szombat, június 12, 2021

Immár 21. alkalommal rendezték meg a bajorországi Oberammergauban a Nemzetközi Kisemlékkutató Konferenciát. Mint ismeretes, ezekre a rendezvényekre kétévente kerül sor; eredetileg felváltva hol Ausztriában, hol Németországban valósultak meg, aztán 2002-ben Komáromban a Fórum Kisebbségkutató Intézet Etnológiai Központja lett a házigazda,5 később pedig Kassa és Szeged is szolgált helyszínül. A mostani konferenciát a Garmisch-partenkircheni Katolikus Egylet (Katholisches Kreisbildungswerk Garmisch-Partenkirchen) szervezte, egészen konkrétan a helyi kisemlékkutatásban jeleskedő Jürgen Janku, illetve Raphaela Habermann nyakába szakadt a szervezés minden nyűge és öröme.
A helyszín kiválasztása telitalálatnak bizonyult, hiszen Oberammergau (és környéke) amellett, hogy szakrális kis- és nagyemlékekben bővelkedik (erről a kétszer félnapos tanulmányi kirándulásokon személyesen is meggyőződhettünk), a helyszín méltán világhírű passiójátékairól is nevezetes. A helybéliek előadásában tízévente megrendezésre kerülő nagyszabású bemutató lényegében 1680 óta az adott években mintegy félmillió zarándokturistát vonz a világ összes tájából (lényegében ebből és a látványosan festett házainak köszönhető idegenforgalmából él az alig kétezres település).
A konferencia megnyitójára június 26-án került sor, ám a lényegi tanácskozás a következő két nap délelőttjén zajlott. A két nyitóelőadást is ideszámítva mindösszesen 19 előadást hallgathattak és vitathattak meg az Ausztriából, Magyarországról, Németországból, Olaszországból és Szlovákiából érkezett résztvevők. A referátumok valóban sokszínűek voltak, hiszen akadt köztük inkább elméleti jellegű, kutatásszervezési kérdéseket taglaló, ahogy egy-egy objektumtípust vagy egy-egy régió kisemlékanyagát bemutató is. Talán nem véletlen (bár tudomásom szerint tudatosan szervezve sem volt), hogy prezentáció is a háborús objektumokhoz, háborús emlékművekhez kapcsolódott. A Fórum Kisebbségkutató Intézet komáromi Etnológiai Központjának képviseletében jelen lévő L. Juhász Ilona az első világháború alatt karitatív célból felállított, majd vasszögekkel beborított faszobrokról (az ún. vaskatonákról) s azok utóéletéről (Kriegsnagelungen als Objekte für Kriegsnotspende im Ersten Weltkrieg und ihr Nachleben heute. Beispiele aus der Südslowakei, aus Ungarn und Siebenbürgen) szólt, Liszka József pedig – elsősorban dél-szlovákiai tapasztalatokra támaszkodva – a kisemlékkutatás utánpótláskérdéseiről (Die Frage und Rolle des wissenschaftlichen Nachwuchses bei der Erforschung der sakralen Kleindenkmäler) beszélt. A tanácskozás végén Barna Gábor, a Szegedi Egyetem Néprajzi és Kultúrantropológiai Tanszékének vezetője bejelentette, hogy két év múlva, 2016-ban intézete ad otthont a rendezvénynek, mégpedig Vácott. Ezt követően egy rövid munkamegbeszélésre is sor került, ahol ennek részleteit tárgyalták meg az érintettek, köztük az Etnológiai Központ képviselői is.