szombat, november 26, 2022

Pillanatfelvétel a magyarországi Nepomuki Szent János-szobrokról. – Gondolatok és előzetes eredmények egy másfél éve zajló gyűjtés kapcsán

Az alábbiakban egy ma is zajló magányos projektről nyújtok át kötetlen beszámolót: 2020 szeptemberétől járom Magyarországot, hogy felkutassam és összegyűjtsem még fellelhető Ne- pomuki Szent János-szobrainkat. Népi kegyességünk egyik máig legmeghatározóbb szakrális kisemlékéről van szó. Nepomuki János a katolikus magyar vidékhez tartozik, utak mentén, templomok és hidak mellett álló alakja mellett mindannyian számtalan alkalommal haladhat- tunk el. Magam gyakorta meg is álltam ezeknél a szobroknál, mert mindig elbűvölt a figurák megfogalmazásának változékonysága. Más, szintén nagyszámban megtalálható szakrális kis- emlékekhez viszonyítva is feltűnt az ikonográfiai kötöttségeken túllépés beszédes igyekeze- te, a szobrok személyessége, mintha a rég holt képfaragóknak személyes mondanivalójuk is lett volna Jánosról. Amikor azonban utána akartam járni a magyarországi Nepomuki Szent János-szobrok ikonográfiájának, a rendelkezésre álló információk szűkösségével szembesül- tem. Indíttatásaim a szobrok felkutatásához tehát – és ezt céhen kívüliként megengedhettem magamnak – merőben szubjektívak voltak.

Nem tartozik ez a valaha is befejezhető kutatások közé, különösen munka és család mellett, szabadidőben végzett egyszemélyes projektként, azaz a gyűjtés még most is folyik, és a jelek szerint ez még legalább egy évig így is marad. Az eredmények azonban már ma is ígéretesek: 2022. március végéig 794 magyarországi Nepomuki Szent János-szobrot gyűjtöttem és doku- mentáltam, nem beszélve az egyéb megjelenési formákról (erről kicsit később).

Írásomban a célkitűzésekről, a gyűjtés módszeréről, időközbeni tanulságairól, valamint a célok és módszerek e tanulságok nyomán végrehajtott kiigazításairól lesz szó. Emellett pél- dákon keresztül felvillantom a korpusz ikonográfiai elemzésének nehézségeit, de lehetőségeit is. Végezetül rövid kommentárokkal közreadom a munka eddigi kvantitatív eredményeit, ami a szobrok regionális és időbeli elterjedését, főbb típusaikat, elhelyezkedésük jellegét, kompo- zíciós keretüket, legvégül pedig ikonográfiai típusaikat és jegyeiket illeti.

A gyűjtés céljai és módszere

Az elsődleges cél a Magyarország határain belül található, Nepomuki Szent Jánost ábrázoló olyan plasztikai alkotások felkutatása, fényképes dokumentálása, amelyek közterületen vagy közösségi térben állnak, legyenek nagyobb szoborkompozíciók fő- vagy mellékalakjai, ma- gukban álló figurák szabadon álló posztamensen, baldachin- vagy fülkeházban, hídon, kerítés- falon, kapuoszlopon, épületszobrok vagy beltéri oltár- és díszszobrok. Miután az ország be- utazása már önmagában is kihívást jelent, a gyűjtés alapfeladatainak meghatározásakor pusztán azt tűztem ki, hogy 1) a korábban publikált alkotások meglétét vagy időközbeni pusztulásukat regisztráljam; 2) a szemmel is észrevételezhető külső jegyeiket leíró, földrajzi koordinátáikat tartalmazó nyerslista minél teljesebb legyen; 3) dokumentációs céllal fényképek készüljenek róluk, fontosabb topográfiai és ikonográfiai jegyeikről. És ami a legfontosabb: a tudásmonopó- lium erődfalait meggyengítve mindezt közkincsként az interneten is közzétegyem.

Ennek megfelelően a szobrok adatai mindenki számára elérhetőek, nyerslistájuk koordiná- tákkal és rövid leírásokkal egy folyamatosan frissített Wikipédia-lapon található.1 A nyerslista típusokkal, ikonográfiai jegyekkel és más adatokkal kiegészített Excel-táblázata, ahogy a Ne- pomuki-kultusz emlékeit vizualizáló Google-térkép, szintén nyilvános. A fényképek száma 2022 márciusában meghaladta a 12 ezret; ezek a Wikimedia Commonson találhatóak meg megyei és települési bontásban, és közkincsként szabadon felhasználhatóak. A felsoroltak in- ternetes elérései a lábjegyzetben megadott Wikipédia-oldalon mind megtalálhatóak.

Egyetlen korlátozó szempontot alkalmaztam a gyűjtőkör meghatározásakor: a helyhez nem köthető, jellemzően több példányban előállított kisplasztikai művek körére egyáltalán nem terjed ki a munka. Ezen túlmenően azonban a 2020-ban felavatott, fröccsöntött nagyesz- tergári Nepomuki vagy az ugyanabban az évben a bogyiszlói Sió-hajózsilip üzemi területére állított naiv faszobor éppen olyan fontos, mint legrégebbi fennmaradt barokk Szent Jánosunk az 1701-ben emelt soproni Szentháromság-oszlop délnyugati oldalán. Ezzel azt is mondom, hogy a közgyűjteményekben, egyházi vagy önkormányzati raktárakban őrzött alkotások szin- tén fontosak, de ezek számbavétele egy következő munkafázis feladata lesz.

A gyűjtéshez a kiindulási alapot a meglévő műemlékvédelmi lajstromok, művészettörténe- ti és néprajzi tanulmányok információinak felkutatása szolgáltatta. Álljon itt néhány adat, ér- zékeltetendő a Nepomuki Szent János-szobrok korábbi inventáriumokból ismert nagyságrend- jét. Aggházy Mária 1959-ben megjelent barokk szobrászati monográfiájának adattári részében 239 – bontásban 170 kültéri és 69 beltéri – szobrot említett a mai magyar országhatárokon be- lülről.2 Tüskés Gábor és Knapp Éva 1984-es előzményekre visszatekintő, 1988-ban publikált áttekintésükben pedig kb. 160 hazai kültéri Nepomuki Szent János-szoborról adtak számot.3 A műemlékvédelmi fronton sem volt sokkal jobb a helyzet. Jóllehet, 1991-ben az Országos Műemléki Felügyelőség megbízásából megindult egy országos Nepomuki-topográfia elkészí- tése, a program még kibontakozása előtt megszakadt. A műemlék-felügyeleti archívum alap- ján összeállított, Varga Zoltán Zsolt által rendelkezésemre bocsátott, 332 tételes „Nepomu- ki-napló” azonban további értékes adalékokkal és fogódzókkal szolgált a munkához. Az ismert publikációk és kéziratos források feltárásával és kiegészítő internetes keresésekkel 2020 szep- temberében, a gyűjtés megkezdésekor egy 589 szoborból álló lajstrom állt rendelkezésemre, hozzávetőleges koordinátákkal. Ezt követően mi sem volt egyszerűbb, mint ezeket a pontokat térképre vinni, a szobrokat pedig módszeresen felkeresni és dokumentálni.

Az elmúlt másfél év tapasztalatait summázva megállapítható, hogy Nepomuki Szent Já- nos-szobraink jelentős hányada „rejtőzködik”. Három hónapnyi munka elteltével, 2020. no- vember végéig – jellemzően kistelepüléseken – 32 olyan szoborba botlottam bele, amelyekről korábban nem tudtam, és amelyekről fellelésük után sem találtam érdemi információt (köz- tük nem egy 18. századi, több szempontból kiemelkedő alkotást, mint például Koroncón). Fordulóponthoz érkeztem a gyűjtésben, ami a módszer felülvizsgálatára ösztönzött, egy- szersmind eredeti célkitűzéseim horizontját is kitágította. Nem elégedhettem meg többé egy összegereblyézett nyerslista térképpontjainak célirányos felkeresésével. Útjaim során lehető- ség szerint minél több, hagyományosan római katolikus kistelepülést kell egymásra fűznöm, körbejárnom a tipikusnak mondható előfordulási helyeket, kérdezősködnöm a falu és a kör- nyék szobrai felől. Új tüskék kerültek a virtuális térképre, Nepomuki Szent Jánosnak szentelt templomok és kápolnák, az ország Szent János utcái és terei, János-hegyek és -szőlőhegyek stb. A munka eredményeként előállt ma ismert számadatok visszaigazolják a gyűjtési módszer kiigazítását. Ma már 794 Nepomuki Szent János-szoborról tudok, tehát az esetek mintegy 30%-ában olyan alkotásról van szó, amelynek említését sem nyomtatott, sem internetes forrá- sokban nem találtam korábban.

1. térkép. Nepomuki Szent János-szobrok Magyarországon 2020–2022-ben.4

A módszer kiszélesítése azonban egyfelől azzal jár, hogy a gyűjtés nem zárható le megnyugta- tóan, amíg a területi lefedettség 80-90%-ban nem teljesül. Másfelől a gyűjtőkör sem szűkíthető csupán a szobrokra, a Nepomuki Szent János-kultusz valamennyi megjelenési formájára fi- gyelemmel kell lennem. Ennek eredményeként egy ideje gyűjtöm és szabadon hozzáférhetően dokumentálom az ikonográfiai szkéma más hordozóit is, bár kétségtelenül szerényebb eredmé- nyekkel: képoszlopokat (3 db); domborműveket (34 db); oltárképeket és festményeket (57 db); templomi zászlókat (2 db); üvegablakokat (4 db); a sugárkévébe vont romlatlan nyelv megje- lenési formáit (11 db) stb. Személyes célkitűzésem a hazai Nepomuki Szent János-ikonográfia átfogó tipologizálása, a szükséges kitekintésekkel és kapcsolódási pontokkal a fent elősorolt más megjelenési formákra és természetesen a Kárpát-medencei, valamint a nemzetközi anyag- ra. Ez azonban még a messzi távlat: a befejezendő gyűjtés és a nemzetközi adatok felkutatása mellett további konzultációk állnak előttem szakemberekkel a művészettörténeti stílus, a kle- rikusi viseletdarabok, a kőzetanyag stb. megbízható felvételezésében.

De ne szaladjunk ennyire előre, már most látni, hogy az utunkba kerülő nehézségek szá- ma e részfeladatok nélkül sem alábecsülendő! Elsősorban is jószerével csak azt tudjuk, amit ma látunk. Visszautalva írásom címére, minden tekintetben pillanatfelvételről van tehát szó. Egy diakron vizsgálat iránti igény számos nehézséget hordoz magában, a felgyülemlett anyag ugyanakkor kezünkbe adhat néhány kulcsot történeti következtetések felvetésére is. Számí- tásba véve az anyag romlandó természetét és a szobrok viharos történetét, továbbá fenntartva a csapongás jogát, álljon itt néhány dilemma, egyszersmind néhány megnyíló lehetőség is az összegyűjtött anyag ikonográfiai elemzését illetően.

A korpusz elemzésének nehézségei és lehetőségei

A 2020 ősze óta folyó gyűjtés nyomán az ismert Nepomuki Szent János-szobrok mennyisége tetemesen megnövekedett. A kiszállások részletes adatfelvételének, fényképes dokumentálás- nak köszönhetően ennél is jelentősebb azonban a minőségi előrelépés. Az internetes kor előtti áttekintések a terjedelmi korlátok miatt a szobrok külső jegyeiről csak kevés információval szolgáltak, a szoborleírások jellemzően szűkszavú „gyenge/jó munka” vagy „papi ruhában, kezében halotti kereszttel” kitételekre szorítkoztak. Azt is számításba kell vennünk, hogy a korábbi országos összefoglalások szerzői jobbára szakirodalmi és kéziratos említésekből ismerték a szobrok nagy részét, és külső jegyeikről eleve keveset tudtak.5 Nem véletlen, hogy a korábban lajstromozott alkotások némelyike valójában nem szobor (pl. Kenderes-Bánhal- ma domborműves emlékoszlopa, az említett forrásokban bizonytalan „Heves megyei Kakát” helyjelöléssel), vagy a rendelkezésre álló, szemcsés archív felvételek alapján tévesen azonosí- tották Nepomuki Szent Jánosként (pl. Fehértó római katolikus templomának főoltárán). Ma el- mondhatjuk, hogy mindahány szobor jól dokumentált, ismerjük helyszínüket, környezetüket, ikonográfiai részleteiket, és ez számos megközelítésű feldolgozáshoz, szintézishez nyújthat megbízható forrásanyagot. (Vö. Liszka 2021a, 5)

Számot kell azonban vetnünk azzal, hogy a köztéri szoborállomány akár egy-két emberöltő alatt is gyökeresen megváltozhat. Akárhol áll is meg a jelenlegi gyűjtés, valahai Nepomuki Szent János-szobrainknak csupán töredékét vagyunk képesek felmérni. Ennek illusztrálására érdemes átlapozni az éppen hét évtizeddel ezelőtt szerkesztett Nógrád megye műemlékei adata- it. (Dercsényi 1954) A kötet 21 kültéri Nepomuki Szent János-szobrot ismertetett a megyéből; ebből a mai napig 11 szobor maradt fenn, a többi 10 külső jegyeiről, sorsáról csupán hézagos információink vannak, csak azt látjuk, hogy 6 esetben újszerű öntvényekkel váltották fel a vél- hetően elpusztult alkotásokat.6 Bár az elveszett szobrok állításának idejéről és körülményeiről, elhelyezkedéséről lehetnek adataink, és ezeknek helyet is kell kapniuk diakron áttekintések- ben, ezek a szobrok azonban egy részletes ikonográfiai szempontú elemzés céljaira elvesztek.

1. kép. Szakály Nepomuki Szent János-szobra 2021 februárjában, majd a rekonstrukció után, júliusban. (Terbócs Attila felv., 2021)

Másodsorban számot kell vetnünk azzal is, hogy a ma is álló, és most részleteikben dokumen- tált alkotások szobortörténeti aspektusa továbbra is homályban marad. Évszázados szobraink eredeti kiviteléről, korábbi állapotairól, külső jegyeinek változásáról vajmi keveset tudunk. A munka elején és írásom bevezetőjében még líraian a Nepomuki-figurák változatosságának okain tűnődtem, ábrándosan a képfaragók Jánoskához fűződő személyes kapcsolódását sejt- ve a háttérben. Ma már világosabban látom, hogy az okok nem az elsődleges szoboralko- tás körülményeiben keresendők, hanem a szobrok történetében rejlenek: a faragótudásban, gyakorlottságban eleve megmutatkozó különbségeket tovább heterogenizálták a valamennyi szobor sorsául jutó fel- és megújítások, rekonstrukciók. Ezek során – az utókor mestereinek hozzáértésétől függően – artikuláltabbá vagy éppen elnagyoltabbá vált egy-egy szobor, de mindenképpen mássá, mint előtte volt. Ennek illusztrálására hozom ide a szakályi Nepomuki Szent János-szobor példáját, amelyet 2021 tavaszán rekonstruáltak. Pár hónappal korábban a Rákóczi és Széchenyi utcák találkozásánál még egy anyagában és színeiben laikus festésű, pótolt fejű, attribútumait vesztett provinciális szobrot láthattam. 2021-ben sem archív felvételt, sem élő emlékezetet nem lehetett a rekonstrukció szolgálatába állítani, így a kőszobrász-resta- urátor Varga Zoltán Zsolt az anyag és a tapadásnyomok feltárását követően, a karok és a fej tartását rekonstruálva földrajzilag közeli analógiát keresett. Végül Alap korban is megfelelő Nepomuki Szent János-szobrából kiindulva rekonstruálta vagy alkotta újra a szakályi szobor ikonográfiáját (1. kép).7 Pár sorral feljebb még azt írtam, hogy jószerével csak azt tudjuk, amit látunk. Máris korrigálnom kell magam: gyakran azt sem tudjuk, mi az, amit látunk. A szakályi szobor közelmúltbeli vagy mai összképének ismerete nem könnyíti meg elhelyezését a Ne- pomuki-emlékek idővonalán és tipológiai térképén. A feltehetően a 19. század első felében faragott figura életének első másfél évszázadáról, a szobor elsődleges külső jegyeiről tovább- ra sincsenek információink. Egyetlen katona a Nepomuki-szobrok armadájából, de szobraink legtöbbje hasonló megújításokon eshetett át a múltban. Ezek során változhatott a figura egy- egy részlete, öltözetdarabja, attribútuma, vagy amint láttuk, lényegében a szobor egésze is.

2. kép. Kisszékely, Sóskút és Zalaszántó pótolt fejű Nepomuki Szent János-szobrai. (Terbócs Attila felv., 2021)

Megesik persze, hogy a szobor egyes részei stílusukban és kidolgozottságukban harsányan elütnek a figura többi részétől, és kétségek nélkül állapíthatjuk meg a múltbeli beavatkozás té- nyét. A figura tömegéből kiemelkedő, gyakran csapolással rögzített fej és a kézben tartott attri- bútumok a szobrok legsérülékenyebb részei. Akár néprajzi szempontból is érdekes téma lehet a barokkban gyökerező kompozíciós hagyományokra támaszkodó, mívesebb kidolgozottságú, de fejük vesztett szobrok „rekonstrukciója” a képzetlenebb utódok, önkéntes mesterek által. Eminens példák lehetnek itt a kisszékelyi, sóskúti és zalaszántói szobrok. (2. kép) Az esetek többségében ilyenkor legalább nyugtázhatjuk a szobor rongált állapotát, de az összegyűjtött korpusz segítségével talán arra is nyílhat esély, hogy a valószínű kiindulási állapotokat visz- szakövetkeztessük. Az iharosberényi körforgalomban álló Nepomuki Szent János például egy különös növényt ölel magához. (3. kép) A Nepomuki-ikonográfia ismeretében arra következ- tethetünk, hogy a szobor egy korábbi állapotában a szent által mellkasára ölelt, pálmaágba ágyazott feszület kiemelkedő részei letörhettek, elmállhattak, és a rekonstrukciót végző mester a pálmalevelek maradványait egészítette ki a ma látható megoldásra.

3. kép. Iharosberény Nepomuki Szent János-szobra, kezében az ikonográfiában szokatlan növénnyel. (Terbócs Attila felv., 2021)

Kacérkodhatunk tehát a lehetőséggel, hogy szobraink korábbi állapotaira, egyes részleteire a teljes korpusz elemzésével rávilágíthatunk. Így például tisztábban látjuk a szobrok egyes ikonográfiai jegyeit, a figurák gesztusait, attribútumait, a szent öltözetét, feltárhatjuk kapcso- lódási pontjaikat és helyüket a hagyomány egészében, megvizsgálhatjuk, hogy ezek körében vannak-e korjelölő elemek. A hosszú, akár a karing alsó szegélyén is túlnyúló stóla például az 1810-es években jelent meg a Nepomuki-szobrok öltözetében, ami nemcsak a keltezésben, hanem az újrakeltezésben is segíthet: több szobor esetében stíluskritikai alapon is megkérdő- jelezhető a forrásokból ismert kora 18. századi keletkezési idő, és gyanúnkat e szobrok stólája erősítheti (fertőrákosi ispotály, Dömös, Vácszentlászló stb.). Mintegy tucatnyi Nepomuki-fi- gura keze ügyében könyvet látunk (felteszem, a bibliát). Most már látjuk, hogy csaknem va- lamennyi ilyen szobor a 19. század második felében készült, és a 20. századra ki is kopott a Nepomuki-ikonográfiából ez az elem. Az ezredfordulón azonban ismét megjelent mint az ikonográfiai program része, olyannyira, hogy a hányatott sorsú, 1760 körül faragott soponyai szobor kezébe 2021-es rekonstruálásakor már egy könyv került. Az összegyűjtött egykorú anyag analógiás vizsgálata (Érd, Kerepes, Nagykáta stb.) és a torzóról készült képek megerő- sítik, hogy a hajadonfőtt álló figura eredetileg inkább birétumát tartotta a kezében.

4. kép. A Máriahegyi-figurák egyike Emődön. (Terbócs Attila felv., 2022)

Immár bizonyossággal korrigálható általános vélekedés, hogy az ujját szájához emelve hallgatásra intő, a gyónási titok szentségére emlékeztető szent gesztusa széles körben elterjedt ikonográfiai elem lenne Nepomuki-figuráinkon. Noha a Schweigegestus már a 17. század vé- gén megjelent metszeteken és festményeken, úgy tűnik, a szobrok körében sokáig jobbára csak az ikonográfiai programot kiegészítő angyalfigurákhoz kötődött. Magyarországról 30, döntően 18. századi szobrot ismerünk, amelyen a szent figuráját kísérő (egyik) angyal szájához emeli kezét. Nepomuki Jánosnál szórványos előzmények után azonban csak a 19. század közepétől láthatjuk vissza-visszatérően ezt a gesztust, amely a jelek szerint az 1920-as évekre ki is kopott az ikonográfiából.9 Eddig az időszakig is mindössze 28 hallgatásra intő Nepomukit ismerünk (azaz a szobrok 3,5%-áról van szó). A hazai anyag alapján ez a típus tehát korántsem általános, hanem leginkább a 19. század második feléhez köthető ikonográfiai kezdeményezésnek te- kinthető, azzal a megjegyzéssel, hogy a narratíva végül is hatott: a 20. század végétől szór- ványosan ismét felbukkant a hallgatásra intés motívuma, és csak az elmúlt három évtizedben tudomásom szerint 14 ilyen szobor készült az országban. Ezen a ponton szintén lehetőségünk nyílik a hallgatásra intő hidegségi, kámi, répcevisi, sopronhorpácsi és velencei Szent Jánosok korának felülvizsgálatára, amennyiben más külső jegyeik is kétséget támasztanak a szobrok 18. századi keltezése, csorbítatlan eredetisége körül.10

Már korábban felmerült annak lehetősége, hogy Selyeb, Sajólád és Tibolddaróc csaknem azonos ikonográfiájú, kétágú pillértörzsön álló szoborkompozíciói, vagy a halotti kereszt körül felbukkanó angyalfejekkel összekombinált hevesi-borsodi Nepomuki-kompozíciók egyazon al- kotóhoz vagy műhelyhez kapcsolhatók. (Vö. Varga 1994) A mostani gyűjtéssel az azonos típusok elterjedési útjainak tucatjai térképezhetőek fel. Határozott lehetőség nyílik arra, hogy ikonográfi- ai és stíluskritikai alapon kiterjeszthessük a 18–19. századok fordulóján alkotó pécsi Buck József dél-dunántúli Nepomuki-szobrainak körét. Látjuk, hogy a bécsi Salm’sche Erzgießerei vasönt- vényének még ma is féltucatnyi képviselője áll Magyarországon. Vizsgálatra érdemes kérdés lehet az ezredforduló szoborrekonstrukciós erőfeszítéseinek nyomán elszaporodó másolatok kérdése: az 1810-ben emelt fehérgyarmati szobor másolatai csaknem két évszázaddal később, az 1990-es rekonstrukció után felbukkantak a távoli Békásmegyeren és Varsádon; a 2000-ben rekonstruált felsőzsolcai szobor replikái Miskolcon és Szombathelyen; stb. A Nepomuki-ábrá- zolások üdítően változatos összképét homogenizáló jelenségekről szólva különösen az ún. Má- riahegyi-öntvények történetének feltárása lenne tanulságos. Ifj. Máriahegyi János (1925–2001) feltehetően a klasszicizáló késő barokk stílusú abasári szoborból és ennek a rákövetkező évtize- dekben faragott változataiból (Békésszentandrás, Fadd, Kiskunhalas stb.) kiindulva alkothatta meg az 1960-as években Nepomuki Szent János új figuráját, a sematikus kompozíciójú, statikus, derűs, a halotti kereszt hangsúlyvesztésével megformált szobrot (4. kép). Ez a figura műkő vagy gipszöntvényként (helyenként öntöttvasként) az azóta eltelt évtizedekben jelenlegi ismereteink szerint harminc magyarországi településen jelent meg, s gyakran művészeti szempontból érté- kes, műemlékileg védett, egyedi szobrokat váltott le vagy pótolt (Hasznos, Jászapáti, Káptalanfa, Karancskeszi, Magyarnándor, Rimóc, Sári stb.).
A téma korábbi feldolgozásai rendre kiemeltek egy-egy jól ismert, párhuzam nélkülinek tar- tott Nepomuki-emléket, mint a grandiózus mosonmagyaróvári Nepomuki Szent János-oszlo- pot (1744), a vízbe ölés jelenetét ábrázoló pápai szobrot (1753) vagy az enyészettől mentes nyelv felajánlását megkomponáló fegyvernek-szapárfalui szoborcsoportot (1775). A magyar- óvári oszlop valóban a legmonumentálisabb Nepomuki-emlékünk, de most már tudjuk, hogy ikonográfiai szempontból a főalak közvetlen kapcsolódási pontjai találhatóak például a köze- li Rajkán vagy Bakonyszombathelyen. A vértanúhalál pápai ábrázolása sem áll többé magá- nyosan Nepomuki-térképünkön: a kéthelyi templom mellékoltárán szintén a vízbe ölés előtti pillanatokat megragadó szoborkompozíció látható (7. kép), és számosak a prágai kanonok Moldvába vetésének domborműves ábrázolásai. A fegyverneki nyelvfelajánlás is szélesebb értelmezési kontextust kaphat. Egyazon adattömegben látjuk szórványos párhuzamait, mint a Mária Szeplőtelen Szívének a nyelvét felajánló Nepomuki fertőszéplaki alakját, a saját nyel- vét a kezében tartó Nepomuki szintén fertőszéplaki és jákfai figuráit, a Baks és Mindszent között közlekedő Tisza-komp hasonló, csemperagasztóból készült domborművét, valamint a szent nyelvet felmutató, Nepomuki Jánost övező angyalfigurákat. Nem is beszélve a Mária-kul- tusz egyéb kapcsolódási pontjairól: a máriás pajzsot11 tartó Szent Jánosokról (Jászberény, Rác- keve, Tihany, Tápióság stb.) és az altbunzlaui Mária-kegyképhez tett zarándoklatát megidéző ábrázolásokról (Árkipuszta, Ölbő domborművei, Mesztegnyő refektóriumi festménye stb.).

***

De ennyi talán elegendően érzékelteti az összegyűjtött korpusz ikonográfiai elemzésének nehézségeit és lehetőségeit egyaránt. A csapongó gondolatok és beszámolóm lezárásaként álljon itt néhány táblázat, különféle szempontú adatsorokkal világítva meg a gyűjtés eddigi kvantitatív eredményeit. Mélyfúró elemzésre itt és most nem kerül sor: a terjedelmi korlátok miatt nincs rá lehetőségem, de ami húsbavágóbb, a munka befejezetlensége okán nincs hozzá bátorságom sem. Jóllehet, a gyűjtés további jövőbeni eredményei lényegileg talán nem változ- tatnak az adatok mögött alakuló képen, a kép azonban még csak most alakul (e korai gondo- latkísérletek olvashatóak az előző oldalakon), és még fontos hangsúlymódosulásokkal járhat a korpusz bővülése vagy az elemek közötti kapcsolatok intenzívebb elemzése.

Előzetes kvantitatív eredmények és tipológiai kísérlet

Az itt sorakozó táblázatok kapcsán fontos ismét emlékeztetnem a pillanatfelvétel jellegre: bár idősorokat jelenítek meg, azok kizárólag a ma is álló szobrokat összegzik. Fontos jeleznem azt is, hogy a kültéri szobrok 22%-ának, a beltéri szobrok 50%-ának ismeretlen vagy bizonytalan keltezése nem teszi lehetővé, hogy adataik ezekben az idősorokban megjelenjenek. A továb- bi vizsgálatok remélhetőleg legalább részben ki fogják küszöbölni ezeket az egyenetlensége- ket. A különféle típusok időbeli alakulásának megragadására 1729-et, Nepomuki János szentté avatásának évét vettem kiindulásnak, és innen fél évszázados idősávokkal mutatom be az ada- tokat. Ettől csak egy ponton tértem el, a 20. században, hogy az ötvenéves periódusok egyike a szoborállítási kedvben is változást hozó politikai környezettel átfedésben legyen (1940–1989).12

A kultusz terjedése • A Nepomuki Szent János-szobrok tér- és időbeli alakulásának képe (1. táblázat) részben visszaigazolja az 1988-as eredményeket (Tüskés–Knapp 1988, 331–333), azzal a különbséggel, hogy pontosabb ismereteink vannak az 1850 után állított, és általában a dél-dunántúli, valamint a dél-alföldi Nepomuki-szobrok köréről. Jól látható, hogy a köztéri kultusz már az 1729-es szentté avatást megelőzően is elérte a mai Magyarország területét, külö- nösen a Nyugat- és Észak-Dunántúlt, valamint Közép-Magyarországot. Észak-Magyarország hegységi peremvidékét és a Tiszántúlt kivéve mindenesetre az ország valamennyi területén megjelentek az első Nepomuki Szent János-szobrok. Ezt a szentté avatás utáni fél évszázadban a kultusz erőteljes felívelése követte, a legtöbb új szobrot a Nyugat-Dunántúlon és Közép-Ma- gyarországon látjuk ebből a korszakból. Az 1780 és 1829 közötti öt évtizedben állították fel ma is meglévő kültéri szobraink csaknem egynegyedét, elsősorban a dél- és közép-dunántúli, valamint az észak-alföldi régiókban. Az 1830-as évektől az új szobrok száma ugyan jelentősen visszaesett, a korábbiak felét sem érte el, de a szoborállítási kedv országos viszonylatban a 20. század közepéig nem enyészett el.

1. táblázat. A magyarországi Nepomuki Szent János-szobrok regionális elterjedésének időbeli alakulása Itt és a következő táblázatokban az ismeretlen keltezésű szobrok csak az összesített számadatokban jelennek meg

Mielőtt azonban elhamarkodott következtetéseket vonnánk le a puszta számadatok és nagy- ságrendek alapján, nézzünk egy kicsit a számok mélyére, hogy pontosabban megállapíthassuk a szoborállításban jelentkező kultuszterjedés irányát és dinamikáját, a kultuszközpont eltoló- dását a nyugati peremvidékről a mai Magyarország központi, majd északabbi területeire (2. táblázat).14 Ehhez a vizsgálathoz az egymást követő évtizedekben régiónként állított új szobrok számát, pontosabban az idősorban jelentkező egyenetlenségek kiszűrésére ezek háromelemes, súlyozott mozgóátlagát vettem figyelembe. Végül, hogy a különböző nagyságú régiók adatai összehasonlíthatóak legyenek, egységesen 10 000 km²-re vetítettem ki az így nyert számokat.

Tüskés és Knapp megállapítása szerint az új szobrok száma 1730 után időlegesen visz- szaesett, és az 1750 és 1780 közötti időszakra tették a kultusz felvirágzását, a kultusz első csúcspontjának elérését, majd a 19. század első felére második csúcspontját. (Tüskés–Knapp 1988, 332) A fenti adatok segítségével most ennél árnyaltabban tárhatjuk fel a kultuszterjedés természetét, ami az új szobrok emelését illeti. Országos fókusszal azt látjuk, hogy a Nepomuki Szent János-kultusz 1730 után nemhogy visszaesett, hanem éppenséggel fokozatosan az 1750- es évekre bontakozott ki, és virágkora csak az 1810-es évek után áldozott le. A korszak elején a Nyugat-Dunántúl bizonyult a kultuszközpontnak, ahol már az 1720-as évektől nagy számban állítottak szobrokat. Ez a szoborállítási kedv kisebb ingadozásokkal az 1780-as évekig meg is maradt, ezt követően az újonnan állított szobrok száma nagyjából a felére esett vissza és tartott ki ezen a szinten az 1830-as évekig. Az 1750-es évekre azonban az ország középső területe vette át az elsődleges kultuszközpont szerepét, ahol a nyugat-magyarországihoz képest is ki- ugró arányban indult meg az új szobrok állítása. Nyugat-Magyarországhoz hasonlóan itt is az 1780-as évekig tartott ki a kultusz virágkora, és amilyen lendülettel kibontakozott, ugyanazzal az irammal az 1800-as évekre alá is hanyatlott a szoborállítási kedv.

2. táblázat. A Nepomuki Szent János-szobor-állítások évtizedenkénti súlyozott mozgóátlaga régiónként, 10 000 km²-re vetítve

A 18. század végére tehát már a nyugat-dunántúli és a közép-magyarországi kultuszköz- pontok virágkora is leáldozott, ezzel párhuzamosan azonban újabb területeket is meghódított a kultusz. Az Észak-Dunántúlon már az 1730-as–1740-es években felívelt a kultusz, erőtelje- sen kibontakozni azonban sem ekkor, sem később nem tudott. A közép-dunántúli vidékeken az 1750-es évekre ugrott meg a szoborállítások száma, jóllehet, jócskán elmaradva a kultusz- központokéitól, és hozzávetőlegesen ezen a szinten is maradt az 1810-es évekig. Hasonló mutatókkal élte virágkorát a Dél-Dunántúl az 1790-es évektől az 1810-es évekig. Ennél látvá- nyosabb volt a kultusz terjedése a középső országrésztől keletebbre fekvő vidékeken. A Hont és Heves vármegyék közötti hegyvidéken és az észak-alföldi területeken az 1760-as években ugrott meg az új szobrok száma. Bár a kultuszközpontok mutatóit nem érték el, sőt, a hegy- vidéki területeken az 1790-es évek után némileg vissza is esett az új szobrok száma, az 1800- as évekre az Észak-Alföld lett a szoborállítások fő színtere a mai Magyarország területén. Az 1820-as évekre azonban itt is alábbhagyott a lendület, a Hont–Hevesi-hegyvidék viszont a korábbi évtizedekéhez képest visszafogottnak számító mutatókkal egészen az 1840-es éve- kig maradt a legfontosabb kultuszhordozó vidék. Észak-Magyarország keleti vidéke és a Dél- Alföld sem addig, sem a későbbiekben nem mutattak felzárkózást az ország többi régiójához képest, a református többségű Tiszántúlról pedig bízvást elmondhatjuk, hogy a Nepomuki Szent János-kultusz jóformán érintetlenül hagyta.

Némi revízióra szorul az a megállapítás is, hogy a kultusz a 19. század közepétől hanyatlott volna. (Tüskés–Knapp 1988, 332, 334) Ezzel szemben ma azt állapíthatjuk meg, hogy a vi- rágkor valóban véget ért ugyan, a szoborállítások száma országosan már az 1830-as években a korábbi felére, majd harmadára esett vissza, de az 1840-es évektől az 1910-es évekig ezen a szinten is maradt, és tartósan, számottevő ingadozások nélkül 10–18 volt az évtizedenként országosan állított szobrok simított átlaga. Ezúttal a regionális különbségek nem ragadhatóak meg könnyen, nem voltak többé egyértelműen kiemelhető kultuszhordozó területek, a relatíve kis mutatók a következtetések terén is óvatosságra intenek. Csak annyit látunk, hogy a hont– hevesi, közép-magyarországi és nyugat-dunántúli régiók egészen az 1930-as évekig a kultusz legfontosabb területei maradtak, de a korábbiaktól értelemszerűen elmaradó mutatókkal.
Meglepetésnek számíthat, hogy az önkényuralmi korszak lezárulását követően, 1990-től kezdve mekkora, már-már a 18–19. századi virágzást megidéző számban születnek új Nepo- muki Szent János-szobrok. Érdemes volna elvégezni ezeknek a szoborállításoknak, az esetle- ges előtörténeteknek (korábbi szobor pótlása, első szobor a településen stb.) és a kultusz körüli közösségi-társadalmi-funkcionális hangsúlyok megváltozásának a közelebbi vizsgálatát.15

Természetesen a fentiekben csupán egy elnagyolt és némiképp önkényes táji felosztás alapján tekintettem át a szobrok terjedésének időbeli alakulását. Több más szempontú, példá- ul az egyházmegyéket figyelembe vevő felosztás, területi adatok helyett a településsűrűségre fókuszáló számítási eljárás is lehetséges, az adott régiókon belül elkülöníthetőek a kultusz gócpontjai stb. Hitem szerint mindenesetre már ez az egyszerűsített átnézet is szolgált tanulsá- gokkal korábbi ismereteinkhez képest.

Szobor- és elhelyezkedéstípusok • Ami a Nepomuki Szent János-szobrok főbb típusait illeti (3. táblázat), látható, hogy a kültéri szobrok 85%-a úti szobor. Az úti szobrokról: szívesen veszem használatba ismét Aggházy Mária egyszerű, mégis megfelelő distinkciókat tartalmazó szóhasználatát a közterületeket díszítő szobrokra, amelyek közé a monumentálisabb alkotáso- kat is besorolta, nem csupán a magányos szoborfigurákat.16 Miután úti, azaz a föld színén álló, gyalogosan minden akadály nélkül megközelíthető, szabadon álló szobrokról van szó, a kife- jezés értelemszerűen nem foglalja magában a különféle funkciójú épületekhez, építményekhez kötődő szobordíszeket (a táblázatban is elkülönített épület-, híd-, sír- stb. szobrokat).

3. táblázat. A magyarországi Nepomuki Szent János-szobrok főbb típusainak időbeli alakulása

Az úti szobrok viszonylagos hegemóniáját csupán a kultusz elején, a 18. században bontották meg az akkor még nagyobb számban készült épületszobrok, elsősorban templomok és pol- gári lakóházak díszítőelemei. További jellemzője a kultusz korai szakaszának, hogy a Nepo- muki-figurák gyakran tűntek fel nagyobb emlékművek mellékalakjaiként, több más kőszent társaságában. 13 Szentháromság-oszlop és 4 Mária-emlék áll ma is az országban, amelyeken felismerhetjük János alakját. Elhelyezése ezeken az emlékeken szervesen illeszkedik a kora- beli kultuszba, leggyakrabban pestis- vagy más népi védőszentek társaságában láthatjuk őt. Sajátosabb helyzet, amikor Nepomuki János kálváriajelenet szereplője: Bátaszéken, Geresd- lakon, Nagykanizsán és Bagolán szobra vagy magasdomborműves alakja egy-egy kőkereszt szárában kialakított fülkécskében áll, ahova jellemzően Mária kerül, Berzencén pedig egy Golgota-szoborcsoportban látjuk őt a megfeszített Krisztus jobbján.

Elsősorban a 18–19. századi kultusz részeként látjuk alakját hidakat (24), kerítéseket, ka- puoszlopokat és lépcsőkorlátokat (17), kutakat (5) és sírokat (4) díszítő szoborként, de a kül- téri szobrok döntő többsége, 82%-a magában álló úti szobor. Tüskés és Knapp elgondolásá- tól eltérően úgy vélem, hogy a szobornak védelmet nyújtó kisebb-nagyobb építmények nem alkotnak külön főtípust („fülkeszobor” stb.), csupán az úti (és egyéb) szobrok altípusaiként értelmezhetőek. Az eső ellen óvó tető, a több oldalán nyitott baldachinház, a zártabb, csupán elölről nyitott fülkeház a megrendelő vagy a közösség gondoskodásának és anyagi lehetősége- inek a jelei, amelyekben úti szobraikat részeltették.17

A szobrok elhelyezkedésére vetve egy pillantást (4. táblázat), ismét emlékeztetnem kell felmérésem pillanatfelvétel jellegére: a legritkább esetben fordul elő, hogy egy szobor törté- nete során mindvégig elsődleges állítási helyén maradjon, így e tekintetben az idősorok több- szörözött óvatossággal kezelendőek. Csak az elmúlt két évben lehettem tanúja a bakonybéli, battonyai, jászberény-pelyhesparti, soproni Halász utcai, tiszabői és várpalotai szobrok át- vagy visszahelyezésének, a tervek szerint az épp restaurálás alatt álló tokaji és türjei szobrokat is a korábbitól eltérő helyen fogják újra felállítani (templom mellől vízközelbe, illetve kocsma mellől templomhoz).

4. táblázat. A magyarországi kültéri Nepomuki Szent János-szobrok elhelyezkedéstípusainak időbeli alakulása

Az elhelyezkedéstípusok mindenesetre csak részben igazolják vissza a kultuszteremtő hátte- ret: az önálló Nepomuki Szent János-szobroknak csupán 27,3%-a található víz mellett (hídon, híd mellett, révnél vagy vízparton), 32,2%-ukat út mentén vagy utak találkozásánál helyezték el, míg 33,5%-uk templomkertben vagy templom mellett áll.

Ikonográfiai típusok • A Nepomuki-szobrok ikonográfiai típusaihoz közelítve először a kom- pozíciós keretet veszem szemügyre, vizsgálva egyfelől a figurákat, akikkel Szent János együtt jelenik meg a kompozícióban (5. táblázat), másfelől pedig a szent testhelyzetét (6. táblázat). Elsősorban a kultusz első évszázadában látjuk Nepomuki Szent János ábrázolását gyermekan- gyalokkal, majd az ilyen kompozíciók tétova megújulását 1990 után. Az esetek többségében az angyalok nem állnak interakcióban a kompozíció főalakjával, Nepomuki Szent Jánossal. Egyfelől környezetükkel jelzik – felhőn ülnek, felhőgomolyagból bukkannak elő –, hogy Ne- pomuki János már a mennybe emeltetett, másfelől az ikonográfiai üzenetet erősítik a kezükben tartott attribútumokkal (nyelv, lakat, kulcs stb.) vagy gesztusukkal (a száj elé tett ujj stb.). Mégis számottevő azoknak a kompozícióknak a részaránya, amelyeknek az angyalok (vagy angyalfejek) nagyon is aktív részesei. Ezekről a János mennybevétele, megdicsőülése altípus- ba tartozó szobrokról (XII.1.) a későbbiekben még lesz szó. Itt most csak annyit jegyeznék meg, hogy a térdelő Nepomuki János alakját jellemzően a mennybe emelés, a megdicsőülés pillanataiban láthatjuk, de ez a pozitúra jellemzi a nyelvfelajánlás ikonográfiai típusait meg- jelenítő szobrokat is, valamint a híd szélén is térdre rogyva várja a lesújtani készülő husángot a vértanúhalál pápai jelenetében.

5. táblázat. A magyarországi Nepomuki Szent János-szobrok kompozícióinak időbeli alakulása

6. táblázat. A magyarországi Nepomuki Szent János-szobrok testhelyzetének időbeli alakulása

És végül elérkeztünk az ikonográfiai típusok ismertetéséhez (7. táblázat). A szobrok köréből kilépve, vizsgálatunkba beemelve az egyéb ábrázolási formákat is, egyfajta ikonográfiai sor fűzhető fel a Nepomuki Szent János-legendárium egymást követő mozzanataira, majd a 17. századtól formálódó kultusz erre rakódó szimbolikus elemeire:

I. János születése;
II. János (templomban) prédikál;
III. János alamizsnát oszt;
IV. János a cseh királynét gyóntatja;
V. János a cseh király előtt;
VI. János zarándoklata az altbunzlaui Mária-kegyképhez;
VII. János a vértanúságra készül (feszülethez fohászkodik);
VIII. János vallatása, kínzatása;
IX. János vízbe vetése;
X. János holttestének csodás megtalálása és kiemelése;18
XI. János felravatalozása;
XII. János apoteózisa;
1. János mennybevétele, megdicsőülése;
2. A megdicsőült János attribútumaival;
XIII. János védőszentként fogadja oltalmazottjai (Csehország, szenvedők és reményke- dők stb.) hódolatát;
XIV. János csodás közbenjárásai;19
XV. János prágai sírjának jelenetei (zarándokok ájtatossága, sírgyalázók megbüntetése);
XVI. János sírjának feltárása (1719), romlatlan, elevenpiros nyelve;
XVII. János nyelvfelajánlása (Máriának);
XVIII. János diadala a jó hír ellenségei, a rágalmazók fölött;
XIX. János „vera effigies”-ábrázolásai, portréi.

5. kép. A gonosz fején (?) taposó Nepomuki Szent János szobra Pécsett. (Terbócs Attila felv., 2021)

6. kép. Az egykori fertőrákosi ispotály Nepomuki Szent János-szobra. (Terbócs Attila felv., 2021)

A fenti ikonográfiai sor jelentős része feltölthető a 17–19. századi magyarországi kegyes művészet alkotásaival, de a felkutatott szobrok 91,9%-a az attribútumaival álló, megdicsőült szentet ábrázolja (XII.2). Ezenkívül csak szórványos példák ismertek a vízbe vetés jelene- tét (IX.), a felravatalozott vértanút (XI.), János mennybevételét (XII.1) és a nyelvfelajánlást (XVII.) ábrázoló alkotásokra. Mielőtt ezek ismertetésével továbbhaladnék, pár mondat erejéig hadd reflektáljak a III. és a XVIII. típus jelenlétére (vagy éppen hiányára) a magyarorszá- gi szoborállományban. Liszka József említi a Fertőrákos egykori ispotályát jelölő Nepomu- ki-szobor kapcsán, hogy rokonítható lehet az alamizsnaosztás ikonográfiai típusával (III.). (Liszka 2021a, 6 [8. sz. jegyzet]) Nepomuki baljával mellkasára öleli a feszületet és a vér- tanúságért járó pálmaágat, vagyis a megdicsőült papot ábrázoló szobor ikonográfiai típusába (XII.2.) sorolható. Lábánál azonban egy rokkant férfi fekszik, aki baljával a szent palástjába kapaszkodik (6. kép). Meglátásom szerint ez a szobor az alamizsnaosztó Nepomuki János ikonográfiai típusába nem illeszkedik. Ahogy a főalakkal kölcsönös interakcióban nem lévő angyalok kapcsán korábban említettük, úgy itt is igaz: a rokkant pusztán az ikonográfiai prog- ram kiegészítő eleme, jelenlétével utal(hat) Nepomuki Szent János egyik attribútumára, a be- tegek gyámolítására, de a szobor ikonográfiai típusát nem változtatja meg.20 Megfontolandó lehet ugyanakkor a jelenet kapcsolása a szenvedők hódolatát fogadó, a mennyben álló János ikonográfiai típusához (XIII.). Ugyancsak Liszka a rágalmazó gonoszt legyőző Nepomuki Já- nos ikonográfiai típusának (XVIII.) tárgyalásakor a szlovákiai anyag kapcsán a szeredi szobrot ismerteti. (Liszka 2021a, 9–10) Magyarországról egyetlenegy példát sem tudok teljes bizonyossággal visszaigazolni, de a pécsi Kálvária utca 18. szám alatti ház emeleti fülkéjében álló provinciális alkotás további komparatív vizsgálatot érdemelne: a talapzatból egy majomszerű, a gótika alakos gyámköveire emlékeztető fej bontakozik ki, amelyen a feszületet tartó János bal lábával taposni látszik (5. kép).

7. kép. A vízbe vetés jelenete a kéthelyi templom egyik mellékoltárán. (Terbócs Attila felv., 2022)

8. kép. Ravatalszobor a nagyvázsonyi öregtemplomban. (Terbócs Attila felv., 2021)

Ezek után vegyük sorra röviden a magyarországi Nepomuki Szent János-szobrok főbb ikonográfiai típusait!

IX. János vízbe vetése. Két szobor ismert eddig ebből a körből: egy kültéri kompozíció Pápáról, valamint a kéthelyi római katolikus templom Angyali Üdvözlet-mellékoltárán, a reta- bulum felső részén látható szoborcsoport. (7. kép) Több további szobor posztamensén (Attala, Bátaszék, Csákánydoroszló, Hajós, Jánossomorja, Kiskundorozsma, Koroncó, Mernye, Mo- sonmagyaróvár, Nagyberki, Peresznye, Soroksár), valamint az árkipusztai kápolna oltárépít- ményén látható a vértanúhalál domborműves ábrázolása vagy annak töredékes nyoma, de az emlékek sorából kitűnik a Bánhalmán 1736-ban emelt képoszlop, amely szintén Nepomuki János Moldvába vetését ábrázolja.

XI. János felravatalozása. Templomokhoz, kápolnákhoz kötődő szobortípus, amely jellem- zően az oltárpredellán, nyitott vagy üveges szekrényben elhelyezve ábrázolja a felravatalo- zott papot. Eddig hat ilyen szoborról van tudomásom (Cered, Gyalóka, Győr, Nagyvázsony, Szendrő, Vác), közülük külön kiemelendő a győr-újvárosi Nepomuki Szent János-kápolnáé: ezt a szobrot öltöztetik, míg a másik öt szobor esetében a ruházatot a figurával együtt farag- ták ki az egykori mesterek. A további vizsgálatokba be kell vonni a felravatalozott kanonok egyéb ábrázolásait is (a budapesti Egyetemi templom predelladomborműve, a ceredi főoltár antependiuma stb.).

7. táblázat. A magyarországi Nepomuki Szent János-szobrok ikonográfiai típusainak időbeli alakulása

XII. János apoteózisa. Nemcsak a szobrok, általában a Nepomuki Szent János-ábrázolások körében is a legnépszerűbb ábrázolásról van szó: a makacsul hallgató, a gyónási titkot meg- őrző papot vízbe vetését követően angyalok serege emeli a mennybe. A csoport két altípusra bontható: a mennybevétel aktusát megörökítő (XII.1.), valamint a már megdicsőült papot attri- bútumaival ábrázoló (XII.2.) szobrokéra.

9. kép. A mennybe vett, megdicsőülő Nepomuki Szent János szobra Koroncón. (Terbócs Attila felv., 2020)

XII.1. János mennybevétele. Országosan 42, bontásban 25 kültéri és 17 beltéri szobor (5,3%) ábrázolja a mennybe emelés aktusát, ahol Jánost mennyei környezetben, felhők (22) és/vagy angyalok (23) között látjuk. Két fő altípusa a következő:

XII.1.a. Nepomuki János attribútumai nélkül látható, figyelme a körülötte lévő angyalokra irányul, akik a feszülettel és a pálmaággal közelednek hozzá (12 kültéri, 15 beltéri szobor). A kissé görnyedt vagy éppenséggel hátrahőkölő testtartással álló, valamivel ritkábban féltérd- re ereszkedő vagy térdelő Nepomuki János szélesen széttárt, mellkasa előtt összefűzött vagy mellkasára tett kezekkel adorál, legfeljebb fejéről lekapott birétumát tartja egyik kezében. Fi- gyelme a mellette álló angyalra irányul, aki éppen az attribútumokat – a feszületet és a pálma- ágat – nyújtja át neki, emeli a kezébe (9. kép). Megjegyzendő, hogy voltaképpen angyalokat csupán az esetek felében tartalmaz a kompozíció (14 szobor), de ide soroltam be az attribú- tumok nélkül, többnyire felhőn térdelve adoráló Nepomuki-figurákat is (13 szobor), amelyek a teljes kompozíció redukált változatainak tekinthetők, és elsősorban oltárszobrok körében találkozni velük (11 szobor). Liszka József legutóbbi ikonográfiai kísérletében a „VII. János felhőgomolyagon térdelve imádkozik” és a „VIII. Jánost angyalok csapata emeli a mennybe” típusok véleményem szerint tehát egyaránt a mennybevétel itt tárgyalt ikonográfiai altípu- sába tartoznak, csak eltérő kompozíciós keretben (angyalokkal és angyalok nélkül). (Lisz- ka 2021a, 10) Az angyalok aktív közreműködésével megformált 12 kompozíció elsősorban a Nyugat-Dunántúlról ismert (Csákánydoroszló, Győr, Koroncó, Nagylózs, Ölbő, Sopron), de a Közép-Dunántúlra (Kisbucsa), az Észak-Dunántúlra (Tata), Közép-Magyarországra (Csepel [eredetileg Pest], Ercsi) és az Észak-Alföldre (Hort, Jászkisér) is eljutott.

XII.1.b. János az attribútumokat már átvette, de az angyalok még játékos gyengédség- gel körülötte repkednek, az imént a vértanúnak átnyújtott, kezébe emelt attribútumok körül láthatóak (13 kültéri, 2 beltéri szobor). Ennek az altípusnak 6 képviselője Észak-Alföldön, 4 pedig Észak-Dunántúlon található, de sporadikusan más régiókban is előfordul. Az altípuson belül külön szeretném felhívni a figyelmet egy sajátos változatcsoportra Feldebrőről, Ludas- ról, Pélyről és Tibolddarócról. Ezekben a kompozíciókban Szent János már kiegyenesedve, attribútumaival a kezében áll, de az angyalok még nem enyésztek el: a halotti kereszt talpánál (vagy nyakánál) még egy-egy angyal feje látható, épp az imént nyújthatták át a mennybe emelt papnak a feszületet és a pálmaágat. (10. kép) (Vö. Volk 1993, 30–31)

10. kép. Ludas Nepomuki Szent János-szobra, a halotti kereszt talpánál angyalfejjel. (Terbócs Attila felv., 2021)

XII.2. A megdicsőült János attribútumaival. Ő az a Nepomuki Szent János, akit mindannyi- an ismerünk, országosan 730, bontásban 645 kültéri és 85 beltéri szobor (91,9%) a megdicső- ülését követően, attribútumait tartó vértanú álló alakját ábrázolja. Itt is az a helyzet, amit a ko- rábbiakban a mennybevétel altípusainál már jeleztünk: 145 esetben (19,9%) Jánosnál ugyan nem látjuk a vértanúságáért járó pálmaágat, feje körül a holtteste csodálatos megtalálására utaló csillagkoszorút vagy a glóriát, lába alatt a felhőgomolyagokat, ezek hiányát azonban ismét a teljes kompozíció redukálásának kell tulajdonítanunk, és a mennyben álló, feszületet tartó Nepomuki Jánost tekintenünk kiindulási pontnak. Az eddigiekben ezen az altípuson belül az alábbi csoportokat tudtam elkülöníteni:

XII.2.a. A kereszt felmutatása. János magasan feje fölé vagy kinyújtott karral fejmagas- ságba emeli a halotti keresztet (19 kültéri, 6 beltéri szobor). Közép-Magyarországról és a Dél- Alföldről (5-5 szobor), valamint a Dunántúl nyugati, északi és déli régióiból (4-4 szobor) ismert ábrázolás. (11. kép) Liszka József az ellenreformációban diadalmaskodó katolicizmus megjelenési formájának tartja ezt a változatot (Liszka 2021a, 8), jómagam egyszerűen az apo- teózist megformáló ikonográfiai program egyik variánsának vélem. Lehettek ugyan ennek az ábrázolásmódnak a jezsuita ellenreformáció gondolatiságába illeszkedő mögöttes hangjai, eh- hez képest azonban – ahogy helyesen Liszka is észrevételezi a szlovákiai anyag kapcsán – fel- tűnő az altípus elterjedtségének hiánya, ahogy az is, hogy e szobrok jelentős része monasztikus központoktól távolabb eső kistelepüléseken áll. E szobrok esetében gyakran találkozunk leg- inkább passzív, az ikonográfiát csupán kiegészítő angyalfigurákkal (7 szobor), felhőmotívu- mokkal (8 szobor), jellemző továbbá, hogy János egy kézzel tartja fel a keresztet (21 szobor), másik kezében birétumát szorongatja (8 szobor), adorál (6 szobor) vagy valamelyik másik attribútumát (leginkább a pálmaágat) tartja.

11. kép. A kereszt felmutatása Bakonyszombathely Nepomuki Szent János-szobrán. (Terbócs Attila felv., 2020)

XII.2.b. A kereszt imádása. Az álló János magához öleli, szorítja, szinte szerelmesen daj- kálja a halotti keresztet, figyelme a feszület vonzásában (584 kültéri, 64 beltéri szobor), de az esetek többségében tekintete a korpusz fölött-mellett elréved (12. kép). Az egyéb ikonográfiai jegyek közül jellemzően csak a pálmaágat láthatjuk a keze ügyében (476 szobor) vagy a csil- lagkoszorút a feje körül (130 szobor). Jövőbeni figyelmes elemzéssel ez az altípus minden bizonnyal további variánsokra osztható, itt csupán néhány gondolatcsírát osztanék meg. Lisz- ka József javasolja két altípus bevezetését aszerint, hogy Nepomuki János a jobb vagy bal kezében tartja a keresztet (Liszka 2021a, 7),21 a magam részéről azonban ennél lényegibb különbségnek tartom a test dinamikájának, a szent és a feszület közötti viszony természetének megragadását. Első lépésként láthatjuk, hogy a legtöbb szobron János mindkét kezét lefog- lalja a halotti kereszt (473 szobor), míg más esetekben egy kézzel tartja (175 szobor), szabad kezében a pálmaágat (97 szobor), a birétumát (21 szobor), egy könyvet, valószínűleg a bibliát fogja (7 szobor), esetleg kezét a mellkasára téve adorál (36 szobor)22 vagy egyszerűen karja a test dinamikáját fokozva oldalra lendül. Visszalépve és más szemszögből szemügyre véve az anyagot, már most elkülöníthető legalább 60-70 szobor, amelyek esetében János és a kereszt viszonyát nem gyengéd meghittség jellemzi, a feszület törzse elé ejtett kezeiben „lóg”, vagy aprócskává válva, alig észrevehetően valamelyik alkarján pihen, János figyelme pedig nincs többé a korpusz vonzásában. Feltétlenül ez utóbbiak közé sorolhatóak a már említett Mária- hegyi-öntvények.
Érdekes lehet megemlíteni, hogy bár a prágai Károly híd 1683-ban készült Nepomuki Szent János-szobrára több helyütt a kültéri szobrok nagy részének „prototípusaként” hivat- koznak, és a Rauchmiller–Brokoff-alkotás valóban az itt ismertetett altípusba tartozik, de a magyarországi szobroknak mégsem közvetlen prototípusa: a hatalmas feszületet mellkasá- ra nyaláboló, a terhe alatt roskadozó, pálmaágat tartó ellenkező kezével a keresztet talpánál megemelő prágai alak az egyébként rendkívül változatos magyarországi szoborállományban egyedül a pusztafogacsi, és esetleg a móri, egervári szobrokról köszön vissza. A feszületre irányuló, itt ismertetett áhítatos figyelem ikonográfiai előképének sokkal inkább Franz Preiss- nek a prágai Szent Vitus-székesegyház egyik kórusoszlopát díszítő, 1700 előtt készült szobra tekinthető. (Volk 1993, 30)

12. kép. A kereszt imádása a martonvásári Nepomuki Szent János-szobron. (Terbócs Attila felv., 2021)

XII.2.c. János hallgatásra int. Az attribútumait tartó János a gyónási titok szentségére, a jó hír megőrzésének fontosságára emlékeztetve egyik kezét a szája elé, szájához emeli (30 kül- téri, 12 beltéri szobor).23 Rögtön láthatjuk a rokonságot az előző altípussal: János egy kézzel tartja a feszületet, szabad kezével azonban ezúttal nem adorál, pálmaágat vagy bibliát tart, hanem hallgatásra int. Mégis elkülönítendőnek vélem ezt az altípust, miután az említett attri- bútumokkal szemben ez a jól ismert gesztus a Nepomuki Szent János-ikonográfia hangsúlyos, már-már egyedítő eleme.24 Hogy továbbra is a mennyben van, onnan tudjuk, hogy keze ügyé- ben ott a pálmaág (21 szobor), feje körül a csillagkoszorú (11 szobor), lába alatt a felhők (3 szobor). Az ezek nélkül megformált szobrokat ismét redukált variánsoknak kell tekintenünk.

13. kép. Az abdai Nepomuki Szent János-szobor eskütevő gesztusa (Terbócs Attila felv., 2022); az abdai szobor egyébként valószínűleg az egyetlen az országban, amelynek posztamensén János mennybevételét ábrázoló dombormű látható.

XII.2.d. János esküt tesz. János egyik kezét az eskü gesztusával, szorosan vagy lazábban összezárt mutató- és középsőujjával mellkasa elé emeli (8 kültéri, 1 beltéri szobor). Ez esetben is a titok megtartására utaló gesztusról, vagyis az előző altípushoz szorosan kapcsolódó meg- oldásról van szó. Liszka József nem is javasolja altípusként való elkülönítését (Liszka 2021a, 7–8), ezt alighanem a későbbiekben meg is kell fogadnom.

XVII. János nyelvfelajánlása. A térdelő Nepomuki János kezében tartott saját romlatlan nyelvét ajánlja a Szűz kegyelmébe (2 kültéri szobor). Ritka előfordulású típus korai szoborcso- portok részeként: Fertőszéplakon az 1736-ban állított Mária Szeplőtelen Szívét imádó figurák egyike (12. kép), az 1775-ben Fegyverneken állított kompozícióban pedig a felhőkön ülő, karján a gyermek Jézust tartó Mária mellé térdelő szoboralak. A továbbiakban megvizsgá- landó, hogy miként kapcsolhatóak ehhez az altípushoz azok a Nepomuki-figurák, amelyek szintén saját nyelvüket tartják a kezükben, de értelmezhető kompozíciós keret nélkül (Fertő- széplak,25 Jákfa).

14. kép. A fertőszéplaki Mária Szeplőtelen Szíve-kompozíció mellékfigurája, a nyelvét felajánló Nepomuki Szent János. (Terbócs Attila felv., 2021)

A Nepomuki Szent János-szobrok tipológiáját áttekintve ismét figyelmeztetnem kell az Olva- sót és saját magamat is, hogy ezek pusztán előzetes – és leginkább ösztönös –, kellő kritikával kezelendő eredmények és meglátások, amelyek a gyűjtés folytatásával, alapos közép-euró- pai kitekintéssel és ikonográfiai, egyházművészeti, művészettörténeti háttérkutatásokkal ki- egészülve akár hangsúlyaikban is módosulhatnak, de mindenképpen megbízhatóbbak lesz- nek. Legvégül pedig minden kommentár nélkül álljon itt az eddig felkutatott magyarországi Nepomuki Szent János-szobrok ikonográfiai jegyeit, a szobrok attribútumait és gesztusait összegző, a fentiekhez hasonló idősoros táblázat.

8. táblázat. A magyarországi Nepomuki Szent János-szobrok főbb ikonográfiai elemeinek időbeli alakulása

Egyéb ikonográfiai kellékek: csillag(ok) angyalnál (4), bőségszaru angyalnál (3), babérkoszorú angyal- nál, püspöksüveg (2-2), galamb, írástábla, jezsuita címer, kampós bot Jánosnál, korona angyalnál, kulcs, TACUI jelmondat (1-1)

  • Valójában a 750 előfordulásból 74 korpusz nélküli
  • Főként liliom, de más virágos növény, leveles ág és sáslevél is előfordul.
  • A csillagkoszorúk megjelenése sem egységes, a szokásos öt csillag helyett látni János feje körül csil- lagkoszorúkat hat (4 szobor), hét (9), kilenc (2) és tizenegy (1) csillaggal

Köszönetnyilvánítás

Elsősorban családomat, feleségemet és lányaimat, valamint szüleinket illeti a hála, amiért nemegyszer tevőlegesen elviselték hétvégi Nepomuki-túráinkat, és mindvégig zokszó nél- kül támogatták a munkám mellett, szabadidőm és családi kasszánk terhére űzött hóbortomat. Külön köszönet illeti Varga Zoltán Zsolt kőszobrász-restaurátort, aki nemcsak az Országos Műemléki Felügyelet 1991-es Nepomuki-naplóját bocsátotta rendelkezésemre, hanem mint Nepomuki Szent János-szobrok rendszeres restaurátora, azóta is tanácsaival, műhelytitkokkal segíti a munkám, Varga Benjámint, az ELTE Vallástudományi Tanszékének latinista, liturgia- történész oktatóját, aki a posztamensek latin nyelvű feliratainak kisilabizálásában és lefordítá- sában nyújtott nélkülözhetetlen útmutatást, valamint Liszka Józsefet, aki konzultációink során ötleteivel, kritikus meglátásaival és ösztönző tanácsaival igazította ki a munka nagyságába beleremegő, tétova lépéseimet.

Megelőlegezett köszönet illeti azokat, akik felhívják figyelmemet további rejtőzködő Ne- pomuki Szent János-szobrokra és -emlékekre, amit – kritikai megjegyzésekkel együtt – szíve- sen várok a pasztilla01@gmail.com emailcímre vagy az említett Wikipédia-oldal vitalapjára.

Irodalom

Aggházy Mária (1959): A barokk szobrászat Magyarországon. I–III. Budapest: Akadémiai.

Bálint Sándor (1977): Ünnepi kalendárium. A Mária-ünnepek és jelesebb napok hazai és közép-európai hagyományvilágából. I–II. Budapest: Szent István Társulat.

Bathó Edit (2012): Nepomuki Szent János tisztelete a Jászságban. In Néprajz – muzeológia.
Tanulmányok a múzeumi tudományok köréből a 60 éves Viga Gyula tiszteletére. Tóth Arnold szerk. Miskolc: Borsod-Abaúj-Zemplén Megyei Múzeumi Igazgatóság; Mis- kolci Egyetem Történettudományi Intézet, 424–432. p.

Dercsényi Dezső (1954): Nógrád megye műemlékei. Szerk. Dercsényi Dezső; írta Genthon István et al. Budapest: Akadémiai. /Magyarország Műemléki Topográfiája 3./

Fehér József (1989): Megyénk Nepomuki Szent János szobrai. A Miskolci Herman Ottó Mú- zeum Közleményei 26, 190–201. p.

Gyöngyössy Orsolya (2019): Emlékezetformálás – identitásépítés. Nepomuki Szent Já- nos-szobrok rehabilitációja a Dél-Alföldön (1989–2018). In Mágia, ima, misztika. Tanulmányok a népi vallásosságról. Tánczos Vilmos–Peti Lehel szerk. Kolozsvár: Erdélyi Múzeum Egyesület, 217–235. p.

ifj. Lele József (1991): Nepomuki Szent János szobrok Szeged környékén. Múzeumi Kutatá-
sok Csongrád Megyében, 61–66. p.

Liszka József (2002): Adalékok Nepomuki Szent János ikonográfiájához. Acta Ethnologica Danubiana 4, 11–22. p.

Liszka József (2021a): A „leghíresebb cseh” térhódítása. Nepomuki Szent János szlovákiai köztéri plasztikái a változások tükrében. Fórum Társadalomtudományi Szemle 23/3, 3–20. p.

Liszka József (2021b): Gondolatfragmentumok (ötletek, javaslatok, tépelődések) a szakrális kisemlékek tipológiai és terminológiai kérdéseihez. Acta Ethnologica Danubiana 23, 207–216. p.

Szilárdfy Zoltán (1999): A Krisztus-arc mint palladium, s egyéb védőpajzsokról. Ars Hunga- rica 27/2, 273–291. p.

Tüskés Gábor–Knapp Éva (1988): Nepomuki Szent János tisztelete a szabadtéri emlékek tük- rében. Kvantitatív elemzési kísérlet. Ethnographia 99, 330–356. p.

Varga Zoltán Zsolt (1994): A feldebrői Nepomuki Szent János-szobor ikonográfiája. Műemlék- védelem 38/1, 15–16. p.

Varró Ágnes (2004): Nepomuki Szent János kultuszának emlékei Fejér megyében. In Népi vallásosság a Kárpát-medencében 6. Konferencia Pápán, 2002. június. S. Lackovits Emőke–Mészáros Veronika szerk. Veszprém: Veszprém Megyei Múzeumi Igazgató- ság, 41–46. p.

Volk, Peter (1993): Nepomukstatuen – Bemerkungen zu den Darstellungsformen. In Johannes von Nepomuk 1393  1993. Hrsg. von Reinhold Baumstark, Johanna von Herzogen-
berg, Peter Volk. München: Bayerisches Nationalmuseum, 27–35. p.

Zomborka Márta (2014): A vizek és a vízen járók oltalmazója. A Nepomuki-kultusz eredete és terjedése a Börzsöny vidékén. In A Börzsöny erdői és vizei. Fésű József György–Hála József szerk. Szob: Börzsöny Múzeum Baráti Köre. /Börzsönyvidék 5./ 285–300. p.