hétfő, szeptember 20, 2021

Kartal kétszeresen peremhelyzetben lévő település, hiszen egyrészt a Galga mente, másrészt Pest megye keleti részének határszéli nagyközsége. Viseletében, népi kultúrájában a kistájhoz mint átmeneti zónához kapcsolódik, noha nem szorosan vett patak menti település – magunk a patak vidékének szakrális kisemlékeit vizsgálva nem is soroltuk oda (vö. Klamár 2012) –, az Alföld és a Palócvidék átmeneti sávjában található.

A nagyközségben 2018-ban 5941 fő lakott. A 2011-es népszámlálás során polgárai közül 88,8%-a magyarnak, 0,4% cigánynak, 0,2% németnek, 0,2% románnak vallotta magát, 11,2% nem nyilatkozott. A vallási megoszlás a következő volt: római katolikus 66,4%, református 3,2%, evangélikus 2,6%, görögkatolikus 0,2%, felekezeten kívüli 5,4%, és jelentős számú polgár, 20,3% nem nyilatkozott.[1]

A katolikusok túlsúlya megmutatkozik a térkijelölésben: a település fontosabb útvonalai mentén szakrális kisemlékek, zömében feszületek állnak, melyeket a 19. század második felében, illetve a 20. században állíttattak, ám ez a folyamat, ha nem is olyan intenzitással, de átnyúlik a 21. századra is.

A vallási identitás tehát egyoldalúan fejeződik ki a közösségi térben, amit a falu központjában álló katolikus templom még inkább aláhúz. Igen későn, 1868-ban épült a Szent Erzsébet-templom és ekkor szerveződött az önálló plébánia is. (Reiszig 1990, 82) A Pest megyei műemléki topográfia, a Historia Domus adataira hivatkozva előbbre teszi az építés évét, 1865-ben állapítja meg, a stílusát korai eklektikusként határozza meg. (Tombor 1958, 438)

Noha a statisztikák nem jelzik, Kartalon jelentős baptista közösség alakult ki, amely 1902-ben kezdett szerveződni. Imaházat 1930-ban építettek, majd évtizedekkel később, 1984-ben elkészült a lelkész számára a szolgálati lakás is.

A rendszerváltoztatás után a térkijelölés gyakorlatában is változás történt. A helyi kezdeményezések, egyéniek és önkormányzatiak kerültek előtérbe. Emléket állítottak a világháborúk áldozatainak, az 1956-os forradalomnak, Petőfi Sándor költőnek.

Ennek a térkijelölő gyakorlatnak az objektumaihoz kapcsolódó közösségi térpanelek képzését, azok identitásformáló hatását is vizsgájuk esettanulmányunkban.

Szakrális kisemlékek

Sajnos a falura vonatkozó keresztalapítási iratokat alig találni a váci Püspöki és Káptalani Levéltárban. Kartal valaha kelet–nyugati irányba elnyúló úti falu volt (Barabás–Gilyén 1979, 24), egy igen széles utcával, melyből a tó környékén, a középpont tájékán néhány rövid kiágazású utcakezdemény indult ki a határ déli irányába. A településen végigfutó főutca két végén és a templom körül áll néhány feszület, illetve a déli leágazások végén található még néhány. Többségük felújított, méghozzá a kereszténység 2000-ik, illetve a magyar államiság 1100-ik évfordulója tiszteletére készült.

Aszód felől, nyugati irányból érkezve a faluba, a főút bal oldalán álló feszületen az alábbi feliratok találhatók (a korpusz alatt, a kereszt szárának alsó részéhez erősített márványlapon):

ISTEN DICSŐSÉGÉRE

AZ ÚR 2000

ÉVÉBEN MAGYAR

KERESZTÉNY

ÁLLAMISÁGUNK

1000 ÉVES

FENNÁLLÁSA

ALKALMÁBÓL

ÁLLÍTTATTA VARJÚ LÁSZLÓ

ÉS CSALÁDJA

 

A feszület posztamensén:

 

Az Úr Jézus szavai:

„Tekintsetek fel Rám,

amint a kereszten függök!

Szívem meghasad a vágytól,

hogy minden embert üdvözítsek.

Az utolsó csepp véremet is

kiontottam értetek.”

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

Klamar_01

1. kép: A falu nyugati bejáratánál álló, gondozott feszület (Klamár Zoltán felv., 2019)

Áthaladva a falun Kiskartal, Verseg felé keleti irányban, az út jobb oldalán áll egy felújított feszület, amelynek nincs dedikációja. Mindössze egy keresztalapítási iratot találtunk 1157/1897 szám alatt, melyben Bereczky András és neje, Dora Teréz „…a Kis-kartali út mellett 1873-évben emelt Sz. kereszt fenntartására…” 20 forintot fizetett.[2] A feszület bal oldala felől található a katolikus temető, ami az egyetlen sírkert, benne egy középfeszülettel, melyet a 20. század első felében állíttattak. A dedikáció szövegéből jól kiemelkedik az állíttató neve:

Adj uram a megholtaknak

A sírban szent nyugovást

És a végítélet napján

Adj boldog feltámadást.

Az Úr 1938-ik évében

állíttatta Istenben boldogult

PETHÖ MIHÁLYNÉ

SZÜL. KLACSÓ MAGDOLNA

Szabó L. szobrász Jászberény.

Az útifaluból a 20. század második felére többutcás faluvá fejlődő település déli részén, az akkori faluvégen három feszületet is állítottak. A Petőfi utca sarkán állónak a következő a dedikációja:

ISTEN DICSŐSÉGÉRE

ÁLLÍTTATOTT 1947-BEN

DICSÉRTESSÉK

A JÉZUS KRISZTUS

MINDÖRÖKKÉ ÁMEN

URAM IRGALMAZZ NEKÜNK

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

Klamar_02

2. kép: A Petőfi utca sarkán álló feszületet 1947-ben állították (Klamár Zoltán felv., 2019)

A játszótérre vezető kis köz sarkán álló pléhkávás fakeresztnek nincs dedikációja. Az általános iskola előtt kis térré szélesedő utcán, a régi temető területén álló feszület ajánlása a következő:

ISTEN DICSŐSÉGÉRE

ÉS

ITT NYUGVÓ ŐSEINK

EMLÉKÉRE

ÁLLÍTTATTÁK

A KARTALI HÍVEK

1994

A Császár utca délkeleti oldalán, a 135-ös számú ház előkertjében áll egy újabb kávás fakereszt, rajta korpusszal. Dedikációja nincs, az állíttató szándéka ismeretlen. Délnyugati irányban, az Aszód felé elnyúló Hóvirág utcában áll a legújabb, fából készült feszület, amelyet az utca lakói állíttattak. Mellette, külön kőtáblán a felirat:

Aki itt elhaladsz, pihenj meg, mondj

egy imát, dicsérd az Urat, aki mindig

társad a hosszú úton Állíttatta a Hóvirág közösség

hálából az Úr 2015 évében

Egyetlen középület falában van szoborfülke, méghozzá a könyvtáréban. A falfülkében a fatimai Szűzanya modern szobrát védi a míves kovácsoltvas rács.

A templom szentélyének közelében, attól keletre áll a Szentháromság-szobor, amelynek tábláján eredetileg az 1928-as évszám volt olvasható. (Tombor 1958, 439) Egy másik forrás a szobrot késő barokknak tartja, és 1800 körülinek véli. (Varga 1997, 193) Megvizsgálva az alkotást, láthatjuk, hogy nagy a hasonlóság közte és a galgahévízi között. Utóbbit a 20. század első évtizedében állították, de a turai is igen hasonlít a kartalira. (vö. Klamár 2012, 165, 170) Visszatérve falubeli példánkhoz, a szobor horizontális elrendezésű (lásd: Liszka 2015, 24–25), felhő trónuson ülő Atyaistennel, kinek jobb keze felemelt, áldásosztó, míg balja ölében nyugszik. A Fiúistent szívre tett jobb kézzel ábrázolta az alkotó, balját vállához emeli. Közöttük, ami a kompozíció centruma, kereszt látható, felette kiterjesztett szárnyú galamb képében a Szentlélek lebeg. Sajnos, ahogyan a többi szakrális kisemléknél láthattuk, úgy itt is új márványtáblát készíttettek a hívek, eltakarva az eredeti dedikációt:

HONFOGLALÁSUNK

1100.

MAGYAR KERESZTÉNYSÉGÜNK

1000.

ÉVFORDULÓJÁNAK EMLÉKÉRE

ÁLLÍTTATTÁK

KARTAL NAGYKÖZSÉG LAKÓI

 

Klamar_05

5. kép: Az újonnan állított, a régitől részleteiben eltérő Szentháromság-szobor (Klamár Zoltán felv., 2019)

 

Klamar_06

6. kép: A mintául szolgált régi Szentháromság-szobor a plébánia udvarában (Klamár Zoltán felv., 2019)

 

A parókia kertjében álló régi szobor, amelyről a minta vétetett, mutat némi eltérést: az Atyaisten előrenyújtott jobbjának kézfeje hiányzik, a balja viszont nem a térdén nyugszik, hanem kissé előre tartott, a zárt kéztartásból arra következtetünk, hogy jogar lehetett benne.

Egy újabb feszület a templom bejárata előtt áll, eredeti ajánlása jól olvasható:

ISTEN NAGYOBB

DICSŐSÉGÉRE

ÁLLÍTTATTÁK

AZ ÉLŐ RÓZSAFÜZÉR

EGYESÜLETI TAGOK

1907.

A feszület fontosságát elhelyezése, valamint a felszentelési kérelemből kiolvasható állíttatók csoportja is jól mutatja:

„134/1910 L. J. CHR.[3] / Nagyméltóságú és Főtisztelendő / Gróf – Püspök Úr! / Kegyes és kegyelmes Uram! / A legmélyebb tisztelettel járulok nagyméltóságod / Kegyes Színe elé, esedezve kérem egy nagy kegy / és kegyelemért, ugyanis a helybeli Rózsafüzér / társulat saját költségén egy megfelelő keresztet / állíttatott a templom elé körülbelül 700 K-ért – / miután már egészen rendben van – hogy Nagy- / méltóságú Gróf Püspök Uram kegyes és kegyel- / mes engedélye és felhatalmazásával a jövő / vasárnap, azaz e-hó 30-án felszentelhessem / A keresztnek sohasem volt alapja – azaz tőkéje – / most sincs – de a Rózsafüzér társulat előttem / tett ígéretével jótáll, hogy az említett társulat / saját önkéntesen begyűjtött pénzén örökre / fentartja és ha Nagyméltóságú Gróf Püspök / Atyánk parancsolja – kész összesen és egyenkint / az erről szóló kötelezvényt utólagosan aláírni / és akár itt a plébánián, akár Váczra felkül- / deni./ Ezekután magamat apostoli atyai kegyei- / be és kegyelmébe ajánlva vagyok / A Nagyméltóságú és Főtisztelendő apostol Atyánk – / Gróf Püspök Úrnak / kézcsókoló szolgája és / legalázatosabb káplánya / Kerekes Jákó / Nagykartalon, 1910. október 24-én”[4]

A keresztalapításokat a káptalan külön kezelte, és a bevett gyakorlat szerint a karbantartásra alapítvány létrehozását látták szükségesnek, de mint az a fentiekből kiderül, el is térhettek a kialakult gyakorlattól, ha biztosítva látták a kisemlékek folyamatos gondozását.

A fő utca mértani középpontjában álló feszület posztamensén a következő dedikáció olvasható:

ISTEN DICSŐSÉGÉRE

EMELTETTE

ÖZV. FEHÉR MÁRTONNÉ

ÉS CSALÁDJA

  1. ÉVBEN

A fenti példa kapcsán ismételten felvetődik a kérdés, hogy esetenként a kisemlékek állítása mennyire tekinthető elsődlegesen az Isten-tisztelet példájának, és mennyire szolgálja az állíttató saját és a családja számára emléket állító szándékát? (vö. Liszka 2005; Liszka 2008; Liszka 2012)

A templom bejárati kapujának bal és jobb oldalán egy-egy emléktáblát helyeztek el az alábbi feliratokkal:

PETRÓCZY LÁSZLÓ

  1. KANONOK

A TEMPLOM ÉPÍTTETŐJE ÉS

ELSŐ PLÉBÁNOSA TISZTELETÉRE

A TEMPLOM FELSZENTELÉSÉNEK

150 ÉVES

JUBILEUMÁRA

A KARTALI SZENT ERZSÉBET

EGYHÁZKÖZSÉG

2018.

SZENT II. JÁNOS PÁL

PÁPA

VÉREREKLYÉJÉT ŐRIZZÜK

TEMPLOMUNKBAN

2016.

A vérereklye Homok Márton egyháztanácstag kapcsolatai révén került a templomba egy lengyelországi zarándoklat során, mikor is a Fekete Madonnához látogattak a hívek és a vérereklyét Vladovicéből sikerült kieszközölniük.

A templom parókiájának kertjében alakították ki a Szent Erzsébet kertet, azt a liturgikus teret, amelyben az úrnapi körmenet sátrainak vázszerkezeteit, a kálvária stációit, egy szabadtéri oltárt és az Árpád-házi szentek szobrait találjuk.

A stációkat az oltárhoz vezető út két oldalán helyezték el, az úrnapi sátrak vázszerkezete a kert négy sarkát foglalja el, míg a sétány középső szegélyének virágágyásai között a magyar szentek mellett ott találjuk a lengyel pápa szobrát is.

A stációk dedikációi: I. ELÍTÉLVE / ADOMÁNYOZÓ / Rózsafüzér Társulat, II. KERESZTTEL / ADOMÁNYOZÓ / Szászi Lászlóné / és családja, III: ELSŐ ESÉS / ADOMÁNYOZÓ / Fehér Lászlóné / és családja, IV. TALÁLKOZÁS / ADOMÁNYOZÓ / Bodóné Bugyi Margit / és családja, V. CIRENEI SIMON / ADOMÁNYOZÓ / Gergely Ferenc / és családja, VI. VERONIKA / ADOMÁNYOZÓ / Szőke, Molnár, Sinkó / és Szlucska család, VII. ÚJRA A PORBAN / ADOMÁNYOZÓ / Özv. Petényi Józsefné / és családja, VIII. SÍRÓ ASSZONY / ADOMÁNYOZÓ / Özv. Urbán Mihályné / Zámbó János / és családja, IX. ÖSSZETÖRTEN / ADOMÁNYOZÓ / Gergely János és felesége / Szabó Béla és Vati László családja / Gergely Margit és fiai, X. KIFOSZTOTTAN / ADOMÁNYOZÓ / Kvaka és Lantos / család, XI. KERESZTFÁN / ADOMÁNYOZÓ / Frits család, XII. BETELJESEDETT / ADOMÁNYOZÓ / Strausz és Deák / család, XIII. LEVÉTEL / ADOMÁNYOZÓ / Kovács József / és családja, XIV. A SÍRBAN / ADOMÁNYOZÓ / Lados László / Szarvas Ferenc / és családja.

Az úrnapi sátrak adományozói: Szemán Ferenc / és családja, Nagy Istvánné / és családja, Nagy Imre / és családja, Bognár Pál / és családja.

A kert kapuja felől az oltár felé haladva a jobboldali sor (Szent) II. János Pállal kezdődik: ADOMÁNYOZÓ / Homok Márton / és családja. Szent Margit szobrának adományozóiról nincs adatunk, Árpád-házi Szent István / ADOMÁNYOZÓ / Konkoly / és családja. A baloldalon Szent László szobrának állíttatóiról nincs adatunk, Árpád-házi Szent Imre / ADOMÁNYOZÓ / Balatoni Ottó / és családja. A sort záró Szent Erzsébet szobrának állíttatóiról sincsen adatunk.

Klamar_09

9. kép: A feldíszített szabadtéri oltár (Klamár Zoltán felv., 2019)

 

Klamar_10

10. kép: Szent Erzsébet szobra a róla elnevezett kertben (Klamár Zoltán felv., 2019)

 

A kert szabadtéri oltárán Szűz Márai szobra áll, fején Szent István koronája, karján a kis Jézus. Az oltár talapzatán a történelmi Magyarország elnagyolt térképe látható. A Szűzanya szobrának felirata: ADOMÁNYOZÓ / Lukács József / C. esperes, plébános. A szobor körül, az oltár párkányán apró porcelánszobrocskákat helyeztek el a hívek: fatimai Szűzanya, lourdes-i Szűzanya (2 db), angyalok (2 db), egy színeváltozást ábrázoló Jézus-kép. A téglából készült oltárköpeny falán a kifeszített magyar és pápai zászló mellett 6 db olvasót is a falra erősítettek.

Az oltárköpenyt a hármas halmot mintázó, kissé előreugró tetőzet fedi, rajta az apostoli kettős kereszttel. A fából készült oszlopokon táblák vannak elhelyezve: ADOMÁNYOZÓ / Kartal Nagyközség / Önkormányzata / 2006–2010., illetve ADOMÁNYOZÓ / Hajdú Róbert / és családja (Verseg), ADOMÁNYOZÓ / Zámbó András / és családja, ADOMÁNYOZÓ / Bognár Pál / és családja, ADOMÁNYOZÓ / Serfőző József / és családja.

Az egykori mindennapok vallásosságának tanúi az öreg kartali parasztházak oromzati keresztjei és az az egy, még napjainkban is álló léchézagos deszkaoromzat, melynek félköríves padlásszellőzője mellett két mívesen fűrészelt kereszt is látható.

Számos lakóház homlokzatán még megvan az üres szoborfülke, de vannak olyanok is, melyekben szobor és feszület is van. A Szőlő utcában az 1960-as években épült kockaházak sorában van olyan homlokzat, melyen a kialakított fülkében lourdes-i Szűzanya mellé angyalt is elhelyeztek, illetve a Császár utcai ház oromzatának szoborfülkéje fölött vakolatdíszes kereszt is látható.

Önkormányzati, polgári kezdeményezések

Urbán Imre, a rendszerváltoztatás utáni első polgármester kezdeményezte a 20. század áldozatai emlékművének felállítását. A katolikus templom bejáratával szemben áll a két tömbből kifaragott, emlékező nőalak, aki egyben a mindenkori áldozatot is megszemélyesíti. A keskeny talapzaton a felirat is valami ilyet sejtet: EMLÉKEZÜNK.

A kőtömbből kilépő, mezítlábas nőalak előtt három fekvő márványlapon a falu egykori polgárainak nevei sorakoznak.

Petőfi-szobor

Szerényen áll Petőfi büsztje a főtérnek nem is a leghangsúlyosabb szegletében. Noha a család egyik tagja – jelesül a költő édesapja, Petrovics Sándor – a faluban született, mégsem neki, hanem fiának állítottak szobrot, hogy évente, március 15-én, ünnepélyes keretek között koszorúzhasson a közösség a szabadságharc momentumaira emlékezve.

1956-os emlékmű

A kerek évfordulóból kicsúszva készült el a szoborkompozíció, melynek robusztusra sikeredett posztamensén a szabadságot szimbolizáló két madár látható, egyik leszáll, míg a másik éppen felszállni készül. Több felirat is került a posztamensre és lábazatára:

(a oldal)

A HARCKOCSIK / ROBAJLÓ HADA / VONULT ITT ÁT, / HOGY ELTIPORJÁK / A SZABADSÁG / DICSŐ SZENT / FORRADALMÁT / 1956 / AHOL A HŐSÖKET / NEM FELEJTIK / MINDIG LESZNEK / ÚJAK

(b oldal)

BOLDOGASSZONY ANYÁNK, / RÉGI NAGY PÁTRÓNÁNK…

(c oldal)

AZ EMLÉKMŰVET ÁLLÍTOTTA/ KARTAL NAGYKÖZSÉG / ÖNKORMÁNYZATA 2017-BEN, / AZ 1956-OS EMLÉKBIZOTTSÁG / TÁMOGATÁSÁVAL. / SZOBRÁSZI MUNKÁK: SZPISJÁK PÁL / 1956 / 2016 / A MAGYAR / SZABADSÁG / ÉVE

Önkormányzati kezdeményezésre, az 1956-os emlékbizottság anyagi támogatásával elkészült térobjektumon láthatóan több, az emlékezetpolitika által preferált szövegkorpusz található. Olyanok is, melyek üzenete nem feltétlenül kapcsolódik egybe, de az állíttatók úgy gondolták, hogy erősíthetik, esetleg magyarázhatják a mű alapüzenetét.

A fő szöveg a jól ismert tragikus eseményekre utal, nyelvezetében a „dicső, szent forradalom” Petőfi 19. századi pátoszát idézi, amelyet a régi, középkori himnusz első sorával szándékoztak kiemelni, még inkább hangsúlyossá tenni.

Országzászló

Zöldre festett vaspóznán leng az országzászló, s mellette két lóvontatású munkaeszköz, egy egyvasú eke, amit DEÁK GAZSI ISTVÁN adományozott, és egy ekekapa, amit pedig KOVÁCS […] JÓZSEF, akinek ragadványneve olvashatatlanná vált az idők folyamán. A két eszköz a faluközösség lakóinak paraszti gyökereire hivatott emlékeztetni.

Térhasználati példák

A rendszerváltoztatás után újjászerveződő emlékezetkultúra elemeiben megőrzött bizonyos, még a szocializmusban kialakult vonásokat. Az önkormányzat vette át azt a szervező szerepet, melyet előzőleg a párt és a tanács tudhatott magáénak. Áttekintve az év fontosabb ünnepi alkalmait, megállapíthatjuk, hogy voltaképpen négy olyan jeles és szervezett ünneplés van, melyek önkormányzati lebonyolításúak: az 1848-as forradalom és szabadságharc kezdete, a hősök napja; Szent István napja és az 1956-os forradalom és szabadságharc kitörésének napja.

Ezek mellett vannak az egyházi ünnepek: húsvét, halottak napja, a Szent Erzsébet-napi búcsú és a karácsony. Utóbb felsorolt ünnepek a keresztény hagyományban gyökereznek és bár közösségiek, mégis nagyon fontos intim, családi-egyéni töltetük van. Ennek megfelelően csak jelzésértékűen jelennek meg a nyilvános térben. A húsvét és a karácsony idején a főtér színpadán ünnepi dekoráció közvetíti az ünnep közeledtét: színes tojások és nyulak a húsvét szimbólumaként, karácsony előtt, az adventban koszorú a gyertyákkal és a betlehemi jászol a Szent Családdal. Halottak napján, a feszületek tövében és a háborúk áldozatainak emlékművénél és a temetői feszületnél, síroknál mécsesek égnek.

Az intimitást a templombúcsú nélkülözi, a maga vásári forgatagával. Ám a búcsú alkalom a rokoni látogatásokra, együttlétekre.

Vizsgáljuk meg közelebbről a fentebb említett ünnepek során kialakult térhasználati gyakorlatot. Kezdjük az 1848-as eseményekről megemlékezővel. Társadalmi fontosságát tekintve talán az egyetlen olyan ünnep, melyet minden politikai kurzus megpróbált a maga számára kisajátítani a 20. század folyamán. Éppen ezért nagy hagyományú, generációk köztudatában folyamatosan élő, generációkat egymáshoz illesztő lokális társadalmi esemény az évenkénti ismétlődése.

A nagyközség boltokkal, kisipari szolgáltató műhelyekkel övezett főterén kialakított színpad és annak közelében álló Petőfi-büszt szinte kínálja az „infrastruktúrát” az ünnepi koreográfia hagyományához.

A jeles dátum előtt néhány nappal már zászlódíszbe öltözik a település, a fő utcán a villanykarókra szerelt zászlótartókba az önkormányzat dolgozói kisebb méretű állami zászlókat helyeznek ki. Az ünnepnap előtt a Petőfi-szobor mellett álló fenyőfa köré az óvodások maguk készítette zászlókat, kokárdákat tűznek ki, amivel folytatódik a környezet ünneplőbe öltöztetése.

Az ünnepi műsor március 15-ének délelőttjén zajlik és a technikai előkészületekkel veszi kezdetét: kihelyezik a színpadra az állami és a nagyközségi zászlót, összeszerelik a hangosítást, majd az alkalomhoz illő zenét játszanak le, miközben a szereplők és a közönség lassan elkezd gyülekezni.

A tér különböző pontjain megjelennek a szereplők: óvodások az óvónők vezetésével, iskolások a felkészítő tanáraikkal, néptáncosok, népdalkórus és a nyugdíjasok kórusa.

Az ünneplő közönség többségét a fellépők rokonai, ismerősei alkotják, de jelen vannak az önkormányzati képviselők, az intézmények, gazdasági szervezetek vezetői, a pártok képviselői és az egyházak helyi vezetői.

A műsort az óvodások kezdik, majd az általános iskolások adják azt a keretet, melybe az egyesületek tagjai illeszkednek saját blokkjukkal. A polgármester beszéde után koszorúzás zárja az ünnepi eseménysort.

A kialakuló ideiglenes térpanel (lásd Klamár 2013, 41), amely a főtér adott pontjain mintegy két óra időtartamon át strukturálja át a hétköznapi térhasználati gyakorlatot, két hangsúlyos pólust teremt: a színpadi fellépőkét, akik a nézők tömegéből kiválva a színpadi szereplők csoportját hozzák létre. Mivel sokszereplős eseményről beszélünk, így a fellépők kiválása szemmel láthatóan apasztja a nézők tömegét, majd feladatuk végeztével újra a nézők közé vegyülnek, s a téren a tömeg a korábbi panelt alkotva tölti ki azt.

Merőben más koreográfia szerint zajlik a háborús áldozatok és a hősök emléknapja köré szerveződő ünnepség, hiszen ekkor aktív szerepet kap az egyház. Az esemény ünnepi szentmisével kezdődik, amit a pap szolgáltat, ekkor tehát a szent és a profán találkozásának lehetnek tanúi azok, akik a liturgikus térbe belépve válnak a megemlékezés résztvevőivé. Mise után, a templom előtti térhez kapcsolódó emlékhelyre vonulva zajlik a koszorúzás. Az ünnepi aktus szervezésében az önkormányzat a koordinátor, míg a lebonyolításban a falu plébánosa is meghatározó szerepet kap. Elemeiben az ünnep a szocializmus előtti hagyományokra támaszkodik, de az egyház a korábbi hangsúlyos szerepétől messze áll az eseménysorban.

A fentiek alapján megállapíthatjuk, hogy az emlékművek állításával tovább polarizálódtak a nagyközség nyilvános terei: a Petőfi-büszt, a háborús áldozatok emlékműve és az 56-os emlékhely a községháza körül kialakult főtér ellenpólusaiként jelentek meg és változást hoztak a térhasználatban, térkijelölésben. Az évenkénti megemlékezések, ha rövid időre is, de átveszik a központi szerepet a főtértől, hiszen a közösség szempontjából fontos eseménysornak tömegvonzó hatása máshová kerül.

Irodalom

Barabás Jenő–Gilyén Nándor (1979): Vezérfonal népi építészetünk kutatásához. Budapest: Műszaki Könyvkiadó.

Klamár Zoltán (2012): Szakrális kisemlékek a Galga mentén. A katolikusok vallásos tájszervező és tájhasználó tevékenysége. Acta Ethnologica Danubiana 14, 159–180. p.

Klamár Zoltán (2013): Térpanelek Magyarkanizsa Nagytemetőjében. Híd 87, 40–69. p.

Liszka József (2005): Állíttatott keresztínyi buzgóságbul? Adalékok a szakrális kisemlékek állíttatási okainak ismeretéhez. In Ünneplő. Írások Verebélyi Kincső születésnapjára. Budapest: ELTE BTK Folklore Tanszék, 269–276. p. /Folcloristica 9./

Liszka József (2008): Postavené z kresťanskej horlivosti? Dodatky k poznatkom o príčinách stavania malých sakrálnych pamiatok. In Maďarská literatúra a literárna veda na Slovensku v menšinovom a stredoeurópskom kontexte. Ondrej Mészáros szerk. Nitra: Univerzita Konštantina Filozofa, 149–161. p.

Liszka József 2012): Zur Ehre Gottes… oder? Errichtungsanlässe sakraler Kleindenkmäler. In Andacht und Erinnerung. Gegenstand – Symbol – Handlung. Hg. von Bärbel Kerkhoff-Hader. Bamberg: Lehrstuhl für Europäische Ethnologie, 123–133. p. /Bamberger Beiträge zur Europäischen Ethnologie 8./

Liszka József (2015): Szent Háromság egy Isten dicsőségére… A Szentháromság kultusza a szlovákiai Kisalföld népi vallásosságában a szakrális kisemlékek tükrében. Somorja–Komárom: Fórum Kisebbségkutató Intézet–Etnológiai Központ /Jelek a térben 5./

Tombor Ilona (1958): Kartal. In Pest megye műemlékei. Dercsényi Dezső szerk. Budapest: Akadémiai Kiadó, 438–439. p.

Reiszig Ede (1990): A vármegye községei. Kartal. In Pest-Pilis-Solt vármegye. Magyarország vármegyéi és városai sorozat reprint kiadása Praznovszky Mihály bevezető szövegével. Borovszky Samu szerk. Budapest: Dovin Művészeti KFT, 82. p.

Varga Lajos (1997): A Váci egyházmegye történeti földrajza. Készült Sándor Frigyes középkori templomokról írott kéziratának felhasználásával. Vác: k.n.