Szabó László: Gömör és Kishont vármegye paraszti társadalma
A gömöri magyarság néprajza IV. Debrecen, 2005, 464 p. ISBN 963 472 930 4.
Szabó László a magyarországi társadalomnéprajz egyik legjelesebb, egyéni, iskolateremtő szemlélettel dolgozó kutatója. A Debreceni Egyetem – a kutatás kezdetekor Kossuth Lajos Tudományegyetem – Néprajzi Tanszéke pedig (más tájegységek mellett) Gömör kutatásának legelkötelezettebb mûhelye. Egyrészt ez a két alapadottság Szabó László kötetének külső, de lényeges meghatározója. Az Ujváry Zoltán nevéhez köthető kezdeményezés, a húsz évnél is hosszabb ideig tartó és a munka közben ötvennél is több kötetet eredményező Gömörkutatás az ezredfordulón megérett az összegzésre, a részeredmények egésszé formálására és közreadására. Másrészt ennek a szándéknak a megvalósulása a kötet. Szabó László egyéni munkásságában pedig a Bakó Ferenc vezette palóckutatás szerves kiegészítéseként értelmezhető, hiszen abban a sokszerzős, négykötetes monográfiában is az ő tollából olvashatjuk a palócok társadalmának tudományos leírását és elemzését.12
Szabó László pályája kezdetétől fogva foglalkozik a társadalom kutatásával. Nem csupán témaként, hanem – ami sokkal meghatározóbb – minden kutatási tárgyat megközelítő szemléletmódként is. 1967-ben jelent meg első ilyen, tudománytörténeti áttekintés jellegû cikke13, 1970-ben írt először a többi módszertani megközelítéssel is összevetve sajátjáról14, 1977-ben kezdte folyamatosan kidolgozni a Magyar Néprajzi Lexikon e témájú szócikkeit15. Ezt követően, az Ipoly völgyével kezdve, a magyar nyelvterület Dunán inneni részének (a mai országhatárokat túllépve) több tájegységén folytatta kutatásait, adta közre eredményeit a teljes, de körülhatárolható társadalmakat vizsgálva, miután annak összetevőit egy-egy vidéken, településen, Zempléntől a Három városig (Cegléd, Nagykőrös, Kecskemét), egy-egy részletében – például rokonsági rendszer, nagy-és kiscsalád, munka-és üzemszervezet, lokális közösségek – erre az időre már sok tanulmányában megvizsgálta.16 A komplexitást a későbbiekben földrajzi szempontból is igyekezett megközelíteni, A magyar rokonsági rendszer címû alapvető fontosságú munkájában.17 Több mint tíz évvel az ismertetni szándékozott kötet megjelenése előtt saját társadalomnéprajz-értelmezését is könyv formájában adta közre.18
Mindezekből látható, hogy a mai magyar néprajztudomány egyik, ha nem „a” legtöbb tapasztalatot magáénak mondható terepmunkása tisztelte meg tudományos odafigyelésével, több más vidéken „kipróbált” és immár kikristályosított módszertannal ezt a manapság sok szempontból hátrányos helyzetû, kevéssé feltûnő vidéket.
Gömör társadalmának bemutatását, elemzését az egyik legerősebb jellegzetességével, a nemességgel és annak rétegeivel kezdi. A további társadalmi rétegek tekintetében sorban halad: a Faluszervezetet, közigazgatást követi A falvak társadalma: vérségi, lokális, vagyoni csoportok, azaz. a Nagycsalád, a Csûr-, udvar- és szállásközösségek, a Kiscsalád és a rokonság, a Mûrokonság. Kutatásainak és sajátos munkamódszerének másik súlypontját mindig maga a munka jelenti, itt is a munkaszervezeti formák – az egyéni munkák, családi munkák, egyszerû kooperáció, társasmunkák – és altípusaik, azaz gazdasági szükség, szórakozás, rituális vagy kultikus célból, külső organizációs erők hatására létrejött társasmunkák, illetve bérmunka – zárják a társadalomrajzot, A kiscsaládok és a falu munkaszervezete címû fejezetben.
A hatalmas munka összetételéből is látható, hogy Gömör társadalmát ilyen szempontok szerint ilyen mélységben még senki nem vizsgálta. Gyakran hivatkoznak kisebb-nagyobb tanulmányok a vidékre jellemző nagycsalád korai említésére a forrásokban, és ez valóban a társadalom egyik fontos jellemzőjére világít rá, ám mégis csupán egy része az egésznek. Jelentőségét és jellegzetes, az élet egészét formáló szerepét Szabó László is hangsúlyozza, de nem szakítja ki a vérségi kapcsolatok teljességének hálójából. Hasonló, már-már közhelyként kezelt megállapítás a gömöri nemesség, főleg a kisnemesség mintaadó szerepe a paraszti, jobbágyi rétegek számára. A könyv hangsúlyos fejezetet szentel a kérdésnek, elemzi mind a nemesség belső tagoltságát, mind tulajdonképpeni továbbélését a faluszervezet vezetésében. Folyamatosan ki-kitér arra, hogy egy-egy közösség mit „köszönhet” a nemesi mintakövetésnek, de arra is, hogy milyen hatást tudott gyakorolni egy-egy hosszú ideig aktív tanító a falvakban, városokban. A kutatómunka fókuszában a 19. század utolsó évtizedétől a második világháborúig terjedő időszak áll, elsősorban a falvak életében, területileg pedig Gömör mezőgazdasági vidéke – ám ez nem jelenti azt, hogy ne tekintetne vissza az időben a 18. századra is, hatásaiban ne figyelne a városok jelentőségére, földrajzilag pedig a Garam-mentére és a bányavidékre is. Ha beszélt nyelv és nemzetiség tekintetében írjuk körül, elsősorban Gömör magyar részéről szól – ám kitekintve szlovákokra, németekre, ruténekre is (sőt reflektálva a szlovák néprajztudomány tájicsoport-fogalmára is, összevetve a magyarországi csoportosítás gyakorlatával). A néprajzi tudományos irodalomban megszokott források mellett Szabó László nem csupán hangulatfestőként, hanem következtetéseket levonva használja a szépirodalom egy részét is. A gömöri „irodalmi véna” is közismert kifejezés, de Szabó László felhívja a figyelmet ennek racionalitására, a kisnemesek irodalmi igényének erejére, többek között az anekdota mûfajának népszerûségével igazolva azt. Mindamellett a szakirodalommal is megerősíthető eredményeket fogalmaz meg irodalmi mûvekből.
Könyvével a néprajztudomány egyik nagy „hátrányát” küszöbölte ki. 20–50 év múlva nem lett volna elvégezhető ez a munka, hiszen ha tárgya, az élő társadalom rögzítés, akár csak szinkron leírás nélkül változik meg, az többé nem rekonstruálható, a későbbi elvileg lehetséges elemzés, azaz a tudomány számára elveszett. Szabó László munkája azonban –mivel számtalan forrást elemez, hoz összhangba – bármilyen tárgyú későbbi kutatáshoz fontos adatokat szolgáltat, de ennél lényegesebb, hogy könyvével alapot is teremtett azokhoz, mivel az, amiről ír, mindent átsző, minden témához hozzátartozik.