péntek, június 18, 2021

A fenti címmel zajlott tudományos tanácskozás a közép bácskai Topolyán, a szerbiai Vajdaságban. A rendezvény szervezője a Kiss Lajos Néprajzi Társaság és Topolya Község Múzeuma, utóbbi az intézményben helyet is biztosított az emlékkonferenciának, amelynek keretében megidézték Borús Rózsa (1930–2005) topolyai néprajzkutató alakját, munkásságát. A tíz évvel a halála után rendezett tudományos összejövetel bevezetéseként a város nyugati temetőjében Szőke Anna, a KLNT elnöke helyezte el Borús sírján a megemlékezés virágait.
A tudományos ülés tíz órakor kezdődött, a moderátor Silling Léda volt. Elsőként Vojnits Tivadar nyugalmazott újságíró tartott személyes emlékekkel teletűzdelt előadást, melyből a szép számú érdeklődő közönség képet kaphatott Borús Rózsa kutatói tevékenységéről.
A második előadás voltaképpen egy lakodalmi múltidéző beszélgetés volt. Szőke Anna Utasi Máriát faggatta a kishegyesi lakodalmak főbb mozzanatairól. A kutató és az adatközlő beszélgetéséből a második világháború utáni évek szokásrendje rajzolódott ki.
Kónya Sándor A gróffiú és az árva lány – egy újabb kori ballada című előadásában a jeles elődök és saját gyűjtésében rögzített balladát és annak variánsait mutatta be eredeti hangfelvételeket bejátszva.
Silling Léda a Duna menti magyar falu, Szilágyi lakodalmi szokásairól tartott fotókkal gazdagon illusztrált előadást. Kitért az 1970-es évektől napjainkig tartó szokásrendi változásokra, illetve azokra az újabb elemekre, melyek gazdagítják, színesítik, módosítják a település magyar lakodalmait.
Klamár Zoltán egy magyarkanizsai kéziratos vőfélykönyv anyagát vetette össze Borús Rózsa korábban közreadott, Bácskai lakodalmak című kötetében megjelent királyhalmi, oromhegyesi és felsőhegyi anyagával. Az előadásban az írásbeli rögzülés, szóbeli variálódás lehetőségében a vőfélyek szerepét is érintette.

Verebélyi Kincső a vásárról mint hétköznapi ünnepről tartott előadást. Széles körű elemzésében kitért a vásárnak mint szokásnak az idő tagolásában betöltött szerepére, a vásárosok és a vásárba járók szokásaira. Felemlítette bizonyos szerepek változását vagy éppen változatlanságát (pl. lókupecből autókereskedő, kofa, lacikonyhás, körhintás stb.).
Vincze Klára a tavaszi ünnepkör 20. századi csongrádi szokásainak változásait tekintette át. Főként a húsvét és pünkösd köré szerveződő szokások, szokáscselekmények széles skálájából válogatva.
Nyisztor Tinka Gyorsuló világ címmel a moldvai csángók temetkezési szokásainak egy fontos elemét, a halotti tort mutatta be. Előadásában arra világított rá, hogy hogyan befolyásol egy szokáscselekményt egy elemének átalakulása, kimaradása.
Gazsó Hargita Borús Rózsa és Gunda Béla levelezésén keresztül rajzolta meg, miként alakult Borús kutatói pályája, mit jelentettek Gunda felvetései, ötletei, „feladatai”. A közel tíz esztendő során számos tudományos dolgozat és egy monográfia is létrejött Gunda bátorításának köszönhetően.
Szőke Anna „A menyasszony szép virág…” – fotókiállítás kivetítőn című előadása a menyasszony öltözetének változást prezentálta zömében kishegyesi példákon keresztül. A kordivat hátterét, a társadalmi változást is felvillantotta az előadó.
A jó hangulatú konferenciát sok topolyai megtisztelte jelenlétével, így az emlékezést mint célt maradéktalanul teljesítette a tudományos összejövetel. Sikerült Borús Rózsa nevét, munkásságát visszaemelni a köztudatba.