Csehszlovák–jugoszláv kapcsolatok 1918–1938 között és a szerb ortodox egyház szerepe Csehszlovákiában
(Összefoglalás)
A csehek és a szlovákok egészen a 19. századig nem ápoltak szoros kapcsolatot a déli szlávokkal. Azóta a kölcsönös érdeklődés fokozatosan nőtt, és T.G. Masaryk a 19. század végén, illetve a 20. század elején is nagyban hozzájárult a barátságos kapcsolat kialakításához. Az I. világháború után Jugoszlávia és Csehszlovákia Romániával együtt megalapította a kisantantot azzal a céllal, hogy ellenőrzése alatt tartsa a legyőzött Magyarországot. Kapcsolatuk e szövetség keretén belül alakult ki, bár Jugoszláviát mindig is szorosabb kapcsolat fűzte Csehszlovákiához, mint román szomszédjához. A kisantanton belüli együttműködés politikai, katonai, gazdasági és kulturális kérdésekre terjedt ki. A politikai együttműködés egészen addig tartott, míg az európai feltételek is kedvezőek voltak; amikor a partnerek érdekei az 1930-as években kezdtek eltérni, a szövetségesek fokozatosan szétváltak. A kulturális együttműködést mindkét országban bátorította a jugoszláv–csehszlovák és csehszlovák–jugoszláv szövetség. Mindkét szövetségben körülbelül 20-an voltak, tagjaik mind prominens politikusok és közéleti személyiségek. Támogatták a kulturális eseményeket, nyelvtanfolyamokat, irodalmi fordításokat, irányelveket javasoltak az államnak és törekedtek egyesíteni az oktatási rendszereket. Bár sok mindent elértek, befolyásuk nem volt elég erős ahhoz, hogy mindkét országban elkerüljék a nyugati kulturális befolyást, annak ellenére is, hogy kivívták az emberek közötti szimpátiát. A gazdasági együttműködés ösztönszerű volt az 1920-as években. Csak 1927 után próbálták a szövetséges kormányok a kisantanton belül irányítani a gazdaságot – túl sok siker nélkül. Jugoszlávia nyersanyagokat és élelmet exportált Csehszlovákiának és ipari termékeket importált folyamatos egyensúlyhiánnyal Csehszlovákia javára. A nagy gazdasági válság alatt, 1929–1934 között Csehszlovákia lemondott a jugoszláv és román mezőgazdasági termékek importálásának növeléséről, ami legyengítette a kisantantot.
A szerb ortodox egyház bátorította azokat az erőket Csehszlovákiában, akik az ortodox vallás iránt érdeklődtek. Egyfelől, ők elégedetlen részei voltak a római katolikus egyháznak, másfelől ők voltak azok az ukrán nacionalisták, akik nagyobb politikai-kulturális autonómiára törekedtek. A szerb ortodox egyház felhasználta a két ország közötti jó viszonyt, hogy püspökségeket hozzon létre Csehszlovákiában és segítsék az ortodox függetlenség elérését. Az eljárás nagyon bonyolult volt és továbbra is alapos feltárást igényel.
(Liszka József ford.)