péntek, június 18, 2021

Győr: Bodnár Stúdió Kft. 2017, 139 p. ISBN 978-963-12-8085-3

A könyv szerzője régóta kutatja a Sokoróalja folklórját, eddig több könyve jelent meg e kevéssé kutatott néprajzi táj szájhagyományos kultúrájáról.[1] Új kötetében az 1956-os forradalom és szabadságharc világtörténelmi értelemben is jelentős nemzeti összefogásának lényegét tárja föl az események sokorópátkai mikrokozmoszának értő bemutatásával. Vehrer Adélnak tudományos elmélyültséggel sikerült felmutatnia, hogy a nemzet egészét érintő történéseket a helyi közösségek, az egyes emberek azonosulása, önfeláldozása hitelesítette Magyarországon ezekben a napokban, ez adta a történések forradalmi lendületéhez az energiát, az erőt. A kutatómunka az 1956-os magyar forradalom és szabadságharc 60. évfordulójára létrehozott Emlékbizottság 2016-os támogatási programjának köszönhetően valósult meg, melynek célja a forradalom és szabadságharc helyi történéseinek feltárása, beemelése volt a közösségek élő szellemi vérkeringésébe. A személyes adatfelvételre a forradalmi eseményekben részt vevőkkel – történelmi értelemben minden bizonnyal – az utolsó pillanatban volt lehetőség.

A kötet a Győrtől délre fekvő kistelepülés, Sokorópátka 1956-os eseményeit mutatja be a szájhagyományban élő történetek alapján. A munka lényegi részét azok a folklorisztikai adatok, igaz történetek adják, melyeket öt helybeli forradalmár visszaemlékezései alapján kronologikus rendszerben állított össze a szerző.

A forradalmat megelőző történelmi időszak bemutatásáról szóló fejezetből megismerhetjük az eseményt kiváltó okok sokszínűségét, melyeket a szerző korabeli dokumentumokkal illusztrál (pl. beszolgáltatási vételjegy és elismervény, sertésvágási engedély). Az adatközlők emlékei alapján ismerhetjük meg a korszak hangulatát és az egyéni sérelmeket, melyek a szabadságharc kirobbanásához vezettek. Hasonló céllal került a kötetbe a helyi politikai ügyekről szóló fejezet is.

A következő rész azt mutatja be, hogy az országos, valamint a győri események hogyan gyakoroltak hatást a sokorópátkaiak életére, hogyan terjedt a forradalom híre és ebben milyen szerepet játszottak a Győrbe járó helyi munkások és az akkortájt katonaidejüket a városban töltő falubeliek. Ebben a fejezetben a győri események fotóemlékei egészítik ki a személyes visszaemlékezéseket.

A korszak szimbólumainak megsemmisítéséről szóló rész a Sokorópátkán 1956. október 26-án kezdődő eseményekről szóló visszaemlékezéseket veszi sorra: a Rákosi-rendszer szimbólumainak megsemmisítését, a beszolgáltatási iratok elégetését követhetjük itt végig, ahogy arra az eseményekben akkor részt vevők visszaemlékeznek. Ezt egészíti ki azoknak a levéltári dokumentumoknak a sora, melyek a későbbi perekben érintettek peranyagát, bírósági ítéletek szövegét tartalmazzák. Az itt szerkesztett változatban idézett szövegek eredeti változatának másolata a függelékben tanulmányozható.

A korszak emblematikus győri személyisége, Török István részt vett a sokorópátkai 56-os események kirobbanásában és alakulásában, a róla szóló emlékeket külön fejezetben ismerteti a szerző. Itt a legrészletesebb visszaemlékezés a Török István perében III. rendű vádlottként elítélt Büki Lajossal készített interjú alapján történik.

A további fejezetek a forradalmárok letartóztatásának és előzetesben töltött napjainak emlékeiről szólnak: hogyan élték meg a kihallgatások, kínvallatások borzalmait, a zárka embertelen körülményeit. A tárgyalások menetét bemutató fejezet ismerteti az ’56 utáni büntetőjog sajátosságait, és idézeteket közöl a Népbírósági Tanács ítéletéből a sokorópátkai vádlottak levéltári peranyaga alapján.

A kötet egyik legértékesebb és egyben leghosszabb része a börtönemlékekről szóló fejezet, melyből Dénes Zoltán sokorópátkai elítélt visszaemlékezéseiből pontosan megismerhetjük a zárkák világát, a börtönmunkát, az étkezés körülményeit, sőt jó néhány olyan anekdotát is, melyekben az adatközlő humorral ötvözi az egyébként szívszorító saját emlékeket. Érdemes elolvasni a kisfogházról, a hóhérral történt beszélgetésről és a mezei munkáról szóló anekdotákat. Ezt a fejezetet zárja Dénes Zoltán elbocsátó levelének és egy börtöntárs későbbi levelének másolata, utóbbi sok tanulsággal szolgál a korszak megismeréséhez.

A záró fejezet az elítéltek vallomásait veszi sorra a hazaszeretetről, mindazokról az emlékekről és érzésekről, melyek a szülőföldön maradásra ösztönözték őket, és amelyek azt bizonyítják, hogy bár a munkában később sok hátrány érte őket, a falu közössége a börtönéveket követően őszinte szívvel fogadta vissza, tisztelte és becsülte őket.

A sokrétűen illusztrált kötet függeléke fényképalbumot is tartalmaz a forradalom sokorópátkai résztvevőiről, amely segít abban, hogy a kötetben szereplő résztvevőket még jobban megismerhessük.

Vehrer Adél könyvének külön értéke, hogy a történeti, levéltári dokumentumok feltárásán túl az 1956-os hagyomány kevéssé kutatott folklorisztikai adataihoz járul hozzá gazdag szóbeli emlékanyag ismertetésével. Emellett a kötet értékét növeli, hogy a magyar kiadással egy időben jelent meg a teljes anyag angol nyelvű fordítása is.[2]

Összefoglalva az elmondottakat, Sokorópátka e könyv révén úgy kerül be a tudomány egyetemes látókörébe, hogy megmutatja önmaga legjobb, példamutató múltját a nemzet számára sorsdöntő időszakból. Miután az 1956-os forradalom világtörténelmi értelemben is jelentős nemzeti összefogása e kötet lapjain vált a település élő múltjává a helybéliek sokszor könnyező örömére, úgy 1956 egyetemes történése lett gazdagabb a sokorópátkai események közreadásával.