Alsó-Ipoly népe a 18. században

A Kárpát-medence északnyugati részének legjelentősebb folyója az Ipoly. Folyásvidékének alsó szakaszán, Vámosmikolától a torkolatáig, a Dunába ömléséig viszonylag sűrű a településhálózat. A toroklatvidéki táj jelentősebb helysége Szob. A folyó bal partján, illetve mentében helyezkedik el északkeleti irányban Ipolydamásd, Letkés, Ipolytölgyes, valamint Vámosmikola. Az Ipoly vidékéhez csatlakozik a hegyek közé ékelődő Nagybörzsöny. Az Ipoly túlsó, északi oldalán Mikolával átellenben van Ipolypásztó, amelyet a korabeli források Pásztoha néven említenek. A folyás mentében található Kiskeszi, Ipolyszakállas, a torkolatvidéktől kissé távolabb pedig Bajta, Helemba és Leléd.
A 18. századi életkörülmények megismeréséhez legfontosabb történeti forrás a Mária Terézia-féle úrbéri összeírás, s annak dokumentumai. A reformjairól nevezetes uralkodó 1767. január 23-én bocsátotta ki az úrbérrendeletét, amellyel országosan rendezni kívánták az úrbéri viszonyokat, adózási rendszert szabályozni, illetve meghatározni az úrbéresek által használt földek, a jobbágytelek (sessio) nagyságát, rendezni az úrbért, amelyet az urbáriumban rögzítettek (lásd Novák 2006). Kilenc pontból álló kérdőívet készítettek, amelybe a kérdezőbiztosok helységről helységre járva – a települések elöljáróinak hitelesítésével – rögzítették az adott válaszokat. A kérdőív kilenc pontja:
„1. Vagyon-é valamelly urbariumjok, s ha vagyon, minéműek és micsoda üdőtül fogva hozattatott bé?
2. Ahol penigh semmi urabariumok ekkoráig nem voltak, contractus szerint-é, avagy bé vett szokás és usus szerént az jobbágyi roboták tétettek? És olyatin robotáknak pediglen ideje mioltátúl fogvást kezdődött és vétetett bé? Nem de tallán az mostani contractusok előtt más urtbariumok voltak, és azok micsodássak voltanak? És mikor kezdődött robotolásnak módgya?
3. Ahol semmi urabariumok és contractusok nincsenek, az szokott és ususba vett jobbágyi adók mibül állók; ezen föllyül mikor és mi móddal az ollyatin szokásba vett robotok kezdődtek?
4. Minden helségnek micsoda és minemő haszonvétele, ugy ellenben micsoda kárára szolgáló állapoti határában vannak?
5. Hány és micsodás szántóföldeket és réteket egész ház helyes jobbágy bír, egy hold föld hány posonyi mérőre való, és a réteken maga ideiben sarjut kaszálni lehett-é?
6. Egy-egy jobbágy által hány napi és mindnemő robot, mennyi számú vonyó marhával eddiglen az uraságnak tétetődöt és az menetelek és jövetelekkel az jobbágyoknak számláltatott-é az robotában, vagy sem?
7. Az kilenczed eddighlen és micsoda időtűl fogvást mikbül adatott és azon kilenczednek kiadása azon vármegyebéli és más dominiumokban szokásban vagyon-é? És miket még az jobbágyság más adó feiben esztendőnkint maga földes uraságának adott, és jelesen az adók és ajándékok az földes úr által akár kész pénzben, akár naturálékban mibül állók?
8. Hány puszta ház helyek vannak minden helségben, melly időtül fogvást, és mi okbúl pusztultak el, és ki által birattatnak?
9. Az jobbágyok szabadok-é, vagy örökössek?”

Az összeírást végző hivatalnokok vármegyéről vármegyére, helységről helységre jártak összeírni a kérdőpontokra történő válaszokat. Pest-Pilis-Solt vármegyében már 1768-ban (Novák 2006), Hont vármegyében az 1769. esztendőben, valamint 1770 első hónapjaiban végezték el a munkát. Vidékünkön Ipolyszakállas kivételével – amely mezővárosi rangú helység, oppidum volt1 – a települések falvak (possessio) voltak. A kérdezőbiztosok a falu elöljáróit kérdezték, akik – írástudatlanok lévén – kezük keresztvonásával hitelesítették a dokumentumot. Sem a főbíró, bíró (judex, rychtar), sem a törvénybíró (legislator), sem az esküdtek (jurati) nem tudtak írni, csupán – ahol volt – a jegyző hitelesített saját keze aláírásával.
A kérdőpontok válaszadásával egy időben készítették el az úrbéri összeírást (conscriptio). Regisztrálták az egyes úrbéresek tényleges birtokában lévő házastelek, szántóföld és kaszáló rét területnagyságát. Ezek szolgáltak alapul az úrbérrendezés számára, amelyet az 1770-ben megállapított urbárium foglal magába. Ebben az úrbéri összeírásban az egyes jobbágyokat már az úrbérrendeletben meghatározott nagyságú jobbágytelek keretei közé sorolták.
Az úrbéri felmérés az adott helység lakosságának nyelvén történt. A szlovákság körében érezhető az összeírók nemzetiségi hovatartozása is, akik a biblikus ócseh nyelvet s a szlovák nyelvjárásokat használták. A vizsgált terület helységei közül Bajtát, Helembát, Kis-Keszit, Ipolypásztót, Ipolyszalkát, Vámosmikolát magyar, Nagybörzsönyt német, Ipolydamásdot, Lelédet, Szobot többségében szlovák nyelvű lakosság lakta. Érdekességként említhető meg, hogy míg a szlovákok vallomásait nyelvükön rögzítették, a börzsönyi németekét – akárcsak Nagymaros, Zebegény esetében is – magyarul írták le.
Az úrbéri kérdőpontokra adott magyar nyelvű választ Letkés, a szlovákot Szob példáján mutatjuk be. Letkésen 1769. június 20-án végezték az összeírást. A kérdőpontokra az alábbi feleletek adták:2
„1mo Itt semmi Urbariom nintsen.
2do Száz húsz ftott 15 dn. Esztendőnkint Censusul fűzetnek melly suma pénzbúl minden Gazdara essik 87 ½ dn Zellérre pedig 15. dn. a’ mi abbúl hibázzik, közönséges jövedelemből tolgyák. Ezen Censusban 5 fn. Malom és 21. fn. Palinka Korcsmabeli Arenda foglaltatik, mind ezekből Uraság Tisztye előtt Esztendőnkint számot szoktanak adni. Sem Contractus itt nintsen, hanem a’ régi szokás szerint robottákot tesznek.
3tio A meg nevezett Censuson felüll, valamire kívántatnak gyalog és marhával dolgoznak.
4to Van a’ Hellységnek 12 szekire valo réttye, elegendő marha éllő földgye tűzre s- uraság engedelmével épületre valo fája is, két darabban 22 kilás földgye, fél kilenczed Désmat adogatnak. A Fölgyeiket és Réttyeiket zápor essők bé szokták arkolni mivel partos hellyeken vannak, a’ szántó földek nehezebben, némellyeket ippen nem lehet trágyázni, a’ mikor ki önt az Ipoly rétekben nem kevés károkat tesz.
5to Minden Gazdának Ortoványokat ki vévén 11 darabban 28 kilás fölgyei 3. darabban harmad fél szekér termő réttyei Vannak, nem = egyenlők a’ Hold földgyek, a’ sarjut nem masut, hanem a lapós helyeken lehet kaszálni.
6to Nánan szénát kaszálni, győjteni, Hordani, oda valo menetellel s- visza jövetellel őszel négy nap, Tavaszal annyi ideig szántani és vetni, egy hítig trágyát hordani Őszi gabonát többnyire 4. Nap Annyi nap Tavaszt aratni, és Helyben ősze hordani szoktak, Gulyabeli Marhának szalmazasara egy holnapig hetenkint egy egy szekeret álétanak, 20 kapásra való Esztergami szöllőben mindenémő munkát tesznek, a’ Budai és Budai Préshez Désmaláskor hol 4. hol 6. gyalog Ember 4. néha 6. Hétreis köldeznek, a’ Désmát Budárúl többnyire Hajón, mellyet 8. 9. Lovon vontattak, annyi Gyalog Embert adnak Esztergamig, onnat N. Szombatba hol 15. szekeren, hol huszon ötön is horgyak vagy 2. Esztendőben, ippen Budárúl szekereken N. Szombatba vitték. 100 öll fát az ide való Erdőkben vágnak Szobra hordanak s ha ott = helyben uraság el nem adhattya, a’ Hajóba rakják, s- Esztergamig viszik, hol 6 hol 8. szekeretis Öres Hordókért Nagy Szombatba köldenek, s- Ezeken kivűl akármely munka kivántatik meg teszik, 4 Marhán dolgozni szoktak, mint hogy eddig urbariomok nem volt robottába nem számláltatott az uttyok.
7mo Az előtt Tized Désmát vagy 24. Esztendőtül fogvást, fél kilenczedet is Gabonábúl, Borbúl, Méhekbűl, Lencsébűl, és Borsobúl adnak. Lúdakbúl és Kacsákbúl mindenkor Tizedet; Kender Désma helett a’ Gabonát magok zsákjaiban, és Ponyvaiban Vermekhez, és a’ Dunához horgyák. Más ezen = vármegyében lévő Uraságok e gész Kilenczedes Désmát vesznek Buda Désmásra 4 Icze Vajat, 4 Kappant, 12. Csirkét 4 Lúdat 4 Kacsát 50 Káposzta fejet, 50 Tojást adnak, Esztergami Konyha Ordinantiára 1. fn. 15 dn. mely Census béli Summába hajól Esztendőnkint fűzetnek és ha Karácsonyi ajándék fejében Őzet, s- három nyúlat állétanak őszel 5. f. Nyulassal 90 dn a’ Censusra le szolgálnak.
8no Puszta házhelly nintsen.
9vo Őrökös Jobbagyokk mongyak magokat.

Fő Biró ifjabbik Szőgyén János X
Esküttek Simon Istvány X Tőr. Biró Kabarcz Mihál X
Simony Albert X Pap Istvány X
Varga András X Kuralyi Simony X
Üdősbik Szőgyén János X
Gasparus Farkas Loci Notarius per quem Subscripti Judices mp”

A szobiakat 1769. június 24-én kérdezték meg az úrbéri viszonyokról. A szlovák nyelven íródott válaszuk:3
„1mo Tuto Dedina Zaden Urbar nema.
2do Sto dvaczat Zlatÿ 15 dn. Kazdo ročne Panstwu na Cinz Platia, Penize túto na gedneho kazdiho Gazdu, a Hofera rozkažugu Richtarÿ, Richtar gich wibera najprwon. Pred Dedinu, a’ patom Dedina, pred Panskim Oficirem Kazdi Rok počet dawa, w čenzÿ priem z horam dolozenem obsahuge za 5 Slatich od Mlina, a’ 30 fn. od Paleneg obicžagi odbawugu Panstinu.
3tio Mjmo predmenowaneho čenzu wseligake roboty wikonawagu, gak Pes, tak y z Lichwu.
4to Ma Dedina na s. wozgu skrze panstwo date w troch Susoch Luky, ktere kazdy Rok kosy, a mimo tich, geste 2. Luky we dwach kusoch na 3 wozy, ale teto dwe = ponewač na kregi su, prÿ Rolach len Kazdi Druhi Rok sa kosia na dosztatek na ohnu sucze Drewo magu, tak take ÿ na Stawania zdowolenim, Panskim, gedine polowicz Dewatku dawagu steg pricziny, ze okolo Budinskeg Dezmy musa robit a’ do Trnawÿ odwazat. Prdetim od Marosonau a’ w Maroskich Horach Pasu dawolnu maly. Za kteru – pomacheli gim Siachowe Drewo = k Dunagu odwazat, ponewač ale okolo Sobskeho Chotara ginde Lichwu Past, tak ze a’ mnoho-meneg, gako predtim Lichwy muozu drzat Luk techdas welmi-malo magu, kak ze Lichwu ze swogim Senom nemuozu Zimuwat.
5to Z Gazdou nektery mimo kopanic 21 kusoch pod 48 kil zeme magu – nemetery Polovicz tolko, gakosto pod 24 kil w gednom kuse Luku na geden Woz Sena = nektery na pol woza gednake nemagu. Hany aneb Osredkÿ Zeme, do nekterich wiacz, do nekterich meneg sa zasege; Na Lukach Mladcza nemuoze sa kosit.
6to Na Nanje Seno kosiewagu Hrabu, a’ na nuszte zwazagu, na praty Helemby w = Sigatÿ Dunagskeg Luku na 23 wozou Kosie, Hrabu, a’ na Hajowoch sem do Sobu do powazagu na Nane w Geszen, spolu ÿ z Častu 5 Dnÿ, 4. Dnÿ na Yar, oru Segu Truz wiwazagu. Znu a’ tam = Zwazagu tuto na Sobe Zeme na Pansku Strani zosmiwa Pluchmÿ zwazagu: Hnogia, Zme, a’ Zboze zwazagu. Zrno kedi na Nanau, kedi do Osztrihou odwazagu. Ma geden woz w Sobskem Chotarÿ Luku kosia w Ostrihou w Panskeg Winiczy na 50 kapacou w sečku robotu na wikonawagu do Budinu Sudi Prazne kedy na dwoch, kedy na 4. Hayovach odwazagu, k Budinskemu Presu w čas Dežmy na geden Tiden 6. Ludÿ dawagu, Dezmu z Budina na Hagovach, ku kterim 10. Ludÿ kedy 4. kedy 15. na 20 kedi ag na 25. wozoch Trnawÿ wozia. 100 Siach Drewa w Letkičkich a’ w Dameskich Horach rubawagu wozia od tutot, kde Panstwo rozkaze na Hajovach odwazagu, w Letkičkich Horach každo ročne kedi 12. kedy 10 Ludy Duhy ruba do Tidna nekedy ag daleg kedi 20. kedi 25. wozou takowe Drewo na Duhy sem do Sobu odwaza, a’ od tuto do Osztrihoma Dewatÿ Hajowj wozia, kedi 10. Ludy, kedy 201. kedy az wiač, dokud kresanga trwa, w Osztrihome kresse, pred oberačkamy a po oberačkach kedy za 6. kedy za 7 Tideny, kazdy Tiden 5, 8 kedi 10. Ludy do Oszstrihomu posielagu, Sudi, ktere na zdegsy Hostinecz z winom sa dawagu, Kdys sa – wiprasnia, do Osztrihomu wozia od tud ag na zdegsu, ag na Damasku Krčmu Wino, a’ gako kolvek druha robota Panstwu gest potrebna wikonawagu, na 4. Zaprasnich = Dolitkach robia. Dosawad Urbar nemely, atak nerataka sa gim do = panstiny czesta.
7mo Dle od 24 Rokuw az polowicz Dewatek Dezmÿ ze Zbozia z Wina z Wčiel Sossowicze, a hradu dawagu, pred tim len Desietek dawali, 2 Husy, a z- kačie az wčil len Desatek, Meszto Konopneg Dezmy zbozie Panske, w Dezmu we swogich wrečach wozia, a’ Swoge panywy na Panskem potrebugu wginich wtegto Stoliczý sučich panstwach czeli Dewatek na Dezmu dawagu. Na Dezmáva Budinskiho 4. Holby Masla, 4. Husy. 4. Kacziče. 4. Kapuný, 12. Kurancz. 50 Hlau Kapuszty, 100 wagecz, 3. Petrslenu a’ Chrenu 8. wiazanich wistawagu, na Osztrihomskeg kuchiny ordinantiw 1 Zlaty 25 penezy, ktere do čenzu sa ratagu geden kazdy rok platga ked na Mesto Danky a’ Daru Srnu a’ trý Zagacze 90. penezy z Cenzus a gim zratuge.
8o Tu na Szobe Puszta Sedinÿ nenÿ.
9o Yrečity tochto Panstwa Poddanÿ.

Richtar Hoxa Janoss X Terveny Biro Kliment Mihály X
Kormos Janoss X Glozel Pável X
Nebojsza Martin X Nagy Istvány X
Simon Janoss X
Kliment Mateg X
Pavolus Pávelcsék Loci Notarius p quem Subscripti Judices mp.”

Az úrbéri kérdőpontokra adott válaszokból az Ipoly-vidék jobbágyságának életkörülményei válnak ismeretessé.
Vidékünk települései, illetve az Ipoly folyó medre viszonylag magas hegyek közé ékelődik. Északon terpeszkedik a Selmeci-érchegység, amelynek legmagasabb csúcsa az ezer métert meghaladó Szittnya. Tulajdonképpen ez a középhegységi táj ereszkedik lépcsősen az Ipoly irányába. A hegység – mint a neve is mutatja – ásványkincsekben gazdag. Az ércbányászat, különösen a nemesfém kitermelése alapozta meg Selmecbánya és Korpona hírnevét a korai évszázadokban – úgyszintén jelentősebb helyzeti és helyi energiákból, funkciókból eredeztethető tekintélyét (pl. az evangélikus egyház Bányai Kerülete, a felsőszintű bányászati, erdészeti szakképzés központja). Selmecbánya volt Hont vármegye legfontosabb kereskedelmi központja is, Korponával együtt szabad királyi rangot élvezhetett (lásd Bircher 2006). Az Ipoly déli oldalától – a Dunától határolva – emelkedik ki a Börzsöny-hegység, amelynek legmagasabb csúcsa a 936 méteres Csóványos. Az Ipoly felé eső területén több falu alakult ki, Barátitól egészen Szobig. Miként a Selmeci-érchegység, úgy a Börzsöny is a Kárpátok hegységrendszere belső vulkanikus eredetű középhegységi vonulatának része. Legfontosabb kőzetalkotója az andezit (Cholnoky é.n.). A középkor derekán Nagybörzsönyben is jelentős volt még az ércbányászat. Emlékét őrzi a falu gótikus temploma, amelyet bányásztemplomnak neveztek el (Dercsényi szerk. 1958; Novák 1977a).
A vidék legfontosabb vízfolyása az Ipoly, amely azonban hajózásra nem alkalmas. Legjelentősebb mellékvizei a Korpona- és a Selmec-patak, amelyek Ipolyság környékén csatlakoznak a folyóhoz (a Szikince-patak a Garamba folyik). A Selmec-patakot „érczes vízűnek” említik a 18. századi források, utalva arra, hogy jelentős esőzés során a bányavidékről lezúduló szennyes, zagyos ár jelentős károkat okozott a falvak lakosságának kaszálóiban. Vízi szállítás nem történt az Ipolyon, a folyó két partján húzódó úton zajlott a tengelyen történő gabonaszállítás a Dunához, Szob irányába, valamint a másik – vidékünkhöz közel eső –, Báth mezőváros hetipiacaira. Ipolyszalka mezőváros is heti két alkalommal tarthatott piacot. A folyón épített – ugyancsak az oldalsó sebes folyású patakokon – vízimalmok őrölték a gabonát. A börzsönyiek kárvallásuk között említették meg, hogy a helységnek „vagyon közönségessen […] két Malma, aki Víznek fogyatkozása miatt, tőbbet hever, hogy sem dolgozik”. Tehát, a patak vize a csapadék, az esőzés függvénye volt.4
A folyót övező dombvidéki táj számos, néven nem is nevezett vízfolyással rendelkezik, amelyek a hegyekből ereszkednek alá, s az esővizet szállítják az Ipolyba. Például a pásztóiak 1769-ben arról nyilatkoztak, hogy „Midőn kiönt az Ipoly, Réttyeiket iszapollya, zápor esőnek után Kertyeiken keresztül folyó Csarad vize nem kevés károkatt a’ Kertekben tészen.”5 A lelédiek kárvallásai között is előfordul az Ipoly kiáradása, úgyszintén az átmenő forgalom: „S Kodliwostÿ ma kdyz Ipel wÿlege, csasztokratye welÿkeroby wa zkodÿ, Okrem toho krÿzom cesz chotar Welÿka Hraczka Cesta gest, skade ponyewacs mnoho holbitku honywagu, mnoho Transenÿ, a’ Furmany prechazagu, Tÿ gak w lukach, Take ÿ wrolach gymskodÿ Csÿnÿa.” – nyilatkozták 1769. november 8-án.6
A vidék megélhetésének alapját a mezőgazdálkodás biztosította. A magasabb hegyi részek az erdő birodalma volt, helyenként irtványokkal („ortovány”) tarkítva. Itt a földművelés nyert teret, de a legeltetésnek, kaszálásnak is különösebb jelentősége volt. A szobiak hegyi szállásokról7 tesznek említést: „Z Gazdou nektery mimo kopanic 21 kusoch pod 48 kil zeme magu.”8 Az Ipoly feletti dombságot a földműveléssel hasznosították. A bajtaiak arról beszéltek 1769-ben, hogy „mivel Dombos helyeken helheztetve lennenek szantó földgyeik, azoknak tragyazasa keményebb munkával tétetődik, és az zapor essőktül gyakran mósatik”.9 A magasabb térszínen fekvő Börzsöny lakói szintén a termőföld mostohaságára panaszkodtak: „Kár – vallási: szanto fölgyeik többnyire kövecses hegyeken vannak, kiknek némely részeit igen nehéz munkaval tragyazák, Némellyékét pedig tragyazni sem lehet, azok is a zápor essőktől rontattatnak, Rettyeik többnyire szarazak, kiken sereget [másodkaszálású füvet, sarjút, szlov. mladza] soha nem kaszalnak.”10
Az 1769-ben felmért állapotok szerint az egyes helységekben az úrbéresek különböző nagyságú és kiterjedésű földdarabot birtokoltak, illetve használtak. A börzsönyiek elmondása szerint „Ezen helységben egész Ház helyes Jobbágy nem lévén, minden fél helyet edgyenlőképpen 20 Posonyi mérű11 alá való vagyon ki osztva, Rétyeik házok után edgyenlő képen lévén fel osztva, ki többet, ki kevesebbet bér”.12 Helembán „Némely Gazdának 13 darabban 4. Kilára való fölgyei13 vannak némellyek fél annyit birnak, itten Hely rétek nintsenek, hanem csak azok, a’ mellyeket az elleik osztottak, a’ Hold földek nem egyenlők, a’ Réteken Sarjút nem lehet kaszálni”.14 A damásdiak vallomása: „Nektery Gazdawa wiminagcze kuranicze wdwaczatich kusoch pod 16 Kil, druhÿ a Pesstÿ, kussoch pod 8. Kil nekterÿ wtroch kusoch na 4. kil Zeme magu w patiwetroch, a’we dwoch kusoch na ctirÿ, dwa, a geden Woz Sena, Honÿ, a neb osredkÿ Zemÿ nenÿ su gednake do nekvich pol druheg kily, do mnohich gednu kilu segu, tes kolwek prÿ Iply Luky magu, ponewačz wsaknich meneg ag stawkawÿ podlegssie biwagu, Mladczu nemuczu kosit.”15 Ipolypásztón „Egész ház helyes Gazda tizen három darabban harmincz Kilát el vét, kélt darabban ött szekér szénát kaszál, a’ hold földek nem egyenlők, a’ réteken sarjut is lehet kaszálni”.16 Kiskeszin „Az ollyan Gazdáknak a’ kik két forintott a’ Censusra füzetnek ött darabban némelly régi eleb ortványokon kívül 18. kilás fölgyeiek vannak, a’ többie 9 kila alá valók, nem egyenlők a’ Hold földek, némellyekben többet, némellyekben kevessebbet vetnek. Réteken a’ sarnyútis kaszálhattyák”.17 Leléden „Kazdy czelo honny podanÿ ma na rownak po home swem wÿdelenjch na 26 Kÿl Zemj, a Lukÿ na 4 wozÿ Sena pol domnÿ rownim spusobem pod kyl 13. Zem, a’ 2 wozÿ Sena”.18 Letkésen „Minden Gazdának Ortoványok ki vévén 11 darabban 28 kilás fölgyei, 3. darabban harmad fél szekér termő Réttyei vannak nem = egyenlők a’ Hold földgyek, a’ sarjut nem masut, hanem a’ lapós helyeken lehet kaszálni”.19 Ipolyszalka mezővárosban „Az egész ház helyes Jobbágynak egyenlő föl osztás szerent vagyon 28 Posony Mérő alá valo fölgye, es harom szekér szénat kaszáló réttye, fél haz helyesekk van 14 Posonyi Mérő alá valo Fölgyek és 1½ szekér szénat kaszálo réttyek. Serenget kaszálni nem szoktak”.20 Ipolytölgyesen „Némelly Gazdának 12 darabban 9 ortoványokban lévők 16 kila a’ többieknek 6- darabban 9 kilás földgyei és négy két darabban réttyeik vannak, a’ hold földek egyenlők, a’ réteken sarjút lehet kaszálni”.21 Vámosmikolán „Egész ház helyes Gazda már nyoltz, már tiz, már tizenkét darabban harmincz harmincz négy némellyik tőbb kilát is ell vét, három, négy darabban, négy őtt s. hatt szekér szénát kaszál, nem egyenlők a’ hold földek. A réteken sarnyútis lehet kaszálni”.22
Az úrbéresek által művelt földek, a jobbágyföldbirtok tehát különböző művelésági földdarabból, szántóból, kaszálóból és kertekből (kenderföld, káposztás) állt. Külön említés történik az irtványföldekről, amelyek azonban nem tartozhattak a jobbágytelek állományába, mivel szorgalmi földnek minősültek – azaz a jobbágyság külön munkájával, az erdő irtása során keletkeztek, hasonlóan a szőlőbirtokhoz –, nem estek úrbérfizetés alá, külön adóztak utánuk.23
A határhasználat rendjét illetően az úrbéri kérdőpontokra adott feleletek nem nyújtanak eligazítást.24 A föld szabadfoglalása már nem volt érvényben, a földeket rendszerint két vagy három nyomásban művelték, tavaszi és őszi vető, valamint ugar váltórendszerben. A nyomások, vetők, azaz a calcaturák a határ különböző részein helyezkedtek el. A hegyoldali részeken, mint Börzsönyben, Damásdon, Tölgyesen két nyomás alakult ki, az Ipoly közelében fekvő tágasabb határú helységekben – Vámosmikola, Kemence – a háromnyomásos határhasználati rendszer alakult ki (Novák 1977a, 254, 274–278).
Az őszi vető, valójában az őszi gabona, búza vetésére vonatkozik. Érdekességként említhető meg, hogy az Ipoly folyásának felsőbb vidékén, így Tésán, ahol a folyó szélesebb síkságot alakított ki, a talaj is lazább szerkezetű, a búza kevésbé termett meg: „Mint hogy maid nem felényire ezen határ homokos se búzát, se tavaszt nem vethetnek, töbnyire a fölgyeikett rossal vetik.” – mondották a helyiek 1769. november 6–7-én lejegyzett vallomásukban.25
Tavasszal vetették el a tönköly gabonafajtát, a zabot és a kukoricát. A kerti vetemények is ekkor kerültek a földbe, akárcsak a káposzta és a kender, valamint a lencse, borsó, petrezselyem (az említett torma évelő növény, azaz évente nem került sor a vetésére). Ezek termesztéséről a dézsma- és ajándékszolgáltatás kapcsán van ismeretünk. A kötelező úrbéres munkaszolgálat, a robotolás megemlítésekor a különböző mezőgazdasági munkák végzésére derül fény. A helembai jobbágyok 1769. június 26-án arról beszéltek, hogy úrbéri kötelezettségük teljesítése során „Nánay helységben szénát Kaszálnak, Győitenek, hordanak, nem Külömben Duna Szigetben is, a’ hol 10 szekérre való rét keről dolgoznak […] Tavaszalis 4. Nap egy hitig trágyát hordanak. 4. Nap aratnak s- Gabona hellyben öszve hordanak, Szobra 9 ekével, minden szántásra egy nap járnak, vetnek, és- aratnak, és a’ Gabonát öszve horgyák, harom hitig Gulyabeli marhai szalmáznak…” A szokásjog alapján fizették a „Tized Désmát”, valamint a kilencedet. Mint általában a honti helységekben sok helyütt, Helembán is csupán „fél Kilenczedetis Gabonábúl, Borbúl, Barányokbúl, Méhekből, Lencséből és Borsobúl adnak; Ludákbúl és Kacsákbúl mindenkor Tizedet, Kender Désma helett, magok zsákjaikban, és Ponyvaikban, a’ Gabonát horgyák […] Budai Désmára 6 Iczer Vajat, 6 Ludat, 5 Kappanyt, 10 Csirkét, 4. Kácsát, 50 fej Káposztát, 50 Tojást 6. csomó Petreselmet, és tormát adnak”. Az úrbéri kötelességek közé tartozott a vadászat, a vadászat idején történő vadhajtás is. A földesúr megkövetelte, hogy őzet, két nyulat karácsonyi ajándéknak adjanak, vagy helyette pénzt fizessenek, amelyet a censusba, az adóösszegbe számláltak.26 Az ipolydamásdiak is hasonló munkákról és szolgálatokról tettek említést 1769, június 23-án: „W Geszen spolu I Z Často kedÿ 4. kedÿ 5. Dnÿ, dnÿ na Yar oru, Segu, Trusz wiwazagu, Znu a Meszte zwazagni, Mimo toho na Sabe zem, ale ze Sestina Pluhu zrabagu, a’ = z Bozia zwazagu […] Predtim Desatek ale od ctira dwaczatich rokuw, az palawich Dewatek Dezmy, ze z Bozia z Baranczou, Wina, z Čel, Sosowicze, a’ Hraczku dawagu, Z Husÿ, a’ Skačič wždičky Desiatek. Na Mesto Konopneÿ Dezmu bozie we swogich wračach, a’ Ponyvach do Gám, a’ Dunagu wozia, gine wtegto Staliczy gsuce Panstwa Čely Dewatek na Dezmu beru. Na a’ Budinskiho Desmava 4 Holby Masla, 4 Koponi, 8. Kurecz, 4- Husy, 4. kačice, za Kapusnich Hlau, 8. wiazenie Chrenu, a” Petrslenu, sto wagecza wrstawuga […] kazdoročne platia: na Mesto Danky a’ Dari Srnu, a’ 3 zagacze dagu za sirnu 5. Zlatich, za Zagacze 90 penazy tez do čenzu sa gim rata.”27 Az ipolytölgyesiek úrbéri kötelessége is hasonló volt: „Nánay hellységben szénat kaszálni, gyűjteni hordani öszel = oda való menetel, s. visza jövetellel 4. Nap, Tavaszal harom nap = szantanj, tragyazni, és vetni néha egész hétig gabonát Aratni, s- hellyben ösze hordani […] Annak elötte Tized Désmát vagy 24 Esztendőtül fogvást pedig fél kilenczedes Désmátis Gabonábúl, Borbúl, Méhekbűl, Lentsebül és Borsóbúl, s. olyankor a’ midőn a’ kukoricza meg termet, abbúlis adnak, Lúdakbúl és Kácsákbúl mindenkor Tizedet, Kender Désmának hellyibe a’ Gabonát, magok zsákjaiban és ponyvaikban Vermekhez és Dunához horgyák […] Budai Désmára őtt Icze Vajat, ott Kappanyt, 10 Csirkét, negy Ludat, hol ket, hol 4. Kácsát 30. káposzta fejet, két három csomó tormát és petrslmet, néha 50 Tojást kevessebbet adnak […] Karacsonyi ajandék képiben őzzet, s harom Nyúlat allétanak, őzzet 5 ftert Nyúlakal 90 pénzt a’ = censusra füzetnek.”28
A dézsmálás kapcsán a báránydézsma mellett kecskéről is szó esik. A bajtaiak „Baranyokbul, gedőkbül” [ti. gödölye, fiatal kecske – NLF], a börzsönyiek bárány helyett „kecskékbűl”, a szalkaiak is „Baranyákbúl és Kecskékbűl” adtak kilenced dézsmát.29
Más honti helységekben a földművelés módja is ismeretessé válik. A tésaiak vallomásából kiderül, hogy „ugarláskor, forgatáskor, és őszi vetéskor is nyolcz nap szántani, vetni” szoktak.30 Tehát három alkalommal szántottak. A forgatást keverőszántásnak is mondták, így a tergenyeiek: „Itt helyben Tergenyen, azon kivül szomszéd Helységben Nagy Peszeken, Kis-Sallón, ezen Vármegyében, Garamon túl pedig Zselizen és Vezekényen Ns Bars Vármegyében, négy hétig kaszálnak, győitenek és szénát hordanak, Zselizi=Helységben, Kerék=Udvardi, és Mindszenti Pusztákon tavaszal három hétig őszi vetés alá anyi ideig szántanak, vetnek, és boronalnak, két hetig Ugarolnak, két hétig Kevernek, négy őtt hétig is tavasz és őszi gabnát aratnak, hanem az idén némely részire a’ tavasz gabonának Tisztarto Ur szakványos Aratókatt fogadván egyedül 15. napig arattak, töbnyire két hétig őszi és tavasz Majorságott Zselizi határba, Mindszenti és Kerék=Udvardy pusztákbul öszve hordanak […] Uraságh gabonajat tiz szapujával31 viszik, hanem az idén tsak egy szer némellyek Báthban némellyek Szent Benedekben vitték, Új esztendő nap tájban, hatt őtt szekérrel vajat, turot, élést, baromfit, holmit magok költségin holl Galánthára, holl Pozsonyban viszik, egy hétig kukoriczat tisztanak, és rozsot buzábul irtanak…” – sorolták fel 1769. augusztus 30-án a robotmunkákat.32 Az ipolydamásdi jobbágyok „Na Nanje prÿ Ostrihopmu sweg Kapituleskeg Dediny Kosia trabu, a’ na Meste Zvazagu w Panskem sadze, prÿ Iply pod Pustim zamkam podobne Lukam na 806. Susednu Dedinu zwazagu. W Geszen spolu I Z Často kedÿ 4. kedÿ 5. Dnÿ, tolko dnÿ na Yar oru, Segu, Trusz wiwazagu, Znu a na Meste zwazagni, Mimo toho na Sabe zem, ale ze Sestina Pluhy zrabagu, a’ = Bozia zwazagu…”33
A szőlészet is fontos üzemágnak számított. A XVIII. században már a magas hegyvidékek kivételével a dombos tájon virágzó szőlőkultúra volt. A szőlő – mint utaltunk rá – szorgalmiföldként külön jövedelmet jelentett a földesúr számára, a szőlőművelők dézsmával és munkával adóztak neki. Vidékünkön a zsellérek rendszerint a káptalan esztergomi szőlőjébe jártak kapálni. A földesúr megkövetelte a szőlőjének művelését is, robotmunkaként. Az esztergomi érsekség és a káptalan Budán is, szüret idején, dézsmáláskor munkára rendelte a zselléreket („Gyalog embert”, „Ludy”, „Chlapou”), akik ott a prések mellett dolgoztak, majd hordókba téve a dézsmabort, hajókon, lovakkal vontatták Esztergomig, onnan pedig Nagyszombatba szekéren szállították tovább.34 A helembaiak elmondása szerint „a’ zsellérek 18. kapára való Esztergami Uraság szöllőiben mindenemő munkát tesznek. Hol 4. hol 5. Embert Désmáláskor, a’ Budai préshez adnak, a’ Désmát Budárul többnyire Hajón, a’ kit 6. 7. Lovon vontattnak s= annyi Embert melléje rendelnek, Esztergamig, onnét N. Szombatba, 9. 15. Szekeren horgyak, vagy 3 Esztendőben ippen Budárul, amint hogy kevessebb Désma volt 9 szekeren vitték, 50 öll fát – az ide való Erdőkben vágnak, Dunához hordanak, s. ha ott el nem adatik, Kövesdre Esztergam mellett, hol Kohid: Gyarmatra, oda közel lévő helységekbe, hol Budára viszik, öres hordokért hol 4. hol 5. szekeren nagy Szombatba köldezünk. Dongának való fát egy Hétig 8. 10. Emberrel vágatnak, Szob alá le viszik s. a’ Hajón Esztergamba szolgáltatnak, annyi Ember, néha egy 8 hétig néha tovább is Pintérek mellett ugyan Esztergamban dongákat farag, hát hétig 7: 8: Ember Keriterezis körül segít, Koós Paallagra, Nosztrára és Szokollyára, 6: 8: szekér Uj hordókért járni szokott […] Öres Hordókat kétszer, haromszor Esztergambúl Budára hajón onnet abronczot Esztergamba hordanak…”35 A damásdi szlovákság hasonló nyilatkozatot tett 1769. június 23-án: „Wostrihoma w Panskeg Winiczy, na 23 kopačov Hofferÿ wseczku robotu wikonawagu, k Budinkomu presu, wčass Dyezmy za dwa Tižden po pat, Pesich robotnikou wistanowagu, Dezmu 2 Budinanate Hagowe hac kteremu kedy 4. kedÿ 6. Kony, a’ tolko nekedÿ ÿ wieče Chlapou dawagu, po Ostrihom dopowazagu, odtud kedy na Sedmy kedÿ Osmy. Kedy ay na dwanacztÿch wozou do Trnawÿ wozia dwarazy; Ze mensia Dezma bala od Sameho Budina az do Frugu wozily. 50 Siach drewa wzdeg sisch Horach rubagu na Sob wozia, a’ ked sa priam, tam neodrapaday nec Horou nakledagu, a’ Kostrihomu od pravagu kazdo roczne tu Damasdkich Horach drewo na Duhy za Tiden rubagu, Filia na desatich wozoch k Sobu odwazagu, odtud na Hagowe k Ostrihomi witahugu pat Paholkou na Tiden do Ostrihomu predgmenowane Duhy z Debnawnÿ struhat posielagu, kedj ctirja kedi Patowja ag za 7o Dodnÿ poligat pomahagu, Prazne Study S Tarnawÿ kedy na dwoch do Ostrihomu od tud nekdi pak od Sobi do Budina na Hagowe spusagu, a’ Hagau prazni na Spatek na dwoch na troch Konyoch do prawazugu a’ gako kolwek gim Robotu poziada panstwo wikonawagu…”36
A zsellérek kötelessége volt tehát a földesúr szőlőjében dolgozni. A tésaiak elmondásából kiderül, hogy három alkalommal kapálták a szőlőt: kötelességük volt „Majorság beli szöllőt öt nap fedni, ’s harmadik kapálását tenni”. A szőlő fedésére ősszel, a tél beállta előtt, tavasszal viszont a szőlő nyitására került sor. A „harmadik kapálás” a szőlő érése előtt történt.37 A pásztóiaknak is kötelessége volt „egy nap majorságbeli szőllőt kapálni, és meczeni”.38
Az úrbéresek robotmunkája közé tartozott tehát az ölfavágás, s a fa Szobra szállítása. Az Eszterházy herceg szokolyai erdejében hordókészítéshez szükséges dongákat is vágtak, amelyeket Vámosmikolára és Pásztóra, vagy Lévára kellett szállítaniuk. A hordó kötéséhez, abroncsozásához szükséges mogyoróvesszőt is az úrbéresek vágták az erdőségekben. Az ipolypásztóiak vallomásukban erről is szóltak: „holl ötven holl 60 ölly fát közönségesen vágni, ’s némely részit Mikolára egy fertály Ora járó szomszéd Helységben némely részit néha pedig Dunára is Szobhoz […] küldeni, három négy szekéren hordoknak való dongákatt Szokolyai Erdőkbül már Mikolára, már Alsó-Fegyvernekre, fél és egy napi járó földre, azon kívül abrontsokat Szakállosy Mogyorosbul ugyan Alsó-Fegyvernekre szolgáltatni […] öt hat szekérrel a bort a midőn ezen Dominiumnak szükségein felül vagyon Lévára vinni…”39
Az úrbéri felmérés és összeírások a társadalmi viszonyokat kellően reprezentálják. A vidék nagyobb része egyházi birtok volt, földesúr az esztergomi érsek (Bajta, Börzsöny, Leléd, Ipolyszalka), az esztergomi főkáptalan (Helemba, Ipolydamásd, Ipolytölgyes, Kiskeszi, Letkés, Szob).40 Az Ipoly alsó folyásvidékén Galántai Eszterházy Miklós herceg két falut birtokolt, Ipolypásztót (Pásztoha) és Vámosmikolát. Pásztohán volt az egyik uradalmi központ.
Az úrbéri összeírások az esztergomi érsekség falvaiban hiányosak. Az úrbéri kérdőpontos válaszok, valamint az 1769-es összeírás megtalálható, azonban az úrbérrendezést dokumentáló 1770-es összeírás, úgyszintén az abban esztendőben készített szőlőösszeírás sajnálatos módon hiányzik.41
Az 1769-es úrbéri összeírás az úrbéresek használatában lévő földbirtokot regisztrálja, s egyben a jobbágytelki állapotokat mutatja be. Az esztergomi érsekség helységei:

Lélekszámban s a jobbágybirtok nagyságban is legnagyobb helység Szalka mezőváros, utána következik Börzsöny, s Bajta és Leléd a legkisebb település. Az 1769-es összeírás még a házas zsellérek teleknagyságát is feltünteti. Az érseki helységek közül Bajtán és Leléden birtokoltak a zsellérek házastelket, fundust. A káptalani birtokon Letkés, Szob rendelkezett nagyobb lélekszámmal. A falvak többségében 1769-ig a zsellérek különböző nagyságú fundust birtokolhattak.
Az 1769-es tényrögzítő összeírás alapján került sor az úrbérrendezésre, amelyet 1770-ben készítettek el, s azt urbáriumban rögzítették. Vidékünk falvainak többségében – az érseki falvak kivételével – a változásokat nyomon tudjuk követni. A házastelket pozsonyi mérőben (pm) állapították meg. Az 1769-es összeírás a szántó területét is pozsonyi mérőben határozta meg (1 pm = 1200 □ öles hold). A kaszáló rétet embervágóban42 számolták 1769-ben, 1770-ben pedig holdban jelölték. Az 1770-es úrbérrendezés során az egyes helységeket földminőség alapján osztályozták. Helységeink többsége első osztályba lett sorolva. Az első klasszisú helységben (Helemba, Ipolydamásd, Ipolypásztoha, Letkés, Szob, Tölgyes, Vámosmikola) egy egytelkes jobbágy 1 pozsonyi mérő házastelket, 18 hold szántót és 6–8 hold kaszáló rétet birtokolhatott (a másodosztályú helységben, Kiskeszin, 20 hold a szántó mennyisége, a kaszáló 6 hold). A jobbágyok közel annyi földet birtokolhattak, mint korábban, azonban változások is bekövetkezhettek, ezért pótlékföld – korrekció – került kiosztásra. A jobbágytelki állomány differenciáltabbá vált 1770-ben a korábbiakhoz képest.

Az úrbéri összeírásokban külön felsorolták a házas és házatlan zselléreket. Az 1770-es conscriptio összehasonlítási lehetőséget nyújt a korábbi viszonyokkal, jelentős különbségek azonban nem mutatkoztak:

Az úrbéri felmérés során tisztázódott, hogy az úrbéreseknek korábban földesurukkal nem volt szerződésük (contractus), urbárium sem létezett, „régi bé vett szokás szerint” teljesítették adózásukat és robotkötelezettségeiket. Ennek következtében a jobbágytelki földek (parcellák) nagysága, kiterjedése, darabszáma, a holdak száma sem volt egységesen szabályozott. Az úrbér fejében a jobbágyok változó nagyságú robotterhet viseltek, nem volt meghatározva mértéke, módja sem. Különböző termesztvényekből (gabona, lencse, borsó, kender), jószágokból (bárány, kecske, méh) dézsma kilencedet (gyakran „fél kilenczedet”), tizedet (csirke, kappan, kacsa, lúd, kenderfonál), valamint ajándékot (vaj, tojás, őz, vadnyúl), konyháravalót is szolgáltattak a földesúrnak.
A jobbágytelki viszonyok tehát rendezetlenek voltak. Az úrbéresek különböző néven kerülnek megemlítésre. Bajtán ismeretes, hogy a faluban „sem egész ház helyes sem pedig fél helyes jobbagyok nem lennének […] Nyolczad reszin hasz helynek üllüknek” (tulajdonképpen a házas zselléreknek) is ki volt osztva bizonyos mennyiségű szántóföld és rét. Helembán arról beszéltek, hogy az egy összegben fizetett adót (cenzus) „minden Gazdára és zsellére reá vetnek”. A gazda név a jobbágyokra vonatkozott. Ipolypásztón is „egész házhelyes Gazdáról” történik említés, akárcsak Kiskeszin. A szlovák falvakban a jobbágy „Poddany”, a jobbágytelek „Gruntu” és „Sedenÿ” néven említődik, Leléden az egésztelkes „celeho honny Poddanÿ”, Ipolydamásdon „Nektery Gazdowa” található. A zsellérek „Zelary”, „Hofferÿ”, „Ludy”, „Chlapou” néven ismeretesek.
Az 1769-es összeírásban a házastelket (fundus) pozsonyi mérő, úgyszintén a szántóföldeket is – a kila helyett – pozsonyi mérőben (600-600 □ ölével), a kaszálót pedig szekér széna helyett embervágó (kb. 1000–1200 □ öl) mérték szerint számolták. Az 1770-es úrbérrendezés során az országos mértéknek és földminőségi osztályozásnak megfelelően alakították ki a jobbágytelkeket. Egy egésztelkes jobbágy 2 pozsonyi mérő (1200 □ öl) házastelket, 24 hold szántót és 12 hold rétet kaphatott az első minőségi osztályú helységben. Ez a földmennyiség – mint utaltunk is rá – jelentős mértékben csökkent vidékünkön (18 hold szántó, 6–8 hold rét), melynek okát a természeti környezetben, a mezőgazdálkodásra alkalmas terület szűkebb voltában kereshetjük.43
1770-ben a szőlőket is összeírták. A magas hegyek kivételével egész Hont megyében, így vidékünkön is jelentős szőlőművelés történt már a korábbi évszázadokban is. Különösen jó borokról van tudomásunk Nagybörzsönyből. Például a 15. században egy selmeci kamaragróf az ottani „folyékony aranyból” vásárolt, de maga Selmec városa is telepített Börzsönyben szőlőt (Novák 1977b, 219 és 217). A jobbágyok, házas és házatlan zsellérek – mint utaltunk rá – szorgalmi földként juthattak szőlőterülethez. A zsellérek esetében csupán a szőlő birtoklása jelentett földhasználati lehetőséget. Számos helyen földbőség lévén, külső helybeliek is szőlőföldet birtokolhattak. A szőlőterületet kapában (lat. fossores, szlov. kopač) mérték. A kapás szőlő tulajdonképpen azt fejezi ki, hogy egy egész nap milyen nagyságú szőlőföldet lehetett megkapálni. Ennek értéke igen változó, amelyet a földterület domborzati viszonyai, talajminősége alapvetően meghatározott. A meszes, tufás, agyagos talaj, valamint a jó fekvés, napsütötte órák nagy száma, kedvező feltételeket teremtettek a szőlőtermesztés számára. A kapa mértékegység 250 □ ölben határozható meg.44

A XVIII. századból nem ismerjük a szőlőterületeket, azonban a XIX. században már több helységből van tudomásunk róla. Például Nagybörzsönyben kisebb-nagyobb szőlők voltak a határ különböző részein, így Nováki vagy Bane, Rózsaföld vagy Kutyahát, Magospart, Magyarhegyalaja, Rustok. Nagy összefüggő szőlőterület volt a Górhegy, Weiszekker, valamint a Roth-dűlő, amely átnyúlt a tölgyesi határba is. Ipolytölgyesen is számos szőlődűlő található, mint a falu felé eső legrégibb telepítésű Öreghegy, voltak szőlők a Szilfai-dűlőben, Bányahegyen, Rókamájban, Tejeki-dűlőben, Csókás- és Hegyi-dűlőben, Baglyasban. Nagybörzsönyből az Ipoly felé nyúló tágas völgy hátságán találhatók Vámosmikola szőlősterületei: Májhegyoldal, Májegyalja, Bodak, Berza, Középhegy, Források, Bagó, Rákos, Hanák (Novák 1977b, 225).
A vidék lakosságának életét, gazdasági-társadalmi viszonyait bemutató, az 1769-es állapotot rögzítő összeírást és az 1770-es urbáriumot az alábbiakban közölt részletes úrbéri összeírási táblában mutatjuk be, a szőlőterület kimutatásával együtt. A korábbi állapotokat mutató 1769-es összeíráshoz képest jelentős változások álltak be a jobbágytelek nagyságában. Szabályozták, egységesítették a jobbágyok használatában lévő földbirtok nagyságát; megfigyelhető, hogy egyes jobbágyok eltűntek a helységből (elhaláloztak vagy elköltöztek), viszont több faluban a házas zsellér jobbágy rangra emelkedhetett, jobbágytelek birtokába került. Az egyes helységek személynévanyagának, névadási szokásainak is értékes forrása az úrbéri összeírás. A házastelek (fundus) arányában korrekció is történt, amelyeket pótlékföldként számítottak a jobbágytelki járandóságba.45

Rövidítések: J – Jobbágy; HZS Házas zsellér; HNZS: Ház nélküli (házatlan) zsellér.

Possessio Bajta

Conscriptio Urbarialis 1769 1770 [hiányzik]

ESZTERGOMI ÉRSEKSÉG

Possessio Börzsöny

Conscriptio Urbarialis 1769 1770 [hiányzik]

ESZTERGOMI ÉRSEK

HZS

HNZS

Possessio Hellemba
I. osztály, 18 hold szántó, 8 hold kaszáló

Conscriptio Urbarialis 1769 1770

ESZTERGOMI FŐKÁPTALAN

HZS

HNZS

Connotatio Vinearum Possessionis Hellemba
Ad Dominium Arcis Ipoly-Damasd juris. Ven. Archi Capituli Strigoniensis spectarum
1770

Ipoly-Damásd
I. osztály, 18 hold szántó, 8 hold kaszáló

Conscriptio Urbarialis 1769 1770

ESZTERGOMI FŐKÁPTALAN

HZS

HNZS

Connotatio Vinearum Possessionis Damásd

1770

Possessio Ipoly-Pásztoha [Ipolypásztó]
I. osztály, 18. hold szántó, 6 hold kaszáló

Conscriptio Urbarialis 1769 1770

GALÁNTAI ESZTERHÁZY MIKLÓS Herceg Ipolypásztói Uradalom

HZS

HNZS

Connotatio Vinearum Possessionis Pasztoha

1770

Possessio Kis Keszi
I. osztály, 20 hold szántó, 6 hold kaszáló

Conscriptio Urbarialis 1769 1770

ESZTERGOMI FŐKÁPTALAN

Connotatio Vinearum Possessionis Kis Keszi

1770

Possessio Leléd OL HTL C 3025. 108 c. 88. sz.

Conscriptio Urbarialis 1769 1770 [hiányzik]

ESZTERGOMI ÉRSEK

HZS

Possessio Letkés.
I. osztály, 18 hold szántó, 6 hold kaszáló

Conscriptio Urbarialis 1769 1770

ESZTERGOMI FŐKÁPTALAN

HZS

HNZS

Connotatio Vinearum Possessionis Letkés

1770

Oppidum Szalka

Conscriptio Urbarialis 1769 1770 [hiányzik]

ESZTERGOMI ÉRSEK ESZTERGOMI ÉRSEK

HZS

HNZS

Possessio Szob [Sobskeg Osady]
I. osztály, 18 hold szántó, 8 hold kaszáló

Conscriptio Urbarialis 1769 1770

ESZTERGOMI FŐKÁPTALAN

HZS

HNZS

Connatatio Vinearum Possessionis Szob

1770

Possessio Tőlgyes
I. osztály, 18 hold szántó, 6 hold kaszáló

Conscriptio Urbarialis 1769 1770

ESZTERGOMI FŐKÁPTALAN

HZS

HNZS

Connotatio Vinearum Possessionis Tőlgyes

1770

Possessio Vámos – Mikola
I. osztály, 18 hold szántó, 6 hold kaszáló

Conscriptio Urbarialis 1769 1770

ESZTERHÁZY MIKLÓS Herceg Ipolypásztói Uradalom

HZS

HNZS

Connotatio Vinearum Possessionis Vámos-Mikola

1770

Az 1770-es úrbérrendezés, az urbárium bevezetése tehát rendezte, egységesítette a jobbágytelki viszonyokat. A jobbágyság társadalmi differenciáltságát mutatja, hogy egész teleknagyságot meghaladó értékek mellett töredéktelkek nagy száma válik ismeretessé (7/8, 6/8, 5/8, 4/8, 3/8, 2/8 1/8 sessiók). Az úrbérrendezés során már a házas zsellérek fundusát nem jelzik, jóllehet a zsellérek házzal rendelkeztek, ellentétben a házatlanokkal, akik más fundusán éltek (pl. gyermekek, kézműiparosok).
Az urbárium rendezte az úrbéresek kötelességeit. A jobbágy igás robotját 54 napban állapították meg, a zsellérek 104 nap gyalogmunkát végeztek. Egy forint adót fizetés mellett, vajat icceszámra, kappant, tyúkot, tojást szolgáltattak, kenderfonással is meghatározott mérték szerint kellett az úrbéreseknek adózni.

Irodalom

Bakács István
1971 Hont vármegye Mohács előtt. Budapest: Akadémiai Kiadó.

Bircher Erzsébet sorozatszerk.
2006 Bányavárosok a legkegyelmesebb királyok uralkodása alatt. Selmecbánya Bél Mátyás leírásában (ford. Tóth Péter). Sopron: Központi Bányászati Múzeum.

Bogdán István
1990 Magyarországi hossz- és földmértékek 1601–1874. Budapest: Akadémiai Kiadó.
1991 Magyarországi űr-, térfogat-, súly- és darabmértékek 1874-ig. Budapest: Akadémiai Kiadó.

Cholnoky Jenő
é.n. A Föld és élete. Világrészek, országok, emberek. VI. Magyarország földrajza. Budapest: Franklin Társulat Kiadása.
Dercsényi Dezső szerk.
1958 Pest megye műemlékei I–II. Budapest: Akadémiai Kiadó.

Novák László Ferenc
1977a A Börzsöny északnyugati vidékének településnéprajzi viszonyai. In Börzsöny néprajza. Ikvai Nándor szerk. Szentendre: Pest megyei Múzeumok Igazgatósága, 243–307. p. /Studia Comitatensia. Tanulmányok Pest megye múzeumaiból 5./
1977b A Börzsöny-hegység ÉNy-i vidéke falvainak szőlőművelése. In Börzsöny néprajza. Ikvai Nándor szerk. Szentendre: Pest megyei Múzeumok Igazgatósága, 219–241. p. /Studia Comitatensia. Tanulmányok Pest megye múzeumaiból 5./
1982 Cegléd mezőváros a XVIII. században és a XIX. század első felében. In Cegléd története. Ikvai Nándor szerk. Szentendre: Pest megyei Múzeumok Igazgatósága, 121–188. p. /Studia Comitatensia. Tanulmányok Pest megye múzeumaiból 11./
2001 Gömör településnéprajzi viszonyai. In Gömör néprajza. Ujváry Zoltán szerk. Debrecen: k.n., 541–815. p.
2006 Pest-Pilis-Solt vármegye népe a XVIII. században. Nagykőrös: Arany János Múzem /Archivum Musei de János Arany nominati III./
2010 Gömöri szlovák jobbágyok Mária Terézia korában. In Kontexty identity. Jubilejný zborník na počesť Anny Divičanovej. Az identitás összefüggései. Köszöntő könyv Gyivicsán Anna tiszteletére. Krekovičová, Eva–Uhrinová, Alžbeta–Žiláková, Mária red. Békešská Čaba–Békéscsaba: Celoštátna slovenská samospráva / Országos Szlovák Önkormányzat – Katedra slovenskej filológie Filozofickej fakulty Univerzity Eötvösa Loránda / ELTE BTK Szláv Filológiai Tanszék – Ústav etnológie SAV / SZTA Etnológiai Intézet – Výskumný ústav Slovákov v Maďarsku / Magyarországi Szlovákok Kutatóintézete, 299–310. p.
2012 Adatok Gömör néprajzához a 18. századból. In Néprajz – Muzeológia. Tanulmányok a múzeumi tudományok köréből a 60 éves Viga Gyula tiszteletére. Tóth Arnold szerk. Miskolc: Borsod-Abaúj-Zemplén Megyei Múzeumok Igazgatósága – Miskolci Egyetem BTK Történettudományi Intézet, 590–610. p.

Švecová, Soňa
1975 Kopanicové sídla a dedina. Narodopisná štúdia a spoločenských vzťahoch medzi obyvateľmi jednej slovenskej obce. Praha: Universita Karlova.

Szokolai István
1856 Az Úrbéri Törvényszékek teendői és a volt Jobbágy és Földesúr közti jogviszonyoknak s azok Rendezésének Ismertetése. Pest: A szerző kiadása.