Prosser-Schell, Michael: Vom „dies sancti Urbani” zum „Orbán-napi Borünnep” in Hajós. Geschichte und Transformationen des Urbanfestes aus volkskundlicher Perspektive

Freiburg: Johannes-Künzig-Institut für ostdeutsche Volkskunde 2009, 311 p. /Schriftenreihe des Johannes-Künzig-Instituts 10/. ISBN 978-3-931905-48-9

A szerző, a freiburgi Johannes-Künzig-Institut munkatársa, a freiburgi Albert Ludwig Egyetem professzora a néprajz ma bevethető kutatási metódusainak szinte minden fontosabbját alkalmazta könyve anyagának összegyűjtése során. A történeti néprajz módszereit éppúgy érvényre juttatta, mint a jelenkutatás metódusait, az íróasztal mellett művelhető filológiai elemzéseket ugyanúgy, mint a résztvevő megfigyelés vagy az irányított interjú eljárásmódját. Ebből adódóan forrásai is szerteágazóak: klasszikus értelemben vett történeti anyaggal ugyanúgy dolgozott, mint a napjainkban, szemünk előtt lejátszódó jelenségek üzeneteivel. Ugyanakkor (ha áttételesen is) azt is megmutatta, miként lehet (és érdemes) a nyelvsziget-kutatást napjainkban eredményesen művelni. Ezt a módszertani sokszínűséget már maga a kiválasztott téma, pontosabban a Michael Prosser-Schell által fölvetett kutatási probléma is indokolja. Szent Orbán kultuszának történeti gyökereivel, illetve a kultusz mai reneszánszával foglalkozik. A szőlőtermesztő gazdák patrónusához gazdag hiedelem- és szokásanyag társult, ám ezek (ahogy a hagyományos népi kultúra sok más jelensége is) az 1960-as években, amikor a téma mindmáig klasszikusnak számító német nyelvű összefoglalása megjelent1, már egyre inkább elhalónak, kiveszőfélben lévőnek tűntek. Aztán az 1980-as évek elejétől, ráadásul éppen az akkor „ateistának” minősülő, szekularizálódott Magyarországon, látszólag váratlanul, több helyen is újraéledt, organikusan újraszerveződött, egészen pontosan: megszerveződött a kultusz, az Orbán-napi borünnep. A szerző kutatásai számára a legfontosabb lökést az 1981-ben megkezdett sváb-magyar lakosságú Hajós borünnepe adta, annál is inkább, mivel itt az Orbán-kultusznak korábbi előzményeit nem sikerült kimutatni. Nem egy feledésbe ment szokás revitalizációjáról van tehát szó, hanem (legalábbis lokális szinten) egy új ünnep bevezetéséről. Még akkor is, ha azért nem teljesen a semmiből teremtve hozták létre azt a szervezők. Maga a hajósi Orbán-napi borünnep 2008. május 25-én a következő, vázlatos forgatókönyv szerint zajlott: 1. az ünnepélyes megnyitó, amelynek keretében a polgármester, egy mindenkori díszvendég (jelen esetben Bajnai Gordon, akkori nemzeti fejlesztési és gazdasági miniszter) beszélt, kiemelve a rendezvénynek a sváb hagyományokhoz való kapcsolódását. 2. ezt követte a borverseny eredményhirdetése, amelyet a Szent Orbán Borrend tagjainak, ünnepi öltözetben, a Borrend zászlajával történő felvonulása közepette ejtettek meg. A két fő díj egy-egy hordozható Szent Orbán szobor, amelyek évente cserélnek gazdát, s az előző nyertes nevét az adott szobor talapzatába gravírozva örökítik meg. Megjegyzendő, hogy miközben május 25-e Szent Orbán pápa emléknapja, a vándordíj ikonográfiailag a püspök Szent Orbánt ábrázolja2. 3. A díjátadást a Szent Orbán locsolás követi, aminek lényege, hogy a hajósi pincefaluban található Szent Orbán szobrot a nyertes borral meglo­csolják (rossz termés esetén piszkos vízzel locsolták volna meg, illetve jelképesen meg is verték volna a szobrot). 4. Végül a borrendek ünnepélyes felvonulása zárja az ünnep központi programját, amikor a díszruhába öltözött borrendi tagok az Orbán-szobortól elvonulnak egy szabadtéri színpadhoz, ahol az új borlovagok avatására kerül sor.
Ez a konkrét, különféle kulturális tradíciókból, különböző korokból származó építőelemek összevegyítésével keletkezett régi-új rítus volt tehát Michael Prosser-Schell számára az inspiráció, hogy megvizsgálja, miként fejlődött az Orbán-kultusz egy kifejezetten vallási szent-tiszteletből, az egyházi körmenetek, valamint vallásos legényegyletek kialakulásán át, a profán elemekkel átszőtt Orbán-napi szokásokká, s végül az előbbiek bizonyos elemeit újrafelhasználva egy 21. századi szokássá.
Ma­ga a könyv négy, idő­ben is jól kö­rül­ha­tá­rol­ha­tó met­szet­ben tár­gyal­ja a je­len­ség­komp­le­xu­mot. Elő­ször az Or­bán-na­pi ün­ne­pek alap­ré­te­gét, az 5–15. szá­zad­ra jel­lem­ző szent­té vá­lás fo­lya­ma­tát vizs­gál­ja, majd a má­so­dik idő­be­li met­szet a ba­rokk-ko­ri Or­bán-kul­tusz ki­bon­ta­ko­zá­sá­val, a kör­me­ne­tek, egye­sü­le­tek 16–18. szá­za­di sze­re­pé­vel fog­lal­ko­zik. A har­ma­dik met­szet vizs­gá­ló­dá­si tár­gyát az Or­bán-na­pi ün­nep és Szent Or­bán alak­ja ké­pe­zi a sze­ku­la­ri­zá­ló­dá­si fo­lya­mat­ban, a 19. szá­zad­tól a 20. szá­za­dig. Itt tér­be­li­leg el­ső­sor­ban Ma­gyar­or­szág­ra és a Kár­pát-me­den­cé­re kon­cent­rál a szer­ző. Vé­gül a ne­gye­dik idő­met­szet az 1980-as évek óta ki­ala­ku­ló új ma­gyar­or­szá­gi Or­bán-na­pi ün­ne­pe­ket, ren­dez­vé­nye­ket mu­tat­ja be és elem­zi, né­hány ki­emelt pél­dán ke­resz­tül.
Michael Prosser-Schell könyve, amellett, hogy egy konkrét jelenség történeti alakulását, értelmezési módosulásait vizsgálja és mutatja be, általános módszertani tanulságokkal is szolgál. Példát nyújt tudniillik ahhoz, miként lehet napjaink bizonyos folklórjelenségeit (amelyek vagy a szervezett folklór /folklór másodkézből/ vagy a folklorizmus kategóriájába tartoznak) a maguk történeti fejlődésében bemutatni, értelmezni.