kedd, szeptember 21, 2021

Žiláková, Mária: Počúvajte málo, čo sa iste stálo… Písomná pozostalosť rodiny Izingovcov. Zsilák Mária: Igaz történetre figyelmezzetek…

Az Izing család írásbeli hagyatéka. Budapest: Tatabánya-Bánhida Szlovák Nemzetiségi Önkormányzata 2018, 454 p. ISBN 978-615-00-3792-9

Zsilák Máriának a témában nem ez az első monografikus igényű feldolgozása (legyen itt elég a kisebbfajta szenzációt kiváltó, 54 ponyvanyomtatványt, összesen 65 éneket tartalmazó cérnakönyv közelmúltbeli közreadására utalni[1]), tehát az adott problematikában járatos, az összefüggéseket (nyelvieket, kultúr- és vallástörténetieket, folklorisztikaiakat egyaránt) jól átlátó kutató újabb vállalkozása a most bemutatásra kerülő kiadvány. Jelen kötet egy bánhidai család több generációt átfogó vallási tárgyú írásos (nyomtatott és kézírásos) hagyatékának feldolgozását, közreadását tartalmazza. Noha maga a kötet látszólag kétnyelvű, a részletekre is kíváncsi olvasótól mégis mindkét nyelv, mind a magyar, mind a szlovák ismeretét megköveteli. Terjedelmi okok miatt ugyanis a közreadott forrásanyag, a nyomtatott és kézírásos szövegek csak az eredeti nyelven találhatóak meg. A szerző kísérőszövege viszont mindkét nyelv irányából megközelíthető, miközben közéjük van ékelve egy vegyes nyelvű (számomra nem egyértelműen értelmezhető, jegyzéket és szövegeket is tartalmazó) Függelék, valamint egy irodalomjegyzék (noha az irodalmi hivatkozások az elemzés mindkét nyelvi változatában lábjegyzetben is szerepelnek).

A kötet törzsanyagának rendszerezésénél (egyébként a munkának ez több mint a felét teszi ki: 195–454. p.) a szerző a régebbi publikációs hagyományokat (elsősorban a Ľubica Droppová által kidolgozott katalógus szempontjait[2]) követve a maga, fentebb már említett, korábbi forrásközlése alapján járt el. A „rendszerezés” elsődlegesen tartalmi alapon történik, tehát függetlenül az „adathordozótól”, hogy az például ponyvanyomtatvány-e vagy éppen kéziratos papírlap), és alapos, megbízható szövegközléseket is jelent. A nyomtatott ima- és énekeskönyvek, ponyvanyomtatványok, kéziratos lejegyzések nyelve a cseh, a szlovakizált cseh, valamint a magyar.

A szerző a közreadott anyagot mind tartalmilag, mind nyelvileg is behatóan elemzi, értelmezi. A Zsilák Mária által prezentált hagyaték nemcsak egyedülálló kultúrtörténeti értéket képvisel (azon belül egy sor nyelvi, folklorisztikai, valláselméleti kérdést vet fel), hanem további összehasonlító vizsgálatok számára is megbízható kiindulási alapot jelent.[3] Jól illeszkedik az utóbbi időben örvendetesen megszaporodott, nemzetközi szempontból is értékelhető, komparatisztikai jelentőségű forráskiadványok sorába.[4]