Kultúra és identitás interetnikus közegben

(Temesvár, 2013. november 21–23.)

A fenti címen megvalósult nemzetközi tudományos konferenciát az Universitatea de Vest, tehát a Temesvári Nyugati Egyetem Szociológiai Tanszéke szervezte. Az angol és román tárgyalási nyelvű konferencia előadásai két párhuzamos szekcióban folytak. Az identitás megszerkesztése az (inter)etnikus közegben és a Civilizáció és kultúra a Bánság interetnikus közegében címűben egyenként 25–25 előadást hallhattak az érdeklődők.
Az elhangzott előadások közös vonása volt, hogy szinte mindegyik kutató az identitás megszerkesztésének a közösségi példáit kereste és vizsgálta, illetve az egyéni és közösségi identitásstratégiának a társadalmi elfogadásával kapcsolatos többségi magatartást befolyásoló tényezőket mutatta be. Több előadás foglalkozott magával a határhelyzetben lévő etnikai közösségek identitásalkotásával és országhatárokon átívelő kapcsolatrendszerével. Ezek kapcsán kerültek szóba német, magyar, szerb stb. etnikai közösségek (Néhány előadáscím a teljesség igénye nélkül: Nagy románok Kisromániában. Identitáselemek a kárpátaljai román közösségekben; Határesetek – identitáskonstrukciók a határ menti településeken Szerbiában és Romániában; Határon átívelő kapcsolatok és hosszú távú patriotizmus a hadadi németeknél; A krajovai arab etnikum; Közel másokhoz, együtt másokkal; Dobrudzsai tatárok és törökök identitáskonstrukciója; A romániai német lakosság számának alakulása; A macedón közösségek jellemzői Dolzs megyében; A Bánság mint a kulturális interferencia övezete; A szerb–román közösségek bánsági településein kialakuló kölcsönhatások; A ruszinok kulturális identitásának aspektusai Arad megyében stb.). Az előadások címéből az is kiderül, hogy mennyire sokszínű és sok szempontú az együtt élő nemzetek kutatása.
A másik fő vonulat a romániai kisebbségeknek – tehát ebben az esetben már nem bánsági keretekről esett szó – a többségi társadalomba történő beilleszkedésével foglalkozott, oly módon, hogy bemutatta az adott közösség saját kultúrájának, nyelvének stb. védelmére létrehozott sajátos, már-már az autonómia szintjét súroló „intézményrendszerét”, akár támogatja azt az állam, akár nem. Ezek a példák főként Óromániából valók voltak és egyben azt is igyekeztek bemutatni, milyen a nemzeti kisebbségeknek mint közösségeknek az egymáshoz és a többségi társadalomhoz való viszonyuk.
A legtöbb kutató-előadó a konferenciát szervező Universitatea de Vestről temesváriként vett részt a műhelybeszélgetésekké alakuló tudományos fórumon, de voltak muzeológusok Aradról, Temesvárról, Kolozsvárról, Vácról, illetve egyetemi és akadémiai kutatóintézetekből Krajováról, Londonból, Belgrádból és Budapestről is.

Klamár Zoltán