kedd, október 19, 2021

A háromévente megrendezésre kerülő nemzetközi néprajzi konferencia immár kilencedik alkalommal valósult meg. Az esemény mindig jó alkalom arra, hogy a térségben élő kutatók számot adjanak újabb tudományos eredményeikről. Jegyezzük meg, hogy az immáron 27 éve működő tudományos fórumot Bárth János hozta tető alá és az, hogy még nyugdíjba vonulása után is működik, annak köszönhető, hogy olyan utódra talált Kothencz Kelemen személyében, aki szintén fontosnak tartja a tudományos párbeszédet határon innen és túl.
A két nap alatt 21 előadást és két könyvbemutatót kísérhetett figyelemmel a nagyszámú és kitartó közönség.
Elsőként Bereznai Zsuzsanna tartott előadást Egy kecskeméti zsidó család a XX. század elején címen, amelyben egy ügynök és fuvarozó, Kircz Fülöp családja történetét ismerhette meg a hallgatóság. Röviden felvázolta a család származástörténetét, a folyamatos gyarapodás éveit, az első világháború végének zűrzavaros hónapjait és a folyamatos ellehetetlenülés esztendeit.
Somodi Henrietta A kecskeméti ortodox zsidó hitközség „nagycsaládja” című előadásában a város zsidóságának két vallási hagyományvilág közötti lavírozását mutatta be. Szőke Anna A család szubkultúrája mint az identitás megtartó formája a vegyes etnikumú közösségekben címmel tartotta meg előadását, melyben a szórvány és a tömb vegyes etnikumú közösségeit vizsgálta. Arra kereste a választ, hogy mennyiben tudja a család ellensúlyozni az idegen nyelvű és kultúrájú közeget. Silling István szülőfaluja, Kupuszina rokonsági kapcsolathálóját, jelesül a komaság intézményét mutatta be A műrokonság és a házassági rokonság néhány jellegzetessége Kupuszinán címmel. Krupa András előadásában az anyanyelv megtartásának esélyeiről beszélt a magyarországi szlovák közösségekben. Mészáros Márta A Bács-Kiskun megyei szlovákok süteménysütési szokásai című előadásában komplex módon vizsgálta a süteményfajták és ünnepek, ünnepkörök összefüggéseit. Kitért az újratanulás kérdésére is, több példát említett az egyén tudatos hagyományokhoz való odafordulására. Kustár Rozália Dunaegyházi családok XIX. századi végrendeletei című előadásában a falu demográfiai-gazdasági képét rajzolta meg, s ezen belül a szlovák nyelv használatának változására is kitért, érdekes példákat adva a titoknyelvvé válásra. Kovács József Munka a „közösben” című dolgozatát az előadó távollétében Simon András ismertette. Lényegében az 1948–1968 közötti időszakot tekintette át, ami a kitelepítésekkel, lakosságcserékkel csak súlyosbította a nemzetiségek helyzetét. Ferkov Jakab a bunyevácok zárdrugájáról, a sajátos rokonsági-gazdasági közösségről tartott előadást, elemezve a vezetés és feladatellátás hierarchiáját. Gallusz László Változó tanyai gazdálkodás című előadásában vajdasági, főként óbecsei példákat mutatott és elsősorban arra fókuszált, hogy a tanyai családi gazdaságok miként dacoltak a második világháború utáni ellenséges társadalmi közeggel, illetve hogyan próbáltak versenyezni a jugoszláviai szocialista mezőgazdasági nagyüzemi gazdálkodással. Székelyné Kőrösi Ilona Bellosics Bálint etnográfiai olvasókönyvét elemezte, mutatta be, Simon András pedig A termelés, ellátás és fogyasztás családi keretei Óbecsén című előadásában egy korábbi kutatás eredményeiről számolt be. A családtörténetek narratíváiból a gazdálkodás és az értékrend szoros összefüggései rajzolódtak ki a Tisza melletti kisváros mikrovilágában. Gatti Beáta előadásában, melyet Bukovinai székely családok a kéziratok tükrében címmel tartott, a családi gyűjteményekben megmaradt írott forrásanyagnak mint a múlt birtokbavételének attribútumaira hívta fel a figyelmet. Bárth János Bács mezőváros magyarsága a XVIII. században címmel az összeírások részletes elemzésének szükségességére hívta fel a figyelmet. Példái azokat a buktatókat mutatták fel, melyeknek fel nem ismerése valótlan konklúziók megállapításához vezethetik el a kutatót. Fehér Zoltán Bátya újranépesedéséről tartott előadást a XVIII. századi anyakönyvi bejegyzések tükrében. Előadásában felvázolta a lakosság migrációjának térbeliségét, ami a családnevek alapján is megrajzolható. Beszédes Valéria A nagycsaládi szervezet nyomai Csikérián a XX. végén című előadásában egy recens példát mutatott be a közös gazdálkodásra egy észak-bácskai bunyevác családban. Nagy Janka Teodóra a jogi néprajz oldaláról, interdiszciplináris megközelítéssel a család jogszokásait, azon belül az idősekről való gondoskodást elemezte a Kétvíz közén. Kothencz Kelemen az úriszéki iratok tükrében mutatta be a családi életet és munkavégzést a XIX. század eleji Dusnokon. Olyan példákat is hozott, amelyek arról tanúskodnak, hogy a nagycsaládszervezetből való kiválásra voltak példák már korábban is. Ez akkor következett be, ha a közös érdek megkívánta. Balázs Kovács Sándor Halotti búcsúztatók Sükösdről című előadásában két generáció (1875–1957 közötti) anyagát mutatta be. Klamár Zoltán „Bože moj!” Bácskai magyarok és nemzetiségiek az első világháborúban címmel olyan családi írott emlékanyagot tárt elénk és elemzett, amelyben a fronton lévő kapcsolattartása, olykor „költészeti” tevékenysége és nemritkán nyelvhasználati gyakorlata is megmutatkozott.
A konferencia első napjának kora délutánján két könyvbemutatóra is sor került. Voigt Vilmos Bereznai Zsuzsanna – Schön Mária: A hajósi sváb parasztság mentalitása címűk kötetet mutatta be, Verebélyi Kincső pedig Voigt Vilmos: A folklorisztika alapfogalmai című könyvét méltatta.