péntek, június 18, 2021

Kolozsvár: Kriza János Néprajzi Társaság 2004. 290 p. /Kriza Könyvek 23./

A kötet a kolozsvári Babes-Bolyai Egyetem Néprajzi Tanszéke végzős vagy éppen végzett hallgatói írásaiból ad válogatást. Simon Boglárka nyitó dolgozatában egy budapesti vietnami egyetemista közösség tagjai a magyar (modern) és a vietnami (tradicionális) „kultúráról” vallott sztereotípiáit, viselkedésmintáit kísérhetjük figyelemmel. Bokor Zsuzsa Torino és környékét, az egyik legkedveltebb olaszországi migrációs zónát vizsgálta meg a román nők munkahelyteremtése szempontjából. A szerző az interperszonális és interkulturális viszonyokat figyeli, de egyben rámutat a migrációs stratégiákra is. Vincze Kata Zsófia a budapesti zsidóknak a szombat ünnepére vonatkozó előírásokkal kapcsolatos megnyilvánulásait elemzi. Harbula Hajnalka egy kolozsvári 1970-es 80-as évekbeli kimondottan nők számára üzemeltetett vendéglő szerepét vizsgálja meg mélyinterjúk segítségével. Jakab Albert Zsolt nemzetiségileg vegyes környezetben, a román többségű Kolozsváron is dívó falfirkálás szövegeit vizsgálja, s anyagát a következőképpen csoportosítja: politikai-közéleti falfirkák; vallási és szektagraffitik; sporteseményt, sportéletet tükröző falfirkák; ifjúsági graffitik. Könczei Csongor a hagyományos tánckultúra jelenkori változásait feszegeti („a falusi diszkóban néptáncot táncolnak?”). Miklós Zoltánt egy falusi környezetből származó üzletember életének minőségi változásai, kapcsolathálója foglalkoztatja. Kinda István külföldről (Hollandia) érkező egyházi segélyek gazdasági, társadalmi hatásait mutatja be, miközben az ezzel kapcsolatos konfliktushelyzetekre is rámutat. Peti Lehel egy Kis-Küküllő menti agrártelepülés rendszerváltást követő gazdasági stratégiáinak változásait kíséri figyelemmel. Turai Tünde a szilágysági nagycsalád intézményének továbbörökítési lehetőségeit, bomlását vizsgálja. Demeter Éva a húsvéti tojásnak a tavaszi szokáskörben betöltött adomány- és ajándékszerepét értelmezi, megállapítja, hogy a tojásírás fellendüléséhez külföldi testvértelepülési kapcsolatok (is) és a turizmus nagyban hozzájárultak. Ilyés Sándor narratívák alapján a hiedelemhagyományoktól való eltávolodás folyamatára mutat rá. Szikszai Mária pedig a kódexirodalom alapján Remete Szent Antal-legendáival foglalkozik.
A kötet dolgozatai általában az 1989-es rendszerváltás után kialakult/átalakult jelenségekkel foglalkoznak. Rajtuk keresztül egyben a „kolozsváriak” érdeklődési köréről is ízelítőt kapunk.