A változó tokaji kultúrtáj

(Összefoglalás)

 Tokaj-Hegyalja nemcsak a világörökség része, hanem ezen belül is teljesen egyedi és különleges kultúrtáj. Csak kevés borvidékről mondható el, hogy működtetésében a helyszínen legalább hét, évszázadokon át békésen egymás mellett élő népcsoport (magyar, német, görög, orosz, zsidó, rutén és szlovák) vállalt komoly szerepet. Tokaj-Hegyalja a 16. századtól a 19. századig az egész világon egyfajta vonatkoztatási pont volt: borai elképesztő árakon keltek el, és nemigen akadt versenytársuk. Ez az egyetlen borvidék, amely egy ország himnuszában is megörökítésre került. Dűlőinek minősítési rendszere a legrégebbi a világon, magyar–lengyel viszonylatban pedig a tokaji borkereskedelem jelentősége Lengyelország 1795-ös felosztásig alig becsülhető felül. Szőlőinek története azonban egyáltalán nem vezethető le a mai állapotokból – a történelmi tokaji borok más szőlőfajtákból és másképp készültek, mint az a bor, amit mi tokajiként ismerünk. Tanulmányom Tokaj-Hegyalja történetét hat fejezetben tárgyalja. A borászattal kapcsolatos fontosabb információk mellett hangsúlyosan ismertetésre kerül az egyes népcsoportok betelepülése és egymás mellett élése, valamint együttműködése és a tokaji borral kapcsolatos kereskedelmi és politikai szempontok. A tanulmányt Tokaj-Hegyalja rendszerváltás utáni társadalmi és gazdasági átalakulásának ismertetése zárja.