szombat, november 23, 2024

Tár­sa­da­lom­ku­ta­tó tu­do­má­nyos mû­he­lyek a mai Ma­gyar­or­szág szom­széd­sá­gá­ban I.

2009. feb­ru­ár 4-én a szol­no­ki Dam­ja­nich Já­nos Mú­ze­um­ban mu­tat­ko­zott be a Fó­rum Ki­sebb­ség­ku­ta­tó In­té­zet és an­nak Et­no­ló­gi­ai Köz­pont­ja. Az ese­mény­re a szol­no­ki Dam­ja­nich Já­nos Mú­ze­um és a Ma­gyar Nép­raj­zi Tár­sa­ság Tár­sadalom­népra­jzi Szak­osz­tá­lya kö­zös ren­dez­vé­nye­ként ke­rült sor, le­ve­ze­tő el­nö­ke a szak­osz­tá­lyi el­nök, Bárth Já­nos volt.
A ren­dez­vény cél­ja volt vá­laszt ad­ni ar­ra a kér­dés­re, ös­­sze­ér­nek-e – prob­lé­ma­fel­ve­tés, mód­szer­tan, meg­ol­dás te­kin­te­té­ben – a ma­gyar­or­szá­gi és a Ma­gyar­or­szág ha­tá­ra­in tú­li ma­gyar tu­do­má­nyos mű­he­lyek ered­mé­nyei – leg­alább­is olyan ese­tek­ben, ami­kor mind­ét tí­pu­sú in­téz­mény ku­ta­tá­si té­má­ját a mai Ma­gyar­or­szág ha­tá­ra­in tú­li ma­gyar kö­zös­sé­gek je­len­tik. Az­az: hogy lát­ják a tu­do­má­nyos ered­mé­nyek tük­ré­ben az em­lí­tett kö­zös­sé­gek egy­mást és ön­ma­gu­kat. To­vább­gon­dol­va a prob­lé­mát tu­laj­don­kép­pen ar­ra is vá­laszt ké­ne kap­nunk vagy leg­alább ke­res­nünk, hogy a ha­tá­rok meg­nyi­tá­sa, az Eu­ró­pai Uni­ó­hoz va­ló csat­la­ko­zás meg­hoz­ta-e azt az ered­ményt, amit a tu­do­má­nyos mun­ka „áram­lá­sá­tól” re­mél­tünk.
A Fó­rum Ki­sebb­ség­ku­ta­tó In­té­zet be­mu­tat­ko­zá­sá­nak ta­lán túl­sá­go­san is le­egy­sze­rű­sí­tett vég­ered­mé­nye nem a szét­ta­golt­sá­got, nem a szán­dé­kos el­zár­kó­zást bi­zo­nyít­ja, de ta­gad­ha­tat­la­nul ta­nús­ko­dik a kü­lön­fej­lő­dés­ről (ez a kon­fe­ren­ci­á­nak is egyik kulcs­ki­fe­je­zé­se let­t).
A ku­ta­tá­sok szer­ve­zé­sét, irá­nyí­tá­sát, fel­tét­ele­ik meg­te­rem­té­sét Tóth Kár­oly, az In­té­zet igaz­ga­tó­ja tag­lal­ta. Elő­adá­sá­ban a rész­le­gek is­mer­te­té­se mel­lett hang­sú­lyoz­ta azok­nak az adat­tá­rak­nak, do­ku­men­tum­gyűj­te­mé­nyek­nek a je­len­tő­sé­gét, ame­lyek egy­részt a cseh­szlo­vá­ki­ai ma­gyar­ság ko­ráb­bi tör­té­ne­te so­rán kép­ződ­tek, más­részt az utób­bi két év­ti­zed­ben vál­tak lét­fon­tos­sá­gú kor­do­ku­men­tu­mok­ká, a leg­újabb ko­ri tör­té­ne­ti ku­ta­tá­sok nél­kü­löz­he­tet­len for­rá­sa­i­vá (pl. po­li­ti­kai pár­tok prog­ram­jai). Az In­té­zet sa­ját ku­ta­tá­si ered­mé­nye­it át- meg át­szö­vi az a ma már egy­re sű­rűbb, az inter­neten is el­ér­he­tő adat­há­ló, amely a szlo­vá­ki­ai ma­gyar­ság tel­jes egé­szé­re vo­nat­ko­zó, több­fé­le adat­tí­pus­ból, több idő­met­szet­ből, tel­jes te­le­pü­lé­si és né­pe­se­dé­si vi­szo­nyok­ra épü­lő tény­anyag­ból ala­kult rend­szer­ré (pl. bib­li­og­rá­fi­ák, kro­no­ló­gia, ren­dez­vé­nyek, te­le­pü­lé­sek, fo­tók, ké­pes­lap­ok).
Lisz­ka Jó­zsef, a Fó­rum In­té­zet egyik fon­tos rész­le­gét, az igaz­ga­tá­sá­val mű­kö­dő Et­no­ló­gi­ai Köz­pon­tot mu­tat­ta be. Ki­ad­vá­nyai és ku­ta­tá­si prog­ram­jai ré­vén a Köz­pont élő kap­cso­lat­ban áll a nem­zet­kö­zi nép­raj­zi (et­no­ló­gi­ai) ku­ta­tá­sok­kal, ered­mé­nyei azok kö­zött is je­len­tő­sek. A ku­ta­tá­si prog­ra­mok kö­zött ki­emelt je­len­tő­ség­gel bír­nak azok a té­mák, ame­lyek a leg­újabb je­len­sé­ge­ket igye­kez­nek ren­de­zet­ten szám­ba ven­ni. Ide so­rol­ha­tó pél­dá­ul a te­me­tők, a sír­je­lek komp­le­xi­tás­ra irá­nyu­ló ku­ta­tá­sa – en­nek ered­mé­nye­i­ről L. Ju­hász Ilo­na szá­molt be. A több könyv­so­ro­za­tot, év­köny­vet élet­ben tar­tó in­téz­mény ar­cu­la­tá­ban kü­lön hang­súlyt ka­pott a ku­ta­tá­si té­ma­ként egy­re nép­sze­rűbb, ám nem min­dig tu­do­má­nyos igén­­nyel ke­zelt szak­rá­lis kis­em­lé­kek prob­lé­ma­kö­re. Az Et­no­ló­gi­ai Köz­pont egyik fi­gye­lem­re mél­tó si­ke­re a Szak­rá­lis Kis­em­lék Ar­chí­vum ki­épí­té­se, a té­ma­kör ku­ta­tá­si mód­sze­ré­nek tisz­tá­zá­sa, a ter­mi­no­ló­gia ki­dol­go­zá­sa. Az Et­no­ló­gi­ai Köz­pont e té­má­ban szü­le­tett ered­mé­nyei nem­zet­kö­zi vi­szony­lat­ban is min­ta­adók.
A Fó­rum Ki­sebb­ség­ku­ta­tó In­té­zet be­mu­tat­ko­zá­sát hoz­zá­szó­lá­sok kö­vet­ték. Bartha Elek, a Deb­re­ce­ni Egye­tem Nép­raj­zi Tan­szék­ének ve­ze­tő­je em­lé­kez­te­tett a deb­re­ce­ni tan­szék szlo­vá­ki­ai ma­gyar tá­ja­kat ku­ta­tó mun­ká­já­nak több év­ti­ze­des múlt­já­ra, amely egy­ben a mai Fó­rum Ki­sebb­ség­ku­ta­tó In­té­zet mun­ka­tár­sa­i­val is – no­ha ko­ráb­ban más in­téz­mé­nyi ke­re­tek kö­zött – több év­ti­ze­des szak­mai együtt­mű­kö­dést je­lent. Sza­bó Lász­ló, a szol­no­ki mú­ze­um nyu­gal­ma­zott mun­ka­tár­sa, deb­re­ce­ni egye­te­mi ta­nár a szol­no­ki mú­ze­um tu­do­má­nyos te­vé­keny­sé­gé­nek a szlo­vá­ki­ai ma­gyar vi­dé­kek ku­ta­tá­sá­ban el­ért ered­mé­nye­i­ről szólt.
A dél­után fo­lya­mán Dé­nes Zol­tán nép­rajz­ku­ta­tó, egye­te­mi ta­nár, plé­bá­nos nyi­tot­ta meg a mú­ze­um Fo­lyo­só Ga­lé­ri­á­já­ban az Et­no­ló­gi­ai Köz­pont szak­rá­lis kis­em­lék-té­má­jú fo­tó­i­ból ké­szült, „Ál­lít­ta­tott ke­reszt­ínyi buzgóság­bul…” cí­mű  ki­ál­lí­tást. A már több ma­gyar­or­szá­gi mú­ze­um­ban és egyéb in­téz­mény­ben is be­mu­ta­tott szak­rá­lis kis­em­lék-anyag nem pusz­tán a fo­tó, mint do­ku­men­tá­ció mi­att ér­té­kes, ha­nem azért is, mert – né­hány pél­dá­val szem­lél­tet­ve – a fel­dol­go­zás me­ne­tét, a nyil­ván­tar­tás­ba vé­tel mód­ját, a köz­zé­té­tel vál­to­za­ta­it is meg­mu­tat­ja a lá­to­ga­tók­nak.
2009. feb­ru­ár 4-én a szol­no­ki Dam­ja­nich Já­nos Mú­ze­um­ban mu­tat­ko­zott be a Fó­rum Ki­sebb­ség­ku­ta­tó In­té­zet és an­nak Et­no­ló­gi­ai Köz­pont­ja. Az ese­mény­re a szol­no­ki Dam­ja­nich Já­nos Mú­ze­um és a Ma­gyar Nép­raj­zi Tár­sa­ság Tár­sadalom­népra­jzi Szak­osz­tá­lya kö­zös ren­dez­vé­nye­ként ke­rült sor, le­ve­ze­tő el­nö­ke a szak­osz­tá­lyi el­nök, Bárth Já­nos volt.
A ren­dez­vény cél­ja volt vá­laszt ad­ni ar­ra a kér­dés­re, ös­­sze­ér­nek-e – prob­lé­ma­fel­ve­tés, mód­szer­tan, meg­ol­dás te­kin­te­té­ben – a ma­gyar­or­szá­gi és a Ma­gyar­or­szág ha­tá­ra­in tú­li ma­gyar tu­do­má­nyos mű­he­lyek ered­mé­nyei – leg­alább­is olyan ese­tek­ben, ami­kor mind­ét tí­pu­sú in­téz­mény ku­ta­tá­si té­má­ját a mai Ma­gyar­or­szág ha­tá­ra­in tú­li ma­gyar kö­zös­sé­gek je­len­tik. Az­az: hogy lát­ják a tu­do­má­nyos ered­mé­nyek tük­ré­ben az em­lí­tett kö­zös­sé­gek egy­mást és ön­ma­gu­kat. To­vább­gon­dol­va a prob­lé­mát tu­laj­don­kép­pen ar­ra is vá­laszt ké­ne kap­nunk vagy leg­alább ke­res­nünk, hogy a ha­tá­rok meg­nyi­tá­sa, az Eu­ró­pai Uni­ó­hoz va­ló csat­la­ko­zás meg­hoz­ta-e azt az ered­ményt, amit a tu­do­má­nyos mun­ka „áram­lá­sá­tól” re­mél­tünk.
A Fó­rum Ki­sebb­ség­ku­ta­tó In­té­zet be­mu­tat­ko­zá­sá­nak ta­lán túl­sá­go­san is le­egy­sze­rű­sí­tett vég­ered­mé­nye nem a szét­ta­golt­sá­got, nem a szán­dé­kos el­zár­kó­zást bi­zo­nyít­ja, de ta­gad­ha­tat­la­nul ta­nús­ko­dik a kü­lön­fej­lő­dés­ről (ez a kon­fe­ren­ci­á­nak is egyik kulcs­ki­fe­je­zé­se let­t).
A ku­ta­tá­sok szer­ve­zé­sét, irá­nyí­tá­sát, fel­tét­ele­ik meg­te­rem­té­sét Tóth Kár­oly, az In­té­zet igaz­ga­tó­ja tag­lal­ta. Elő­adá­sá­ban a rész­le­gek is­mer­te­té­se mel­lett hang­sú­lyoz­ta azok­nak az adat­tá­rak­nak, do­ku­men­tum­gyűj­te­mé­nyek­nek a je­len­tő­sé­gét, ame­lyek egy­részt a cseh­szlo­vá­ki­ai ma­gyar­ság ko­ráb­bi tör­té­ne­te so­rán kép­ződ­tek, más­részt az utób­bi két év­ti­zed­ben vál­tak lét­fon­tos­sá­gú kor­do­ku­men­tu­mok­ká, a leg­újabb ko­ri tör­té­ne­ti ku­ta­tá­sok nél­kü­löz­he­tet­len for­rá­sa­i­vá (pl. po­li­ti­kai pár­tok prog­ram­jai). Az In­té­zet sa­ját ku­ta­tá­si ered­mé­nye­it át- meg át­szö­vi az a ma már egy­re sű­rűbb, az inter­neten is el­ér­he­tő adat­há­ló, amely a szlo­vá­ki­ai ma­gyar­ság tel­jes egé­szé­re vo­nat­ko­zó, több­fé­le adat­tí­pus­ból, több idő­met­szet­ből, tel­jes te­le­pü­lé­si és né­pe­se­dé­si vi­szo­nyok­ra épü­lő tény­anyag­ból ala­kult rend­szer­ré (pl. bib­li­og­rá­fi­ák, kro­no­ló­gia, ren­dez­vé­nyek, te­le­pü­lé­sek, fo­tók, ké­pes­lap­ok).
Lisz­ka Jó­zsef, a Fó­rum In­té­zet egyik fon­tos rész­le­gét, az igaz­ga­tá­sá­val mű­kö­dő Et­no­ló­gi­ai Köz­pon­tot mu­tat­ta be. Ki­ad­vá­nyai és ku­ta­tá­si prog­ram­jai ré­vén a Köz­pont élő kap­cso­lat­ban áll a nem­zet­kö­zi nép­raj­zi (et­no­ló­gi­ai) ku­ta­tá­sok­kal, ered­mé­nyei azok kö­zött is je­len­tő­sek. A ku­ta­tá­si prog­ra­mok kö­zött ki­emelt je­len­tő­ség­gel bír­nak azok a té­mák, ame­lyek a leg­újabb je­len­sé­ge­ket igye­kez­nek ren­de­zet­ten szám­ba ven­ni. Ide so­rol­ha­tó pél­dá­ul a te­me­tők, a sír­je­lek komp­le­xi­tás­ra irá­nyu­ló ku­ta­tá­sa – en­nek ered­mé­nye­i­ről L. Ju­hász Ilo­na szá­molt be. A több könyv­so­ro­za­tot, év­köny­vet élet­ben tar­tó in­téz­mény ar­cu­la­tá­ban kü­lön hang­súlyt ka­pott a ku­ta­tá­si té­ma­ként egy­re nép­sze­rűbb, ám nem min­dig tu­do­má­nyos igén­­nyel ke­zelt szak­rá­lis kis­em­lé­kek prob­lé­ma­kö­re. Az Et­no­ló­gi­ai Köz­pont egyik fi­gye­lem­re mél­tó si­ke­re a Szak­rá­lis Kis­em­lék Ar­chí­vum ki­épí­té­se, a té­ma­kör ku­ta­tá­si mód­sze­ré­nek tisz­tá­zá­sa, a ter­mi­no­ló­gia ki­dol­go­zá­sa. Az Et­no­ló­gi­ai Köz­pont e té­má­ban szü­le­tett ered­mé­nyei nem­zet­kö­zi vi­szony­lat­ban is min­ta­adók.
A Fó­rum Ki­sebb­ség­ku­ta­tó In­té­zet be­mu­tat­ko­zá­sát hoz­zá­szó­lá­sok kö­vet­ték. Bartha Elek, a Deb­re­ce­ni Egye­tem Nép­raj­zi Tan­szék­ének ve­ze­tő­je em­lé­kez­te­tett a deb­re­ce­ni tan­szék szlo­vá­ki­ai ma­gyar tá­ja­kat ku­ta­tó mun­ká­já­nak több év­ti­ze­des múlt­já­ra, amely egy­ben a mai Fó­rum Ki­sebb­ség­ku­ta­tó In­té­zet mun­ka­tár­sa­i­val is – no­ha ko­ráb­ban más in­téz­mé­nyi ke­re­tek kö­zött – több év­ti­ze­des szak­mai együtt­mű­kö­dést je­lent. Sza­bó Lász­ló, a szol­no­ki mú­ze­um nyu­gal­ma­zott mun­ka­tár­sa, deb­re­ce­ni egye­te­mi ta­nár a szol­no­ki mú­ze­um tu­do­má­nyos te­vé­keny­sé­gé­nek a szlo­vá­ki­ai ma­gyar vi­dé­kek ku­ta­tá­sá­ban el­ért ered­mé­nye­i­ről szólt.
A dél­után fo­lya­mán Dé­nes Zol­tán nép­rajz­ku­ta­tó, egye­te­mi ta­nár, plé­bá­nos nyi­tot­ta meg a mú­ze­um Fo­lyo­só Ga­lé­ri­á­já­ban az Et­no­ló­gi­ai Köz­pont szak­rá­lis kis­em­lék-té­má­jú fo­tó­i­ból ké­szült, „Ál­lít­ta­tott ke­reszt­ínyi buzgóság­bul…” cí­mű  ki­ál­lí­tást. A már több ma­gyar­or­szá­gi mú­ze­um­ban és egyéb in­téz­mény­ben is be­mu­ta­tott szak­rá­lis kis­em­lék-anyag nem pusz­tán a fo­tó, mint do­ku­men­tá­ció mi­att ér­té­kes, ha­nem azért is, mert – né­hány pél­dá­val szem­lél­tet­ve – a fel­dol­go­zás me­ne­tét, a nyil­ván­tar­tás­ba vé­tel mód­ját, a köz­zé­té­tel vál­to­za­ta­it is meg­mu­tat­ja a lá­to­ga­tók­nak.