Glässer Norbert szerk.: Óbecse a polgárosodás útján / Бечеј на путу ка грађанском друштву
Óbecse: Óbecse Község Képviselő Testülete 751 p. ISBN 978-86-84819-72-9
Népes szerzőgárda jegyzi a vaskos, szerb és magyar nyelvű tanulmányokból álló, sok tekintetben előremutató, igen terjedelmes és sok illusztrációt magába foglaló, Óbecsén kiadott tanulmánykötetet. Elöljáróban annyit meg kell jegyeznünk, hogy Óbecse politikai életének mai szereplői, szerbek és magyarok, képesek voltak felülemelkedni a pillanatnyi pártérdekeken, és ciklusokon átívelő támogatásban részesítették az alapkutatásokat, majd magát a kész művet is megjelentették. Nem sok ilyen példát tudunk hozni Szerbiából, de megkockáztatom, hogy máshonnan sem itt, Kelet-Közép-Európában!
A kötet szerzői, történészek, egyháztörténészek, néprajzkutatók, művészettörténészek, szerbek és magyarok mindannyian a kisváros, Óbecse történelmi múltjának egy szeletét dolgozták fel gazdag levéltári forrásanyagra támaszkodva. A kutatást szervezők szándéka az volt, hogy bevonják a munkába a belgrádi Néprajzi Tanszék oktatóit, kutatóit és az újvidéki Történelem Tanszék tudósait, de a két egyetemi intézetből nem érkezett válasz a felkérésre. Így maradt a feladat az óbecseiekre és a meghívott vajdasági és magyarországi szakemberekre.
A kötet tanulmányai három nagy témacsoport köré szerveződtek: Mérföldkövek Óbecse történetében, A modernizálódó Óbecse, Ünnepek és hétköznapok, valamint Függelék (a felsorolt témakörök egyszersmind a mű fejezetcímei).
Az első tanulmányt Pejin Attila írta, Óbecse a Tiszai korona-kerületben 1751–1848 címmel. A szerző tulajdonképpen a polgárosodás kezdetéig tekintette át a város legújabb kori történetét, ami azért fontos, mert a későbbi események eredőjéül is szolgálnak az akkor történtek.
Glässer Norbert és Zima András az Óbecse polgári arculata című tanulmányban a rendi világból a polgári világba történő átmenet helyi sajátosságait vizsgálta, méghozzá azt a folyamatot, amelynek végén a rendi korona-kerületi elitből polgári elit lett. Nagyon szemléletesek azok a példák, melyekben a kiegyezéssel létrejövő új struktúrában, a kisváros társadalmának nem rendi rétegéből valók helykeresését mutatják be. A két szerző komplex szemléletének köszönhető az átalakuló gazdasági struktúra vizsgálata, melyben az új elit kialakította a saját helyét. Végül, kitekintés erejéig, de foglalkozik a tanulmány az első világháborúban az elitet ért kihívásokkal is.
Klamár Balázs Impériumváltások Óbecsén 1918–1944 címmel írta meg a 20. századi sorsfordító történelmi helyzetekről szóló tanulmányát. A szerző részletesen tárgyalja az őszirózsás forradalom helyi eseményeit és a szerb hadsereg bevonulását, ami voltaképpen a Trianont előkészítő impériumváltás előzményeként zajlott. A tanulmány a második impériumváltást, a magyar csapatok 1941-es bevonulását, a berendezkedő magyar közigazgatást, majd az 1942-es razzia helyi hatásait és az 1944-es eseményeket is bemutatja, nem hallgatva el az azt kísérő atrocitásokat sem. Figyelemre méltó a szerző munkájában, hogy sok szerb és magyar írott forrást kutatott fel és elemzett, illetve a még élő szemtanúk visszaemlékezéseit is igyekezett rögzíteni.
Mód László dolgozatában, mely az Adalékok Óbecse gazdálkodásához címet viseli, a település elöljáróságának szerepét vizsgálta az állattartás megszervezésében és a határhasználat rendjének szabályozásában. Áttekintette az állatállomány változását és a legeltetési rend kialakítását, illetve a legelők kijelölését is. Külön írt a pásztorok fogadásáról, bérezéséről.
Mák Ferenc A járásosztás bácskai vitái a Tisza mentén című tanulmányában valójában a járásosztás sajtóvitáját tekintette át igen részletesen, méghozzá annak a pernek kapcsán, mely kincstári nyomásra az 1871. évi, a közlegelők felosztásáról szóló törvény kihirdetése kapcsán folyt.
Kulik Melinda Fejezetek az Óbecsei Ipartestület történetéből 1885–1914 között című cikkében a kisváros ipartestületének működését és a tanonciskola alapítását, működését írta le. Külön kitért a testület székházának építésére, az egyesületi zászló elkészíttetésének körülményeire és bemutatta a testület részvételét az Ezredévi Kiállításon.
Silling Léda Jegyzetek és pillanatképek az óbecsei vásárról címmel írt cikket a kisváros vásártartási jogának történetéről, elemezte a településnek a tiszai vásárvonalban betöltött szerepét és felvillantott képeket a helyi vásár és pótvásár világáról is.
Szerda András A fa útja Máramarostól Óbecséig című tanulmánya az óbecsei tutajosok és fűrésztelepek működését mutatja be a kisváros gazdasági életében. A cikket a kötet szerkesztője látta el jegyzetekkel és egészítette ki forrásokkal.
Glässer Norbert és Simon András szerzőpáros A bércséplés mint polgári vállalkozás címmel az óbecsei határban működtetett cséplőgépek tulajdonosi hátterét vizsgálva a vállalkozást és az ahhoz kapcsolódó vállalkozói életformát, életstratégiát mutatta be.
Dévavári Beszédes Valéria Óbecse építészeti öröksége című tanulmányában a település népi építészeti emlékei mellett a paraszt-polgári építészet jeles objektumait is számba vette. Kezdte mindezt a település szerkezetének elemzésével, majd külön kitért a műemlék jellegű belváros épületstruktúrájára is.
Jasmina Jakšić szerb nyelvű tanulmányának címe A szecesszió nyomai az óbecsei városközpont építészetében. A szerző igen részletesen elemezte Óbecse építészetének a századfordulón kiteljesedő szecessziójának „vidékies” vonásait. A városban „földszintessé” váló stílus társadalmi beágyazódására is figyelemre méltó megállapításokat tett.
Glässer Norbert és Zima András A község polgárai, Óbecse és polgárosuló társadalmának öröksége című dolgozatban a polgári világ kereteiről, a példás polgári életről, a közéletben elfoglalt szerepekről írt. A feltörekvő polgárság kultúraépítő tevékenységét vizsgálták, illetve e tevékenység helyi fórumait vették számba azzal, hogy a világpolgárrá válás helyi modelljeit is felvillantották.
Rokay Zoltán A katolikus vallású középréteg és templomi mecenatúra című tanulmányában az óbecsei Nagyboldogasszony Főplébánia 19–20. századi példáján keresztül mutatta be a város paraszt-polgári közösségének vallásos buzgalomból fakadó mecénás tevékenységét, érintve a kisemlékállítás kérdését is, de főként a templom felszerelésére fókuszált.
Dušan Opinćal cikkében az Óbecsei egyletek a 19. század második felétől a második világháború kezdetéig cím alatt száz évet vizsgált a város művelődéstörténetéből, melyben az egyletek szerepét elemezte. Megállapította, hogy az egyesületek nemzeti alapon szerveződtek, és a szerb, magyar, zsidó hagyományápoló és művelődésszervező tevékenység 1920 után a városba települő orosz emigránsok egyesületeivel bővült. A későbbiek során, vagyis az első világháború után – így a szerző –, már „vegyes összetételű” egyesületek is létrejöttek, mint pl. a Francia Klub, a Vöröskereszt Egyesület vagy a Munkás Olvasókör.
Barna Gábor és Pernye-Klamár Sára Egyletek és egyesületi élet Óbecsén a 20. század közepéig címmel a város polgári egyesületeinek története mellett a vallásos társulatok és imaközösségek szervezeti felépítését és a vallási életben betöltött szervezetszociológiai szerepüket is áttekintette. Az irányító-szervező tevékenységet folytató egyének lokális példáinak társadalmi fontosságát, beágyazódottságát külön elemezték.
Mák Ferenc Közszellemet alkotni és azt maradandólag fenntartani cím alatt az óbecsei magyar nyelvű sajtó identitásformáló hatását vizsgálta, illetve szemlézte az igen gazdag újságkiadói tevékenységet a városban.
Radoslav Mihailović A nemesi és polgári otthontól a múzeumig című tanulmányában Óbecse egykori nemeseinek és polgárainak a városi múzeum képzőművészeti gyűjteményében lévő portréiról és a portrét alkotó festőkről írt elemzésében, felvázolta a kort, illetve a korízlést, vagyis azt a társadalmi miliőt, melyben ezek az alkotások születtek.
Frauhammer Krisztina tanulmánya Madonnák, csábítók és múzsák címmel olvasható a kötetben. A szerző a 19. századi nőalak képeslapokon látható ábrázolását elemezte. A vizsgálat alapját Dušanka Dunđerski gyűjteménye szolgáltatta, aki a bárói rangot szerzett család megbecsült tagja volt a város társadalmában.
Pejin Attila másik tanulmánya az óbecsei képes levelezőlapokról Magunkról a világnak címmel jelent meg. Kicsit messziről indult a történet, mert áttekintette a képeslapok történetét is, de ebben az áttekintésben már ott vannak az óbecsei kiadók és nyomdászok is. A tanulmány végén a képeslapok üzeneteit elemezve számba vette azok képi és szöveges mondanivalóját egyaránt.
Kulik Melinda Mindennapok a Grünbaum-Galambos és a Gombos házban a két világháború között címmel életmódvizsgálatot tett közzé egy volt szobalány visszaemlékezései alapján, aki a család szolgálatában állt 1936 és 1944 között.
Gleszer Erik egy jeles óbecsei személyiségről írt tanulmányt Than Károly élete és emlékezete címmel. Az Elzászból Magyarországra települt család tagjai 1826-ban kerültek Óbecsére. A Than fivérek emlékezete ma is szerves részét képezi a várostörténetnek. A szerző a kémikus Than életútját mutatta be.
Frauhammer Krisztina Képekbe zárt mindennapok címmel az óbecsei Pulai család irattárában őrzött képeslapokból kivilágló korszellem és korízlés elemzésére vállalkozott. Áttekintette az életmódváltozással megjelenő szabadidő kihasználásnak a kor kínálta lehetőségeit, melyeket a képeslapok „mesélnek” el.
Simon András tanulmánya Polgári gasztronómia és fogyasztás, vendéglátóhelyek, asztaltársaságok címmel az Óbecse paraszti és polgári táplálkozáskultúrájában megmutatkozó tendenciák felvázolására, valamint a fogyasztás gazdasági és társadalmi összefüggéseinek megrajzolására tett kísérlet. Beszédesek az alfejezetek címei: Gazdálkodás, élelmiszeripar, terménykereskedelem, szövetkezetek; Élelmiszerek és alapanyagok beszerzése és vásárlása; Társasági élet, közösségi alkalmak – kocsmák, vendéglők, asztaltársaságok; Szakácskönyvek, szaksajtó; Ínségesztendők, háborús évek.
Szügyi Ferenc Polgárság és névadási szokások az óbecsei római katolikus és pravoszláv anyakönyvek példáján címmel a névadási szokásokat elemezte az egyházi anyakönyveket vizsgálva 1851 és 1895 közötti években.
Klamár Zoltán Felekezeti, nemzeti és lokális emlékezet – identitáselemek Óbecse térkijelölő gyakorlatában című tanulmányában az identitáskonstrukció térbeli megjelenésének tárgyiasult formáit vette számba, méghozzá a lokalitás közös kulturális gyökereit vizsgálva. A dolgozat fejezetei (A térkijelölés kulturális gyökerei – a város lakosságának múltja; A térkijelölés példái: a felekezetek jelei; A térkijelölés példái: az államhatalom jelei; A térkijelölés példái: falfirkák, plakátok, gyászjelentések, hirdetések, emlék- és cégtáblák) a kijelölés általi sarokpontokat vizsgálják, melyekre építve egyik vagy másik nemzeti közösség birtokba veszi, számára otthonossá teszi a lakókörnyezetét.
A könyv végén található a Mák Ferenc által összeállított óbecsei bibliográfia, valamint egy forrás- és illusztrációjegyzék.
A szerzők a tanulmányokat – egyéni szempontjaik alapján, jobbára a szerkesztői kívánalmaknak megfelelően – anyanyelvükön írták meg és csak a hosszabb-rövidebb összefoglalók jelentek meg fordításban.