Szá­raz Mik­lós Györ­gy: Ci­gá­nyok. Eu­ró­pa in­di­án­jai

Bu­da­pest: He­li­kon 2007, 279 p. ISBN 978-963-227-092-0

Szo­kat­lan vál­lal­ko­zás egy szép­író­tól, hogy egy ös­­sze­fog­la­ló nép­raj­zi, ant­ro­po­ló­gi­ai mû­vet ír­jon egy ki­sebb­sé­gi kul­tú­rá­tól. Szá­raz Mik­lós Györ­gy ezért nem is egy mû­fa­ji­lag be­so­rol­ha­tó köny­vet tett le az asz­tal­ra. Ne­vez­het­nénk a sok­mû­fa­jú al­ko­tást tes­tes es­­szé­nek, igé­nyes fo­tó­al­bum­nak, szép­pró­zá­nak, ri­port­nak, tör­té­né­szi, vagy nép­raj­zi szak­mun­ká­nak, még­sem ér­de­mes szét­szab­dal­ni ezt a za­var­ba ej­tő, ám két­ség­te­le­nül jó mû­vet.
Ta­lál­ni ben­ne szo­ci­o­ló­gia, nép­raj­zi, ant­ro­po­ló­gi­ai szem­pon­to­kat, igaz és szo­mo­rú élet­tör­té­ne­te­ket, tu­do­mány­ta­lan, de ér­de­kes fej­te­ge­té­se­ket a ci­gány kul­tú­rá­ról, idő­ről, szo­kás­vi­lág­ról, élet­fel­fo­gás­ról. Min­den­eset­re meg­ál­la­pít­hat­juk, hogy Szá­raz Mik­lós Györ­gy köny­ve el­sőd­le­ge­sen az elő­í­té­le­tek le­épí­té­sét, és a ro­má­kat szol­gál­ja, s mind­ezt úgy te­szi, hogy nem rág­ja a szánk­ba a so­kat han­goz­ta­tott elő­í­té­le­te­ket, az el­zár­kó­zást, a köl­csö­nös bi­zal­mat­lan­sá­got, a tu­dat­lan­sá­got és fé­lel­met.
A könyv fel­épí­té­se, gaz­dag fo­tó­anyag­gal il­luszt­rál­va a kö­vet­ke­ző: az elő­szót és a be­ve­ze­tést a ci­gány nyel­vek tag­la­lá­sa kö­ve­ti, majd a ci­gány­ság ho­má­lyos ván­dor­út­ját mu­tat­ja be In­di­á­ból, Per­zsi­án át Bi­zán­cig. A Ka­lan­do­zók fe­je­ze­tét a Ci­gány him­nusz­ból vett idé­zet­tel in­dít­ja:
Egész vi­lág el­len­sé­günk,
Ûzött tol­va­jok­ként élünk.
Nem lop­tunk mi csak egy sze­get
Jé­zus vér­ző te­nye­ré­ből.
Is­ten kö­nyö­rülj meg ne­künk,
Ne szen­ved­jen to­vább né­pünk,
Meg­át­koz­tál, meg is ver­tél.
Örök csa­var­gó­vá tet­tél.

A kö­vet­ke­zők­ben a ro­mák­kal kap­cso­la­tos elő­í­té­le­te­ket tár­gyal­ja. A Rab­szol­ga­ság föld­jén cí­mû rész a ha­vas­al­föl­di és mold­vai ci­gá­nyok éle­té­ről szól, va­la­mint fog­la­ko­zik a blakhokkal, vla­hokkal, olá­hok­kal, és a ci­gány­tör­vé­nyek­kel egé­szen a fel­sza­ba­du­lá­su­kig. A ma­gyar­or­szá­gi ro­má­kon kí­vül a spa­nyol­or­szá­gi­a­kat, és a Fran­cia­or­szág­ban élő­ket is be­mu­tat­ja. Majd a re­gény­írók ro­man­ti­kus, ne­mes vad­em­ber alak­ját pró­bál­ja meg­cá­fol­ni, il­let­ve ez­zel kap­cso­lat­ban út­ba­i­ga­zí­ta­ni az ol­va­sót. Ez­után a tör­té­nel­mi ci­gány­ság ide­jé­ből át­lép a mo­dern idők­be, ahol a ciganoló­gia alap­ja­it ír­ja le, és a ko­ra­be­li ci­gány­ös­­sze­írá­sok ada­ta­it hoz­za. A Por­ra­j­mos (Az el­emész­tés) cí­mû fe­je­zet­ben a faj­bi­o­ló­gia és a Holokauszt fá­jó tra­gé­di­á­it ad­ja köz­re. A kö­vet­ke­ző, Nap­ja­in­kig cí­mû rész­ben a ci­gány­ság szo­ci­a­liz­mus alat­ti hely­ze­tét mond­ja el, a fe­ke­te iga­zol­ványt és az erő­sza­kos as­­szi­mi­lá­ci­ós tö­rek­vé­se­ket mu­tat­ja be, il­let­ve a nem­ze­ti és et­ni­kai ki­sebb­sé­gek­ről szó­ló tör­vé­nye­ket elem­zi. A ro­mák élet­mód­ját há­rom fe­je­zet­ben is tár­gyal­ja, ezek­ben fog­lal­ko­zik moz­gé­kony­sá­guk­kal, sza­bad­ság­vá­gyuk­kal, a ci­gány bí­ró­ság­gal (kris), a sze­gény­ség­gel, a mun­ka­vég­zés­sel, a gyer­mek­ne­ve­lés­sel és a min­ta­adás, min­ta­kö­ve­tés, is­ko­láz­ta­tás prob­le­ma­ti­ká­já­val. A be­fe­je­zés előtt utol­só fe­je­zet a ci­gány mu­zsi­kát kö­ve­ti nyo­mon a rég­múlt­tól, egé­szen nap­ja­in­kig.
A kö­tet hoz ugyan fel­hasz­nált és aján­lott iro­dal­mat, vi­szont nincs jegy­ze­tel­ve, ezért sem fo­gad­ha­tó el tu­do­má­nyos mû­ként. El­len­ben va­ló­szí­nû­leg nem is ez volt az író cél­ja. Sok­kal in­kább az, hogy egy­szer­re mu­tas­sa be a ro­mák vi­lá­gát be­lül­ről, és a kü­lönb­sé­gek rend­sze­re­ként, kí­vül­ről is. Vé­le­mé­nyem sze­rint ez si­ke­rült is a szer­ző­nek.