A többes identitás dilemmái
(Összefoglalás)
A tanulmány a nemzeti identitásnak azzal a változatával foglalkozik, amikor egynél több nemzethez tartozónak vallja magát az adott személy. Azaz a többes nemzeti identitással. Amennyiben az adott nemzetállam egy nemzeti identitás dominanciájának az elvére épül, akkor a többes, leggyakrabban a kettÅ‘s nemzeti identitást egyfajta átmeneti állapotnak tekinti. Olyannak, amelyiknél az állam által dominánsnak tartott identitás erÅ‘södik, a másik pedig gyengül. Optimális esetben két, legfeljebb három generáció alatt meg is szűnik. Tehát a kettÅ‘s (esetleg hármas) identitást az asszimiláció egy állomásaként kezelik, olyannak, amely átvezeti az egyént az állam által kÃvánt nemzeti identitás világába. A másikat gyengÃteni, majd feledtetni kell, azaz keményebb fogalmat használva el kell pusztÃtani. Az Európai Unió mai állapotában a tagállamainak jelentÅ‘s része Ãgy tekint a többes identitásra. Az ilyen nézet a nemzeti elválasztás elvére épül. Az elv szerint az egyes nemzeti kultúrákat el kell választani egymástól, pontosabban az adott nemzetállam domináns nemzeti kultúráját a többitÅ‘l. Ezt az emberi kapcsolatok legintenzÃvebb korában egyfajta kontrollált és irányÃtott kulturális szűrÅ‘ segÃtségével teheti az állam, amelyiken szelektálják a széles nyilvánossághoz eljutó külsÅ‘ információkat. A többes egyéni identitás kilóg ebbÅ‘l a rendbÅ‘l. Hiszen általa nemcsak érteni képes a másik nemzeti kultúrát az egyén, hanem át is tudja élni. Az európai nemzetek kultúrái azonban elválasztásuk ellenére összefüggnek. LegfÅ‘bb értékeiket egymástól vették át, majd a magukéihoz igazÃtották. Ha összefüggésük tudatos és Ãgy ápolt, fejlesztett összeéréssé, összefonódássá fejlÅ‘dne, olyanná, amelyet nemcsak a nemzeti elválasztást fenntartó vezetÅ‘réteg művelne, hanem a polgárok nagy többsége, akkor erre az élményre és meggyÅ‘zÅ‘désre támaszkodva megszülethetne az európai nép. Vele együtt pedig az európai politikai közösség.