonban elveszett, viszont tény, hogy a településről nevezett család hosszú évszázadokon át birtokolta az itteni javakat. A Palásti előnevet sok esetben azonban a Palásthy családdal még rokonságban sem álló nemzetségek is viselték, ami egyértelműen palásti birtokviszonyra utal.
Az 1332–37. évi pápai tizedlajstromok szerint Palást Laurentius (Lőrinc) nevű plébánosának (Bakács 1971, 170) 1 ¼ márka jövedelme volt, ami után 8 garas tizedet fizetett (Györffy 1987, 171) Krisztus földi helytartójának.
A török hódítások idején Palást határában ütközött meg 1552. augusztus 10–11-én a bányavárosokat fenyegető Hadim Ali budai pasa serege az Erasmus von Teuffel győri főkapitány vezénylete alatti, magyar, német, olasz és spanyol zsoldosokból verbuvált császári sereggel. Mint a történelemből ismeretes, a keresztény csapatok súlyos vereséget szenvedtek. A több ezer áldozatot követelő csatában Sbardelatti (Dudich) János Ágoston váci püspök is életét vesztette. „A vert had egy része a hagyomány szerint a templom kerítésébe vette magát, de a török a templomot felgyujtván tüzesitett nyilakkal, a menekültek oda égtek.” (Kiss 2006, 14) „A megrongált templomot a falu népe folyamatosan kijavította, s eredeti stílusát megtörve, új díszítő elemekkel gazdagította, a kor művészeti irányainak megfelelően.” (Zsilka 1996, 23) A mai, szintén Szent György tiszteletére szentelt, ún. új templomot palásti és keszihóczi Palásthy Pál sareptai felszentelt püspök és esztergomi kanonok építtette, s ő maga is szentelte fel 1898. július 3-án.8
A palástiak azonban nemcsak templomuk sorsa iránt nem voltak közömbösek, de az 1552-es vesztes csata helyszínén Sbardelatti Ágoston váci püspök és a többi elesett emlékére kápolnácskát emeltettek. A Palástról Túrra vezető országút jobb oldalán áll a Török-kápolnaként ismeretes képoszlop, amit a Palásthi család építtetett. Mivel (a töröktől megölteknek) „emléke különben egy fen állott, de az idő már annyira elviselt külső alaki kő szobor mellyben Mária képe létezik; már már enyészetnek indult, amely statust jó emlékezetű Ullmann Bernát Földes Úr a’ régiség kedvellője és becsben tartója a’ mostani jó állására emelt…” – írta róla 1864-ben Thuróczy Károly jegyző (Pesthy 1984, 238).

A lakosság felekezeti összetétele a 19. és 20. században

A Török-kápolna viszont csupán egy a község mintegy huszonkilenc kültéri szakrális kisemléke közül. Az objektumok nagy száma erős katolikus közösség folyamatos jelenlétét és a hitélet magas színvonalát valószínűsíti. A feltételezést a népszámlálási adatok is megerősítik:

A táblázatból kitűnik, hogy a római katolikusoknak az összlakossághoz viszonyított aránya 1850-től folyamatosan 90% körüli. Ilyen előzmények után természetesnek látszik, hogy Varsányi Viola kezdeményezése, miszerint a Bába-patak mellett Mária-kápolna épüljön, pozitív fogadtatásra talált.

A lakosság nemzetiségi összetétele a 19. és 20. században

A 2004-ben alapított Palásti Honismereti Társaság nemcsak vallási meggyőződésből, de a nemzeti identitástudat erősítése szempontjából is fontosnak tartotta az ügy támogatását, hiszen a 20. század második felének népszámlálási adatai egyértelműen a magyarság folyamatos csökkenését mutatták.

Források: *Palugyay 1855, 625; ** Jekelfalussy 1892, 228–229; ***A történelmi…2001, 149. p.; **** Sčítanie ľudu, domov a bytov 1991. Levice: Okresné oddelenie Slovenského štatistického úradu 1992, 122. p.; ***** www.plastovce.sk/od-oslobodenia-po-sucasnost.phtml?id3 – letöltve 2014.8.31; ****** Štatistický úrad SR, Základné údaje zo sčítania obyvateľov, domov a bytov, Obyvateľstvo podľa národnosti, 2012, 32. p.

Míg az összeírások még 1914-ben is 90% feletti aránnyal a magyar nemzetiségűek számának enyhe emelkedését rögzítették, addig 1991-ben a magyarok aránya már mintegy 20%-kal kisebb. Ez a csökkenő tendencia aztán a későbbi népszámlálások során is tetten érhető: 2001-ben az arányszám újabb 5%-os fogyást, 2011-ben pedig már 10%-os aránysüllyedést mutat.

A „kápolnaépítés”

A Honismereti Társaság tagjai tehát haladéktalanul hozzáláttak a tervek megvalósításához. Mint fentebb olvashattuk, Varsányi Viola 2005-ben a budapesti Ferenciek téri kegyszerboltban megvásárolta a Mária-szobrot, a Honismereti Társaság pedig felvállalta a helybeli teendőket, az engedélyek intézését és a szükséges anyagi fedezet előteremtését. Forrásként elsősorban a lakosság adományaira, felajánlásaira számíthattak. A munka oroszlánrészét Hojsza Zsuzsanna és Péter József végezték. Résztvevőként Péter József így írja le a kezdeteket:

2005. aug. 13-án falunap volt. Hojsza Zsuzsival, meg a férjével, Péterrel, Szikora Józseffel, valamint Varsányi Violával és a lányaival elmentünk a Bába-patakhoz, hogy a szobornak megfelelő helyet keressünk. Eredetileg a patak medrének közvetlen közelét szemeltük ki, de a patakocska árkából kinézve, a domboldalban megpillantottam egy bemélyedést. Én azt javasoltam, oda építsük a kápolnát.9

Az elképzelés a többiek tetszését is elnyerte, így az alkalmas hely kiválasztása után az engedélyeztetés következett. Az úrbéresi terület felhasználására Kiss István, az építkezésre Korcsok László polgármester adott jóváhagyást. A terveket Hojsza Zsuzsanna rajzolta.

Akkori polgármesterünk, Korcsok László mérnök, nem ért rá ezzel foglalkozni, ezért javasoltam, hogy akkor majd tervezek egyet én (építészmérnök szerettem volna lenni, bár nem adatott meg). Nem vettek komolyan, de én kaptam az alkalmon, és megrajzoltam egy olyat, amit itt szokás építeni. Erre a lelkiatya azt mondta, hogy a Boldogasszonynak tornyos kápolna dukál. Másnapra meglett a tornyos kápolna. A víz ötlete az én fejemben született. Úgy gondoltam, ha már ilyen rendkívüli dolog születik Paláston, akkor adjuk meg a módját, és ne kicsinyeskedjünk. Az egyszerű emberek mind mellettem álltak, szívesen adtak, kinek mije volt; ki egy kevés homokot, ki egy zsák cementet, ki-ki a maga módján… bár volt pár ember, aki hátráltatta a munkát, mert ilyen is mindig akad. A tornyot úgy terveztem, hogy hasonló legyen a templomunk tornyához, tetejére a kettős keresztet nem a szlovák címerre gondolva tettem, hanem a Szent István-i hasonlóságra, mivel ősi magyar vonatkozása van a Babba szónak.10

Az előkészületek és az adománygyűjtés közel egy egész évet igénybe vettek. Többen a templomi perselyezésen kívül is adakoztak, sokan pedig ingyen munkát ajánlottak fel. Közben Wechter János plébános a perselyezésből 8950 koronát adott át az építkezésre, és 2005. okt. 10-én megszentelte a „vizeskápolna” helyét. A munkálatok 2006. júniusában tereprendezéssel, bozótirtással kezdődtek. Az alapokat hatan kezdték ásni, Hojsza Zsuzsanna, Péter József, Szalma István, Szalma József, Farkas Dávid és ifj. Hojsza Péter, mégpedig kézi szerszámokkal.

Annyira kemény volt a föld, hogy semmit sem haladtunk – írja feljegyzéseiben Hojsza Zsuzsanna –, ezért bágert hívtam; így a kelecsényi illetőségű Ján Chrašťanský ásta ki géppel az alapot. A zsaluzáshoz szükséges faanyagot Havala József, a betonba való roxorvasat Karvai Gábor, a dróthálót Hojsza Péter adta, ingyen. A betont a községháza kevertette, ugyancsak ingyen. Az alapot Židuliak István, Farkas László, Svarc János, Ďuriš Péter és Flokk Zoltán készítették. Az oszlopok zsaluzását Hojsza Péter, Karvai Gábor és Skamla Róbert, a betonozást Krizsan Károly, Berceli János, Kovács Kálmán, Drégelyi László, Hatvanger József, Oláh Rudolf, Hojsza Péter, Mikulka István, valamint Kis (Battyás) Róbert végezték.11

Az építkezéshez szükséges követ Szondi Alica túri polgármester asszony közbenjárására a felsőtúri kőbányából szponzori támogatásként kapták Rados Imrétől. „A túri követ magam kezdtem felhordani, taligával, mert Korcsok Imre kőművesmester ígérte, hogy másnap jön, én pedig szabadságon voltam; más meg nem ért rá” – emlékezik Péter József. Később aztán többen is csatlakoztak hozzá, hogy másnap, 2006. július 7-én Korcsok Imre kőművesmester mindenképpen megkezdhesse a fal felhúzását. A munka az ősz beköszöntéig folyt, s a falazási-betonozási munkálatoknak mintegy a felét elvégezték. A következő év tavaszán Korcsok Imrét Bodzsár István ipolyfödémesi származású gyűgyi kőműves váltotta fel, aki 2007. április 19-én folytatta a falazást. Április 24-re elkészültek a boltívek, a munka betonozással, a tetőszerkezet hordozórészének előkészítésével folytatódott. Május 20-án az ácsok és segítőik megkezdték a magas, csúcsos torony építését. A deszkázásra Gyenes György bádogosmester rakta fel a pléhborítást. A háromnapos munkát ingyen végezte, sőt, a segédek bérét is ő állta, csupán az anyagköltséget fizettette meg.12
A kiegészítő munkálatokkal (vakolás, fugázás, festés stb.) párhuzamosan folyt a környezet csinosítása, kaszálás, kőszedés, bokrok, farönkök eltávolítása, tüzelése, hogy a kápolnácska jól látható, könnyen megközelíthető legyen. A terepen már csak egy jókora tuskó éktelenkedett, amit „se a Honka (önjáró rakodógép), se a Belorusz (traktor), se Benyo Károly a traktorral nem bírt kihúzni. Három nap tüzelte Kis Robi, Kalinčiak Marian, meg Hojszáék, de nem égett el. Ekkor Greško Zdeno, meg Hojsza Péter nekifogtak, és délutántól estélig kiszedték. Végre megszabadultunk a tuskótól!”13 A szépen megtisztított területet fűmaggal is bevetették. „Hogy a fű kinőjön, Hojsza Péter minden nap két órát járt öntözni, mert, ugye, eső, az nem volt. Az öntözésben Matyó Márió és a cserkészei segítettek.”14 A forrás vizét június 22-én vezették a „vizeskápolnába”:

Felhúztam egy 50 méteres csövet a forráshoz… Nem ért fel addig, ezért, ahol végződött, ott lett a forrás. Istennek hála, a víz a sziklából csurog, nem az árok vize!15

Június utolsó napjára Strhár Marek elkészítette a kettős keresztet, amit a bádogos összedolgozott a torony gömbjével.16 Az oltárt a kastélyudvar régi köveiből Hojsza Zsuzsa és Péter alakították ki. A kápolnabelső talaját a falunap előtti napon fejezték be.

A talajra az utolsó pillanatban került a kőborítás, amit bontásból kidobott anyagból mentettem meg… pont annyi volt, amennyi oda kellett. A lapokat Zsuzsi saját kezűleg ragasztotta fel, és fugázta. Én, meg a férje segédkeztünk.17

A „kápolnát” 2007. augusztus 14-én, Nagyboldogasszony előestéjén szentelte fel Orosch János segédpüspök. A szobrot a templomtól délután négykor induló körmenet kísérte a kápolnáig. Legelöl, a körmeneti feszület után a ministránsok haladtak, majd két lány horgolt (Máriát és az Oltári Szentséget ábrázoló) templomi zászlókkal, utánuk fehér ruhás kislányoktól körülvéve, világoskék vállszalagos fiatal lányok vitték a felvirágozott-szalagozott saroglyára állított Madonna-szobrot. Az őket kísérő asszonyok közül többen népviseletbe öltöztek. Az időseket, nehezen járókat autóbusz szállította, amely a Gárdony falurészből indult, és előre bejelentett, szükség szerinti megállóknál szedte fel utasait.
A helyszínre érve kis megnyitó programot tartottak, melynek keretében Matyó Anett szavalt, aztán Varsányi Viola ismertette a Babba szó jelentését és a Babba Mária kultuszának jelentőségét. Utána Orosch János segédpüspök szentmisét celebrált és felszentelte a kisépítményt. Az ünnepi misén a cserkészek énekeltek, harangot pedig Kiss Gyula biztosított. A szentmise végén Péter József a palástiak nevében megköszönte Varsányi Violának a szobrot, illetve az adományt. Az ünnepség után a nagyobb adakozókat Somogyváriék pincéjében megvendégelték.
Felajánlások a felszentelés után is érkeztek, ezeket az utómunkálatoknál, a szépítő és konzerváló tevékenységnél (festés, az időjárás szeszélyének kitett faanyag konzerválása, szútól mentesítés stb.) használták fel. Az adakozók és a munkában részt vevők az objektumot ábrázoló emlékképecskét kaptak, és fényképüket egy dicsőségtáblán helyezték el.
A kápolnaszentelés napjához kis történet is fűződik: Rimaszombatban lakók igyekeztek az ünnepségre, de előbb Budapestre kellett utazniuk. Hogy időben Palástra érhessenek, egy kicsit túllépték a megengedett sebességet. Megállították őket a rendőrök, s megkérdezték, hová sietnek olyan nagyon. A válaszon (hogy kápolnaszentelésre) annyira meglepődtek, hogy büntetés nélkül elengedték őket.18

Az új objektum

Az új objektummal Palást egy egészen különleges szakrális kisemlékkel gazdagodott. Egyéni tervezése miatt építészeti stílusa eltér a környéken gyakori, egyszerű, sátor- vagy nyeregtetős, házikószerű képoszlopoktól. A kisépítmény alaprajzát 180 x 200 cm-es négyszög adja, a kiugró tető négy kerek betonoszlopra támaszkodik, melyből kettő beépül a két oldalfalba. A falak hasított túri dolomitból készültek, az ajtónyílás boltíves, csakúgy, mint a kőből rakott oltárpadka mögötti bemélyedés; a mennyezet azonban egyenes. A bejáratot fehérre festett, kétszárnyas, nyílhegyvégződésű, kovácsoltvas rácsajtó fedi. A padkán áll a kb. 70 cm magas, különleges megfogalmazású Nagyboldogasszony-szobor, mely Máriát telt idomú, életerős fiatal nőként ábrázolja; Istenanyaságát (csíksomlyói mintára) a háta mögötti, keskeny, aranyozott lécekből kialakított mandorla hangsúlyozza. A szobortípus kiválasztását az adományozó így indokolta:

Körülnéztem a Ferenciek terén lévő kegyszerboltban, kerestem egy szépet, megfelelőt. Többet is láttam, de akkor a magasból, egy polcról rám nézett. Ott állt, és olyan lenyűgöző volt, hogy egy percig sem tétováztam. Tudtam, hogy csakis Ő kell! Egyébként a csíksomlyói Szűz Mária szobra is egy életerős, kissé parasztosan kerekded arcú ábrázolás. Akkor ebben is hasonlíthatók.19

A kőfal kívül-belül fugázott, a fehérre meszelt betonmennyezetre 12 aranyszínű csillagból koszorút festettek. A bádoggal fedett tető első része nyeregtető, ebből emelkedik a csúcsos huszártorony, amely mögött a tetőzet tompaszögben, egyenesen ereszkedik a hátsó falra. A torony csúcsát gömbre állított kettős kereszt díszíti. A jobb oldali első oszlop lábazatába csurgót építettek, amelybe a mintegy 50 m hosszú csőrendszeren érkezik a Bába-barlang apokás sziklájából fakadó forrás vize. A vizet bevizsgáltatták, emberi fogyasztásra alkalmas. A bejárat feletti háromszögletű orommezőre aranyszínű, a mandorláéval azonos formájú sugarakat kibocsátó, fél napkorongot és a Babba feliratot festették.
Az építmény járólapokkal kirakott előterére vasvázas, műanyaggal borított fapadot állítottak az itt megpihenők, elmélkedők részére. A jobb oldalon, négy-öt méternyire az építménytől, a domboldalba mélyített, deszkatámasztékos lépcsősor tetejénél ágasfából kialakított oszlopon tájékoztató táblákat helyeztek el. A rombusz alakú hátlappal és csipkézett szélű, háromszögletű tetővel védett, ipszilon alakú póznára két fatábla és egy bekeretezett, színes papírnyomatú házi áldás került. Az egyik táblán fehérrel festve a kisépítmény sematikus rajza, valamint a dedikáció szövege látható:
A BABBA / kápolnát építették / a palásti hívek / 2007-ben / [itt egy szövegelválasztó virágmotívum következik] Szűz Mária szobrát falunknak / ajándékozta / Varsányi Viola 2006-ban / ISTEN fizesse meg!
A másik falapra egy verset festettek, mégpedig Pósa Lajos Faluvégen című művét. A helyesírás, illetve szócsere (sorkezdő kisbetű, írásjelek hiánya, „ott” helyett „itt” stb.) alapján feltételezem, hogy a szöveget emlékezetből írhatták, mivel a vers egy nyomtatott változatát megtaláltam az elemi népiskolák számára 1936-ban kiadott tankönyvben:

Bár az objektum a néprajzban használatos felosztás és terminológia szerint a mezei oltárok közé sorolható (vö. Liszka 2000, 29), a helybeliek már a kezdetektől csupán kápolna, kápolnácskaként említik.
A háttér

Az építés költségeire Hojsza Zsuzsanna napi pontossággal vezetett feljegyzései szerint a templomi perselyezésen kívül hatvanhat személy adakozott, a munkálatokban pedig százötvenegy személy vett részt. A legtöbbet adakozókat és segítőket külön névsorban is kiemelte: Varsányi Viola tanárnő, Havala József id., Községi Hivatal, Nagy István és Ilona (Utca), Gyenes György (Utca), Rados Imre, Bohus József, Hudec Pál, Velebny Gábor, Szikora Mária és József, Palásthy Pál és családja, Gál Mária (Tujafás utca), Karvai Gábor, Hojsza Péter és családja, Bohus László és családja, Buzás Károly, Krizsan Károly, és egy névtelen adakozó, aki az első offerába 1000 Sk-t tett.
A szinte minden apró részletre kiterjedő „naplóban” némely név többször is felbukkan, hiszen az illető (vagy család) nem csak pénzzel, hanem munkával, esetleg természetbeni adománnyal is támogatta a jó ügyet. A szervezési-irányítási munkálatokat felvállaló és nagy odaadással végző Hojsza Zsuzsanna például úgyszólván minden munkafázisban részt vett családostul, építési anyagot, élelmiszert, bort adományozott, illetve Zsuzsanna saját költségen több ízben főzött a „kápolnán” éppen dolgozóknak. Adatközlőként Hojsza Zsuzsanna megjegyezte:

Sokszor magamra maradtam, és az ég segítségét tapasztaltam meg nap mint nap. A vízforrást is csodás körülmények közt fedeztem fel, hogy szinte hihetetlen volt… mindenesetre hálás vagyok az égnek, hogy megszületett a kápolna.

Az aprólékos elszámolásokat, néhol személyes gondolatokat is tartalmazó jegyzetet Hojsza Zsuzsanna áldáskéréssel zárja:

Az építés minden jóakaróját áldja meg az ég, fizesse meg munkájukat az Isten, segítse meg őket Babba Mária, a Napba öltözött asszony, hogy családjaikban ragyogjon a hit, a remény és a szeretet!

Összegzés

Az egyéni kezdeményezésen alapuló „kápolnaépítés” (eltekintve néhány személytől, akik valami okból gáncsolták az építkezést) összefogásra késztette a falu lakosságát, ösztönzőleg hatott a közösségi életre. Bár eredetileg a magyar nemzeti identitástudat erősítése volt az egyik deklarált szándék, a munkálatokban részt vevők névsorának ismeretében nyilvánvaló, hogy nem a nemzetiségi hovatartozás, hanem elsősorban a vallási meggyőződés, valamint a közösségi kapcsolatok fontossága került előtérbe.
A Bába-patak, vagy Bába-árok mentén a Babba-kápolna nem az egyetlen szakrális kisemlék. Közel a domb aljához, közvetlenül az árok felett, ma is van egy szilfára erősített képszekrény, benne a Szent Családot munka közben ábrázoló, színezett kerámiaszobrocskával. Hajdan forrás felett állt, a palástiak emberemlékezet óta jártak oda imádkozni, s a vizet is hordták haza. „Annyira jó víz volt, hogy összevesztek rajta. Akkor az egyik ember higanyt öntött bele, és elment a víz.”20
A régi, képszekrénnyel jelölt, Bába-patak melletti szakrális tér a 2007-ben felszentelt mezei oltárral ismét új életre kelt, mert a hívek nem csak egyéni imák elmondása céljából, hanem közös áhítatok alkalmából is felkeresik a környék egyik legújabb, rendszerváltás után épült Mária-tiszteleti helyét. Pünkösdvasárnap hajnalban (ugyancsak csíksomlyói mintára) itt várják imádkozva a napfelkeltét, pünkösdhétfőn pedig a „kápolnánál” celebrált szentmisén vesznek részt. A pünkösdi időponttal mintegy hangsúlyozzák a palásti és a csíksomlyói Babba Mária, a Napba öltözött Boldogasszony közti eszmei párhuzamot.

Irodalom

A történelmi…
2001 A történelmi Magyarország atlasza és adattára 1914. Pécs: Talma Kiadó.

Bakács István
1971 Hont vármegye Mohács előtt. Budapest: Akadémiai Kiadó.

Csáky Károly
2002 Palást – Egyházi emlékek. Komárom: KT Kiadó kft. / Honismereti Kiskönyvtár, 182/
2008 Szakrális kisemlékeink nyomában I. Dunaszerdahely: Lilium Aurum.

Czuczor Gergely–Fogarasi János
A magyar nyelv szótára 1. kötet. Pest: Magyar Tudományos Akadémia.

Daczó Árpád
2000 Csíksomlyó titka. Csíkszereda: Pallas, Akadémiai Könyvkiadó.

Györffy György
Az Árpád-kori Magyarország történeti földrajza. Budapest: Akadémiai Kiadó.

Jekelfalussy József
1892 A Magyar Korona Országainak helységnévtára. Az 1890-iki népszámlálás főbb eredményei vármegyék és községek szerint. Budapest: Országos M. Kir. Statisztikai hivatal.

Kiss László
Palócia végvára / 850 / Bašta Palócie. Komárom: KT Könyv és Lapkiadó Kft.

L. Juhász Ilona–Liszka József
2006 Szakrális kisemlékeink. Somorja: Fórum Kisebbségkutató Intézet /Jelek a térben 1./

Liszka József
2000 Állíttatott keresztínyi buzgóságbul. Tanulmányok a szlovákiai Kisalföld szakrális kisemlékeiről. Dunaszerdahely: Lilium Aurum.

Palugyay Imre, ifj.
1855 Békés-Csanád, Csongrád és Honth vármegyék leirása. Pest: Heckenast Gusztáv.

Pesty Frigyes
1984 Kéziratos helynévtárából Hont vármegye és kiegészítések. Szentendre: Pest megyei Művelődési Központ és Könyvtár.

Tóth Imre
1987 Ipoly menti palóc tájszótár. Budapest: Magyar Nyelvtudományi Társaság.
2007 Palóc tájszótár. Budapest: Nap Kiadó.

Zsilka László
1996 Palástok Palástja. Palócia végvára. Palást község Önkormányzata.
Melléklet

A Babba-kápolna építésére adományozók és a munkálatok résztvevõinek névsora:

Pénzt adományoztak:
1. Varsányi Viola
2. Balko család,
3. Bartal Ilona,
4. Blasko Mária,
5. Bohus Ilona,
6. Bondor Margit,
7. Borka Mária,
8. Buzás Erzsébet,
9. Buzás Mária (Alsoki),
10. Cúth Magdolna,
11. Czanik Júlia,
12. Fábián Mária (Kissor),
13. Farkas Ilona,
14. Farkas László id.,
15. Fricz Irén,
16. Gál Mária,
17. Gyenes Erika,
18. Gyenes Júlia,
19. Hegedűs Margit,
20. Helység Ilona,
21. Hojsza Erzsébet,
22. Hojsza Mária,
23. Hrcska Magdolna,
24. Jala Erzsébet,
25. Jarosik Mária özv.,
26. Karvai László,
27. Kissimonyi Ilona,
28. Kocsmáros Mária,
29. Korcsok Irén (Szög),
30. Kőszegi Júlia (Ipolyság),
31. Kotra Mária,
32. Kovács Magdolna,
33. Krizsan Mária,
34. Lipták Mária,
35. Lukács Mária,
36. Lukács Pál,
37. Marton Magdolna,
38. Matyó Erzsébet (Spányik),
39. Matyó Mária,
40. Mikulášiová Helena,
41. Nagy István (Utcai),
42. Nagy Mária (Rumlik),
43. Oszli Erzsébet,
44. Oszoli László kántor úr,
45. Oszoli Mária,
46. Palásthy Erika,
47. Palásthy Éva,
48. Palásthy Gizella,
49. Palásthy Pál,
50. Péter József,
51. Róm Tibor dr.,
52. Sille Julianna,
53. Somogyvári Ilona,
54. Stec család,
55. Számel Borbála,
56. Szikora Erzsébet,
57. Szondi Irén,
58. Šovčík Magdolna,
59. Teknős Margit,
60. Teknős Mária,
61. Velebná Mária (Páska).

Egyéb adományok (engedélyezés, szervezési munkák, szakmai tanácsadás, építőanyagok, élelmiszerek, bor és frissítők, virág, villanyáram, szerszámok és gépek kölcsönzése, főzés, szállítás, vásárlási kedvezmény, stb.):

1. Varsányi Viola szoboradományozó,
2. A vadásztársaság (főzés),
3. Benyus János,
4. Bohus József,
5. Bohus László,
6. Bondor János,
7. Buzás Mária,
8. Csányi Ernő,
9. Farkas György,
10. Flokk Károly,
11. Gyenes György,
12. Havala József id.,
13. Havala József ifj.
14. Hocsák Julianna,
15. Hocsák Lívia,
16. Hojsza Péter,
17. Hojsza Zsuzsa,
18. Hrcska Magdolna,
19. Hudec Pál,
20. Jasensky Ivan,
21. Jasensky Peter,
22. Kápka Julianna,
23. Karvai Gábor,
24. Kiss Gyula,
25. Kiss István,
26. Kneizel István,
27. Korcsok László polgármester,
28. Korcsok Zoltán,
29. Koterik László,
30. Kovács Magdolna,
31. Községi Hivatal,
32. Krisztin József,
33. Matyó László alpolgármester,
34. Mihalovics Marián,
35. Oszli Erzsébet,
36. Péter József,
37. Rados Imre,
38. Sille Roland,
39. Skamla János,
40. Strhár György,
41. Szikora Mária,
42. Szondi Alica felsőtúri polgármester asszony,
43. Szondi Irén,
44. Tenczer Józsefné Ilona,
45. Velebny Gábor,
46. Wechter János plébános,
47. Zemanyik Margit.

Az építkezésen ingyen dolgoztak:

1. Annus Tamás,
2. Antal Csaba (Ipolyság),
3. Antal József (Ipolyság),
4. Antal Vera,
5. Antalicz Ferenc,
6. Benko István,
7. Beňo Károly,
8. Beňo Károly ifj.,
9. Berceli János,
10. Bohus Róbert,
11. Bondor Margit,
12. Bordács Henrich,
13. Buzás György,
14. Buzás József id.,
15. Buzás József ifj.,
16. Čišecky Dániel,
17. Čišecky Dávid,
18. Drégelyi László,
19. Ďuriš Péter,
20. Farkas Ádám,
21. Farkas Dávid,
22. Farkas Kálmán (Vác),
23. Farkas Kálmán,
24. Farkas László,
25. Flok Rozália,
26. Forgács … (Túr),
27. Frányik Ivan,
28. Gál Mária,
29. Gócs János,
30. Greško Zdeno,
31. Gyenes György,
32. Gyenes Irén,
33. Hatvanger József,
34. Hojsza Gyula,
35. Hojsza Péter ifj.,
36. Hojsza Péter,
37. Hojsza Viktória,
38. Hojsza Zoltán,
39. Hojsza Zsuzsa,
40. Kalinčiak Marián,
41. Kápka Károly ifj.,
42. Karvai Gábor,
43. Kis Attila,
44. Kis József,
45. Kis László,
46. Kis Róbert,
47. Kis Róbert (Battyás),
48. Kis Zoltán,
49. Kis Zoltán (Battyás),
50. Kiss György,
51. Kiss Gyula,
52. Kiss József (Alsoki),
53. Kiss Piroska,
54. Kissimonyi Zoltán,
55. Klukon Róbert,
56. Korcsok Imre,
57. Korcsok Miklós,
58. Kósa Milan,
59. Kovács Ferenc,
60. Kovács Kálmán,
61. Kovács László (Gulit),
62. Kovács Magdolna id.,
63. Kovács Timea,
64. Krisztin József,
65. Krizsan Károly,
66. Lukács Mária,
67. Matyó Anett,
68. Matyó Irén,
69. Matyó Károly,
70. Matyó Márió,
71. Mikulášiová Helena,
72. Mikulka István,
73. Nagy György,
74. Oláh Rudolf,
75. Pásztor József,
76. Péter József,
77. Racsko István,
78. Róm Mihály,
79. Sille Julianna,
80. Skamla János,
81. Skamla Róbert,
82. Smiknya Ilona,
83. Snírer Lilla,
84. Snírer Lívia,
85. Strhár Henrietta,
86. Strhár Marek,
87. Svarc János,
88. Szalma István,
89. Szalma József,
90. Szikora István,
91. Szikora József,
92. Šovčík Miroslav,
93. Tuhárszky Erik,
94. Vano … (Sági),
95. Varga Milan,
96. Velebny Bence,
97. Velebny Gábor,
98. Velebny József ifj.,
99. Židuliak István.

A munkálatokban részt vettek még:

1. Bodzsár István,
2. Bohus Károly,
3. Bohus Róbert,
4. Bohus Róbert (Malom utcai),
5. Buzás Károly,
6. Drozdík Radoslav (Tubány),
7. Flokk Zoltán,
8. Chrašťanský Ján,
9. Jakus Sándor,
10. Jarosik József,
11. Kaštier Ján,
12. Kis Gábor (Tujafás u.),
13. Kis György,
14. Kis László (Part),
15. Kotra István,
16. Lukács Pál,
17. Marton István (Part),
18. Matyó János,
19. Mikulka Gyula,
20. Oláh Olivér,
21. Pásztor János,
22. Péter István,
23. Rosevák Pavol (Part),
24. Teknős István,
25. Teknős József.

Babba kaplnka v Plášťovciach
(Zhrnutie)

Babba kaplnka v Plášťovciach bola postavená r. 2007 vďaka súkromnej podpore a s pomocou miestneho Vlastivedného spolku. Nezvyčajné pomenovanie Babba Mária sa dostalo do hontianskej obce, ležia-cej na slovesko-maďarskej jazykovej hranici, prostredníctvom darkyne Violy Varsányi, ktorá spojila známe pomenovanie Madony z pútí v sedmohradskom Csíksomlyó s ľudovým názvom potoka neďaleko Plášťoviec tzv. „Bába-patak“. Stavba poľnej svätyne, ktorú domáci nazývajú kaplnkou, bola zahájená za účelom posilnenia maďarskej národnej identity, práce však podnietili obyvateľov obce k vzájomnej súdržnosti a tak sa stalo, že sa domáci spoluúčastnili či už zbierok, tak samotnej realizácie diela nezávisle od národnosti. Podľa koordinátorky diela Zsuzsanny Hojsza, popri kostolných zbierkach šesťdesiatšesť občanov podporilo projekt finančným príspevkom a ďalších stopäťdesiat priložilo ruku k dielu pri samotnej stavbe. Niektorí sa pričinili pri plánovacích, organizačných, logistických a iných činnostiach. Ďalší pomohli zapožičaním materiálu, strojového parku, náradia a iných nepostrádateľných pomôcok. Pri samotnej vysviacke boli nápomocní materiálovo, ale aj inou činnosťou (kvetinovou výzdobou, občerstvením atď.). Výsledkom tejto dobre organizovanej súčinnosti sa stala stavba – sakrálny objekt, ktorý oživil spoločenský život obce, vniesol aj novú líniu do náboženského života v obci. Pre domácich sa stala Babba kaplnka nielen miestom pre súkromnú modlitbu; na Turíce tu spoločne očakávajú východ slnka v sprievode modlitieb a spoločne sa zúčastnia následnej svätej omše. I týmto vyzdvihujúc duchovnú paralelu medzi svätyňami v Csíksomlyó a Plášťovciach.

(Preklad: Borbála Szilva)

Die Babba-Kapelle in Palást (Plášťovce)
(Zusammenfassung)

Die Babba-Kapelle in Palást (Plásťovce) wurde dank einer persönlichen Spende, mit Unterstützung des Vereins für Landeskunde (Honismereti Társaság) im Jahre 2007 erbaut. In die Gemeinde, die an der ungarisch-slowakischen Sprachgrenze, im ehemaligen Komitat Hont, liegt, ist der in Siebenbürgen übliche Ausdruck Babba Mária durch Vermittlung der Stifterin, Frau Ilona Varsány, übertragen worden. Sie hat die bei der Kirmes von Csíksomlyó gebräuchliche Benennung mit einem hiesigen Flurnamen, dem Namen des Bába-Bachs verbunden. Der von den Einwohnern „Kapelle“ genannte Fluraltar entstand ursprünglich auf Grund einer Initiative, deren Hauptziel die Stärkung der ungarischen nationalen Identität gewesen ist. Für den Bau wurde jedoch ein kollektiver Zusammenschluss notwendig, daher haben sich sowohl bei der Spende als auch an der Ausführung Menschen unabhängig von ihrer Nationalität beteiligt. Laut Zsuzsanna Hojsza, die die Bauarbeiten koordiniert hatte, haben sich neben der kirchlichen Spendensammlung sechsundsechzig Personen mit einer finanziellen Spende beteiligt, hunderteinundfünfzig Personen haben persönlich bei den Bauarbeiten geholfen. Mehrere haben sich an den Aufgaben der Organisation beteiligt, es gab einige Personen, die Baustoffe gekauft oder geliehen haben, andere haben wiederum bei dem Transport mitgeholfen oder Werkzeuge und Arbeitsmaschinen zur Verfügung gestellt haben. Die Kosten der Weihefeier, die Getränke sowie die Blumendekoration wurden ebenfalls aus Spenden gedeckt. Das als Ergebnis einer gut koordinierten Zusammenarbeit ent-standene Objekt hat das gesamte Gemeinschaftsleben stark angeregt, darüber hinaus hat es auch dem religiösen Leben des Dorfes eine besondere Note verliehen.
Die Babba-Kapelle wird von den Dorfbewohnern keineswegs nur aus persönlicher Andacht besucht – am Pfingstmontag wartet man vor der Kapelle mit einem gemeinsamen Gebet auf den Sonnenaufgang, außerdem wird hier die Heilige Messe zelebriert, wodurch letztendlich auch die ideellen Parallelen zwischen der Babba Mária von Palást und Csíksomlyó betont werden.