péntek, június 25, 2021

Ethnologia. Multidiszciplináris szaktudományi folyóirat – elektronikus könyv

Felelős szerk.: Biernaczky Szilárd. Budapest: Mundus Novus Kiadó 2016, 646 p.[1]

Elmaradt, s ma már alig él újság- vagy folyóiratszinten, sőt könyvtári szolgáltatásként is csak ritkán, hogy társtudományi kiadványok szemléjét vállalja egy-egy szakmai fórum, akár nyomtatott, akár online változata. Kár pedig. Megvolt értelme, közbecse, tudástörténeti hozadéka is a szemle-rovatoknak, melyek mára vagy kritikai morgolódásokba, vagy selymes tónusú hozsannázásba vezették át a szemléző szándékot. Alább egy köztes műfaj kísérletével ellenkezem. Talán hiába, de mégsem remény nélkül. Pedig sokak szerint, s köztük írók, szerzők, értelmezők, hasbeszélők, sőt olvasók szerint is: komolytalan műfaj, mert illetlenül rövid a recenzióé. Azt hiheti önmagáról, hogy mindent átfogó, karaktert is adó rajzolatot készít, mindenkit érdeklő témakörben, bárki által érthető nyelven és könnyedén átvehető üzenetként.

Pedig ez bizony sokszor épp ellenkezőképpen van. Mert hol inkább ismertet, hol csupán ismerkedik, néha elnagyolva áttekint, jobbára csak felszínesen lapoz. De mégis, mit tehetne mást a sajtótermék akár, vagy a szerzői képzet – hisz jobbára „rövidet” kérnek a nyomdai, s ma már a hálózati folyóiratok is, szinte csak fülszöveget várnak, vagy tán azt se, még a cím is elég lenne sokszor, a többi már csupán fecsegésnek tetszik… Persze, zúzósabb a kérdés: egyáltalán kinek szánható most (épp ezért, vagy ennek ellenére) egy rövidséggel tálalt áttekintő szöveg, mely illetlennél illetlenebb egyperces olvasatba illeszthető. Nem reklám, nem hozsanna, nem lekezelés, nem harsány méltatás. Közlés csupán, röviden és célirányosan – minden továbbit a Lelkes Olvasó kies érdeklődésére bízva…

Folyóirat (ha formára tán évkönyv is, egybeszerkesztve a négy szám, 646 oldalon) reflexiója egy évkönyvben – másfél perces egypercesben…, ennyi a merészkedésem most. Ha úgy tetszik, rovatai vannak, de ha tanulmánykötet formát képzelsz, annak is megfelel. Kortárs és tisztelgő a szám, Bodrogi Tibor emlékére, kinek ez okból három írása is benne van a művészetetnológia problémáiról, az őstársadalmak művészetéről, meg a törzsi művészet kutatásának körvonalairól. Ehhez csatlakozik a főszerkesztő Biernaczky Szilárd, Hoppál Mihály és Voigt Vilmos – a hajdani kollégák – Bodrogi elemző felfogására fókuszált áttekintése. Voigt amúgy a magyar és indonéz képkultúra közötti képmotívum-párhuzamokról egy roppant alapos tanulmányt is közöl itt, Simon Róbert a „ne ölj!” tízparancsolati tiltás körül tájékozódik, Pesthy Mónika a vértanúság és emberáldozat szakrális-történeti vidékén jár, Hoppál Mihály az erósz és kultúra rendeződéseit tekinti át elmélet, erotika, obszcenitás, gyakorlat, szex és pornó mérföldkövei között. Etnológia és régészet határvonalain jár Zboray András, egy egyiptomi sziklaművészeti lelőhelyen, ugyanitt Benkő Mihály és Erdélyi István a szárgátkai kultúra és a hunok kapcsolattörténetéből citál.

Ez elméleti írásokat etnológiai táji tagoltsággal követi Ázsia (darhat sámánasszony Birtalan Ágnestől, a tejút fiainak uráli mitológiája Hoppáltól, egy török szúfi közösség vallásos dalai Sipos Jánostól, meg egy török népdalgyűjtés Csáki Éva kezéből), majd Amerika (Éder Xavér Ferenc és a missziók térképei, a vikingek mint tengeri nomádok, egy inuit nyomtatott őskiadvány, hajózások forrásai, tupi indián emberevés híradásai a 16. századból), továbbá Afrika (a Sona dicsérő énekköltészet Biernaczky kedvenc témaköréből, Szilasi Ildikó a kongói pendék ünnepéről, Turóczi Ildikó kameruni orvosi látleleteivel), s végül valamiféle interdiszciplináris vagy tudásköztes barangolás (a Közép-Afrikai Köztársaságban Besenyő János révén és az afrikai migráció akut kérdéseibe vezető L. Rédei Mártától). Az 540. oldaltól mintegy száz oldalon könyvismertetések, szemle-rovat következik 1994 és 2014 közötti megrostált szakirodalmi anyagból. Kézenfekvő kérdés lehet: mi végre e hosszú időtáv…? De az etnológia jelenkori kérdései mindig is a múltakból fakadnak, s nincs jelene sem, ha az nem fedezi föl önnön múltját is…

Ha ennyi tartalom-körvonal tán még sok is volna a folyóirat formátumú kötetből, melynek már éppen nyomdába készül következő opusza, ez tán épp annyi „olvasat” volt, mint egy weboldalon átfutni a tartalomjegyzéket. De hogy egypercesem méltóképp kitöltsem (a maradék fél percből) csupán egy utalással: sok-sok megszűnő, behaló, elhanyatló, kiszáradó és betiltásra épp csak anyagi eszközökkel ítélt olyan orgánumunk van, mely szakmai ölelésben és évkönyvnyi mennyiségben kínál eligazodást, szaktájékozódást, visszatekintést, tudáshorizontokat, téma-bibliográfiákat, folklór és etnográfia, kulturális antropológia és etnológia közötti társas tudást. Az Ethnologia talán ilyen lesz, ha az elektronikusra formált adatbázis (Afrika Tudástár), folklorisztika és társadalomnéprajzi kutatás közös területeiről képes lesz kitartóan hírt hozni, tudások és tudásvágyók közötti találkozás felületévé válni. Addig is, talán megeshet, hogy valakit/valakiket véletlenül elér, s továbblapozásra késztet mindez… Akkor meg már a recenzens is elérte, ami feladata lehet. „Mindig túlbeszélni” és képlevélbe tolakodó hirdetéssé változni egyformán kellemetlen. A közlés-végi három pont viszont lehet a továbbgondolás kísértése is…