péntek, június 25, 2021

Von Wallfahrten und Glaubensbildern
Ausdrucksformen der Frömmigkeit in Ostbayern
(Regensburg, 2014. április 15. – 2014. november 2.)

Nem meglepő, hogy a 2014. évi bajor tartományi kiállítás, amely alapvetően IV. (Bajor) Lajos (1294/1314–1347) életének és művének állított emléket az egykori birodalmi fővárosban, Regensburgban, szóval, hogy a nagyszabású történeti kiállítás egyik kísérőrendezvénye éppen a népi vallásosság tárgyi világát prezentálja. A német (és azon belül a bajor) néprajznak hosszú ideje egyik húzóágazata a népi vallásosság kutatása (hogy csak muzeológiai példákat említsek, gondoljunk a müncheni Bajor Nemzeti Múzeum jelentős népivallásosság-gyűjteményére, vagy a Duna menti Straubingban látható Rudolf Kriss-gyűjteményre, vagy a nemrégiben, 2009-ben átadott altöttingi Búcsújárás Múzeumra), ezért indokolt, hogy a Regensburgban installált tartományi kiállítás részét képezze egy, korábban nem ismert népivallásosság-gyűjtemény is.
A viszonylag kis alapterületen, jól áttekinthetően, hét alterületre tagolt, az egyes kategóriák közti átjárásokat mégis nagyszerűen érzékeltető multimediális (levéltári dokumentumok, tárgyi anyag, fényképek, videók felhasználásával készült) tárlat Bajorország keleti része népi vallásosságát prezentálja súlypontilag a (18.)19–20. században, de gyakorlatilag egy napjainkig tartó kitekintéssel. A kiállítás az emberi lét nyomorúságából adódó vallásos megnyilvánulási formák bemutatásával nyit (Das präkere Dasein). Az önmagára hagyott ember a háborúk, az erőszak, a pusztító járványok, betegségek, balesetek, meddőség okozta sebei gyógyulását felsőbb hatalmak közbenjárástól remélte. Ennek beszédes tárgyi lenyomatai a festett votívképek, amelyek az elmúlt három évszázad minden nyomorúságát elénk tárják: a háborúk borzalmait, a rablók által történt kifosztás rémségeit, a betegségeket (beleértve akár egy parasztgazdaság libaállományának a kipusztulását), baleseteket mind-mind naiv felfogású és ábrázolásmódú festményeken örökítették meg. Pontosabban ezeknek az eseményeknek azon momentumait, amikor egy-egy védőszent (Szűz Mária, Szent József, Szent Vendel, Szent Lénárd stb.) segedelmével elhárult a veszély, avagy az adott szent közbenjárását kérik adott kritikus élethelyzetekben. A kiállítás következő része lényegében Kelet-Bajorország szentkultuszának lenyomatait (üvegképek, votívképek, kis szentképek, ereklyetartók stb. formájában) prezentálja (Himmlische Beistand – heilige Fürsprecher), kiemelten foglalkozva a helyi búcsújáró helyek kultuszával, a hozzájuk kapcsolódó szenttisztelettel (különösen jelentős a Mariahilf-tisztelet ebben a térségben). A mindennapok vallásosságát (Glaubensgegenwart im Alltag) az otthoni, az egyéni vallásgyakorlás számára elengedhetetlen tárgyi világ (rózsafüzérek, házi oltárok, szenteltvíztartók, türelemüvegek, kolostori apácamunkák, szentek szobrai, képei, a népi gyógyítás rekvizitumai, különféle amulettek stb.) reprezentálja. Metszetek, archív fotók segítségével az egyéni vallásgyakorlás, az emberi élet nagy állomásaihoz kapcsolódó vallási-mágikus praktikák, események, az egyéni áhítat ellopott pillanataival is szembesülhet a látogató. A következő egység (részben persze kapcsolódva az előbbiekhez is) a búcsújárás néprajzát sűrítve tárja elénk (Wallfahrten in Ostbayern). A szinte megszámlálhatatlan kisebb-nagyobb jelentőségű bajor búcsújáró helyek közül kiemelt figyelmet kap a bogenbergi zarándokhely, amelynek célpontja a terhes Szűz Mária szobra. A búcsújárás egyes mozzanatait nem csak a kapcsolódó tárgyi anyag szemléje, hanem archív filmfelvételek (1933, 1970, 2003) megtekintési lehetőségével is megismerheti a látogató. Emellett természetesen nem maradhattak nem megemlítettek a passaui, az altöttingi, a neukircheni, sőt még a csehországi příbrami kegyhelyek sem, ahová a térség népe tradicionálisan és rendszeresen rendezett zarándokutakat. Noha ez a tárgyi világ szinte minden részlegen felbukkan, a rendezők külön, kiemelten is bemutatják a régióra leginkább jellemző két ábrázolási módot, technikát: a votívtárgyakat (fogadalmi ajándékok) és az üvegfestményeket (Votivgaben und Hinterglasbilder). A votívtárgyak sokszínű formai (és anyagi) gazdagságából itt dominánsan a fentebb már említett votívképek mellett a viaszból, vasból, ezüstből készített, szív, kéz, láb, szem, tüdő stb. formájú fogadalmi ajándékok jelennek meg. Bár sok minden mást is az előtérbe tolhattak volna (például a térségre oly jellemző Mária-kultuszt), a rendezők mégis egy, valóban már-már speciálisan (legalábbis ebben a mértékben mindenképpen kiemelkedően) bajornak mondható szentkultuszt, Szent Lénárd kultuszát tárgyalják részletesebben (Die Verehrung des hl. Leonhard in Ostbayern). Ez persze összefüggésben lehet a kiállítás egyik meghatározó alapanyagát képező gyűjtemény összetételével is.6 Az ott látható tárgyak jelentős része ugyanis egy regensburgi szénkereskedő, Hans Herramhof magángyűjteményéből származik, akit gyűjteménye egy jelentős részéhez egyrészt a véletlen, másrészt a szemfülessége segítette. Egy alkalommal ugyanis megfigyelte, hogy egy Szent Lénárd-kápolna villámhárítójának szerelése közben, amikor a munkások a földelés számára gödröt ástak az építmény tövében, sok rozsdás vas votívtárgy került elő. Ezekből hazavitt, megtisztította őket, s ez lett a későbbi gyűjtemény alapja. Azonnal körlevet írt az összes német Szent Lénárd-templomot vagy kápolnát fenntartó plébániára azzal, hogy ha villámhárítót szeretnének felszereltetni, akkor a kapcsolatos földmunkákat díjmentesen vállalja. A földből előkerülő bármilyen tárgyi anyag felére viszont igényt tart. Egy csomó megrendelést kapott, aminek köszönhetően rövidesen óriási votívtárgygyűjteménye lett. Tudni kell ugyanis, hogy a búcsújáró helyeken mértéktelenül felgyülemlett votívtárgyakkal előbb-utóbb kezdeni kellett valamit. Az ezüstoffereket be szokták olvasztani, s gyertyatartók, egyéb oltárdíszek készülnek belőlük, a fatárgyakat idővel elégetik, a viaszofferekből gyertyát öntenek stb. Ezekkel az általában állat alakú, kezdetleges formájú vastárgyakkal is az volt a gond, hogy ha már nagy mennyiségben fölhalmozódtak egy-egy templomban, nem tudták hol tárolni, ezért előfordult, hogy beolvasztották őket, s készítettek belőlük egy hatalmas láncot, amivel a templomot körbefogták (ilyen, körbeláncolt Szent Lénárd-templom látható például a felső-bajorországi Bad Tölzben). Ha ezt nem tették meg, akkor elásták a templom közelében, szent földbe (hasonló ez, mint amikor a temetőben a kiszolgált sírjelet beleássák a sírba). Nos, erre jött rá Herramhof, s némi furfanggal szert tett gyűjteménye legalábbis egy jelentős részére. A tárlat zárórészlege a regensburgi katolikus7 népi vallásosság tárgyi világát mutatja be (Katholische Frömmigkeit in Regensburg), egy kis kitérővel Hans Herramhof gyűjteményének külön prezentálásával is.
A kiállítás kísérőkötete,8 amely az egyes, a kiállítás sorrendjét ugyan csak nagyjából követő témakörök hátterének szakszerű felrajzolása mellett egyszersmind katalógusként is szolgál, nagyszerű kísérőnek bizonyulhat a tárlaton való szemlélődés során.