„Und alles mit allem im Zusammenhang.” (Thomas Bernhard) Olvasóink egy része talán felhúzott szemöldökkel, bizalmatlanul kezd egy, magát objektívnek és szaktudományosnak mondó (vagy legalább gondoló) publikáció vállaltan szubjektív (be)köszöntőjébe. Most azt leszámítva, hogy az objektivitás versus szubjektivitás kérdéskört azért egy le és föl mozgó szemöldök nem teszi helyre, s ennek az előszövegnek sem lehet ez célja, ám a szubjektivitás (mindjárt…Olvasd tovább →
Az Izing család írásbeli hagyatéka. Budapest: Tatabánya-Bánhida Szlovák Nemzetiségi Önkormányzata 2018, 454 p. ISBN 978-615-00-3792-9 Zsilák Máriának a témában nem ez az első monografikus igényű feldolgozása (legyen itt elég a kisebbfajta szenzációt kiváltó, 54 ponyvanyomtatványt, összesen 65 éneket tartalmazó cérnakönyv közelmúltbeli közreadására utalni[1]), tehát az adott problematikában járatos, az összefüggéseket (nyelvieket, kultúr- és vallástörténetieket, folklorisztikaiakat egyaránt) jól átlátó kutató újabb…Olvasd tovább →
A magyar néprajz által a magyar nyelvterület egyik legarchaikusabbnak gondolt tájegysége (noha időről időre kiderül, hogy ez a régiesség sok esetben inkább másodlagos), a Zoboralja. A szűk értelemben vett Zoboraljához a Zobor, Zsibrica, Tribecs, Piliske hegyek tövében, nyelvszigetként csoportosuló tizenhárom községet (Alsócsitárt, Alsóbodokot, Bábindalt, Bédet, Gerencsért, Gesztét, Gímest, Kolont, Barslédecet, Menyhét, Nyitraegerszeget, Pogrányt és Vicsápapátit) szokás sorolni. A megnevezést illetően…Olvasd tovább →
Münster–New York: Waxmann 2016, 147 p. /Münsteraner Schriften zur Volkskunde / Europäischen Ethnologie 20./ ISBN 978-3-8309-3302-1 A „népi kultúra” felfedezésével a párhuzamos befolyásolása hosszú ideig nem foglalkoztatta a kutatókat. Az a jelenség tudniillik, hogy a (mondjuk) parasztság kultúrája (viselete, szokásai, népköltészete stb.) iránti, kívülről/felülről jövő érdeklődés egyszersmind hatással van magára az adott kultúrára is. Annak hordozói ugyanis azzal szembesülnek, hogy…Olvasd tovább →
„A Földön átutazóban vagyunk, itt küldetésünk van. Az életet hit és szeretet nélkül nem lehet élni. Szeretettel kell végezni a munkát. Ha a tanítás ez, akkor a tanítványt kell szeretni. Szeretni kell embertársainkat vagy bárkit. Az idegeneket is. Ez erőt ad. Hit és szeretet nélkül nem érdemes élni. Az életben vannak ma is csodák. Mindenki életében.” (Körmendi Géza) Még a…Olvasd tovább →
Aki Közép-Európában (illetve Kelet-Közép-Európában) szakrális kisemlékekkel foglalkozott, nem kerülhette Őt meg. A kétévente (először hol Ausztriában, hol Németországban, később aztán már Csehországban, Szlovákiában és Magyarországon is) megrendezésre kerülő nemzetközi tanácskozások egyik1 megálmodója, és a kezdeti időszakban (1971-től) megvalósítója, motorja volt. Vegyészprofesszor volt, szakrális kisemlékekkel, azon belül is szakrális ikonográfiával, illetve a különféle mesterségek szimbólumaival, motívumaival szabad idejében foglalkozott, ám professzionális…Olvasd tovább →
(Szubjektív sorok Klamár Zoltán hatvanadik születésnapjára) Amikor megláttam ezt a fotót, első gondolatom ez írás címe lett, noha neki (hogy el ne bízza magát!) azt írtam, na, Klárika lencsevégre kapta a tetten ért almatolvajt. Már ennyiből is gondolhatja az olvasó, nem tegnapi az ismeretségünk, barátságunk Klamár Zoltánnal (a továbbiakban csak Zoli), de ha agyoncsapnának, sem tudnám megmondani, hogy először mikor…Olvasd tovább →
Hogy kit tartunk Nagyasszonynak, az persze felettébb szubjektív dolog. Vannak nagyasszonyok, akik már nincsenek is köztünk, de ha írunk, mondunk valamit, tarkónkon ott érezzük a tekintetüket, s tudjuk, jó résen lenni (számomra Dömötör Tekla az ilyen). Aztán vannak olyanok, akik ugyan köztünk vannak, de inkább már visszavonultan, de jó tudni, hogy vannak, olykor olvashatják is munkáinkat, tehát szintén nem árt…Olvasd tovább →
To, že koho považujeme za prvú dámu, je samozrejme veľmi subjektívna vec. Sú prvé dámy, ktoré už nie sú medzi nami, ale keď niečo píšeme alebo hovoríme, na zátylku cítime ich pohľad a vieme, že musíme byť na pozore (pre mňa je takou Tekla Dömötör alebo Sona Kovačevičová). A potom sú také, ktoré sú síce medzi nami, ale už skôr…Olvasd tovább →
Tudom, meglehetősen rendhagyó az ilyen kettős köszöntés, pláne, hogy nem házassági évfordulóról van szó, de nem én tehetek arról, hogy (érkezési sorrendben) Voigt Vilmos és Verebélyi Kincső (kerek?) öt évenként született meg. S ráadásul még (nagyjából) ugyanazt a szakmát is választották. Aztán meg összeházasodtak. Az Ünnepeltek hölgytagjára való tekintettel az évek számának felemlegetésétől (noha született gonoszságomat nagy erőfeszítésbe telik legyőzni)…Olvasd tovább →
