Párkány környéke szakrális kisemlékei
Bevezetés
Dolgozatomban a Kisalföldön (mai Délnyugat-Szlovákia), Párkány környékén található Sárkányfalva, Gyiva, Libád, Béla és Muzsla szakrális kisemlékeit mutatom be. Az egymás szomszédságában levő települések a történelmi Magyarországon belül Esztergom vármegyéhez, ma a Nyitrai kerület Érsekújvári járásába tartoznak.
Az említett településeken 2016 augusztusában végeztem kutatást. Célom az volt, hogy az 1998-ben, a Fórum Kisebbségkutató Intézet komáromi Etnológiai Központján belül létrejött Szakrális Kisemlékek Archívum[1] adatbázisa számára e dél-szlovákiai falvak kisemlékeivel kapcsolatos információkat összegyűjtsem és dokumentáljam.[2] A feltárt anyagot a komáromi Etnológiai Központ Szakrális Kisemlékek Archívumának adatlapja[3] felhasználásával rögzítettem, és az alábbiakban annak szempontjait, továbbá Liszka József terminológiáját követve mutatom be. A kisépítmények leírásainál pontozással jelölöm az emlékművek feliratainak azon részeit, amelyek kopás miatt már nem olvashatóak.
Terepmunkám során összesen 25 feszületet, 7 képoszlopot, 5 szobrot, 3 keresztet, 3 haranglábat, 1 kálváriát az egyetlen megmaradt stációjával és 1 kápolnát sikerült jegyzékbe venni. Jelen dolgozatban az objektumok között a csonka emlékműveket is közlöm.[4]
A kutatás alatt a falusiakkal interjúkat, az ott található objektumokról pedig fotókat készítettem, továbbá a települések kiadványaiból is informálódtam. Az építmények állíttatásának időpontját (az objektumon való feltüntetés vagy a helyi emlékezet hiányában) az első, második és harmadik katonai felmérések térképeire támaszkodva határoztam meg.[5]
A szakrális kisemlékekről általában
Szakrális kisemlékeknek azokat a szabadtéri objektumokat nevezzük (keresztek, feszületek, szobrok, képoszlopok stb.), amelyek vallási célzattal állíttattak és „térségünkben elsősorban a katolikus valláshoz köthetőek” (L. Juhász–Liszka 2006, 11). A „környezet szakralizációjának” köszönhetően jönnek létre, megkülönböztetett funkciót pedig felszentelésük által kapnak (Bartha 1992, 55–56). Fontos részét képezik a kultúrának, valamint sajátos arculatot kölcsönöznek a tájnak. Az egyéni áhítat megnyilvánulásaiban (kérő, hálaadó ima) és a közösségi vallásgyakorlásban (búcsújárások, keresztjáró napok stb.) egyaránt jelentős szerepet töltöttek be és töltenek be ma is (Tóth 2005, 198).
Az objektumokat általában a hívek vagy módosabb családok állíttatták, melyek közvetlen környezetében mindig helyeztek el valamilyen növényt díszítő, figyelemfelkeltő célzattal. A kisépítményt olykor kerítéssel vették körül, amelyet védelmi okokból, például állatok rongálása ellen állítottak (Tóth 2005, 196).
A kisépítmények állíttatásának különböző okai lehettek, például betegség, járvány, háborúból való hazatérés öröme, gonoszűző, védelmi célok, területmegjelölés, fontos tájékozódási pont megjelölése. A kisépítmények között leggyakoribbak a keresztek és feszületek. Állíttatásuknak a szokása a 18. században terjedt el. A 19. századból is sok kereszt maradt fenn, ugyanis a jobbágyfelszabadítás utáni anyagi gyarapodás a folyamatra kedvezően hatott (Bárth 1990, 353).
Elterjedt volt még feszületek állíttatása temetőkben (ez minden faluban általános volt), aminek „célja a vallásos embert a feltámadásra, az örök életre emlékeztetni” (Tóth 2005, 193). Ugyanakkor szokás volt a halott sírhelyét is ilyen módon jelölni. A templom körül emelt kálvária és kereszt szintén fontos kultusszal bírt (Tóth 2005, 193).
„Jelentősek voltak még a szabadtéri szobrok (Szent Orbán, Nepomuki Szent János, Szentháromság stb.), kápolnák, szentképek (legelterjedtebb Szűz Mária), melyek a keresztekhez hasonlóan valamilyen természeti csapástól, járványtól védtek” (Bartha 1992, 59–61). A szobrokat általában olyan helyen állították fel, amely utalt védőszentségük funkciójára.
Figyelemre méltó az objektumok vándorlásának jelensége, vagyis azoknak az eredeti helyéről való áthelyezése. Ennek legtöbbször csak praktikus okai voltak, azonban sokszor a 80-as, 90-es évek ideológiai felfogása sem szimpatizált a szakrális kisépítményekkel, így azokat akár meg is semmisíthették (Tóth 2005, 196–197).
A vizsgált térség: a Vág és Garam köze
A szóban forgó öt falut a Kisalföldön belül „délről a Duna, nyugat felől a Vág folyó, Csallóköz és a Mátyusföld határolja, keleti határát a Garam völgye alkotja, északról pedig a magyar–szlovák nyelvhatár sávja zárja” (Liszka 2014). Ennek a területnek – ahogy Liszka József a Vág és Garam köze címszó alatt egyik írásában említi – sem földrajzilag, sem néprajzi értelemben nincs külön neve „és kultúrája is átmeneti jellegű” (Liszka 2002, 232). A terület ugyanis „kulturális szempontból közelít a Csallóközhöz és a Mátyusföldhöz, valamint rengeteg palócos jegyet is felmutat” (Liszka 2002, 235). A most vizsgált területet illetik tehát a Vág és Garam köze névvel, vagy úgy is mint Komáromi-síkság. A térség vallási megoszlását tekintve zömében római katolikus vallású (Paládi-Kovács 2011, 502).
A vizsgált falvak
Sárkányfalva
A község Párkánytól északnyugatra található, Köbölkút és Gyiva falvak között. A források a helységet elsőként 1287-ben említik. Sárkányfalva a Hunt-Pázmán[6] nemzetség ősi birtokai közé tartozott. 1287 előtt a falu egyik fele a Pilis nemzetségé, másik fele pedig Zoárdé. A török pusztítás után a falu elnéptelenedett. 1552-ben azonban újratelepítették. 1609-ben Sárkányfalva egy része Csery Mihály birtoka, másik része pedig Keglevich Jánosé. 1647-ben a török kiűzésekor a falu ismét teljesen elnéptelenedett, s csak 1696 után kezd betelepülni (Haiczl 1944, 1–13). A szatmári béke után új telepítések jöttek létre, így kerültek szláv települők Sárkányba. 1707 körül építtette fel Paksy Istvánné Sárkány új templomát. Paksy István 1701-ben kerül a sárkányi birtokosok sorába. Az 1755-ös egyházlátogatási jegyzőkönyv Csery Sándort – nyitrai alispánt – említi Sárkány birtokosai között. Az alispán a Paksy Istvánné által építtetett templom helyébe – annak rossz állapota miatt – újat állíttatott kőből és téglából. A templom mellett levő harangláb nagyobbik harangját Csery Sándor Szent Anna tiszteletére öntette (Haiczl 1944, 1–13). 1851-ben Sárkány fele részben a Koller családé, fele részben a Bertóké. A Koller család után Boronkay Lajosra – Esztergom vármegye főjegyzőjére – szállott. 1916-ban Boronkay Jenő Léderer Ferencnek adta el a birtok nagy részét. Léderer azonban az 1918-ban zajló forradalom áldozata lett. 1928-ban Sárkányfalva Renner Józsefné és fia, János tulajdona. 1942-ben a birtok Renner Péterre szállott át (Haiczl 1944, 1–13). Lakossága 2011-ben 366, ebből 264 magyar, 58 szlovák nemzetiségű. Vallása 275 római katolikus, 10 református, 1 görögkatolikus (Popély 2014, 377).
Sárkányfalva szakrális kisemlékei
A faluban 4 feszület, 1 pietàt ábrázoló mellékalakkal rendelkező kereszt, 1 megrongálódott – feltehetően – feszület talapzata és egy harangláb található. Az objektumok állapota viszonylag jó, azokat a helyiek gondozzák. Mindenszentekkor és halottak napján gyertyát gyújtanak a kisemlékeknél.
1.1. Kereszt
Homokkő temetői nagykereszt, a kereszt tövénél pietà (1. kép). Az objektum felső részén az INRI jel helyén BJ jelzés található. Szintén a kereszt felső részén látható homokkőből egy lepelimitáció. A keresztet koszorúk, valamint annak környékét vázában levő művirágok díszítik. Az objektum értelemszerűen a temetőben található, a templom mellett.[7]
A falusiak elmondása szerint a keresztet Boronkay Jenő[8] nevezetű falusi birtokos állíttatta, így érthető a BJ jelzés a kereszt felső részén. A lakosok az állíttatás okát összefüggésbe hozták azzal, hogy az említett személy családtagjai és gyermekei tüdőbetegségben elhunytak.
Az objektum állíttatásának pontos dátumát nem sikerült megtudni, azonban a második katonai felmérés térképe (1806–1869) már számon tartja.
1.2. Harangláb
Négyzet alaprajzú harangláb (2. kép). Az objektum alsó része tégla, amely szürke színűre van meszelve. Felső harmada barna színű fagerendákból áll, melyet palából készített sátortető fed. A fával borított részen kis rácsos ablak található. Az objektum ajtóval ellátott. A templomot körülvevő temetőben helyezkedik el.
Szakirodalmi forrásokból tudjuk, hogy „a helység templomát 1756-ban építették fel s emellé épült ekkor a harangláb is, amihez a harangot Csery Sándor öntette Szent Anna tiszteletére” (Haiczl 1944, 1–13).
1.3. Feszület (Rana-kereszt)
Mészkő feszület, öntöttvas aranyszínű korpusszal (3. kép). A talapzaton fekete alapon arany felirat szerepel, mely a következő: ISTEN / Dicsősségére emeltette / Rana István / és neje szül. / Csonka Julianna / 1923 / ÉVBEN. A felirat felett egy aranyszínű szimbólum látható. Az objektum előtt mészkő váza található, köré fehér kövek vannak szórva. A feszületet fekete kovácsoltvas kerítés veszi körül. Elhelyezkedését tekintve a falu központjában áll, a család leszármazottainak lakhelyétől nem messze.
A feszületet 1923-ban Rana István állíttatta. A falusiak elmondása szerint Rana István helyi bíró volt, gyermekei torokgyíkban haltak meg. Valószínű, hogy a bíró az ő emlékükre állíttatta az objektumot. A helyi elnevezésben a kisépítményt Rana-keresztként emlegetik.
1.4. Feszület
Süttői mészkő feszület, ezüstszínű öntöttvas korpusszal (4. kép). A talapzatba felirat van vésve: JÉZUS URÁNAK / SZERETET ÉS HÁLÁBÓL / KOVÁCS GYÖRGY ÉS / NEJE SZLÁVIK BORBÁLA / 1872. A felirat nagyon kopott, alig kivehető. A feszületet koszorú díszíti és akácfák övezik. Elhelyezkedését tekintve a település szélén egy dombon áll. Az objektum rossz állapotban van, felújításra szorul, nem tudni, ki gondozza. A kereszt állíttatásáról nem lehet tudni semmit, kivéve amennyit a felirat elárul.
Fafeszület fehér színűre festett bádogkorpusszal és INRI jellel (5. kép). Az objektum szárfaragással díszített, rajta koszorúk találhatók, környékét bukszusbokrok övezik. Elhelyezkedését tekintve a település szélén áll.
Állíttatásáról nincsenek adataink, viszont a falusiak elmondása szerint a feszületnél valamikor temető helyezkedett el. A helyiek az objektumot Csortos-keresztként emlegetik, ennek oka ismeretlen.
1.6. Feszület
Fafeszület, ezüstszínű, öntöttvas korpusszal (6. kép). A korpusz felett szintén ezüstszínű, öntöttvas INRI jel látható. A feszületet koszorúk és művirágok díszítik. Elhelyezkedését tekintve a mezőgazdasági földek közelében található.
2009-ben az objektumot egy helyi lakos felújíttatta, s ekkor fel is lett szentelve. A renováltató elmondása szerint a feszülethez különösebb kötődése nincs, csupán annak rossz állapota miatt határozott így. Az állíttatásról nem lehet tudni semmit, viszont a második katonai felmérés térképén (1806–1869) az említett területen egy feszület már jelölve van.
1.7. Talapzat
Feltehetően márványfeszület talapzata (7. kép). A keresztrész már nem áll, csak a talapzat. Az objektum a falu szélén található egy nagyon elgazosodott helyen.
A feszület állíttatásáról nem tudni semmit, de a harmadik katonai felmérés térképén (1869–1887) az említett területen egy feszület már jelölve van.
Gyiva
A település Párkánytól Észak-nyugatra helyezkedik el, Sárkányfalva és Libád között. Közigazgatásilag 1976-ban Sárkányfalvához csatolták (Popély 2014, 148).
A falut a 13. század végén már jelölik a források. 1304-ben a terület Zovárd nembeli Zovárd birtoka. 1439-ben Zsigmond király a helységet Pogánytelki István leszármazottainak adományozza. 1531-ben a falu Gyivai János birtoka. A 16–17. századi adóösszeírásokban nem említik a települést. 1720-ban Libádhoz tartozó pusztaként van számon tartva. 1753-ban Tersztyánszky József birtokolja a területet. A 19. század első felében a falu egyik birtokosa a Majthényi család, a másik pedig a báró Baldacci család, illetve Palóczy Ádámnak volt itt birtoka. A 19. században ifj. Paskusz Benő a település földesura (Borovszky 1910, 22).
Lakossága az 1921-es adatok szerint 297, ebből 296 magyar és egy szlovák. Vallási megoszlását tekintve 288 római katolikus, 8 izraelita és egy református (Popély 2014, 148).
Gyiva szakrális kisemlékei
A faluban 3 szakrális kisemlék található. Két feszület, egy harangláb, valamint áll még egy régi korhadt fakereszt Libád és Gyiva falu között.
Az objektumok állapotukat tekintve jók, felújítottak, a helyiek gondozzák, mindenszentekkor és halottak napján környékükön gyertyát gyújtanak.
2.1. Feszület
Mészkő feszület öntöttvas korpusszal (8. kép). INRI jel nem található rajta. A feszület tövét kőhalom-imitáció fedi. Koszorúk és művirágok díszítik, körülötte mécsesek láthatóak. Az objektum körül hársfák állnak. Elhelyezkedését tekintve a temetőben található. Temetői nagykeresztként funkcionál.
A feszület állíttatásáról sajnos nem tudni semmit, viszont a második katonai felmérés térképén (1806–1896) az említett területen egy feszület már jelölve van egy templommal együtt. A templom ma már nem áll.
2.2. Feszület
Szárfaragással díszített fafeszület, aranyra festett öntöttvas korpusszal (9. kép). A korpusz felett a következő felirat látható: INRI / ANNO / DOMINI / MMII. VII. Koszorúk és művirágok találhatóak rajta, lábánál pedig mécsesek. Közvetlen környezetében egy tujabokor látható. Az objektum a volt község hivatal udvarában áll, melytől nem messze egy harangláb is található.
A feszületet 2000-ben felújíttatta egy helyi lakos, a korpusz azonban a régi maradt.
Az eredeti objektum állíttatójának személyéről, az állíttatás okáról és időpontjáról nem tudni semmit, viszont egyik adatközlőm szerint a faluban éltek Juhász és Zsalezsák családnevű módosabb parasztgazdák, lehetséges, hogy az objektum állíttatása hozzájuk kapcsolódik.
2.3. Kereszt
Fakereszt, kb. 1,50 m magas (10. kép). Felső vége szárfaragással díszített, vízszintes részét kicserélték. Az INRI jel öntöttvas. Az objektumon művirág található. Állapota rossz, felújításra szorul.
Elhelyezkedését tekintve a főút mentén, Gyiva és Libád falvak között található. A kereszt a lakosok szerint az említett két falu határát hivatott jelölni. Az állíttatás indokáról nem lehet tudni semmit, viszont a második katonai felmérés térképén (1806–1869) már jelölve van az említett területen egy feszület.
2.4. Harangláb
A harangláb, amelyet 2000-ben, templom hiányában állíttattak a faluban, a régi községháza udvarában helyezkedik el. Négy lábon álló favázas építmény (11. kép). Fedele zsindelyes borítású, csúcsíves tetején kereszt, benne egy harang. Az objektum mellett lucfenyő magasodik.
2.5. Kereszt
Mészkő kereszt, öntöttvas INRI jellel (12. kép). A korpusz hiányzik róla. Talapzatán a következő felirat látható: Az Úr Jézus Dicsőségére / Állítatták / Skoda Alajos / És Neje / Lehotka Julianna / 1913. A keresztet koszorú díszíti. Az objektumot tujabokrok övezik. Elhelyezkedését tekintve az út mentén, Sárkány és Gyiva között található. A keresztet 1913-ban Skoda Alajos és neje, Lehotka Julianna állíttatta.
Libád
A község Párkánytól északnyugatra található, Béla és Gyiva települések között. A források a 13. század végén említik a települést Lobád néven. A falut 1353-ban Libádi Bofayn nevű család, 1532-ben Bedegi Nyáry Ferencz, 1549-ben pedig az esztergomi káptalan birtokolja. A község 1848-ig az esztergomi káptalan földesúri tulajdonaként van számontartva (Borovszky 1910, 29). A község templomának építése a 18. század második felére tehető, a templom a barokk stílus jegyeit viseli magán (Popély 2014, 251). A helyiek az épület állítását a ferences szerzeteseknek tulajdonítják (Borovszky 1910, 29).
Lakossága a 2011-es adatok szerint 462, ebből 335 magyar, 88 szlovák nemzetiségű. Vallási megoszlását tekintve 347 római katolikus, 3 református, 2 evangélikus (Popély 2014, 251).
Libád szakrális kisemlékei
A faluban 4 feszület, 3 Mária-képoszlop és 1 kereszt található. A kisemlékek állapota viszonylag jó, a helyiek gondozzák őket. Mindenszentekkor és halottak napján az objektumoknál gyertyát gyújtanak.
3.1. Feszület (kolerakereszt)
Homokkő temetői feszület, a korpusz és az INRI jel szintén homokkő (13. kép). A korpusz alatt homokkő fájdalmas szűzanya mellékalak található. A talapzaton felirat látható: Curavit / Ioan Boda / Anno 1782. A feszület művirágokkal és koszorúkkal díszített. Elhelyezkedését tekintve a templomtól nem messze, a temetőben található. Az objektum a helyiek elmondása szerint egy sírhelyet jelöl. Ugyanis mint mondták, a feszületet Boda János állíttatta 1782-ben, mivel gyermekei betegek voltak, kolerában meghaltak. Ezért hívják a lakosok kolerakeresztnek.
3.2. Feszület
Mészkő feszület (14. kép). A korpusz és az INRI jel öntöttvas és ezüstös színű. Az objektumot művirágok és koszorú díszíti. Elhelyezkedését tekintve a főút mentén, az erdő szélében, Béla és Libád között található. Az objektum állíttatásáról nem lehet tudni semmit.
3.3. Képoszlop (Mária-kíp)
Fa póznaszerű képoszlop (15. kép), mely képszekrényt tart, benne Mária-szoborral. A Mária ruhája fehér és zöld színű, melyet arany szegélyek díszítenek, és kék lepel fedi. A képszekrény belseje ezüstszínű papírral bélelt, a szobor körül pedig művirágok találhatóak. A szekrény üvegajtajának kerete fa, mely fehérre festett. Az objektumot deszkatető fedi, amely csúcsívben végződik.
A képoszlop érdekessége, hogy hátuljához madzaggal hozzáerősítettek egy barnára festett, vékony deszkákból összeállított fakeresztet. Az objektum művirágokkal díszített, környékét bukszusbokrok övezik. Elhelyezkedését tekintve a faluban a mezőgazdasági földekhez vezető úton található. A kisépítmény állíttatásával kapcsolatosan információkat (állíttató, állíttatás oka, dátuma) nem sikerült megtudni.
3.4. Képoszlop (Mária-kíp)
Fehérre meszelt, négyzet alaprajzú vas képoszlop (16. kép), amely fehérre festett bádog képszekrényt tart. Belseje szintén fehér színű, melyben kb. fél méter magas Mária-szobor áll. Mária ruhája fehér és kék színű, arannyal szegélyezett. A szekrény eleje, két oldala üveg, hátulja bádog. Teteje sátortető formában végződik, elejére virágtartót készítettek szintén bádogból, melyben piros műrózsa látható. Talapzatába fehér téglalap alakú gránitkövet mélyesztettek, melybe a következő, fekete színűre festett feliratot vésték: Szeplőnélkül fogantatott / Szűz Mária / könyörögj érettünk / Mária segíts! / 1941. Az objektum mellett pünkösdirózsa és kardvirág található, körülötte zöld kovácsoltvas kerítés áll. Területére kavicsokat szórtak, környékét félkörívben nagyobb darab kövekkel rakták ki. Elhelyezkedését tekintve a falu végén (Béla felől), a fő út mentén áll, a temetőtől nem messze.
A képoszlopot 1941-ben állították. Egyes lakosok szerint azért, hogy a háborús hadifoglyok épségben hazatérjenek, mások szerint viszont az objektumot egy Kiss Márk nevezetű ember állíttatta beteg feleségének, Brecska Ilonának gyógyulása érdekében.
3.5. Képoszlop (Mária-kíp)
Betontalapzatú képoszlop (17. kép), amely zöld színű bádog képszekrényt tart. A szekrény előlapja és két oldala üveg. Tetejét bádog sátortető fedi. A képszekrényben Jézus szíve szobor található, körülötte művirágok. A Jézus ruhája kék és fehér színű, valamint arany szegélyekkel díszített. Az objektum talapzatába fehér téglalap alakú követ mélyesztettek, melybe a következő, fekete színűre festett feliratot vésték: Hálából / A Szűz Máriának / tiszteletére / 1983.
A képoszlopot zöld kovácsoltvas kerítés övezi, melyet koszorúk díszítenek. Elhelyezkedését tekintve a falu egyik utcájában található az út mentén, egy fenyőfákkal övezett füves részen.
Az itt élők a képoszlopot Mária-képként említik, utalva arra, hogy itt egykor egy kicsi Mária-szobor állhatott. Feltehetően ez a szobor eltűnt, és helyére Jézus szíve szobrát tették.
Az objektumot, mint ahogy a felirat is mutatja, 1983-ban állították, de egyéb információkat az állíttatással kapcsolatban nem sikerült megtudni.
3.6. Kereszt (Missziós kereszt)
Barnára festett, kb. 2,5 m hosszú deszkakereszt (18. kép), melynek tetején a következő szürke színű felirat domborodik ki: 19 / 28 / MISSIO / 1938. Az objektum a temetőben található, a templom oldalára szögelték (18. kép).
A helyiek elmondása szerint a keresztet a faluban tartott utolsó misszió[9] alkalmával a „fehér barátok”[10] készítették, hogy pontosan mikor, azt nem tudni.
3.7. Képoszlop
Póznaszerű Mária-képoszlop (19. kép). Anyaga fa, színe zöld. A képszekrényben egy bekeretezett, Mária a kis Jézussal kép látható. A kép előtt mécsesek találhatóak. A szekrényajtó kerete fa, amely fehérre festett, ablaka hiányzik. Az ajtó alsó harmadában farácsozat látható. Elhelyezkedését tekintve a szőlőkhöz vezető út mentén áll. Az állíttatással kapcsolatban semmit sem sikerült megtudni.
3.8. Feszület (irtványi kereszt)
Mészkő feszület (20. kép). A korpusz ezüstös színű, öntöttvas. Alatta művirág látható. Az objektum a szőlőhegyen található, egy nagyon eldugott, gazos helyen.
A helyiek elmondása szerint korábban a területen – ahol a kisemlék elhelyezkedik – egy erdő állt, amit körülbelül az 1800-as években kiirtottak, hogy oda szőlőket tudjanak telepíteni. A feszületet a már betelepített szőlőhegyre állították.[11] Ezért hívják az objektumot irtványi keresztnek.
3.9. Feszület
Mészkő feszület, ezüstös színű korpusszal és INRI jellel (21. kép). Az objektumot koszorú díszíti. Talapzatán abronccsal hozzáerősített mécsestartó található, benne mécsessel. A feszület bal oldalán szintén mécses, előtte pedig betonvázában élővirág található. Az objektum elhelyezkedését tekintve egy ház előtt áll. Az állíttatásról nem lehet tudni semmit, viszont a harmadik katonai felmérés térképe (1869–1887) az említett területen már jelöl egy feszületet.
3.10. Feszület (Jézuska-kereszt)
Barnára festett fafeszület (22. kép), rajta ezüstszínű öntöttvas korpusszal és INRI jellel. Teteje félkörívesen bádoglemezzel fedett. A korpusz alatt a keresztfából szintén ezüstszínű, dombon álló kereszt szimbólum domborodik ki. Az objektumot koszorúk díszítik. Elhelyezkedését tekintve a Gyiva és Kéménd között vezető főút mentén, a libádi bekötőúttal szemben áll, egy füves, gazos, fával benőtt területen. Nem messze a libádi kanálistól.
Sajnos az állíttatásról nem lehet tudni semmit, viszont az első katonai felmérés térképe (1763–1787) az említett területen már jelöl egy feszületet.
Béla
A község Párkánytól és Esztergomtól északnyugatra található.[12] Az első írásos emlék 1138-ban említi a falut, II. Béla uralkodása idején. A török időkben a település elpusztult, lakossága elmenekült. A törökök kivonulását követően azonban ismét új életre kelt. Béla falva 1732-ben Tersztyánszky József tulajdonába tartozott, aki Esztergom alispánja volt. 1755-ben a faluban 348 lakos volt számontartva, valamint ekkor már iskola is működött itt (Varga 2008, 46–59). A település 1770-ben Török András (Árva megye főispánja) tulajdona lett, aki a községben található templomot és a kastélyt építette (Varga 2008, 46–59). A Szent Kereszt felmagasztalása nevű római katolikus temploma a 18. század végén épült késő barokk stílusban, melyet a „19. század végén klasszicista stílusban átalakítottak” (Popély 2014, 36).
Az 1900-as években a faluban 481 római katolikus vallású, magyar ajkú lakost számláltak. Az itt élők nagyrészt földműveléssel foglalkoztak, vagy a nagybirtokokon dolgoztak (Varga 2008, 46–59). Manapság az építőiparban, vagy a faluhoz közel levő gyárakban próbálnak meg elhelyezkedni.
2011-ben 370 lakosa van, ebből 282 magyar és 65 szlovák nemzetiségű. Vallási megoszlását tekintve 311 római katolikus és 9 református (Popély 2014, 36).
Béla szakrális kisemlékei
A faluban 3 feszület, 1 Szent Kristóf-szobor, és 1 Nepomuki Szent János-szobor található. A kisemlékeket a helyiek gondozzák (gyomlálják, virágokkal, koszorúval díszítik stb.), így állapotuk viszonylag jó. Mindenszentekkor és halottak napján az építményeknél gyertyát gyújtanak.
4.1. Feszület
Szürke színűre festett homokkő feszület (23. kép). A Krisztus és az INRI jel is kőből faragott, színük fehér. Az objektum tövénél imitált kőhalom található. Ezt négy földbe szúrt pár cm-es vasdarab övezi, melyeket vékony vaslánc köt össze. A feszület köré begóniát, petúniát és őszirózsát ültettek.
A kereszt függőleges részén javítások láthatóak (vasabroncsok), mivel – a helyiek elmondása szerint – az objektum valamikor a falu végén állt (Párkány felől), ahol egy koleratemető helyezkedett el. Innen kb. az 1800-as évek végén a feszületet a falu temetőjébe helyezték át. Ma a falu temetői nagykeresztjeként funkcionál.
Az állíttató személyéről és az állíttatás pontos idejéről nem tudni semmit, azonban az első katonai felmérés térképe (1763–1787) már jelöli a falu temetőjében.
4.2. Feszület
Barna színűre festett fafeszület (24. kép). Az öntöttvas korpusz és az INRI jel ezüstös színű. Felső részét csúcsívesen deszka fedi. Az objektum művirágokkal díszített, körülötte pedig orgonabokor található. A feszület a falu végén, Libád felől az út mentén helyezkedik el. Az állíttató személyéről és az állíttatás pontos idejéről semmit sem sikerült megtudni, viszont a harmadik katonai felmérés térképe (1869–1887) az említett területen már jelöl egy feszületet.
4.3. Nepomuki Szent János-szobor
Barokk stílusú homokkő szobor (25. kép). Talapzatába 1758 van vésve, melyet egy díszített ellipszis vesz körül. A szent kezében feszületet tart. Az objektumot bukszusbokor és gesztenyefák övezik. Elhelyezkedését tekintve a faluban található barokk kastély egyik végének szomszédságában található, amely mentén egy útkereszteződés is vezet.
A szobor állíttatásának okáról, valamint az állíttató személyéről nem tudni semmit, viszont mivel a kastély mellett helyezkedik el, feltehető, hogy annak valamely tulajdonosa építtette.[13] Állíttatásának idejét (1758) a talapzaton feltüntették. Az objektumot 2012-ben műemlékké nyilvánították.
4.4. Feszület
Műkő feszület, talapzata márvány (26. kép). A kb. 40 cm hosszúságú korpusz anyaga öntöttvas. Az objektumot koszorúk díszítik, valamint hársfa, tuja, orgonabokor, íriszek és hibiszkuszbokor veszi körül. A feszületet 2000 májusában felújították és felszentelték. Akkor cserélték ki a talapzaton elhelyezkedő, rossz állapotban levő márványkeresztet új, műkő keresztre, melyet új korpusszal is elláttak.[14]
Az objektum a település szélén található, ahol egykor egy koleratemető helyezkedett el. A jelenlegi feszület előtt egy másik állt a szóban forgó helyen, melyet a falusiak elmondása szerint kb. az 1800-as években a temetőbe helyeztek át. A helyére kerülő kereszt állíttatójának személyéről, valamint keletkezése pontos évéről nem sikerült megtudni semmit, de a harmadik katonai felmérés térképe (1869–1887) az említett területen már jelöl egy feszületet.
4.5. Szent Kristóf-képoszlop
Szent Kristóf domborművét ábrázoló képoszlop (27. kép). A Kristóf-ábrázolás alatt a következő (szintén az oszlopból kidomborodó) felirat látható: SZENT KRISTÓF / 1939. JÚNIUS 27. Az objektumot bukszusbokor övezi. Elhelyezkedését tekintve a Bélára felvezető főút mentén (Muzsla felől, baloldalt) található.
A helyiek elmondása szerint a szobrot 1939-ben Ulmann György a faluban található kastély akkori tulajdonosa állíttatta hálából. A szóban forgó helyen autóbaleset érte, amely szerencsés kimenetelű volt. Az Esztergom és Vidéke című hetilap 1939. szeptember 28-án megjelent számában is említést tesznek az eseményről „Emlékszobor-leleplezés” címmel. Írják, hogy a szerencsés kimenetelű baleset emlékére a család „szép szobrot emelt”, amit 1939. június 24-én vasárnap délelőtt lepleztek le. Az emlékművet (a cikk nem említi, hogy mit ábrázol) „dr. Mertán János prelátus-kanonok szentelte meg. Ugyanezen alkalomból Kégly György muzslai esperes szentmisét mondott” (Esztergom és Vidéke 60, 1939/75, 2. p.).[15]
4.6. Kereszt (feszület?) talapzata (Hugyosároki kereszt)
Mészkő – feltehetően – feszület, melynek már csak a talapzata áll (28. kép). A talapzat tetején kőhalom-imitáció látható, amelyből a letört keresztrész pár centiméteres része áll ki. Elhelyezkedését tekintve a Köbölkút felé vezető főút mentén található.
A valamikori feszület helyét Hugyos ároknak hívják, mivel az istállókból innen folyt le a szennyvíz és az esővíz is. Ezért is szerepel a helyi elnevezésben hugyosároki keresztként. Egyébként az objektum egy utat is jelölt, ugyanis Muzsláról Bélára itt vezetett fel út.
Az állíttatásról nem tudtam meg semmit. Azonban az első katonai felmérés térképén (1763–1787) a kereszt már jelen van.
Muzsla
A község a Párkánytól nyugatra található első falu. A források 1156-ban tesznek elsőként említést róla. A helység birtokosai a 13. század közepén Jakab és Zup nevezetűek voltak. 1257-ben Benedek esztergomi érseknek volt itt birtoka. A 15. században már az érsek birtokolja az egész helységet. A lakosság a hódoltság ideje alatt innen a hidegkúti völgybe menekült. 1755-ben a településen már iskola működött. A falu templomát 1817-ben gróf Esterházy Imre hercegprímás építtette. A községet 1848-ig az esztergomi érsek birtokolja (Borovszky 1910, 30–31).
1862-ben nagyobb tűzvész miatt a templom és a községháza épülete elpusztult. 1876-ban árvíz pusztította a falut. A községben működött járásbíróság, főszolgabírói hivatal, temetkezési és önkéntes tűzoltóegylet, valamint fogyasztási és hitelszövetkezet (Borovszky 1910, 30–31). Lakossága a 2011-es adatok szerint 1923, ebből 1427 magyar, 380 szlovák nemzetiségű. Vallási megoszlását tekintve 1536 római katolikus, 32 református, 3 evangélikus és 1 görögkatolikus (Popély 2014, 293).
Muzsla szakrális kisemlékei
A községben 7 feszület, 2 Mária-képoszlop, egy kálvária, valamint egy Szent Flórián-, Szent Orbán-, Nepomuki Szent János- és egy Szentháromság-szobor található. Az említett szakrális kisépítmények főként a római katolikus templom körül, valamint a temetőben helyezkednek el. Állapotuk általában jónak mondható, a helyiek gondoskodnak róluk. Mindenszentekkor és halottak napján az objektumoknál gyertyát gyújtanak.
A településen a kisemlékek nagy részét (a kálváriát, a Szentháromság-szobrot, a három feszületet és egy képoszlopot) a módos parasztgazda testvérpár, Zalaba Ferenc és Zalaba Ignác, valamint a szintén módos feleségük, Lenéka Julianna és Lenéka Petronella állíttatta. A helyiek szerint mindkét házasság terméketlen lett, így a családok a felhalmozódott vagyon egy részét ezen objektumok építésére fordították.
Nevük (Zalaba Ferenc, Zalaba Ignác, Lenéka Julianna, Lenéka Petronella) minden építmény talapzatán kiemelve nagybetűvel szerepel. A feltűnően kiemelt nevek mellett megjelenő fohász vagy az állíttató személyekkel kapcsolatos egyéb információ szinte elveszni látszik. Általában igaz ez a többi magánszemély által állíttatott kisemlékekre is. A kisépítmények állíttatása mögött nagyon gyakran a gyermektelenség indoka húzódik meg. Liszka József kutatásai is alátámasztják, hogy a módos, gyermektelen családok körében a szakrális kisemlékek emeltetése elterjedt volt. Nem kizárható, sőt valószínűnek tartja a kutató, hogy ily módon állíttattak maguknak emléket, s próbálták fenntartani (utód hiányában) nevük kontinuitását.[16]
Különösen figyelemreméltó egy Muzslán fennmaradt hagyomány. Körülbelül 20-30 évvel ezelőtt még élő szokás volt Úrnapján faágakból négy oltárt állítani. Az oltárok helyét nem pusztán a négy égtájhoz, hanem az ott található szakrális kisemlékekhez is igazították. Ezek között homokút vezetett, amit úrnapi színútnak neveztek, és virágokkal díszítettek. A templomból induló ünnepi körmenet elsőként a déli oltárnál állt meg, amit a faluban található Szent János-szobornál helyeztek el. A második megálló a nyugati résznél volt, a falu egykori végén (Béla falu felől) egy feszületnél.[17] Ezután következett a keleti rész, amit a falu másik végén (Párkány felől) szintén egy feszületnél állítottak fel.[18] Az említett helyeken a körmenet megállt, elhelyezték az oltáriszentséget, elolvastak egy evangéliumi részt, valamint volt egy rövid adoráció.
Az oltárokat az ünnepnapra külön-külön az a négy család építette fel, akik a feljebb leírt kisemlékekhez a legközelebb laktak. Ma már csak a templom körül állítják fel az eredeti családok leszármazottai a vasból készült vázakra épített, fehér lepellel borított sátrakat. Ezek belső részébe asztalt raknak, erre szentképek, gyertya és kereszt kerül.
5.1. Feszület
Homokkő feszület homokkő korpusszal (29. kép). Talapzatán a következő felirat található: Istenben Boldogult / Kovács Istvány / Ines? Költségivel Álíta / tot Föl Ezen Kereszt / Anno 1757 Diezont †. Az objektumot művirágok és koszorúk díszítik, köré élővirágokat ültettek. Elhelyezkedését tekintve a temetőben, a bejárattól nem messze, egy kápolna mellett található. Az állíttatással kapcsolatos információkat nem sikerült feltárni, csak annyit, amennyit a felirat is elárul. Az objektum a falu szakrális kultuszaihoz erősen kapcsolódik, mivel keresztjáró napokon kizárólag csak a három feszülethez jártak ki a lakosok, amelyek közül ez volt az egyik.
5.2. Feszület
Mészkő feszület öntöttvas korpusszal és öntöttvas fájdalmas Szűzanya mellékalakkal (30. kép). A mellékalak a korpusz alatt kör alakú hátteréből domborodik ki. Felette repedés látható. A feszület végei díszítettek. A talapzaton a következő felirat áll: Itt nyugszik / Istenben boldogult / Tóth Imre / meghalt 1878 Október 15én / Ide várja édesanyját / Mészáros Juliannát / aki ezen keresztet saját költségin állíttatta / Itt várják dicső feltámadásukat / Béke hamvaikra.
Az objektum környékét tiszafák és gesztenyefák övezik. Elhelyezkedését tekintve a temetőben, a kerítés mellett áll s az utcára néz. A helyiek elmondása szerint a feszület az egyszerű parasztcsaládból származó Tóth Imre sírhelyét jelöli, melyet édesanyja, Mészáros Julianna állítatott számára.
5.3. Harangláb[19]
A harangláb fa- és vasvázas konstrukció (31. kép). Alapja 1,5 m x 1,5 m, magassága 10 m. Elhelyezkedését tekintve a temetőben található, a hátsó bejárathoz közel.
Az objektumot pár éve állíttatta a falu, azt azonban senki nem tudta megmondani, hogy mikor. Írott forrásokból tudjuk, hogy az 1730-as években a temetőben már állt harangláb három haranggal (Kuzma–Molnár–Erdélyi 1997, 89).
5.4. Kápolna (Xavéri Szent Ferenc misszió kápolnája)
Téglából épült, szürkére meszelt kápolna, melynek már csak a harangláb része áll (32. kép). Ajtaja barnára festett vas. Teteje cserépszínű bádogtető, mely csúcsívben végződik. A csúcsív végén kereszt található. A tető alatt vízszintes rácsozással ellátott ablak látható. Elhelyezkedését tekintve a temetőben áll, nem messze a bejárattól. A kápolnát 1738-ban a község építette és Xavéri Szent Ferencnek[20] lett szentelve (Kuzma–Molnár–Erdélyi 1997, 91). A helyiek elmondása szerint az objektumot (pontosan nem tudni, mikor) halottasházzá bővítették ki, amit aztán a második világháború alatt bombatalálat ért, ezért azt lebontották.
5.5. Feszület
Mészkő feszület, öntöttvas korpusszal – mely kissé oldalra dől – és INRI jellel, végei díszítettek (33. kép). A feszület egy sírhelyet jelöl, melynek talapzatán a következő felirat látható: Itt pihennek az Úrban / ZALABA FERENC / templomatya / † 1923 szept. 29. ÉN 80 évet? / Felesége LENÉKA JULIANNA / †1922. Élt 76 évet / ZALABA IGNÁCZ / †1899 okt. …….? Élt 54 évet. / Felesége LENÉKA PETRONELLA / †1916 márc. 30 Élt 65 évet. / Add Urunk nekik örök / nyugalmat.
Az objektumot kovácsoltvas kerítés veszi körül. Elhelyezkedését tekintve a temetőben, a bejárattól nem messze áll. A feszület állíttatásáról nem rendelkezünk adatokkal, feltehetően valamely családtag volt a készíttető. A sírhelyet a leszármazottak gondozzák.
5.6. Feszület
Mészkő feszület öntöttvas korpusszal és INRI jellel, végei díszítettek (34. kép). A korpusz bal keze hiányzik.[21] A feszület egy sírhelyet jelöl, melynek talapzatán a következő felirat található: † / Istenben boldogultak / LENÉKA ALAJOS / meghalt 1863. október 11.én / élt 43 évet / és neje MAKÓ ILONA / meghalt 1909 Január 11.én / élt 91 évet / és édesanya SZŰCS KATALIN / meghalt 1863 február 19.én / élt 61 évet / Állítatta ZALABA FERENCZ veje / volt templom atya / LENÉKA JULIANNA ÉS PETRONELLA leányai / Nyugodjanak békében / Jézus, Mária nevében.
Az objektumot koszorú díszíti, körülötte mécsesek és fehér porcelánangyalok találhatók. Elhelyezkedését tekintve a temetőben áll, a sírok között. A feszülettel kapcsolatosan információkat nem sikerült feltárni, csak amennyit a felirat is elárul.
5.7. Feszület (Missics-kereszt; láncos kereszt)
Mészkő feszület öntöttvas korpusszal és INRI jellel (35. kép). Talapzata márvány, melyen a következő felirat látható: MISSICS ISTVÁN / Muzslai plébános / Élt 75 évet. Megh. 1836 márc. 5 / Béke hamvaira / R. 1900. Az objektum mögött jobb- és baloldalt, három-három derékmagasságig érő oszlop áll, melyeket vastag vaslánc köt össze. A kisépítmény területe térkővel kirakott. Elhelyezkedését tekintve a temetőben található, a sírok között.
A felirat alapján a feszületet 1900-ban állították. A helyiek elmondása szerint a sírhely alatt Missics István falusi plébános[22] van eltemetve, s a feszületet ő emeltette magának, mikor még élt.
5.8. Képoszlop
Téglából épített, négyszög alaprajzú szoborfülkés képoszlop, melyben egy Szűz Mária-kép található (36. kép). A fülkebelső fehérre meszelt, melyben feszület, művirágok és tobozok láthatóak. Ajtaja üveg. Az objektum teteje háromszög alakú. Talapzatában egy négyzet alakú márvány rész található, melybe a következő feliratot vésték: A fájdalmas Szűz Mária ide várja az ő híveit / …. paradicsom kertbe Kérjed a …. szentség és / …. megnyug…… lelkéér hogy / ………………drágalátós szent vé / rével s …….mindnyájan az / üdvözültek országát, hogy Jézus, Mária / mindnyájan…. szinre láthassák az / üdvözültek országában / minden szentekkel és a szent angyalokkal együtt / ZALABA FERENC templomatya / 191? május 3.-án. A képoszlop körül vázában rózsákat helyeztek el, mellette pedig egy fűzfa áll. Elhelyezkedését tekintve a temetőben, a bejárat mellett található. A kisépítményt a muzslai Zalaba Ferenc templomatya állíttatta. Az állíttatás éve ugyan szerepel az objektumon, azonban az utolsó szám már kopott, nem jól kivehető.
5.9. Szent Flórián-szobor
Mészkő szobor (37. kép). Az objektum talapzata kövekből kirakott, magassága megközelítőleg 180 cm. Flórián szobra alatt a talapzaton barna, műmárvány tábla található, melyre arany színnel a következő felirat került: ISTENEK DICSŐSSÉGÉRE / EMBERNEK SEGÍTSÉGÉRE” / MUZSLAI ÖNKÉNTES / TŰZOLTÓ TESTÜLET /1891-1991/ „BOHU NA SLÁVU, / ĽUĎOM NA POMOC” / MUŽIIANSKY DOBROVOLNY / POŽIARNY ZBOR. A felirat alatt koszorú látható. A szobrot kőből készült félkörív övezi, mely kb. 1 m magas. Az egész objektum területe térkővel kirakott, és fenyőfák övezik. Elhelyezkedését tekintve a templomdomb aljától nem messze található. Eredetileg a faluban egy büfé mellett állt, onnan helyezték át mostani helyére.
A Flórián-szobrot néhány éve állíttatták fel újra,[23] mivel az 1950-es években ledöntötték.
5.10. Kálváriakeresztek
Középen a Krisztus keresztje mészkő, a korpusz öntöttvas. Kétoldalt a latrok keresztje szintén mészkő, négyzet alakú talapzattal (38. kép). A feszület talapzatán a következő felirat látható: Isten dicsőségére / a muzslai hiveknek / örök emlékül csináltatták / ZALABA FERENC / templomatya és neje / LENÉKA JULIANNA / néhai ZALABA IGNÁC / neje LENÉKA PETRONELLA / néhai LENÉKA ALAJOS / és neje MAKÓ ILONA / 1905.
Az objektumok előtt virágágyás található, ahová rózsát ültettek. Az ágyást hatszög alakban körbebetonozták. A virágok előtt, szemben a feszülettel egy persely látható. A kálváriakeresztek elhelyezkedésüket tekintve a templomdombon, a templommal szemben állnak.
A kálváriát, mint ahogy a feliratból is látni, 1905-ben a testvérpár Zalaba Ferenc és Ignác és a szintén testvérpár Lenéka Julianna és Petronella állíttatta. A kálvária stációi közül már csak egy maradt fenn.
5.11. Kálvária-stáció[24]
Téglából épített stáció, melynek sátortetős csúcsát bádoggal fedték (39. kép). Belseje fehérre meszelt, a passió jelenetére vonatkozó kép nem található benne. Ajtaja hiányzik, csak a zsanérok maradtak meg. Az objektum elé virágokat ültettek. Elhelyezkedését tekintve a templomdombon áll, a templom mellett.
A helyiek elmondása szerint a kálvária 14 stációja közül ez az egy maradt fenn. A többi stációt a háború alatt bombatalálat érte, ettől erősen megrongálódtak, így a falu ezeket lebonttatta (kivéve ezt az egyet). A kálváriát 1905-ben a testvérpár Zalaba Ferenc és Ignác és a szintén testvérpár feleségeik, Lenéka Julianna és Petronella állították szüleikkel, Lenéka Alajossal és Makó Ilonával.
5.12. Szentháromság-szobor
Mészkő Szentháromság-szobor (40. kép). Az egész objektum egy darabból van kifaragva. Talapzatán a következő felirat áll: A teljes Szentháromság / tiszteletére állíttatta / ZALABA FERENCZ templomatya / és neje LENÉKA JULIANNA / Továbbá LENÉKA PETRONELLA / ZALABA IGNÁCZ özvegye / ZLATTNYANSZKY JÁNOS plébános / sz.sz. tanácsos idejében / az 1912.ik évben.
A szobor valamikor a templomdomb alatt helyezkedett el, az útkereszteződéstől nem messze, ahol ma a Flórián-szobor található. Később azonban áthelyezték a templomdombra a templom mellé, helyére pedig Szent Flórián szobra került.
A kisépítményt 1912-ben Zlattnyanszky János (akkori plébános), Zalaba Ignác, Zalaba Ferenc, Lenéka Julianna és Lenéka Petronella állíttatta. Az állíttatás oka ismeretlen (vö. Liszka 215, 151).
5.13. Feszület
Homokkő feszület, homokkő korpusszal és INRI jellel (41. kép). Talapzatának sarkai cizelláltak. A talapzatán a következő felirat látható: Teljes lelkedből / Féljed az Urat / és az ő szolgáit / Jézus Sirál?….fia… / ……………… / CZIBOR FERENC / 1906? / És neje………. / ………… / 1907. A felirat erősen kopott. Az objektum elhelyezkedését tekintve a templomdombon, a templom mögött áll.
Egy helyi lakos szerint az objektumot a nagygazda Czibor család állíttatta, akiknél a szolgát rejtélyes módon megölték. Tehát a feszület a rágalom elkerülése miatt emeltetett. Véleményem szerint azonban az objektum – a feliratból ítélve – egy sírhelyet jelöl.
5.14. Nepomuki Szent János-szobor
Nepomuki Szent János polikróm homokkő szobra, nagyjából 120 cm magas (42. kép). A szent kanonoki ruhában van. Piros palástot visel, ami alatt fehér és kék ruha látható, fején birétum, feje felett csillagokból álló glória, kezében feszület. Magasságát tekintve a teljes objektum 190 cm magas. A talapzat süttői vörös márvány, melyen a következő aranyszínű felirat szerepel: A Jó Hír Név / dicsőült Pártfogójának / szentelték / annak buzgó Tisztelői / Muslai / Krisztusnak Hivei / 1803. A szent szobra felett esővédő tető áll. Az objektum körül fekete kovácsoltvas kerítés található, mely régebben az állatok elleni védelemül szolgált. A kerítésen kereszt szimbólum látható. Elhelyezkedését tekintve nem messze áll a kanálistól.
A helyiek elmondása szerint az eredeti szobrot 1803-ban a muzslai hívek emeltették. Azt is említették, hogy valamikor az úrnapi körmenet déli oltárát ennél a kisemlékműnél állították fel. Az objektumot 2010-ben a faluból néhányan, valamint a szoborral szemközt lakókkal közösen felújíttatták. A felszentelés szeptember 8-án történt, Mária-búcsú napján.
5.15. Feszület
Mészkő feszület, mészkő korpusszal és INRI jellel (43. kép). Talapzata márvány, melyen a következő, ezüstszínnel kiemelt felirat látható: Szegény kiáltott / és az Úr meghallgatta őtet / és minden / háborúságiból / kiszabadította őtet / Zsolt. könyve 33R 12-v / Ujjítatott / Muzslai hívek / ájtatos kölcségére? / 1807 / Újítatott 1903 †. Az objektum körül diófák állnak. Elhelyezkedését tekintve a falu végén (Bátorkeszi felől), egy ház udvarában található.
A feszületet 1807-ben a muzslai hívek állíttatták. A helyiek elmondása szerint ez a feszület volt a három közül az egyik, ahová a hívek keresztjáró napokon kijártak.
5.16. Feszület (Csáky-kereszt)
Mészkő feszület, ezüstös színű, öntöttvas korpusszal és INRI jellel (44. kép). A feszületet koszorú díszíti. Talapzatán a következő felirat látható: † / Isten dicsősségére / és a hívek élesztésére / Állítatta e követ / ZALABA ISTVÁN / 1913.
Az objektum mellett mécsesek találhatóak. Körülötte szürkés színű kerítés áll, mely anyagát tekintve beton és vas. Az objektumot bukszusbokrok és gesztenyefák övezik. Elhelyezkedését tekintve a falu végétől nem messze, egy útkereszteződésben található.[25]
A feszületet 1913-ban Zalaba István állíttatta, aki – egy helyi lakos elmondása szerint – rokona volt a faluban több szakrális kisemlékművet állító módos parasztgazda Zalaba Ferencnek és Ignácnak. Az objektumot a helyiek „Csáky-keresztnek” nevezik, mivel Csáky nevezetűek laknak ott, és gondozzák a feszületet. A kisemlékmű egykor fontos szakrális funkcióval bírt, ugyanis a helyiek elmondása szerint valamikor az úrnapi körmenet nyugati oltárát itt állították fel.
5.17. Mária-képoszlop
Póznaszerű, barnára festett, felújított fa képoszlop (45. kép). Tetejét csúcsívben végződő deszkatető fedi. A szintén barnára festett belsejében Mária a kis Jézussal kép látható, amely bekeretezett, üveggel borított. A kép körül művirágok találhatóak. Az objektumot fűzfák övezik, elhelyezkedését tekintve a falu végén, a muzslai szőlők felől áll.
Egy helyi lakos elmondása szerint az oszlopban valamikor egy Sasvárról hozott Mária-szobor állt.[26] A szobrot azonban ellopták, ekkor került bele a most látható kép. Az állíttatásról és felújításról nem lehet tudni semmit.
5.18. Feszület
Mészkő feszület (46. kép). A színesre festett korpusz és az INRI jel szintén mészkő. A korpusz alatt koszorú található. A talapzaton a következő, fekete színnel kiemelt felirat áll: A / Megfeszet / tetettJésusnak / tiszteletére es / dicsőségére / MusláiHely / ség…………. / ….. 1779 / Mey 18. Az objektum tövét művirág díszíti, körülötte pedig íriszek és akácfa található. Elhelyezkedését tekintve a muzslai szőlőkhöz vezető betonút elején, és a Köbölkútról Párkány felé vezető főút mentén található.
Az objektumot 1779-ben a muzslai hívek emeltették. A kőfeszülettől nem messze áll egy fafeszület is. Egy arra lakó hölgy szerint mindkettő a szőlőkhöz vezető utat hivatott jelölni, ám a szóban forgó kisemlékmű azért készülhetett kőből, tehát anyagát tekintve egy tartósabb anyagból, mivel az ott vezető út forgalmasabb, fontosabb volt. A másik objektumnál vezető út nem volt annyira meghatározó, így oda egy kevésbé időtálló fafeszületet állítottak.
5.19. Feszület (Csípányi kereszt)
Barna színű fafeszület, színesre festett, öntöttvas korpusszal és INRI jellel (47. kép). A korpusz alatt művirág látható. Az objektum teteje csúcsívesen deszkával fedett. Környékét íriszek, rózsabokor, tuja és akácfák díszítik. Elhelyezkedését tekintve a Köbölkútról Párkány felé vezető főút mentén áll, nem messze a muzslai szőlőktől.
A feszület állíttatásával kapcsolatos pontos információkat nem sikerült feltárni. A helyiek szerint a kisemlékműnél valamikor egy út vezetett a szőlőhegyre, amit „Csípányi útnak” hívtak[27] azonban ez mára már megszűnt. A régi utat jelölő kisemlékművet ma is „Csípányi keresztnek” hívják a lakosok. A tőle nem messze található kőfeszület (amit feljebb jellemeztem) ma is a szőlőkbe vezető utat hivatott jelölni. Ezt 1779-ben állíttatták a muzslaiak. Valószínűnek tartom, hogy a fából készült is körülbelül akkor került helyére. Az első katonai felmérés térképe (1763–1787) az említett területen már jelöl egy feszületet.
Az feszülettől nem messze lakó hölgy elmondása szerint 2009-ben az objektumba villám csapott, így annak helyébe egy helyi lakossal újat állíttattak.[28] A korpusz az eredeti maradt, viszont újrafestették.
5.20. Feszület (Kotra-kereszt)
Betonfeszület, színesre festett, öntöttvas korpusszal (48. kép). A korpusz feletti részt koszorú díszíti. Az objektum felső részének anyaga fa, melynek széle apró, fehér gömbökkel díszített. Tetejét csúcsívesen, faragással díszített deszkák fedik. A feszület alsó részén a következő felirat látható: † / 1 / 9 / 8 / 5 / K / GY. A kisemlékmű környékét bokor övezi. Elhelyezkedését tekintve a muzslai szőlőhegyen található.
Az objektum állíttatásával kapcsolatos információkat nem sikerült feltárni, viszont kiderült, hogy 1985-ben egy helyi lakos, Kotra Gyula (ahogy erre a talapzaton látható KGY monogram és évszám is utal) felújította. A fafeszületet betonra cserélte. A korpusz, valamint az objektum felső harmada az eredeti maradt. A lakosok a keresztet renováltatója után Kotra-keresztnek nevezik.
5.21. Szent Orbán-szobor
Színesre festett betonszobor. A szent püspökként van ábrázolva, fején sárga színű püspöksüveg. Köpenye barna, ruhája fehér és kék. Egyik kezében főpásztori bot és szőlőfürt, másik kezében könyv. Felette esővédő tető található. Az objektum talapzata sárga, rajta fekete színű táblán a következő, aranyozott felirat olvasható: Isten dicsőségére és szt. Orbán pápa / tiszteletére állították a muzslai / és vágmagyarádi szőlészek / A szobor a vágmagyarádi / Kučma és Nešticky család adománya / Na slávu Božiu a k úcte / sv. Urbana-pápeža postavili / vinohradníci z Mužle a z Modranky / Sochu venovala rodina / Kučmová a Neštická z Modranky / AD 2012. A felirat alatti részt koszorú díszíti. A kisemlék jobb és bal oldalán betonvázák találhatók. A szobor elhelyezkedését tekintve a muzslai szőlőspincéknél áll.
Egy helyi lakos elmondása szerint az Orbán-szobor eredetileg Vágmagyarádon állt. Az ottani szőlők helyén azonban autógyárat létesítettek, így a szobor onnan elkerült. Viszont két vágmagyarádi család Muzslán vett szőlőt, és a szobrot is ide hozták.
Összegzés
Dolgozatomban néhány Párkány környéki település (Sárkányfalva, Gyiva, Libád, Béla és Muzsla) szakrális kisemlékeit mutattam be. A vizsgált területről összesen 49 objektumot sikerült dokumentálnom.[29] A kisemlékek datálása főként az 1800–1900-as évekre tehető, de maradtak fenn emlékművek a barokk korból is. A falvakban található szakrális kisépítmények kivétel nélkül a római katolikus valláshoz kapcsolódtak.
Elhelyezkedésüket tekintve általában a templom környékén, temetőben, utak mentén, házak udvarában vagy mezőgazdasági földeknél, szőlőkben stb. találhatóak.
Anyagukat tekintve a homokkő – amely a barokk korra jellemző –, később viszont a mészkő volt a meghatározó. Legújabban megjelent a beton is mint anyag, bár ez nem számottevő.
Állíttatásuk okai között főként a hálaadás, például betegségből való felgyógyulás, vagy területmegjelölés szerepelt, de nagy számban előfordultak sírhelyet jelölő feszületek is. Állítottak szakrális kisemléket az olyan családok is, akik gyermekei valamilyen járványban elhunytak.
A kisemlékművek állapotukat tekintve viszonylag jóknak mondhatók. A helyiek még mindig gondoskodnak róluk, a rossz állapotban levőket pedig általában felújítják. Bár a régi szokás, hogy egyházi ünnepeken a kisemlékeket meglátogatják, mára már megkopott, de mindenszentekkor, halottak napján még gyújtanak gyertyát ezeken a helyeken.
Az objektumokhoz kötődő információk feltárásakor próbáltam támaszkodni az írott forrásokra és a helyiek emlékezetére, azonban mindkettőnél nehézségekbe ütköztem. Ugyanis a korabeli sajtóban kutatva nem találtam a kisemlékekhez kapcsolódó információkat. Szerettem volna kutatni a plébániákon található historia domusokban is, amelyekben tudomásom szerint a kisemlékek állíttatását valamikor jegyezték. Mivel ezek a jegyzékek az általam kutatott falvak plébániáin már nem fellelhetőek, a későbbiekben még levéltári kutatásokkal kívánom kiegészíteni az itt összegyűjtött adataimat.
A helyi emlékezet sem igazán tartja számon a szakrális kisemlékek történetét.[30] Kivételt képeznek ez alól azok a kisépítmények, amelyek talapzatába az állíttató belevésette nevét és az állíttatás évszámát stb. Ahol viszont valamilyen formában írásos emlék nem maradt fenn, ott ezek az információk feledésbe merültek. Tapasztalatom az volt, hogy az objektumok felől nem feltétlenül az idősebb korosztály rendelkezett a legtöbb tudással. Inkább az 50-60 év körüliek, akik beállítottságukból fakadóan érdeklődőbbek voltak az efféle dolgok iránt.[31]
Maguk a helyiek is említették, hogy szüleik, nagyszüleik általában nem beszéltek otthon ezekről a dolgokról.[32] Tehát legtöbbször nem hagyományozódott át ez a fajta ismeret. Nem volt fontos, ugyanis a technika és az orvostudomány fejlődésével szükséghelyzet esetén már egyre kevésbé a transzcendenshez, Máriához, Jézushoz fohászkodtak a hívek. Így a kisemlékek szerepe is csökkent, vagy teljesen háttérbe szorult (Bartha 1992, 59–61).
Irodalom
Bálint Sándor–Barna Gábor (1994): Búcsújáró magyarok. A magyarországi búcsújárás története és néprajza. Budapest: Szent István Társulat.
Bartha Elek (1992): Vallásökológia. Szakrális ökoszisztémák szerveződése és működése a népi vallásosságban. Debrecen: Ethnica.
Bárth János (1990): Népi Vallásosság. A katolikus magyarság vallásos életének néprajza. In Magyar néprajz VII. Dömötör Tekla–Hoppál Mihály–Barna Gábor szerk. Budapest: Akadémiai Kiadó, 331–412. p.
Borovszky Samu (1910): Magyarország Vármegyéi és városai. Esztergom vármegye – Győr vármegye. Budapest: Dovin.
Dr. Haiczl Kálmán (1944): Sárkányfalva. Budapest: Stephaneum Nyomda.
MKL (2004): Népmisszió szócikk. Magyar Katolikus Lexikon IX. Budapest: Szent István Társulat, 757. p.
MKL (2005): Pálosok szócikk. Magyar katolikus lexikon X. Diós István főszerk. Viczián János szerk. Budapest: Szent István Társulat, 484–489. p.
Glazik, J. (1993): Xavéri Szent Ferenc. In A szentek élete. Diós István szerk. Budapest: Szent István Társulat, 861–864. p.
Kuzma, Ivan–Molnár Erzsébet–Erdélyi Szabolcs (1997): Muzsla – Mužla. A kezdetektől 1920-ig – Od počiatkov do r. 1920. Muzsla: Muzsla Község Önkormányzata.
Juhász Ilona (2013): A harmincnégyes kőnél… Haláljelek és halálhelyjelek az utak mentén. Somorja–Komárom: Fórum Kisebbségkutató Intézet–Etnológiai Központ.
Juhász Ilona–Liszka József (2006): Szakrális kisemlékeink. Malé sakrálne pamiatky. Sakrale Kleidenkmäler. Somorja: Fórum Kisebbségkutató Intézet. /Jelek a térben 1./
Liszka József (2000): Állítatott keresztínyi buzgóságbul. Tanulmányok a szlovákiai Kisalföld szakrális kisemlékeiről. Dunaszerdahely: Lilium Aurum.
Liszka József (2002): A szlovákiai magyarok néprajza. Budapest: Osiris Kiadó; Dunaszerdahely: Lilium Aurum Kiadó.
Liszka József (2005): Állíttatott keresztínyi buzgóságbul? Adalékok a szakrális kisemlékek állíttatási okainak ismeretéhez. In Ünneplő. Írások Verebélyi Kincső születésnapjára. Bárth Dániel szerk. Budapest: ELTE BTK Folklore Tanszék, 269–276. p. /Folcloristica 9./
Liszka József (2014): Vág és Garam Köze. In A (cseh)szlovákiai magyarok lexikona. Csehszlovákia megalakulásától napjainkig. Urbán Zsolt szerk. Bratislava: Slovenské pedagogické nakladateľstvo, 458. p.
Liszka József (2015): Szent Háromság egy Isten dicsőségére…A Szentháromság kultusza a szlovákiai Kisalföld népi vallásosságában a szakrális kisemlékek tükrében. Somorja–Komárom: Fórum Kisebbségkutató Intézet–Etnológiai Központ /Jelek a térben 5./
Márki Sándor (1895): Hunt-Pázmán. Pallas Nagy Lexikona IX. Budapest: Pallas Irodalmi és Nyomdai Részvénytársaság, 476. p.
Paládi-Kovács Attila (2011): Kulturális régiók és etnikai, néprajzi csoportok. In Magyar Néprajz I. Paládi-Kovács Attila, Flórián Mária szerk. Budapest: Akadémiai Kiadó, 427–595. p.
Popély Árpád (2014): Béla (Belá). In A (cseh)szlovákiai Magyarok Lexikona. Csehszlovákia megalakulásától napjainkig. Urbán Zsolt szerk. Bratislava: Slovenské pedagogické nakladateľstvo, 36. p.
Popély Árpád (2014): Muzsla (Mužla). In A (cseh)Szlovákiai Magyarok Lexikona. Csehszlovákia megalakulásától napjainkig. Urbán Zsolt szerk. Bratislava: Slovenské pedagogické nakladateľstvo, 293. p.
Popély Árpád (2014): Gyiva (Diva). In A (Cseh)Szlovákiai Magyarok Lexikona. Csehszlovákia megalakulásától napjainkig. Urbán Zsolt szerk. Bratislava: Slovenské pedagogické nakladateľstvo, 148. p.
Tóth Annamária (2005): Szakrális objektumok az abaúji Hegyköz településein. Acta Ethnologica Danubiana 2–3, 181–204. p.
Varga Mihály szerk. (2008): Belá 870 Béla. Bratislava.
Internetes források
Első Katonai Felmérés (1763–1785). Internetes forrás: http://mapire.eu/hu/map/firstsurvey/?layers=osm%2C1%2C73&bbox=-140033.33730506012%2C5422119.702108979%2C3201182.0430965642%2C6848128.901797228 [2017.05.11.]
Második Katonai Felmérés (1806–1869). Internetes forrás: http://mapire.eu/hu/map/secondsurvey/?layers=osm%2C5%2C42&bbox=353444.1173040932%2C5260186.53753975%2C3694659.4977057176%2C6686195.737227999 [2017.05.11.]
Harmadik Katonai Felmérés (1869–1887). Internetes forrás: