hétfő, szeptember 20, 2021

(Összefoglalás)

A röviden ukrán nyelvtörvényként emlegetett, „Az ukrán mint államnyelv működéséről” szóló törvényt, amely a nyilvános élet szinte minden területén drasztikusan beavatkozik a nemzeti kisebbségek korábban elfogadott nyelvhasználati gyakorlatába, 2019-ben fogadta el az ukrán parlament. A törvény előkészítési folyamatába az ukrajnai nemzeti kisebbségek képviselőit nem vonták be, hanem felülről, az ukrán felülrendeltség szinte beteges alapállásából vitték azt keresztül. Az Ukrajnában jelenleg még létező kétnyelvűség előnyeit a törvény nem hogy kihasználná, hanem annak visszaszorítására törekszik, így nem vet jó fényt a mai ukrán államvezetésre. Már a törvény első paragrafusa kimondja, hogy az ukrán az egyedüli államnyelv a nyelvileg egységesnek tekintett országban, s ennek így is kell maradnia. Ami a nyelvi kisebbségeket illeti, az államnyelvtörvényből következik, hogy (másként, mint azt az ukrán kormány állítja, illetve a Velencei Bizottság elvárja) a jövőben egy új kisebbségi törvény nem is várható, hanem egyszerűen egy, kisebbségspecifikus, az államnyelvtörvényhez kapcsolódó törvény kidolgozása lehet napirenden. Az államnyelvtörvény tehát hadüzenetet jelent minden, Ukrajnában beszélt nyelvvel szemben az ukrán javára. A Velencei Bizottság a nyelvtörvény előkészítése során nyilvánvalóan nagyon szerencsétlen szerepet játszott. Ennek köszönhető a hosszú ideig eltűrt „hivatalos kétnyelvűség” koncepciójának nemcsak Kelet-Ukrajnában, hanem Nyugat-Ukrajna többségileg magyar, román vagy lengyel nyelvű határterületein is az ukrán nyelv dominanciája érdekében hatályon kívül helyezése.

(Liszka József ford.)