A murányi kőedény emlékezete – A rozsnyói Bányászati Múzeum időszaki kiállításáról
Az Európai Kulturális Örökség Napjai és a Rozsnyói Városnapok keretében nyílt meg 2017. szeptember 14-én az a, murányi kőedényeket bemutató kiállítás, amelynek a Rozsnyói Bányászati Múzeum Galériája adott otthont. A kiállított majdnem két és fél száz edény a Rozsnyói Bányászati Múzeum, illetve más múzeumok (a rimaszombati Gömör-Kishonti Múzeum, Murányi Múzeum, Szent Antali Múzeum, Kelet-Szlovákiai Múzeum) gyűjteményeiből származik, egy részüket pedig magánszemélyek kölcsönözték a tárlatra.
A kőedény a 18. század végén jelent meg Európában, s a 19. században már sorra alakultak az ennek készítésére szakosodott manufaktúrák. A kőedény alapját az agyag és a nyirok képezi, ezt különféle adalékokkal vegyítették, mint például kvarccal, samottal és különféle fémoxidokkal is. Ez utóbbiak elsősorban a színezékük miatt voltak fontosak. Mivel egy kevésbé törékeny edényt sikerült előállítani, a piacon nagy közkedveltségnek örvendett, ezáltal azonban jelentős mértékben hozzájárult a hagyományos technológiával készült népi kerámia- és a fajanszedények piaci visszaszorításához. Elterjedésében egyebek közt szerepet játszott az aránylag alacsony előállítási költség is.
Rozsnyón 1810-ben, Murányban pedig 1823-ban hozták létre az első kőedényeket gyártó manufaktúrát. Az utóbbi alapítója a tehetős Koháry család volt, a későbbiekben azonban számos tulajdonos és bérlő váltotta egymást. A Koháryakat követően a manufaktúra egy új tulajdonos, az ugyancsak tekintélyes Coburg família tulajdonába került. 1826–1840 között a nagyrőcei Tóth Károly üzemeltette, azonban 1841 és 1859 között ismét a Coburg család működtette. Több mint tíz évig (1847 és 1859 között) a manufaktúra komoly problémákkal küzdött, elsősorban az értékesítés terén adódtak nehézségek. Később azonban sikerült talpra állnia, ebben valószínűleg nem kis szerepe volt az új bérlőnek, Frantisek Dvorzaknak, aki 1860-ban vette kezébe az irányítást. Ismét egy jól preferáló üzemmé vált, ami a kínálat bővítésében is közrejátszott: cserépkályhákat és ún. barna kőedényeket is kezdtek gyártani. 1890 után a Budapesten székelő Egyesült Magyarhoni Üveggyár Rt. vette át. Az utolsó bérlő, Jozef Mayer idején, 1895 és 1903 között magas színvonalon folyt a kőedények gyártása, 1910-ben azonban megszűnt. A murányi manufaktúra termékei nemcsak a széles környéken voltak kaphatóak, hanem Budapesten, Debrecenben, Miskolcon is, sőt még Erdélybe és a Vajdaságba is eljutottak.
A kiállításon látható gazdag anyagnak köszönhetően a látogatók átfogó, sokszínű képet kapnak a murányi manufaktúra termékeiről. A tányérok és más használati tárgyak mellett figyelemre méltó csoportot alkotnak például a megrendelésre készült kínai motívumú vázák is. Esztétikai szempontból egyaránt értéket képviselnek az áttört vagy plasztikus szélű tányérok, valamint a kézzel festett decens díszítésű különféle edények is. Láthatóak sablonnal díszített tányérok is, s a polgári háztartások edényein túl a népies, rózsás, kakasos stb. motívumúak is hangsúlyosan megjelennek a kiállításon. Fontos megemlíteni, hogy a murányi kőedények annak idején több kiállításra is eljutottak, amelyeken díjat is nyertek.
A 2017. november 20-ig látogatható nagyszerű kiállítás a Rozsnyói Bányászati Múzeum történésze, Sylvia Holečková kurátor és segítőinek munkáját dicséri.